Október 16. Maci, és Erzsi, a Mecseki félmaratonra indul hajnalban. A korai rajtot nem is értettük, mivel maraton és duplamaraton is indult, felesleges volt nekünk is 8-kor rajtolni szerintünk. A szervezõk nem voltak topon. Elõször is: a Kikelet hotelhez érve hosszú sor végére kellett beállni, ez elkerülhetõ lett volna, ha mondjuk a félmaratonisták 10 óráig indulhatnak.
A szervezõ fiúk amúgy is fapofával indítottak és fogadtak, talán nem ártana némi mosoly, hiszen ez nem kötelezõ! Egyébként meg arra kellett várni, hogy nyomtassanak útvonalat, stb, mivel nem volt elég. (Itt legalább melegben vártunk, nem úgy mint a két évvel ezelõtti Pite túrán) Kellemes volt az idõ októberhez képest, és mivel hegynek indultunk el, hamar kimelegedtem. A futók már elmentek, néhány túrázó maradt mögöttünk. Az elsõ ellenõrzõpont a Dömörkapunál volt. Pecsét, majd tovább az erdõbe. Kellemes, szép õszi erdõ, jó talajjal, itt-ott volt sáros, de a nagy része erdei, alul picit sziklás, jól járható.
Valaha nyaraltam már a Kikelet hotelben, és sokat kirándultam, így a környék egy része ismerõs volt. Nagyon szép a Mecsek, sok forrásával, szurdokaival, és jól el is lehet fáradni a föl-le gyaloglás miatt.
A részletes útvonalra már nem emlékszem, de megmásztuk a Tubest, aztán a Lapist, láttuk a kõlyukat, közben kétszer is kereszteztük a Mecsek Rally útvonalát. Nagy hülyeség volt egy napra szervezni a két dolgot, és veszélyes is persze. Igaz, az átkelésnél voltak mellényes segítõ fickók. Megnéztünk egy-két rallyautót, de a hangjuk és a szaguk nagyobb volt mint a sebességük. Azt biztos, hogy ilyen szép helyen a jó kis friss erdei levegõt halálos vétek szennyezni.
Szóval a hegyek megmászása és szurdokok letudása után már célegyenesbe értünk. A térképen elég jól el lehetett igazodni a jelzések alapján, Maci csak egyszer-kétszer esett bizonytalanságba. Én egyszer sem, mert teljesen ráhagyatkoztam.
A tévétorony környéke nagy csalódás volt számomra. A valaha szebb napokat élt környéken sok szemét, lepukkant padok emlékeztettek az egykori turistaparadicsomra. De legalább az egykori szocialista üdülõ Kikelet hotelt átalakították pazar négycsillagos hotellé.
A túra végén egy nagyon szép szakasz következett, immár rálátással a városra. Megkaptuk a kitûzõt és oklevelet, amiért szinté sorba kellett állni, és várni is kellett az elkészítésre. Igaz, közben lehetett finomságokat enni, zsíros és vajas kenyeret, nápolyit, stb.
A túra után kúltúrális élményeket is akartunk szerezni, egyrészt saját örömünkre, másrészt mozgalom részeként kitûzõkért. Ezért aztán a hidegre forduló idõben, csepergõ esõben elindultunk várost nézni. A fõtér nagyon szép, és az odáig vezetõ úton is élveztem, hogy Pécs belvárosa mennyire megszépült.
Megkerestük a Zsinagógát, majd utána a Székesegyházat néztük meg. Nekem az altemploma jobban tetszett, mint a fenti. Sok-sok turista volt, úgy látszik nyüzsögnek a városban, hiszen Európa kúltúrális fõvárosában jártunk.
Összességében a kisebb-nagyobb szervezési hibáktól eltekintve remek kirándulóhely, csak ajánlani tudom a Mecseki túrát. |
