Túrabeszámolók


Sárga

PSPTúra éve: 20082008.05.06 21:30:56
A "Sárga 70" Teljesítménytúra (2008.05.01.)

táv (2D vetületi hossz): 68,349 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szint: 2431 m
menetidõ: 14:23

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008Sarga70.html

Ezt a túrát már tavaly kinéztem magamnak, de akkor pont aznap délután érkezett haza Flóra Norvégiából, és mindenképpen ki akartam menni elé Ferihegyre, így maradt a 30É+20, de ezzel legalább egybõl két Sárga túrát teljesítettem egy év alatt. No de idén nem volt semmi akadály, az idõ is jónak ígérkezett, így belevágtam. Mentálisan nem készültem fel eléggé, és kicsit motiválatlan is voltam, de azért végigtoltam, és így utólag persze nagyon örülök neki, még ha közben voltak igencsak ellenkezõ gondolataim is...

A Nyugatiból 22:20-kor induló Siemens Desiro-ra Angyalföldön szálltam fel, majd majd' másfél órán keresztül szép lassan elgurultunk Esztergomig. Hûvösvölgyig nem írok túl részletes leírást, tavaly már megtettem. Szóval vissza a rajtra, ELTE hallgatóként nem kellett nevezési díjat fizetnem, így 074-es sorszámmal a GPS beélesítése és egyéb technikák beüzemelése után pontban 00:00-kor indultam neki - így a menetidõm nyomonkövetése nem igazán okozott problémát a késõbbiekben :-) Az egész túrára jellemzõ, hogy ahol nem volt jel, ott elég jól ki volt szalagozva az útvonal, ennek ellenére sokan elkevertek, aztán meg morogtak. Azért egy ilyen túra a tájékozódásról is szól, szóval az ilyen rosszalló megjegyzéseket nem értem, és átérzem, miért is esik olyan rosszul a rendezõknek. Csak hogy megvédjem õket.

A Vörös-kereszthez egy kicsit megváltozott úton kellett felmenni, de így sem tartott sokáig, a szép csillagos, vidéki ég alatt 00:30-ra értem fel. Ja, azt nem is írtam, hogy egyedül mentem. Innen megint megváltozott a sárga sáv vonalvezetése, és mivel még a GPS-ben sem volt benne az aktuális állapot, nekem is igencsak figyelnem kellett, de a leírást követve nem lehetett elvéteni a mezõn keresztül kanyargó utat. Ez a szakasz biztosan szép lehet nappal is, egyszer meg kéne nézni... Elég jó tempót mentem, egyfelõl kicsit féltem a délutánra elõrejelzett zivataroktól, másfelõl pedig soha nem bírom visszafogni magam... 01:35-kor érkeztem meg a Cserepes-árokhoz, ahol elfogyasztottam az elsõ szendvicsemet is. A falu elõtt igyekeztem másokhoz csatlakozni, mert a sok ugató kutya nem a kedvencem az éjszaka közepén, de így aztán nem volt vészes. Még Pilisszentlélek elõtt van egy érdekes kis hurok, ami lejtmenetben szinte neki vezet a Pilis tömbjének, aztán 180°-ban visszakanyarodik a falu felé. Nos ebbe a hurokba szépen lefolyt a hideg levegõ, nagyon szépen érzõdött lefelé és fölfelé a hõmérsékleti rétegzõdés. A Pilis-nyeregre egész jól felértem, majd kb. 20 ember után kiabáltam, akik elvétették a sárga leágazását a széles földútról... Innen ledöngettem, és 02:57-kor ittam meg a frissítõt a klastrompusztai ellenõrzõponton.

A Pilis oldala most sem volt valami nagy izgalom, de aztán a túra egyik legszebb momentuma volt, ahogy a Táloki-erdõbõl a Vadföldöt elkerítõ kerítés felé fordulva megpillantottam a narancssárga színben játszó kelõ Holdsarlót. Szép volt. Aztán megint jött a "kedvenc" emelkedõm fel a Fehér-hegyre, ott egy kis szusszanás, majd 04:43-kor megérkeztem a Vörös-hegy nyergébe - ekkor lassan már fejlámpa sem kellett. Sajnos a szép sziklás fenyves ösvény gázvezeték fektetés miatt eldózerolásra került, helyette maradt egy kis szaharai lejtmenet, ugyanis a vezeték nyomvonalán tiszta homok volt minden, a cipõm két lépés után tele is lett az apró szemcsékkel... Az építési terület után le is vettem a cipõket és kiszórtam a homok nagyját - bár még így is maradt jócskán, amit csak az ellenõrzõponton sikerült kiszórni... A Kálváriához 05:17-kor, a Mónika italbolthoz 05:29-kor értem. Ez 01:11-el jobb, mint egy éve, és idáig 5,5 km/órás átlagot jelent! (Akkor mondjuk nem egyedül mentem...)

