Túrabeszámolók

Gerecse 50

Életem elsõ Gerecse 50-e, a negyedik ötvenesem.

Igyekeztem odatenni magam, mert a Vackor Futókör újra összeállt, és valamennyien megtették már egyszer a távot - elõzõ évben, a  legtöbben nyolcadikosként. Én sem vallhattam szégyent. Ennek megfelelõen nagy iramban kezdtük a menetelést, nem kis melegben. A János-forrásig egyszerre jutottunk el, majd a baji vadászházig viszonlyag eseménytelenül zajlott a túra. Tardoson jött az elsõ meglepetés, irgalmatlan meredek úton másztunk felfele, egészen Pusztamarótig. Itt éreztük elõször a medvehagyma illatát, amibõl a következõ évben a szendvicsünkbe is jutott. Ugyancsak ezen a szakaszon határoztuk el Attilával, a következõ évben energiaitallal készülünk a nehezebb szakaszokra. Héregen aztán Balázs feladta, ami miatt késõbb megkapta a Héregi Hõs nevet - a következõ években is ugyanitt adta fel a távot.

A többeik Koldusszálláson pihentek egy rövidet, majd a Kisréti vadászházban kávéztak - bûn rossz kávét adtak ebben az évben.  Az autópályánál aztán már éreztük, hogy sikerülni fog, az aszfaltra felfestett már csak X méter és a sikerülni fog! - feliratok tovább ösztökéltek minket. Sikerült!

A következõ évben visszatértem, így is azt mondom, életem egyik legjobb ötvenese volt - s ki kell emelnem, ekkoriban lehetetlen volt eltévedni az erdõben. Vagy elõttünk, vagy mögöttünk mindig haladt valaki, aki tudta az utat.