Hatalmas élmény volt a Mizse 40!
Képek: http://indafoto.hu/moiwa/20100306_mizse_40
Hihetetlen figyelmes és vendégszeretõ rendezõséggel találkoztunk: a rajtba odaérkezve õk érezték maximálisan megtisztelve magukat, hogy a "távolból" ellátogattunk hozzájuk és a hétvége elég jelentõs konkurenciájából õket választottuk. Laci069 és Bubu társaságában teljesítettem a túrát.
A résztvevõk többsége helybeli diák volt, ám néhány gyakran látott arcot is láthattunk. Álmos az elmaradhatatlan kalapjában, kutyusának társaságában sétált egyet.
Rajtban rajtpálinka, és fõrendezõi eligazítás. Már az elsõ sarkon találunk kõkeresztet, a város közig. területén van még ezen kívül majdnem 50... érintünk is belõle jópárat. Hideg van, szükség van a meleg kesztyûre. Hozzánk csapódik D. Zoli és csapata Tatabányáról (és környékérõl). Sokszor gratuláltam már nekik túráink céljában, de beszélgetni szinte csak most elõször tudunk igazán.
Érdekes stílusú a városháza épület, szinte közvetlen mellette egy tavacska, illetve egy szélhajtású szivattyú. A Nap kellemesen süt, a szél sem fúj annyira, ahogy beharangozták. Szerencsére. Némi földutazás után az 5-ös út melletti kerékpárútra térünk. Az út túloldalán felsejlik a Tanyamúzeum. Távolban egy láthatósági mellényes rendezõ (polgárõr?), aki a fõúton való átkelést biztosítja. Tanyamúzeumban zsírospapák, Bubu összeállít magának egy "BigMac-et". Körbenézünk a múzeum épületeiben.
Újból átkelve a fõúton, rövidesen balra térünk, és hangulatos szekérúton haladunk. Tavacskák, újabb keresztek. Megunhatatlan. Autópálya felüljáró, majd nem sokkal rá elhagyjuk a szekérutat és emelkedésbe kezdünk. Felérünk Lajosmizse legmagasabb pontjára, a Lajos-hegyre. Stílszerûen itt találkozunk N. Lajossal és Herr Augensteinnal. A ponton szolgáltatás Mizsei víz. Kihagyhatatlan a fotótéma Lajossal, aki Mizse vizet tart a kezében (Lajos+Mizse :-) ).
Itt már futóhomok van a lábunk alatt, és a fenyvesek fokozzák a vizuális élményt. N. Lajosékkal beszélgetünk, részben "sportszakmai" témákról. Peregnek a kilóméterek, valahogy nem is nézegetjük az órát, a tempó másodlagos szempont. Igazi örömtúra a mai. Nemsokára a kulapityei egykori tanyasi iskola épülete vonzza tekintetünket. Innét pár percre ellenõrzõpont, sosem hallott márkájú helyi édesség szolgáltatás kíséretében.
Balkanyar, be az erdõbe. Elkerített vaddisznóskert, benne nem kevés számú vaddisznóval. Még az akkor érkezõ biciklis résztvevõk is leteszik a vasparipát, hogy megnézzék közelebbrõl. Pár lépés a lovaspálya érintésével a Gerébi kúria, kellemes környezetben. Nemkevés autó pihen a parkolóban, a hozzájuk rendelhetõ gazdáik viszont láthatatlanok. Valószínûleg bent hûsölhetnek a Wellnessben... A kúriánál önkiszolgálós tea szolgáltatás.
Pár irányváltás után a Gerébi-keresztnél újabb pecsét. Nem is tudom, hányadik kereszt ez az utunk során. Ezután kifejezetten beszélgetõs szakasz következik, természetesen újabb keresztekkel, közöttük az itinerben csak "félkarú Krisztusként" aposztrofált fakereszttel. Marc Aurel Imre társaságában telnek a kellemes kilóméterek. A jó hangulat közben teljesen váratlanul ér, hogy már ott is vagyunk az oda-vissza elágazásnál.
