Túrabeszámolók


Pinceszer/Vincézés - Pincézés

GeldarTúra éve: 20142014.03.24 17:52:12

Vincézés-Pincézés 25


Új túraév indul, s hol máshol kezdhetnénk, mint szûkebb pátriánkban, a Vértesben! Ezt némileg cáfolja, hogy legutoljára 2007-ben kezdtük a túraévet itt, de lényeg ami lényeg: a túraév elkezdõdött! S nem máshol, mint a Vértes déli részén, Csókakövön.


Az odautak tõlünk általában kalandosak szoktak lenni, s most sem volt másként; korai kelés után lelkes buszozás Mórra, majd érkezés a mindig szeles buszmegállóba Csókakõ külterületére. A rajt megtalálása annyira nem volt egyszerû, de egy tehenek és lovak által lakott udvaron keresztül végül sikerült bemennünk a pincehelyiségbe, ahonnan indult a banzáj. Kata és Tündi egyaránt lelkesek voltak, ennek örömére be is toltunk egy felest, s nekieredtünk.

Az elsõ meglepetés a várnál jött, ahova felújítás miatt nem tudtunk bemenni - de nem bántam, legalább tovább épül. Azért érdekes, hogy idõnként olyan anyagok is a falba kerülnek, amik egyáltalán nem korhûek; de valamit valamiért.

A túra elkerülte õsellenségem, a Kocsmáros-dombot, helyette a Buhin-völgyön keresztül értünk a Maurer-kunyhóhoz (illetve egy vadászleshez, ahol elõkerültek a szendvicsek és reggeliztünk). A lyányokon semmiféle fáradtság nem látszott, így rövidesen már a tetszetõs Ugró-völgyben trappoltunk Csákberény felé (ami azóta saját metrót is kapott, ha legközelebb arra járunk és a hírek megvalósulnak, beugrunk egy kávéra). A falut elhagyva a határban jöttünk rá, hogy a túralapon Csákberényt a következõ ellenõrzõpont mögé számozták, így visszamentünk Tündi flash erdején keresztül, majd a pecsételés után már harmadjára gázoltunk át (újra elõrefele) rajta, növekvõ örömmel. Az erdõ elõtti házikó elõtt két kölök igyekezett pénzt szerezni tõlünk, de miután megláttam, hogy az udvarban négy autó áll, elgondolkodtam vajon egy ötödikre gyûjtenek-e esetleg.

Amikor legutóbb jártam a csákberényi hegyekben a Malcsik-klánnal( a Kilátóavató 13 okán), még nem volt meg ama túra névadója (ti. a kilátó) a Berény feletti hegyeken. Kíváncsi voltam, sikerült-e fölállítani, mert azóta másfél év eltelt. A csúcsra érkezés után rövidesen kiderült, nem. Kár pedig, a Móri-árokra akár már egy huszonöt-harminc méteres fatákolmányból is fantasztikus kilátás nyílna, akárcsak a Bakonyra vagy éppen Zámoly felé.

Nem volt hát kilátó, ezt megfejelve hamarosan út sem, így lefelé gázoltunk egy fenyõerdõben, míg el nem értük a szõlõk határát - innen már egyértelmû volt a sörédi út, s vele a pont meglelése is. Rajtnál kapott borjegyünket itt beváltottuk, s irgalmatlanul be is kortyoltuk a nagyon finom s jó minõségû szõlõnek levit. Csókakõ határáig már nem sok szó esett, a lyányok a határban össznemzeti macskasimogatót tartottak egy cirmossal - akinek Tündi szerint erõteljesen dealwithit-feje volt, mindenesetre nem ágált a barátkozás ellen.

Jó túra volt, s ugyan idén még egyszer megrendezésre kerül, egy évben egyszer elég volt. Jövõre talán ugyanitt, ugyanígy.