Túrabeszámolók


Balaton

qvicTúra éve: 20042005.11.03 12:22:34
Balaton 50 2004

Elõször indultam ezen a túrán, ezért azzal kezdtem, hogy kicsit utánanéztem a fórumon mi fán terem is
a B50. Régebbi beszámolókat olvasgattam és térképésztem közben az útvonalat. Hamar kiderült, hogy nem
egy egyszerû túra ez. Több trükkös rész is van rajta, ahol nagyon figyelni kell, mert könnyû eltévedni.
Kigyûjtöttem a legfontosabbakat egy lapra amit magammal vittem.
Szombat reggel 5:30-kor indultunk piedcat-tel Pestrõl, 7:10-re BFüreden voltunk. Útközben vele is
elolvastattam a kigyûjtött okosságokat, hogy lelkiekben Õ is fel tudjon készülni a várható nehézségekre.
Jókat vigyorogtunk útközben a korábbi történeteken, és abban is megegyeztünk, hogy nem kell izgulni, tuti
mi is eltévedünk. De legalább tudjuk elõre. :D Ezt persze be is tartottuk késõbb, no de kezdjük az elején.
Beérve Füredre megkerestük a vasútállomást, és ott leparkoltunk. A starthely az állomastol 50 méterre volt
egy vendéglõ kerti helyiségében. A rendezõk kedvesen fogadnak, a nevezés gyorsan megvan. 7:41-kor indulunk
el, rajtidõt ugyan nem kapunk, de mi magunknak megjegyezzük. Azért megkérdezem, hogy miert nem írnak rá idõt,
azt mondják, hogy nem számít, a lényeg, hogy este 9-ig beérjünk.. Az a "szintidõ". Remek, az menni fog.

Elindulunk. Semmit nem bízunk a véletlenre tudjuk, hogy végig nagyon oda kellesz figyelni, ezért 2 térképet
folyamatosan böngészve haladunk elõre. A térképeink más felbontásúak, de egyéb különbségeket is felfedezünk
rajtuk, már rögtön az elején. Jobb is, hogy kettõt nézünk. Könnyedén kavargunk az utcákban a Lóczy barlangig.
Sajnos ez egy lezárt, fizetõs barlang, igy megnézni nem tudjuk. Itt aztán el is vesztjük a zöld háromszög
jelzést ahogy kell. Nem tudjuk merre megy, mindenfele utak mennek az erdõbe. Elindulunk az egyiken, amelyik
irányban jó. Ez elég hamar elkezd iszonyatosan emelkedni, négykézláb mászunk fel egy földtörésen. Itt már
biztosak vagyunk benne, hogy ez nem lehet a jelzett út. Na frankó, jól bekezdtünk.. lehet valami ezekben az
eltévedési legendákban... :) Egy kis ösvényen aztán belemegyünk a zöld háromszög jelzésbe.. sínen vagyunk ;)
Innen folyamatosan emelkedve hangulatos ösvényen érkezünk meg az 1. ponthoz, a Jókai kilátóhoz.

Szép pecsétet kapunk, a pontõr bíztat, hogy menjunk fel a kilátóba, mert szép a kilátás. Természetesen
ha nem mondja, akkor is felmegyünk. Most nem rohanunk sehova, és a Balatoni panoráma nekem mindíg élményszámba
megy. A kilátás pazarr. A reggeli idõ ugyan még nem a legtisztább, felhõs, picit párás, de a Balaton látványa
káprázatos innen. A tavon mar kora reggel rengeteg vitorlást lattunk, mint késõbb kiderült vitorlás verseny
volt, amin pár ismerõsöm is részt vett. Folytatjuk az utunkat, irány lefelé Balatonarácsra, a Lóczy emléksírhoz,
ami a temetõben van. Egy darabig nagyon jól megyünk, majd egy gerincen egy nagy tisztáson elvesztjük a kéket.
Mi jobbra, a kék valoszínûleg balra el. Nincs gáz, a mi utunk is lemegy a faluba. Hirtelen megis gáz van, a
térdem iszonyatosan rákezd fájni újra.. :(( A Bükk 75 óta vacakol, azóta nem is nagyon mozogtam vele. Az elõzõ
hétvégét kivéve, mikor megcsináltam a Tojás 30 és Csepel 25 túrákat (együtt 60 kilcsi). Ott nem volt gond,
ezért mertem most bevállalni az 50-t egyben erre a hétvégére. Szörnyen megijedtem, mert ilyen hamar nem
számítottam rá, hogy elkezd fájni. Elég gáz. Azon gondolkoztam, hogy hogy fogok tudni így végigmenni.. Ha még
jobban fokozódik és nem múlik, akkor valószínûleg sehogy. Nem kellett volna olyan gyorsan mennünk. Lassitottunk.
Leérünk egy utcába és kimegyünk a fõútig. Innen már könnyen eltalálunk a temetõ irányába. Elõtte egy kocsma
elõtt egy rendezõ jelzi, hogy Õ a pont, de menjünk nyugodtan el a síremlékig, és majd visszafele pecsétel. Úgy
is volt, megnéztük a hivatalos 2. pontot.. a sírt pár arra járó túratárssal együtt, majd usgyi vissza a
pecsétért a kocsmához.

