100 éves a Börzsönyben a sísport
A netes kiírásnak megfelelõ rajtidõhöz választottam logisztikát, azaz már bõven 8 elõtt meg is érkeztem Királyrétre, p-ista / na-no / hallgatoozoo és túratársa kíséretében. Rajta kívül S. Laci jött még a túrára, azonban õ nem várta meg a hivatalos rajtoltatást és egybõl nekiiramodott. Közben megjött J. Géza és rendezõtársai és kiderült, hogy a rajtidõ 1 órát csúszik. Nem volt gond, hallgatoozooékkal elbeszélgettük az idõt. Láttuk a teljes csóványos-családot is, egyértelmû, hogy õk ilyen túrát nem hagynának ki. Oszi befutott a nevlapokkal és az igazolófüzetekkel, és elindulhatott a nevezés. Közben csiba sporttárssal nosztalgiázgatunk, elsõsorban a tavalyi extrém NaHáT 95 kapcsán.
Az új hivatalos rajtidõt, a 9 órát sokan nem várták meg, bevallom én sem, és nekiindultunk. Az igazolófüzetet (rendezõség megkérdezését követõen) magunk vettük el az asztalról, így rajtszámot sem kaptunk.
Királyrét környékén pár centi hó, részben olvad. Érdekes elõjelek a nap talajviszonyait illetõen. Hamar beértem csóványosékat és beszélgetésbe elegyedtünk, régi idõk nagy túráiról. Mivel õk kibõvült csapattal jöttek, így nem mentek valami nagy tempóban, az Ötperces pihenõ környékén elléptem. A Grófi úton már összefüggõ volt a hó, néhány centis, még érezni, hogy olvad. Magányosan haladtam, látótávolságon belül senki.
Magas-Tax, turistaház. Kalandparkos élmények jutottak eszembe, bár ezúttal teljesen kihalt volt a környék. A piroson indultam tovább, felfelé. A Px becsatlakozásánál már nagy volt a tejfel és zúzmarás borítást is kapott a föld. Az Éneklõ úton már masszívan zúzmarás fákat lehetett szemlélni. Nagy-Hideg-hegyen, a turistaházban "önigazolás": sk. bélyegzés a pult mellett található pecsétek valamelyikével. A kaldera szélén, az OKT mentén haladtam tovább a Csóványosnak. Na itt aztán mesevilág fogadott: különös, szélformálta zúzmara formációk, sejtelmes köddel. A hó mennyisége is nagyobb lett, ami jó, elvégre tél van.
Csóványosnál az elsõ élõ pont, teával és csokival: ráadásul a pontõrök a hátukon cipelték fel a teát! Max. respekt! Ezek szerint nem csak a Magas-Börzsöny túrán látni ilyesmit. Egyébként közvetlenül a csúcs elõtt sikerült kilépni a ködbõl, szinte egyik pillanatról a másikra. A köd határa egyébként a fõgerinc volt, a délkeleti oldala maradt tiszta, a másik pedig a trutymós. Gyakorlatilag túl voltam a nap szintemelkedésének bõ 4/5-én, a távnak viszont még a felén sem. Innentõl tehát lehetett nagyobb tempóra váltani, már amennyire a hó engedte. Csóványostól Nyír-rétig kb. 10 centis havat taposhattam. Ez a vidék jó hótartó és nem véletlen, hogy az ország elsõ lesiklóversenyét éppen itt tartották, és éppen 100 évvel ezelõtt (ez a jubileum adta a mai túra apropóját).
Nyír-réten a kastélyromon túlszaladtam, ami nem tûnt fel, mert pontõrrel sem találkoztam, csak késõbb, amint szembõl igyekezett felfelé. Alá is írta az igazolófüzetemet. Éles jobbkanyarral a K4-re fordultam, nagyon kellemes volt rajta haladni, kifejezetten sífutásra találták ki, persze gyalogosan is maximálisan élvezhetõ. Nem kevés hétvégi kirándulóval futottam össze ezen a szakaszon. Musli-forrásnál a túra útvonalával szembe síelt a fõrendezõ, J. Géza, aki elmondta, hogy lehetséges, a célban még nem találok rendezõket, és hogy hagyjak ott egy cetlit a díjazás utánküldése kapcsán. Szépen haladtam tovább, Kroslák-kút, majd Foltán-(azaz helyesen: Fultán) kereszt. Meglepõen sok erdõrész állt kopaszon, ám itt a tavalyi nagy viharok számlájára írható ez a látvány.
Foltán-kereszttõl a "jó öreg" OKT következett. Az útvonal-racionalizálók innét nyilván a legrövidebb K4-et választották, hiszen a célig már nem volt köztes ellenõrzõpont. A K sáv ezen szakaszán már nagyon régen jártam és meglepõdve tapasztaltam, hogy az erdõ egészen összezárt, anno itt csak csenevész cserjéket láttam. A hóréteg érezhetõen vékonyodott, ahogy vesztettem a magasságból és lett az állaga egyre vizesebb. Teljesen váratlanul jutottam el Saj-kúthoz, ahonnan már csak néhányszáz méter volt vissza a célegyenesig, a házhoz vezetõ mûútig. Kellemes meredekséggel, de egyenletesen, érezhetõen emelkedett a betonút és kisvártatva a Kárpátok-házhoz érkeztem.
Rendezõségbõl nem volt ott senki. A papír szerint 12:00-tõl üzemelt a cél, bár a fõrendezõ személyes közlése alapján várható lehetett, hogy még nem találkozom a célszemélyzettel. Eszegettem, pakolgattam és 45 perc várakozást követõen otthagytam az ajtón egy cetlit, hogy itt jártam. Még beérkezett közben egy túrázó, vele csak pár percet tudtam beszélgetni, mert indultam le Királyrétre. Alig pár száz méter után szembetalálkoztam csóványosékkal, majd õket követõen már jött a többi csapat is. Idõközben eleredt az esõ, és méginkább mehetnékem támadt. A királyréti kisvonatot bõven elértem.
Mindent egybevetve jó nap volt ez a mai, még ha túrarendezés oldaláról nézve talán nem is volt minden a topon. Az élményfaktor magasnak bizonyult, a rövid táv ellenére is adódtak emlékezetes momentumok. |