Itt kis pihenés, zoknicsere, kóla vétel a késõbbi álmatag percekre, majd hajrá, tovább! Hirtelen elég kevesen lettek körülöttem, hiszen ez a 30-asoknak már a cél volt, a 40-re vagy 20-ra nevezõk pedig ilyen korán még nem keltek fel. A falvakon hamar átjutottam, aztán jött az Antónia-árok, ami szokás szerint megizzasztott, pedig nem durvultam annyira, mint egy éve (mert akkor nagyon meghajtottam). A Zsíros-hegy nyergében kitartó de nagyon álmos pontõrökhöz 6:45-kor értem, sajnos itt azt is megtudtam, hogy elõzõ este a Liverpool végül elbukta a BL elõdöntõt :-( Letargiába azért nem estem, de sajnos kicsit unalmas szakasz következett, így nem is volt ami nagyon feldobjon. A 2. feltételes pont a Kerek-hegyen volt, ide 07:03-kor értem, majd gyorsan mentem is tovább. A Rózsika-forrás felé vezetõ Alsó-Jegenye-völgy most is tetszett kis hídjaival, sziklaalakzataival, így itt már jobb kedvvel haladtam, az ellenõrzõ ponthoz pedig 07:46-kor érkeztem meg.

Gyors szusszanás után vágtam neki a következõ emelkedõnek (ahol tavaly elég ramatyul éreztem magam). Szép volt az erdõ, csicseregtek a madarak, és nem is volt túl meleg, szóval jól haladtam, tavalyhoz képest sokkal szélesebbek voltak az ösvények is, így nem kellett folyton a belógó ágakkal hadakozni (ez fõleg a Csúcs-hegy oldalára vonatkozik). A Kötõk-padjáról feltáruló csodálatos kilátást 08:23-kor értem el. Jó volt látni az út túloldalán a Kevélyeket, a Kinizsi útvonalát egészen Dorog környékéig. Majális volt mindenütt, a repülõtéren is sokan voltak, én pedig csak mentem és mentem elõre (Elõre!), mígnem 09:15-kor felértem az Újlaki-hegy csúcsára. No, innen lefelé már kezdtem érezni a jobb sípcsontom környékét, de egyébként jól voltam. Ennek a túrának abban van a nehézsége, hogy alig van benne vízszintes szakasz, baromi sok a lejtõ, ami egy bizonyos pont után már nem olyan kellemes. 09:53-kor értem Hûvösvölgybe, ami nem rossz idõ. Itt megint ettem egy szendvicset, volt zoknicsere, meg kis pihenés is a továbbindulás elõtt.

És akkor következett az "ismeretlen" - persze nem teljesen, mert így vagy úgy már a hátralévõ útvonalon is jártam. A Nagy-Hárs-hegyre igencsak hosszú volt az emelkedõ, nagyon örültem amikor végre felértem (10:57-kor). Innen ledöcögtem Szépjuhásznére, majd enyhe hullámvasutazás következett a Csacsi-rétre felvezetõ emelkedõig. Itt utolért egy túratárs, de már akkor, amikor az emelkedõ szûk ösvényén voltam - kérdeztem, elõz-e, de azt mondta, ha tartjuk ezt a tempót, akkor jó lesz. Mondtam hogy tartjuk, de bevallom, nem így terveztem, de gondoltam ha õ bírja, én is :-) Na miután 6-6,5 km/órás tempóval szinte fölsuhantunk a rétre (12:04), kiderült, hogy a kolléga a 20 km-es távot teljesítette éppen... Még jó hogy ilyen vidáman bírta ezt a tempót. No nem baj. Innen lejtõ, majd szint, majd lejtõ, és mit ad Isten, találkozom azzal a sráccal, akivel a Budai Trapp második felét együtt mentük. Õ most a 40-et csinálta, és a végét így megint velem együtt :-) A Sorrentora felvezetõ emelkedõ elõtti ferde ösvény elég gyilkos volt, majd maga az emelkedõ is, de csak felértünk (12:57). Itt szép sziklák, és kilátás fogadott minket.

Végül csak elértük a Budaörs feletti hegyeket, ahol életem elsõ geoládáit megtaláltam, közben viszont kezdett nagyon meleg lenni, én meg lusta voltam megállni a pulcsit levenni :-) A Huszonnégyökrös-hegyet 13:47-kor hódítottuk meg, és innen már csak lefelé kellett menni! A budaörsi beton nem igen feküdt már kissé megfáradt lábainknak, de azért behúztuk az utolsó kilométereket is - habár a kocsma megpillantását már alig tudtuk kivárni. Aztán volt nagy öröm, hogy megcsináltuk (nekem 14:23 lett a végeredmény, ami az elõre tervezett 15:00-15:30-hoz képest is nagyon jó), Joey is ott volt, ittam egy kólát, kicsit ültünk, majd hazamentünk. Este már nem is voltam fáradt. Jó volt, na!