Innen vissza a fõútra. Egy kis csapat után indulunk, beszélgetünk... Vesztünkre, mert nem figyelünk és elmegyünk
a megfelelõ utca mellett amin le kell fordulni. Ez részben annak is köszönhetõ, hogy elõttünk ment egy kis
csoport, ami akaratlanul is azzal járt, hogy kevésbé figyeltünk oda a jelzésre. Ez persze hiba volt.. A csoport
nagyon úgy nézett ki, hogy nem zavartatja magát és õk a mûúton akarnak eljutni a következõ pontig, nem a
hegyeken keresztül. A templomok mellett jobbra van egy utca, mi addig visszamentünk, és azon indultunk el a
jelzés kunkorának jobb felét megkeresni. Útközben sasolunk jobbra, hol megy be a jelzés az erdõbe. Sûrû az
aljnövényzet és összefüggõ, sehol nem látunk bejáratot. Addig megyünk, míg végül elérünk teljesen a kunkor
végébe.. ez nem jó, akkor már biztos, hogy túljöttünk. Itt velünk szembe pont fordul be pár ember a jelzésen.
Õk rossz irányba akarnak továbbindulni, szólunk nekik, hogy arra kéne amerre mi jöttünk, csak nem találtuk meg
befele az utat. Visszafordulunk, és meg jobban figyeljük a hegyoldalt. Piedcat megint elmegy a bejárat elõtt,
de nekem végül sikerül kiszúrni. Borzasztó nehéz észrevenni, csak az egyik kis ágon lévõ kopott jelzésdarabra
figyeltem fel, és ahogy jobban megnéztem, akkor fedeztem fel, hogy ott bújik meg az ágak mögött az út. Itt
nagyon figyelni kell! Ezt az álcát egy sebesült partizán is megirigyelné. Miután bebújunk, onnan már remek
kitaposott ösvény kanyarog felfelé teljesen a hegytetõig. Itt nyomjuk felfelé rendesen. Ezután leereszkedünk,
itt lefele is figyelni kell, alig látni az utat. Jelzés van néhol, de az utat alig lehet észrevenni néhol.
Leérünk a szõlõsökig, és a hegy oldalában megyünk jó hosszan. Egy elágazásnál a jel balra kanyarodik, majd
eltûnik. A nagy szekérût magánterületre visz be, zsákutca. Egy kis benõtt ösvényen megy tovább a jel, onnan
lehet könnyen felismerni, hogy egy régi rossz fakorlát vezet fel az út mentén. Piedcat felmászik és elindul
felderíteni a terepet, én közben lent nézegetem a lehetõségeket. Fent tovább is dzsumbuj van, piedcat nem
találja a tovább vezetõ ösvényt, ezért inkább lemegyünk a szõlõs mellett egy párhuzamos földútra, és azon
érünk be Csopakra. Erre az útra bejön végül balról a jelzés is. Tovább megyünk a kéken. Leérünk a veszprémi
fõúthoz, a Malom csárda mellé. Innen piszkosul emelkedni kezd az út felfelé a Csákány hegyre. Egy idõ után
aztán megenyhül. Az idõ még mindíg nagyon kedvezõ, nincs tikkasztó hõség, nem süt a nap. A hegy tetején
elõször egy adótorony mellett haladunk el, majd jön a kilátó. Ez egy balos beugróban van, majdnem elmegyünk
mellette. Itt újabb pecsét, de most már a lábam miatt nem másszuk meg a kilátót.

