Vértesi Barangolások (50km)
Lassan két hete, hogy nem voltam túrázni. Ilyen rég nem esett meg velem.
Talán ezért is történt az, hogy péntek reggel a cucc fele már rég össze volt pakolva. Sátor, hálózsák, ruhák...
Ebéd pizza, aztán elrakni még, ami hiányzik.
Édesanyám hazajött, hogy segítsen a pakolásban, de már nem volt neki mit. A boltban vett nekem néhány csokit.
13:34 Bûvös szám. Ekkor indult a vonatom Lentibõl. Már rég vártam ezt a pillanatot. Holnap túrázni fogok. Reméltem az esõmentes hétvégét, ugyanis az esõkabátot direkt otthon hagytam.
A vonaton nagyon meleg van. Zalaegerszeg-átszállás. A vonat késve indul, legalábbis az én órám szerint. Bobán már több, mint negyed óra késés van rajtunk. Ez aggodalommal tölt el. Aztán Verszprém után történik valami csoda, Székesfehérvárra „csupán” 5 perc csúszással érkezünk.
Még van remény.
Petami már ott volt az állomáson, mikor leszálltam. Együtt kerestük Juditot, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy „elidegenvezet” minket a fehérvári buszállomásra. Átépítés miatt kicsit messzebb kellett menni, de odaértünk.
Még 1 perc a buszindulásig.
A buszállomás megvan, csak a busz nincs.
Judit elfut az információhoz, míg mi a másik oldalon nézelõdünk a buszok között.
Aztán csörög a telefonom. Judit hív kétségbeesetten, hogy megvan a busz, de épp most indul.
Még remélem, a kanyarben le tudjuk inteni, de csak az integetés marad... Majd két óra múlva a következõ buszon... De azon biztosan... :)
Bánatunkban meglátogattuk a közelben levõ “hóemberes üzletet”. Pakkjainkat a kedves biztonsági õrökre bíztuk. Vásároltunk. Elemózsiát, meg sört. :)
Mint ahogy egy ismerõsöm megfogalmazta: “az egész világ egy nagy sörbontó”, így kulccsal megszabadítottuk söreinket a kupakjuktól.
Aztán csak letelik a két óra, most már tényleg jó helyen, felszállunk a csuklósbuszba, annak is a „csuklójába”, mert máshol nincs elég hely.
Aztán Gánt, a végcél. Sötét van. Nem találjuk az iskolát. Gyors segélykérés Gethe úrtól, aki már korábban ideért. Hamarosan megpillantjuk lámpájának fényét az úton. Az iskola udvara köves, ez nehezíti, de meg nem akadályozza a sátrak felverését. 8 sátor áll az udvarban, ebbõl 3 a mienk. :)
„Kinek mije van” vacsi + egy kis sör, aztán alvás.
3:52 van, mikor a telefonomra nézek. Kiábrándító ilyen korán kelni, de nem tudok tovább aludni. Petami is ébren van már, elmegyünk a forráshoz vizet tölteni.
Fél 5kor már az útravaló is készen van. Sátorlebontás, 6 óra. Ideje nevezni. :)
6:10 kerül idõpontnak az igazoló lapokra. Indulás elõtt még egy kör a forráshoz. Aztán ténylegesen útra kelünk mi hárman. A kapott térkép igényes, színes, még szintmetszetet is kaptunk. Elõször a zöld - en haladtunk. Jellegzetes vértesi táj, tetszik. Most járok életemben elõször ezen a vidéken. Erdõben visz az út, néha a fák között meg-megpillantjuk a bányákat. Az elsõ ellenõrzõpont elõtt nem sokkal rátérünk a sárga sáv jelzésre. Nemsokára meg is pillantjuk az Erdészházat. Gyors pecsételtetés, indulás tovább. Beszélgetünk. Aztán egyszercsak nem. Barkochbázunk. Még a sárga sáv jelzést is sikerült kitalálnom, ami azon a fán volt, mikor Gethe úr kitalálta a feladványt. De utána jól lezsibbadt az agyam... :)
Aztán lenn egy földút mellett megpillantjuk Kenderáztató nevû 2. ellenõrzõpontot. Innen a kék sávon, nevezetes jelzés, sok sporttárs bakancsa trappolt már itt a porban. Egy ligetes résznél mindannyian a tízóraiszünet mellett szavazunk. Feltöltõdve indulunk el.