Jobbra kanyarodva a betonúton, már a távolból látszik Pusztatemplom. Az útba esõ kisbolt + kocsma több túrázót is megállásra késztet, itt futunk össze újból D. Zolival és csapatával. Pusztatemplom elõtt a keresztnél (hol máshol?) felmerül, hogy mi is a hivatalos útvonal, ugyanis a leírás ezt nem részletezi. Mi átvágunk a mezõn és megmásszuk a dombot. Szép templomrom, ellenõrzõpont, újabb zsírospapa szolgáltatással.
Kis csapatunk tart némi pihenõt. Vaddinóékkal traccsparti, és ötletelés, hogy megnézzük-e a szürkemarhákat. Bubu akár még a hivatalos etetést is megvárná. A vége az lett, hogy õ inkább a boltot nézte meg közelebbrõl, mi Lacival viszont egy másik kereszt érintésével odamentünk a marhákhoz. Rafter visszafelé jön már, és komoly tisztelettel beszél az állatok termetérõl. Mi sem merünk túlságosan az aurájukba hatolni. Félelmetes méretûek valóban, ráadásul birodalmi lépegetõ járástechnikával.
Hangulatos szálerdõ következik, zöldellõ fûvel. Talán ez már a tavasz végleges eljövetelét sejteti. Felsõlajos szélén futóhomok: Bubu - elmondása szerint - 1 hete hasonló méretû havat taposott. A faluházban újabb ellenõrzõpont, pogácsával, Fanta/Cola valamint a felnõtteknek pálinka szolgáltatással. A közeli tájházat is megtekintjük, Herr Augenstein az egyik süteményestálat is megnézi közelebbrõl, hátha van benne meglepetés.
Innét már nincs túl sok vissza. A Tanyacsárda hatalmas parkolóját mellõzzük, furcsa hogy most szinte teljesen kihalt. A tanyák közt gyalog vagy biciklivel közlekedõ emberek, nagyon közvetlenek, beszélgetünk velük. Tiszta idõutazás! Az egyikük a hóvirágjainak történetét meséli el, a másikuk meg az életkorunkat próbálja megsaccolni :-)
Az utolsó ep-nél az egykori tanyasi iskola padlásablakait számoljuk meg, kiderül, hogy az utcafront ablakain kívül a belsõ oldal ablakait is tekintetbe vehetnénk. Kis séta van már csak vissza, teljesen váratlanul el is érjük Lajosmizse szélét. Az 5-ös út lámpás keresztezõdésénél sajnos letérünk a leírásban szereplõ útvonalról és átmegyünk a túloldalra. Ez utólag némi zavart okoz, különösen Bubu lelkében.
Már távolról látszik a katolikus templom, és tudjuk, hogy az már a cél közelségét jelzi. A célban szíves fogadtatás. Alig hogy leadjuk a papírt, már sorolják is, mi vár még ránk: odakint gulyást lehet vételezni, a másik szobában fánk és pálinka, a harmadikban pedig lekvárok. Hihetetlen. Nem is csak a bõség zavara miatt, hanem azért mert ilyen szeretettel adják mindezt.
Klassz hangulat uralkodik a célban, különösen N. Lajos megérkeztével. Sikerül lencsevégre kapni, amint a háttérben a történelmi idõszalagon épp "II. Lajos" látszik, Lajos mellett pedig "véletlenül" egy Mizsei víz. A gulyás kellemesen csípõs, másnak ez már inkább tûzokádó kategória.
A fõrendezõ B. Csaba pedig szinte magyarázkodott, hogy "csak" ennyit sikerült kihozni a túrából.
Ilyen túrákért érdemes csinálni ezt a hobbit. Nagy élmény volt!
Köszönöm túratársaimnak a társaságot, a rendezõségnek pedig ezt a komplett élményt! | 