Túrabeszámolók


Bükki kihívás

arnipetiTúra éve: 20152015.02.08 17:25:18

 Mit is lehet mondani?


Igazi bükki túra, kiváló szervezéssel. 


Az egész nagyon jól kezdõdött. Már korábban is feltûnt, hogy Felsõtárkányban az emberek kedvességi indexe jóval magasabb az átlagosnál. Mondhatnám példának a Buszsöfõrbácsit aki köszönt fel és leszállásnál, vagy a kulturba igyekvõ Néniket akik nagyon kedvesen fogadták köszönésünket, sõtt egy falubeli még jó túrázást is kívánt. Hát ilyen falu ez a Felsõtárkány! Ilyen kezdettel nem lehet rossz egy túra. Nem is volt. Nem részletezném hol fordultunk jobra meg balra, hol kellett fel és lemenni. Aki járt a Bükkben tudhatja, hogy milyen is egy jó kis emelkedõ/lejtõ némi ördögszántással faágakkal a hó alatt. A túrát jelentõsen nehezítette, hogy a magasabb részeken a korábban hullott havat a szél némiképp átrendezte és helyenként térdigérõ porhóban kellett gázolni. Peskõ ház fölötti rész egészen az Õserdõ túlsó részéig talán a legkeményebb szakasz volt. Még szerencse, hogy a Peskõ háznál jóhangulatból és kiváló teából tudtunk töltekezni. Örkõ-rét és környéke a nyomokból és a túrista mennyiségbõl ítélve az elkavarások netovábja volt. Nyomok minden felé, a táblák mivel nem verték ki a szemünket olyanok voltak mintha ott sem lettek volna. Itt sikerült csatlakoznunk egy szimpatikus mezõkövesdi társasághoz. Mivel egy darabig mentünk utánuk a barátnõmmel, és úgy láttuk, hogy a tempónk azonos így arra gondoltunk, hogy inkább csatlakozunk hozzájuk és nem elõzgetünk mert fölösleges. Remélem így utólag is, hogy nem zavarta Õket a csatlakozásunk, bár közben néha beszélgettünk és nem úgy tûnt. Tamás-kútjáig nem is történt semmi érdekes, hacsak az nem, hogy végre feljött a hold, úgy rendesen és a kevésbé meredek részeken le lehetett kapcsolni a lámpákat. Na ez az igazi éjszakai túra. Fantasztikus az erõ a hold fényében. Tamás kútjánál a spec. mentõk vártak bélyegzésre, teára és zsíros kenyérre. Nagyon jól esett. Kicsit ültünk is, az meg mégjobban esett. Sokat azért nem idõztünk, mert mindenki szeretett volna már túllenni rajta. Samassa-háznál még egy tea és a végsõ nekifutást támogató csoki. A Kárpát Túraközpontban ami rajt és cél is volt egyben kicsit felemás volt a hangulat. Alapvetõen persze jó volt, de érezni lehetett hogy a szervezõk azért kicsit gondterhetltek mert a mezõny fele még kint volt (ez olyan 3 körül lehetett). Út közben mi is elgondolkodtunk, hogy micsoda felelõsség egy ilyen túrát lebonyolítani. Mert persze mindenki a saját felelõsségére... meg minden, de nem szeretnék annaka szervezõnek a bõrében lenni akinek egy indulója is elvész. Na mindennek ellenére bízom benne, hogy mindenki meg lett és mindenkinek legalább annyira tetszett a túra mint nekünk.


Köszönjük mégegyszer a szervezést és ha a jó Isten megsegít bennünket jövõre ismét találkozunk.


(történt mindez a 32km-es távon)