Következõ ep. Mindszentpuszta. 25 Ft-ért lehet inni 2 dl üdítõt. Engedek a csábításnak. Gethe úr ismerõsökre lel a pontnál, itt marad beszélgetni, míg Petamival továbbindulunk. Gyönyörû tölgyesekben visz a túristaút, tetszik a túra, meg vagyok elégedve. Egyszercsak egy erdõbõl kiérve Tibet halad el mellettünk. Õ fut, ezért röpke üdvözlés és „jóutatkívánás” után már nem is látjuk. Aztán feltûnik mögöttünk Vad Malac és Gethe úr. Nem futnak, gyorsan „sétálnak” :). (le is hagynak minket)
Egy darabig ketten haladunk továbbra is, aztán Gethe túratárs türelmesen megvár minket egy fatörzsnél. Innen újra hárman. Kedves, hangulatos dombok, völgyek szabdalják szét a vértesi tájat. Felettünk az árnyat adó fák.
Még fél 12 elõtt érünk Kõhányáspusztára. Épp ebédidõ. Kapunk innivalót, meg zsíroskenyeret. Ízlés szerint. A kút vize nem iható, de fejfedõ-vizezésre tökéletesen alkalmas. Újra vár a kék sáv jelzés. Elkalauzol minket egy gyönyörû szép völgybe. Balról és jobbról dombok ölelnek minket. Nemsokára búcsút veszünk a sávtól, de a kéktõl nem, most a kereszt mutatja az utat. Az emelkedõknél - meg a lejtõkön is - rájövök, hogy akarmilyen kevés a vízvételi lehetõség egy túrán, azért 3 és fél liter innivalót magammal cipelni azért enyhén szólva is túlzás. Fõleg ilyen lapos talpú cipõben. Nem vagyok normális. Cipõt akarok. Nagyon fáj a talpam.
Aztán a sárga négyzet bevisz Vérteskozmára. 5. ep. A falu szélén van. Itt nem állunk meg, hanem beljebb, a kútnál. Vizespalackújra-, ill. utántöltés. Fejfedõnedvesítés. Nem mondhatni, hogy hideg lenne az idõ. Mikor pár perce pancsolunk, meglátjuk Zsotyeket, aki a 15 km-es távot már legyalogolta, s most utolért minket. Együtt indulunk tovább, de õ, meg Gethe úr kicsit gyorsabban halad. Megyünk, mendegélünk. Egy helyen kényszerpihenõt kell tartani, ekkor néhány ismerõs leelõz minket. Újra elindulunk. Szép zöld füves úton, a zöld sáv jelzésen. Két futó bukkan fel mögöttünk, egy férfi, meg egy nõ. Ismerõs arcok, két hete a Rockin találkoztunk velük. Örülünk nekik, õk is felismernek minket. Viccesen megjegyzik, amit a múltkori találkozásunkkor: „Hát ti nem a tévé elõtt?”. „Nem.” Feleljük „Minket nem az tesz boldoggá..” Most ezúttal búcsút is veszünk tõlük, mert futnak. Nemsokára csatlakozik hozzánk egy túrázó, akivel egészen a pontig együtt megyünk.
Csákvári mûút. 6. ep. Zsotyek és Gethe társunk itt megvárt minket. Kajaszünet, pihenés, önsajnáltatás (részemrõl) és sikítás egy bögöly, meg egy pók miatt, aztán jön a célegyenes. Gyönyörû a panoráma egy dombról. Amolyan Feszty-körkép szerû. Körbe-körbe. Mindenfelé ellátni. Hatás ugyanaz, a tájkép más. Számomra ez a Vértes. Sárga, magas, száraz fû, felette zöld tölgyfák. Mindez hangulatos dombokra mázolva. Gántra a zöld háromszögön érkezünk be. Elõkaparjuk a TTB hivatalos zászlóját, kibontjuk, majd azzal vonulunk be a célba, ahol átvesszük a díjazást.
Zsotyek kedvesen felajánlja, hogy elvisz minket Budapestre a Gyermekvasút rajtjába, de gyerek még az idõ, meg direkt szivatni akarjuk magunkat a Székesfehérvári átszállással, így a tömegközlekedést választjuk, de megköszönjük neki a szíves felajánlást.
Gánt, buszmegálló, sok túrázó. A busz pontosan érkezik. A buszsofõr meg van illetõdve, ritkán láthat errefelé ilyen nagy tömeget.
A túra nagyon szép volt, a rendezés jó, csak kár, hogy minden távon ugyanolyan kitûzõt adtak... |