Indulás tovább Lovas felé. Lemászunk a hegyrõl, a jelzést itt is nagyon figyelni kell végig. Leérünk a telkekig,
innen megint traverz következik hosszan. Lovasra beérve megtaláljuk a 4. pontot, az "italbolt"-t, ahol kapunk
pecsétet és egy szivacsot :)). Nagyon mókás ajándék egy teljesítménytúrán, de most nincs olyan nagy hõguta, hogy
nagy hasznát tudnánk venni, ezért gyorsan el is rakom a hátizsákba. Veszünk egy kólát, kajálunk, majd indulunk
tovább. Kis idõ múlva a sárga és a zöld kettéválik, mi a sárgán maradunk a patak bal oldalán (az út elõször a
patak jobb oldalán indul el, de aztán a patak átkûszik a két jelzés közé). Ahogy kiérünk a faluból az út ingoványossá
válik. Van ahol már nem is tudjuk kikerülni a nagy tócsákat, vizesek, sárosak leszünk, de nem olyan vészes azért
a dolog. Mikor beérünk a királykúti völgybe, az ingovány megszûnik és gyönyörködünk a csodálatosan szép völgyben.
A vastag szekérútról egy alig észrevehetõ letérõn balra leágazik az ösvény és vadregényes úton halad tovább.
Csodaszép mohás sziklák mindenfele. Végig felfelé megyünk, de nagyon enyhen emelkedik. Kiérünk a völgybõl,
tovább egy szekérúton. Balról jönnek be utak, majd mennek is el, de mi maradunk azon amelyik stabil észak
nyugati irányba bemegy Veszprémfajszra. Ahogy átmegyünk a keresztezõ fõúton, Nagy-irtásnál találkozunk elõször
a rengeteg rágcsáló hernyóval. Tele vannak velük a fák. Lehet hallani ahogy jóízûen csámcsognak. Jópár ránkhull
a fákról. Élményszámba megy a dolog, még sosem láttunk ilyet. Hallottam már természetesen a kártevõ hernyórajról,
ami évrõl évre riogatja a Balatonfelvidékieket, de testközelbe még nem kerültem velük. Lassan be is érünk a
kálvária mellett a faluba. Kimegyünk a fõútra, és azon indulunk tovább észak felé ki a faluból. Betonon haladunk
az 5. pontig, Balácapusztáig. Takaros kis hely, információs táblákkal. Itt a portán kapunk pecsétet, majd
visszafele indulunk a faluba irányába.

Újra végigmegyünk a falu fõutcáján. Ahogy kiérünk a faluból jobbra szépen kiépített játszóteret látunk, a piros
kereszt be is megy arra, de mi maradunk a betonon egy jó darabig. Késõbb a zöld is bemegy jobbra, de ott eltûnik.
Követhetetlen. Megyünk irányban egy darabon, én bent a dzsumbujban, piedcat kint az aszfalton. Õ járt jobban,
majd mikor elérjük az aszfalton a keresztezõdést, átvágunk a mezõn, és az erdõ szélén rátalálunk a zöldre. Az
látszott tisztán, hogy a térkép sok helyen megtévesztõ. Ezt az utat is úgy jelöli, hogy az erdõhatárig végig
megy, majd ott fordul jobbra. A valóságban pedig még jóval elõtte befordul jobbra az út. Mi végigmegyünk a
szántás szélén, majd megint átvágunk jobbra, ahol meglátjuk bent a jelzést. Innen sima ügy, bár itt egy zöld
romjelzésen haladunk, ami viszont egyik térképen sincs jelölve. De itt ezen már nem lepõdünk meg nagyon. Furcsa
lámpaoszlopokat látunk bent a nagy semmiben.. csodálkozunk nagyokat. Mit kereshetnek azok ott bent a dzsumbuj
közepén?? Tovább menve megtaláljuk a 300 éves fát is, amit már korábban kinéztünk magunknak a térképrõl. A
terepen ugyan nincs jelölve táblával, de azért nem nehéz felismerni melyik az. Hosszú bandukolás után bejön
a piros kereszt jobbról, majd követjük és mi fordulunk le rajta balra. Itt egy darabig az erdõ széli szekérúton,
majd ismét hangulatos kis ösvényen vezet az út. Tudtuk jól, hogy Koloska elõtt nagyon figyelni kell egy jobbos
letérõt, ami levisz a forráshoz egy sokkal nagyobb útról letérve. Szerencsére az gond nélkül meg is van. A
forrás környéke csodaszép. Egy sziklafal aljában van a 6. pont, a Koloska forrás.

Itt olyan finom gyümölcslevest kapunk, amit azóta is emlegetünk piedcat-tel. Borzasztóan jól esik a gyömölcsben
nem szûkölködõ leves. Van még itt szörp, vajas és zsíros kenyér is, nagyon jó az ellátás. Sõt még egy almát is
kapunk a pontõröktõl. A forrás maga egy pumpálós kút, ami elõtt egy mutatós kis tavacska van. Az egész tisztáson
rengeteg faasztal és ülõke, szalonnasütõ helyek. Remek kis pihenõhely. Itt 20 percet töltünk el, amig feltankolunk.
Ezután megint egy szép úton haladunk. Útközben egy "sportösvényen" megyünk, ahol információs táblákkal próbálják
egy kis testmozgásra bírni az arra járó kirándulókat. Mindenféle gyakorlatokat kell elvégezni a táblák szerint,
az ott lévõ fa "tornaszeren". Több ilyet is látunk egymás után. Ötletes. ;) A Koloska völgy végig emelkedik
szépen lassan. Felérünk a második zöld jelzésig, és itt a PZ-n megyünk balra. Jobban kezd emelkedni a Recsek
hegy felé. Ez a hegy méltan lett általunk elnevezve "fitness hegy"-nek. Az út ötször vált egymás után mindíg
eggyel nehezebb fokozatba, ahogy egyre meredekebb lesz. Bár a térdem a végén már fáj, sikerül megállás nélkül
feljutni rajta. Odafent találtuk meg a 7. pontot, a Recsek hegyi kilátóba felmászva.

