Túrabeszámolók


Fürkész/Csillagváró/Éji vadász / 7 Mérföldes tekergés

JakabTúra éve: 20112011.06.27 13:46:14

Éjszakai túra Bodajkon


Kellemes nyári estén indult a Bodajki éjszakai túra. Már 6 órától lehetett nevezni, de útközben leteszteltük a kiváló Fehérvárcsurgói Fagyizó meggy és vanília fagylaltját Mariannal, és Bettivel. Az értékelés jól sikerült, elégedettek voltunk.

Így fél hét után töltögettük a nevezési lapokat, melyen az útvonal mellett jóképû keresztrejtvényt is kaptunk feladatul. A Zsuzsa-Zsolti párossal együtt kilépve a Vén Diófa kapuján mindjárt megoldottuk az elsõ feladatot a tóstrand melletti szobornál . Aztán végig a falun, és a Gaja-völgyön az ismeretterjesztõ táblákon és az út mentén is találtunk feladatokat. Kisebb-nagyobb sikerrel végül meglett a megfejtés, no de ne szaladjunk ennyire elõre.

Végig gyalogoltunk a falun a piros, majd kék-piros jelzésen, egészen a sípályáig, ahol jobbra mentünk be az erdõbe. Innen Zsoltiéknak már csak a hátát láttuk. Mi kényelmesre fogtuk a tempót, de hamarosan a romantikus Gaja-völgy tetejérõl ereszkedtünk le a Varjú várhoz, ahol az elsõ ellenõrzõponton finom ásványvizet kaptunk. Jó kis tömeg volt, elég sokan választották Szent Iván éji programnak a túrát. A Gaja szurdokban gyalogoltunk tovább, a terep már ismerõs volt, és a túrán is találkoztunk ismerõsökkel, Tataival, Anival, és Balázzsal. Átkeltünk a Gaján az Ádám-Éva fánál, felkaptattunk a Vaskeresztig, ahonnan csodás kilátás nyílt a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mintegy tengerszem úgy nézett ki innen a magasból, az erdõk ölellésében. Vállig érõ gazban kis ösvényen  ereszkedtünk lefele, s ahol a Gaja tóként kiszélesedik,  a horgász büfé mellett ismét ellenõrzõpont volt. Itt túró rudit kaptunk, amit persze el is kellett fogyasztani, nehogy megolvadjon.

Elhagytuk a kerítést, és az aszfaltos úton közelítettük meg a Fenyves tetõt, s miután megcsodáltuk ismét a kilátást a piros háromszög jelzésen haladtunk tovább. A víkendházaknál majdnem elvétettük az irányt, de régebbi túrámról emlékeztem a leágazóra, és meglett a helyes ösvény. Itt kissé benõtte a fán lévõ jelzést a gaz, figyelni kellett. Hamarosan szentjánosbogarak villogtak a sötétedésben, gyönyörûek voltak a fényes pontok. Nemsokára átmásztunk a kerítésen, és a piros sávon gyalogoltunk tovább. Ez nem egy szép rész az erdõk között. Miután ismét beértünk az erdõbe, elõ kellett venni a fejlámpákat, és a piros jelzést követve hamarosan megtaláltuk a  halomsírokat is. Újabb feladatot oldottunk meg, és tovább gyalogoltunk a sötét erdõben. Szerencsére nem volt sok bogár, kellemes volt az esti túra. Beértünk Bodajk határába, és a szoborparkon át felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnan ismét remek kilátásban volt részünk. A falu más képet mutat az esti kivilágításban, és a magaslatról szépen látszott Csókakõ, ahol a vár is külön ki van világítva.

Nemsokára megérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd finom teát és zsíros kenyeret ettünk. A 12 km nem volt megterhelõ, kellemes esti séta volt, a rendezés remek, köszönet a rendezõknek. Bár a rejtvényekért nem rajongok, egy-egy ilyen túra érdekes, és más mint a többi.


 


A túráról és egyéb kirándulásokról, fõzésrõl,  kajatesztelésrõl olvashattok blogomon: www.bakancsesfakanal.blogspot.hu