Megyeszélen 24
2007. január 20.
avagy szembesülj a rideg valósággal
Már tavaly tervben volt ez a túra, de a 2006-os rendezést meghiúsította az M6-os autópálya egyébként nagyon örömteli, és régenvárt építése. A rövidebbik távot választottam, mivel a 34 km nem fért bele a nap további programját illetõen.
A rajtban akkora profizmus volt, hogy azt se tudtam mi van, sohasem a jó sorba álltam be.. "Nevezési pályázatot", vagy mi a fészkes rossebet kellett kitöltenünk, a lap alján egy rendezõ által aláhúzandó rész: indulhat / nem indulhat. Azért ennyire talán nem kéne vérremenõen komolyan venni.. Maga a rajthely minden igényt kielégít, a százhalombattai városi sportcsarnok ideális rajt/cél, büfével, öltözõvel, fürdési lehetõséggel, tágas, kényelmes parkolóval. Az itiner részletes, a térképvázlat inkább csak "a rend kedvéért", az igazolólap 12 érintõpontról szól, furmányos kvízkérdésekkel. A városból könnyen kitalálok, közben lemaradok a római kõhídról, sebaj, majd egyszer máskor. Közben az Erõmû, vannak méretek, vannak tömegek.. Tekintélyes ojjektum. Aztán végre egy kis zöld, megindulunk a Tóth-tanya, egyben lovasklub felé. A nap elsõ regionális kutyatalálkozója, mintegy 7-8 kisebb-nagyobb emberbarátja rongyol át a szántóföldön, viszont nagyobb a hang, mint a virtus, nem jönnek közel. Eltökölök egy kicsit a díjugratópályán az ellenõrzõkérdéssel, nem is nagyon sikerül korrekt választ összehoznom. Régészeti Park, jó nagy terület, érdekes lenne egyszer megnézni. A bejáratnál álló információs tábláról tájékozódom egy kicsit a városról - szép, profi munka. Aztán elmélázom a körforgalom jelentõségén, ami a régészeti múzeum bejáratát és három mellékutcát köt össze - akkora sugarú körrel, amiben egy kamion is kényelmesen megfordulhat. Látszik, hogy tehetõs az önkormányzat, de ide minek egy méregdrágán kivitelezett körforgalom..? Érd irányába fordulunk a város nevét szolgáltató koravaskori halomsírok között. Furcsa látni egy-egy ismertetõ táblát, miszerint ezt meg ezt találtunk itt, ránézve a helyre pedig csak egy beszántott földdarabot tekinthetünk meg. Hatalmas a terület - gondolom - és csak a régészeti park által bekerített rész védett. Egy fura, vasbetonoszlopos feszületnél dobjuk a jobbost az egykori agyagbánya felé, ahol összeállunk néhány túratárssal kiválogatni a sok variációból a helyes utat. Magaspart, látni a volt téglagyárat, majd Érd óvárosát és persze a Dunát, de ellátni a Laki-hegyig is. Elhagyott kiskertek, hobbitelkek, szomorú összkép. A túra legjellegtelenebb szakasza következik, egy szép kõkereszten kívül csak szemét, szemét és szemét, néhány vendéglátásra szakosodott kutya, és érdeklõdõ helyi (immár érdi) pillantások. Egy százhalombattai illetõségû túratárssal elegyedem beszélgetésbe, innen sokáig együtt megyünk. Vidám tekintetû cigány kisfiú érdeklõdik, hogy kit keresünk és hová megyünk, nehéz kielégíteni az információéhségét. Tehenészeti telep - nem vagyok finnyás, de ami ott volt.. Bûzlik és nagyon randa, a környéke lényegében illegális szeméttelep, nagyon ijesztõ kutyák szegõdnek a nyomunkba, szóval brutál szar hely. Azért egy kombájnroncsot lencsevégre kapok. Keresztezzük a Csenterics utat, majd egy nyomásfokozó telep mellett érjük el a 6-os utat, majd a frissítõ- és idõmérõpontot. Utóbbi jelentõségét nem nagyon értem. Kõkemény médiaérdeklõdés fogad minket, a százhalombattai városi tévé nem kis nevet vonultat fel - a Eurosport kommentátora, Kovács Géza László próbál mikrofonvégre kapni, de én komoly ellenállást tanúsítva csak mûsoron kívül váltok vele néhány szót. A ponton zsíroskenyér, lilahagyma, tea. Vissza a 6-os útra (extrémsportoló lettem), át a vadiúj M6 alatt (unatkozó matricaellenõröknek jelentünk némi látnivalót), majd irány a Bp-Pécs vasútvonal, ami alatt bájos kis alagúton jutunk át a túloldalra. Szép, zöldellõ a határ, akácosok, bodzások válják egymást, majd szilvás faiskolai ültetés és végtelen szántóföld. Megjön a sár, elered a csepergõ esõ, elõbbi mostmár végig velünk marad. Simonpuszta, érdekes és nyugodt hely, víztoronnyal, lovardával, csárdával, medencével, sorompós portaszolgálattal. Innen már újra egyedül, hamarosan át az autópálya felett, immár a sokadik kérdés az igazolólapon, kísérteties gyümölcsösök között érjük el a 6-os utat, ismét.. végre.. Elõtte az egész túra legelképesztõbb szeméthegye, komolyan nem értem az "embereket".
Újabb kaszkadõrmunka a 6-os út mellett (a saras szántóföld alternatívájaként), majd irány a vasúti felüljárón át a Dunai Finomító bejárata felé, ami inkább tûnik határátkelõnek, vagy fizetõkapunak egy nyugat-európai autópályán. Biztosan nem egy vendégszeretõ hely. Egy kis aszfalt, aztán a Kiserdõ, nem túl szép, de legalább csúnya. Kiérve onnan egy kis sárdagasztás, és a Stresszkónál már a városban és kisvártatva a célban. Kiderül, hogy két kérdésre rossz (legalábbis nem a várt) választ adtam, de ez nem veszélyezteti a díjazásomat.. Tea, édesség, ropi, mogyoró, ha akarnék, mehetnék zuhanyozni, az igazolólapomat meg jól elhagyom, ha megkerül, az jó lenne, ha nem, az sem nagy baj.
Egy kis summázat.. Aberrált vonzódást érzek a turisztikailag nem kifejezetten frekventált helyeken rendezett túrák irányában, de amiket itt tapasztaltam, az keményen tanulságos és kijózanító. Szégyellnivaló és elkeserítõ, ami környezettudatosság címén elõvezetésre kerül, elsõsorban a fõváros agglomerációs övezetében - nincs egy talpalatnyi hely, ami mentes lenne a szeméttõl, rendezetlen, elvadult, koszos és jellegtelenül sivár szinte minden. Talán egy kis hóval komfortosabb lett volna. A szervezés korrekt, bár volt egy-két furcsaság, az eddig említetteken felül pl az, hogy emléklap helyett kitöltött túrajelentést kaptunk.
A hosszabbik távra talán egyszer még igen..
rafter
|
