| bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.09.28 10:29:44 |
|
|
2009.09.26. Õszi Mátra
Táv: 32 km. Menetidõ: 5ó 4p
Derült idõ, 24 fok.
Autóval érkeztem 10 óra után a Galyatetõi parkolóba. Bár tartottam tõle, hogy nem lesz parkolóhely, volt. 10.14-kor utolsóként 262-es sorszámmal rajtoltam. A rajtban a hölgyek felhívták a figyelmemet, hogy az elsõ pont bõ óra múlva zár. Mondtam, szerintem nem lesz probléma (végig lejt). Nem is volt. Egy kis bemelegítõ gyaloglás után (mely alatt megnéztem a az itinerhez kapott tökéletesen használható térképet, amire ráadásul a pontok nyitvatartása, a szakasz szint és km adatok is fel lettek tüntetve), kocogásba kezdtem. Az ismert terep könnyedségével kanyarogtam lefelé. Mégis amikor egy ismerõst értem utol, majdnem elmentünk a s+ leágazása elõtt. :) A Szalajka házhoz 11-kor értem 30 perccel a zárás elõtt. Innentõl végképp nem volt gondom a pontzárásokkal. Innen egy szép hosszú stabil emelkedõ következett a z sáv eléréséig. A beton út elõtti szakaszon kb 1km-en fakitermelés nyomainak köszönhetõen kicsit nehezen követhetõvé vált az út. Itt egyszer el is mentem pár száz métert rossz irányba, de szerencsére idõben korrigáltam. Bagolyirtáson ismét pecsét és 2 csoki. Az egyiket rögtön energiapótlásra fordítottam. Ezután jött egy kedvenc szakaszom, mely bár beton, de fantasztikus kilátás van tiszta idõben É felé. Most nagyon messze el lehetett látni. A következõ ep-n ismerõsök õrködtek. Egy kis beszélgetés után neki indultam a hosszú majd 6 km-es lejtõnek. 40 p alatt le is értem M.keresztesre. Itt már gondoltam, hogy meg lesz az elõzõ 5.50-es idõhöz képpesti jobb idõ.
M.keresztesen egy kis pihenõt ikattam be. Ittam egy kis plusszos vizet amit a pont biztosított és egy zsömlét, amit én biztosítottam magamnak. Majd tovább indulva még egy kis müzlivel fojtottam le a kaját. Eképpen felfrissülve vágtam neki a túra legnehezebb utolsó 10,6 km-nek, melyre kb 700m szint jutott. Itt Falloskút felé szalagozott szakaszon mentünk egy darabot. Emlékeim szerint 2 éve is már eléggé rossz állapotú volt az ösvény – fakitermelés miatt. Az újabb pont elérése után egy kis plusszos vízzel frissítve vágtam neki az újjabb emelkedõknek.
A M.szentimrei pont után jött a fekete leves. A túra talán legmeredekebb emelkedõjén kapaszkodtunk fel a Mátra gerincre. Kitörõ örömmel láttam meg az emelkedõ végén az irány jelzõ táblán: Galyatetõ 2km. Innen kis hullámvasutazással már gyorsan a célba értem. Számomra fantasztikus 5ó 4p-es idõvel. :))
A célban vajas-zsíros-lekváros kenyér korlátlan mennyiségben, és nem megszokott módon ivólevekkel (!!!) vártak.
A túrára a kitûnõ szervezés, szalagozás és ellátás, lelkes szervezõk volt a jellemzõ. Emellett az idõjárás is csodálatos volt. Egy nagyon kellemes napot töltöttem az õszi Mátrában. Köszönöm.
|
| |