Itt már elég meleg van, süt a nap. Lefelé menet is nagyon figyelni kell a zöld jelzést, jó szolgálatot tesznek a
nálunk levõ PMR rádiók, mikor ketté válunk jelzést keresni. Ahogy leérünk Hidegkútra, egy telephely közepén
átvágva balra jutunk be a faluba. Innen megint balra végig le az úton, majd elmegyunk az elsõ utcán irányba
balra helytelenül. Vissza is jövünk mikor feleszmélünk, majd tovább a kis hídon átkelve az utcában. Majd a
következõ balosnal kanyarodunk be a patak jobb oldalára. Ezután egy mezõ bal szélén megy a majdnem járhatatlan
ösvény, végül egy kapuban ér véget. Bent magánterület, sírokat látni. Ettõl balra lentebb gyanús benõtt ösvény,
lehet, hogy az volt a jelzés, de mi ÉNY felé átvágunk a mezõn, és rámegyünk a földútra ami felfelé megy a nyeregbe.
Ez elég jó útnak bizonyul, ezt követve pont belefutunk fent a hegyen a zöld jelzésbe (egy nagy balkanyar után
megyünk a hegy felé, majd egy jobbos kanyarban balról csatlakozik a zöld). Innen könnyedén lecsorgunk kocogva a
mûútig, ahol megtaláljuk a 8. pontot. Egy autóban ücsörögnek a pontõrök.

Tovább a betonon hosszan. A kék egy jobbos kanyarban tér le balra, ahol házakat látunk a kanyarban. Követjük.
Itt is nagyon figyelni kell, kevés a jelzés, de az irányt követve jól haladunk. Van két éles oda-vissza
forduló a térképen. Az elsõ (a kisebb) nagyon cseles, itt könnyû elkavarni rossz fele. Majdnem sikerül. Balra
egy kis töltés tetején kell elkanyarodni a mezõ szélén, majd a töltésrõl le és onnan kell visszakanyarodni jobbra
a jelzésen. Ezután a kék kiér egy mezõre, ahol egy kis hídon találunk a földön jelzést. Itt valószínûleg balra
kanyarodik az út az erdõ felé, de mi erre már megint csak késõn jövünk rá. Egyenesen megyünk tovább, a szántó
felé haladunk egy kis ösvényen. Az ösvény aztán eltûnik és hirtelen azt vesszük észre, hogy már bazi nagy gazban
harcolunk a mezõ közepén... Ez így nem frankó. Nagyon lassan haladunk, úgyhogy inkább megpróbálunk kijutni az
erdõ felé. Bízunk benne, hogy ott talán találunk valami ösvényt, vagy ha nem, akkor legalább könnyebb a haladás
a fák között, mint itt. Ki is mászunk nagy nehezen, beszenvedjük magunkat az erdõbe, de ott is csak harcolni lehet,
nagyon sûrû, és mikor nagy nehezen találunk egy utat, az is visszavezet a mezõ szélére. Ott vagyunk ahol a part
szakad. Nincs mit tenni, itt megyunk tovább, végig ki a mûútig. Itt aztán balra fordulunk a falu irányába, és
hamarosan el is érjük azt. Visszakavargunk az utcákon az állomáshoz, és 17:35-kor beérünk a célba. Örülünk az
idõnek és a túrának is. Sokszor küzdelmes, de nagyon szép útvonal, szép túra, jó ellátással, sok meglepetéssel.
Érdemes volt eljönni, mindkettõnkben mély nyomokat hagyott. És itt most nem a lábainkon keletkezett karistolásokra
gondolok.. ;) És még a térdem is egész jól viselte a megpróbáltatásokat. Azért aki elõször jár ezen a túrán,
ezen a környéken, mint mi, az jó ha felkészül, itt bizony nem nehéz elkavarni. A végén arra is rájöttünk, hogy
a kétféle térkép közül egyiknek sincs túl sok köze több helyen a valósághoz és néha eléggé félrevezetõek.

A túra után még lementünk a Balatonpartra nézelõdni és nagy meglepetésemre összefutottunk az egész nap vitorlázó
ismerõsökkel.. Kicsit kontrasztosak voltunk a sétányon lézengõ emberek között így csapzottan, túracuccban..
Sokat nem is idõztünk, sok sok élménnyel, kellemesen elfáradva indultunk hazafelé. Ez egy csodás nap volt.