| bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.04.15 09:39:27 |
|
|
Julianus 50
2009.03.28.
Táv: 52km (kiírás szerint)
Menetidõ: 9ó 43p
Reggel szép tavaszi idõ, késõbb borongósabb lett, de esõ nem volt.
Az elõzõ heti Téry50 sikeres teljesítésén felbuzdulva készültem erre a sokak által nehéznek mondott túrára. A hét során igyekeztem lélekben és agyban felkészülni a nagyobb szintre és a hosszabb távra. Nagy örömömre ismét Tesómmal vághattam neki szombat reggel. Logisztikailag Szobon (a cél) tettük le a kocsit és vonattal mentünk át Nagymarosra (a rajt). Természetesen kb 2 perccel késtük le a vonatot, de nem volt gond, mivel munkanap lévén 30 percenként indultak Pest felé a szerelvények.
A rajtban nem volt tömeg, gyorsan neveztünk. Én még pecsételtem az álomáson a Kék túrát és indulhattunk is. A házak közül kiérva enyhén saras emelkedõn folytattuk utunkat felfelé gyorsan fel is értünk a Julianus toronyhoz, ahol most nem kellett fel menni a kilátóba az igazolásért. :) Innen a lefelé kellemes lejtõ következett, majd laza menet Törökmezõig. Itt szintén kék túra bélyegzés történt ki-ki alapon - a túristaház, álítólag leltár miatt, zárva volt. Nam baj. Vizünk még volt elég, éhesek sem voltunk. Irány tovább. A háznál találkoztunk több ismerõssel, akikkrel a Békás rétig együtt menve, beszélgetve gyorsabban ment az idõ. A rétrõl szép kilátás nyílt a Magas Börzsönyre. Ezután jött az alkalmi tavakkal ellátott széles szekér út, ami próbára tette türelmemet. Az elágazásnál pecsét - a diót kihagytuk -, irány Márianosztra felé.
A hullámvasutazás után már kissé éhesen harangszóra értünk Nosztra határába. A pontnál kolbászzsíros kenyér fogadott korlátlan mennyiségben, kedvesen kínálva. Mi egy kis üdítõvel kiegészítve fogyasztottuk. Lacinak ez a fajta zsír kevésbé jött be, de õ is éhes volt. A pihenõ után még mindig napos idõben vágtunk neki a következõ szakasznak. Ez elég nyilt az elején, de amint kezdtünk be érni az erdõbe, meg jelentek az elsõ felhõk. :( Szerencsére késõbb is csak mutogatták magukat, az égi áldást nem szórták. Nekem igen hosszúnak tûnt a nyeregig vezetõ út. A nyereg elõtt közvetlen igen vizenyõs rész várt minket, de a bakancsoknak köszönhetõen gyorsan át keltünk. A nyereg után következõ többnyire lejtõs út még hosszabbnak tûnt számomra. Alig vártam már Nagybörzsönyt. Itt volt a holtpontom ezen a túrán. Sajnos az sem használt a hangulatomnak, hogy a favágók autója és dózere elõzgetett minket, és mivel fel is jöttek az út eleve szét volt "bombázva" árkosra.
Ritka nagy örömmel értem be a faluba. Itt rögtön az elsõ kútnál vízpótlás és 2 pezsgõtabletta feloldása következett. Majd rögtön pecsét egy fa alatt. Kisvártatva kb 500 méter után ujjabb pecsét a kaja ponton. Érdekes volt ezeknek a pontoknak az elhelyezése. A másodikat a segítõkész útbaigazítás ellenére kis bizonytalansággal találtuk meg - konkrétan a tovább indulók látványa volt ami tudatta velünk, hogy hova kelll bemenni. Talán 1-2 útbaigazító szallag lehetett volna. Itt újjabb zsíroskenyér fogyasztási lehetõség és tea fogadott minket. Csak mérségelten ettünk, mert még nem voltunk annyira éhesek. Itt egy néni akkurátusan vezetett be minket is egy nagy könyvbe.
15 perc után tovább indulva elkezdtük a hosszú emelkedést a Koppány nyereg felé. Az út eleje elég hosszan egy dózer/beton út volt. Nem volt túl izgalmas, de kellemes menetsebességet biztosított. Egy hirtelen jobb kanyarral felvágás indult a hegynek, igen meredeken. Errõl egy szintbeli jobb kanyarral kell letérni az emelkedõ vége elõtt. Természetesen mi felmentünk az emelkedõ tetejére. Miután a nagyobb helyismerettel rendelkezõ túratársak utolértek korrigáltunk a helyes irányba. Még egy kis emelkedõ és elértük a nyerget. Itt pecsét és menet tovább.
A nyeregbõl immár lefelé sokkal jobb volt ugyanazt a szakaszt megtenni. (Vizesnek továbbra is elég vizes volt.) Innen bele bele kocogva elég gyorsan el értük Zu vár tövét. Többször is szép kilátás nyílt. Többnyire lejtett az út. A Zú vártól egykori vasút nyomvonalán halad a jelzés. Az ilyen utak nem a kedvenceim, mert bár szépen szintbe vagy egyenletes lejtéssel/emelkedéssel mennek, többnyire igen kövesek. Ez is az volt. Sok km-el a lábamban nem volt túl kellemes. Persze akkor még nem tudtam milyen lesz a vége. Nagyon örültem amikor meghallottam az elsõ motorzúgást, mert tudtam, közel a mûút. Itt egy kicsit kellett gyalogolni az úton és meg is lett a pont.
Opcionálisan lehetett innen tovább menni a mûúton vagy a kék jelzésen tovább. Mi az utóbbi választottuk. Álítólag egy laza 4 km volt innen a cél. Szerintünk volt az több is. Az elején egy szelíden emelkedõ erdei úton mentünk a már lefelé haladó nap fényében. 1,5-2 km után kiírtünk az ewrdõ szélre. Innen szántóföldek között haladt az út. Egy major után éles jobb kanyarral rátértünk egy dózerútra. Valamikor lehet, hogy betonos volt, de mostanra egy szétmosott kiálló kövekkel teli vacak út lett, ami kocsival még jó , de a gyalogos (fõleg kb 48 km után) eléggé szidhatja. Bár a szmeben levõ Pilis és a bal oldalon húzódó Hegyestetõ vonulataira nagyon szép látvány esett, ez csak részben enyhítette a nyíl egyenes út megpróbáltatásait. Az is ritkán esik meg velem, hogy megörültem amikor a falu határában elértük a mûutat. Innen már csak egy kis városnézés és ott voltunk a célban. Megcsináltuk.
Nagyon elfáradtunk, de a teljesítés - ráadásul 10 órán belül - nagy elégedettséggel töltött el. Nekem eddig talán ez volt a legnehezebb túrám. Köszönet a szervezõknek. Az 500 Ft-ért igazán ki tettek magukért az ellátás tekintetében. Az itineren az útvonalat jól lehetett követni annak ellenére hogy elég régrõl fénymásolhatják, azonban a résztáv adatokat módosítani kéne, mert szerintem nem fedik teljesen a valóságot. Esetleg a pontokhoz oda lehetne írni, hogy hány km-nél járunk. Egyébként a túra már maga a helyszín (Börzsöny) miatt is jó, illetve, hogy a hegység kevésbbé látogatottabb részein is halad. Az idõ is jó volt.
Kellemes emlékekkel és a teljesítés feletti örömmel értünk haza. Köszönet a túráért. |
| |
