Túrabeszámolók


Gerecse

GeldarTúra éve: 20052013.08.28 22:44:58

Gerecse 50


A második Gerecsém, kilencedik ötvenesem. A régi túrakör erre a túrára összekapta magát, részt vett rajta Attila, Balázs, apám, öcsém, V Peti (akivel a Julianust tettük meg) és Akusztikus Laci, mások mellett, de mindenkire már nem emlékszem. Az útvonal a minden évben megszokott volt, de örömmel tolongtunk a rajtnál, hisz ez tán az egyik olyan teljesítménytúra, amire a mai napig ezrek és ezrek jönnek el. Sosem értettem igazán, a többire miért nem.

Peti és Máté öcsém már a legelején elszakadtak tõlünk, lévén Laci maratonra készült és futva tette meg a távot. Így tettek öcsémék is, mindketten surranóban, ami nem akadályozta meg õket abban, hogy gyilkosan gyors tempót menjenek, emlékeim szerint valahol nyolc és fél órás szintidõvel értek be. Surranóban azért ez nem piskóta.

A brigád többi része apám vezetésével elõretört, egészen Tarjánig zavartalanul. Ott aztán, elõzõ évi fogadalmunkat betartva, Attila és én energiaitalt vettünk magunkhoz, észben tartva az emelkedõt. Bízva a taurinban, könnyebbnek is éreztük azt. A medvehagymás részen bõ szüret következett, mindegyikõnk szendvicsébe jutott belõle - ekkoriban terjedt el, hogy hotelek kiküldik egy alkalmazottjukat hogy vigyen a vendégeknek - ott is állt egy autó Pusztamaróton, és egy ipse sarlózta a medvehagymát. Balázs a korábbi év gyakorlatát követve Héregen kiszállt, a többiek folytatták az utat, szembeszállva a Bánya-heggyel. Attilának és nekem ez újabb adag energiaitalt jelentett, ami ezúttal már rosszul sült el: az emelkedõ közepén tántorogtunk, fönt aztán el is terültünk. Késõbb kiderült, az energiaitalok alapvetõen nem adnak energiát, csak meggyõzik az emberi szervezetet arról, hogy a hiányzó nyersanyagok megvannak benne. Természetesen nem érnek annyit, mint egy vitamindús étrend.

Mindenesetre amint sikerült feltápászkodni, folytattuk utunk, egészen a kisréti vadászházig. Eddigre a csoport szétszakadozott, Attila (úgy hitte) magányosan énekelt a pusztán, a mögötte haladó ismeretlenek sejtelmesen vigyorogtak. A házban megint kávét szolgáltak fel, ami egy év alatt drámai javuláson ment át, ezúttal meg lehetett inni. A célba ezúttal is hullafáradtan érkeztünk, s ami engem illet, mezítláb.