Kubát Hugó
Sajnos a kaposvári szekció nem tudott a kellemes Kõszeg-környéki túrán megjelenni, pedig mindannyian szeretjük ezt a környéket. Viszont mi Macival neveztünk a 20-as távon (ami 21,3 km volt) és miután üdvözöltük a fehérvári ismerõsöket, nekiindultunk a Királyvölgynek. Az idõ megint napos, nagyon kellemes volt, jó volt túrázni.
A Szabó hegy elején Maci integetett, és felviharzott a hegyen, többet nem is láttam. Futótempót akart, mivel neki a tegnapi 50 meg sem kottyant. (Azért én láttam kiszállni tegnap este a kocsiból kb. 70 évesre emlékeztetett) :-))
A Szabó hegy után következett az Óház kilátó, melyet most egy más, tanösvényes úton közelítettünk meg, és nem is volt vészes az emelkedõ. Az Óháznál pecsételés, aztán innen már egyedül mentem teljesen, mivel itt vált szét a rövid táv, és arra ment mindenki.
Szeretek egyedül menni, fõleg itt a Kõszegi hegységben, ahol a túrajelzések kiválóak, frissen festettek, az itiner remek volt, nem lehetett eltévedni. Egyébként is elég jól ismerem, bár az útvonalvezetés teljesen más minden évben, és még most is voltak általam nem ismert részek benne. Köszönet ezért a szervezõknek!
Óház tetõtõrõl le a Vörös keresztig, finom kis ösvényen, majd onnan betonos úton tovább mentem, az elhagyott honvédségi területig. Fényképeket is csináltam, megpróbálom majd betenni a blogba. A tornyokat, betonaknákat elhagyva, tovább gyalogoltam a Kis- majd Nagy-Kendig tornyaihoz.
Itt utolértem pár túrázót, kis beszélgetés után indultam a Hörman parkolóig. Ezen a szakaszon mindig hidegebb van, és fúj a szél, igaz magasan is voltunk. Tavaly itt még hó is volt.
A Hörman parkolóban elhagytam kellemes gyõri túratársaimat, pecsételés után a Stájer házak felé indultam aszfaltos, majd erdei úton. A Stájer házaknál nagyon kihalt volt minden, szépen rendezett, túristákat váró környék.
Innen új volt számomra az útvonalvezetés, erdei úton haladtunk a Szikla-forrásig. Ezt még nem láttam, érdekes rész volt. Picit sáros erdei út következett, hegynek felfele. Itt Ajkai túrázókat értem utol, és velük gyalogoltam egészen a Hét-forrásig, egy idõ után már végre lefele.
A forrásoknál egyik rendezõ, kedves ismerõs fogadott büfével, ittam is egy kólát. Egy fotó elkészítése után elindultam az utolsó emelkedõn, aztán a Pintér tetõre felérve már végig lejtett az út. Következett a Kálvária, majd beértem a városba, és Maci az iskola elõtt várt.
Õ már jól kipihente magát, valami remek idõt futott, persze elsõnek, vagy másodiknak ért be. No, én sem voltam rossz a magam bõ 4 órás idejével, mert 780 m szintre emlékszem, és még fotóztam is. A kitûzõ nagyon szép, a Kálváriát ábrázolja.
Ezután már csak a jól megérdemelt pizzánk következett...
|
