Túrabeszámolók


túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.01.02 21:48:49
2006-os teljesített túráim...


Körös 50: Eljött a következõ 50 kilométeres táv - melyet szintén a Jubileumi mozgalom keretében kellett teljesíteni. Viszont ez egy könnyedebb alföldi „sétának” ígérkezett. Végülis nem volt sokkal több annál.. :) De be kell ám ismernem: a rossz bokámmal nem sok kedvem támad ma már ezekhez a 30-40 kilométeresnél hosszabb távú túrákhoz. Dehát a Jubileumi túra az jubileumi túra - teljesítsük hát! Gondoltam :) és elindultam Mezõberénybe. Mindenesetre a táj alföldi jellege mindenképpen csökkentett a táv nehézségén. Ezen kívül nagy hiányosságomat pótolhattam az Alföldi túrázás terén - eme teljesítménytúrán megismerhettem a Körösök Vidékét... amely roppantul szép táj! Mezõberényben jó messze van a Piknik Park a vasútállomástól, így számomra már nem szokatlan módon a teljesítménytúra mezõnyének a leg(esleg)végén indultam. Csöppet sem bánkódtam ezen ... mígnem ki nem derült az elsõ pontnál hogy már a(z amúgy futva közlekedõ!) seprû is elhagyott engem... :o Innen kicsit a magányosság érzésével mentem már tovább, a tempóba is belehúztam egy picit. Nézegettem a térképemen, hogy jó sokáig gáton kell menni a Körösök mellett. Biztos sokan azt gondolják (talán én is azt gondoltam..) hogy kilométereken keresztül töltésgátakon menni a síkság kellõs közepén "nem egy felemelõ" érzés - pedig igen, valóban nagyon különleges élmény: mindenfelé a part mentén élénken zöldellõ fûzeseket-nyárasokat látni, persze a mezõk zöldje is egyfolytában Téged kísér, ugyanígy a folyó hosszú kék csíkja is végetérhetetlenül kísér az utadon, és az abszolút legizgalmasabb-legcsodásabb élmény: amikor rendszeresen találkozol békászó majd kecsesen felszálló nemes madarakkal, kócsagfélékkel (azt hiszem olyanokat láttam) - és ILYET másfajta tájon nem láthatsz és élhetsz át.... Azta de költõi voltam! :) Mindezt a (szabadság!) érzést - tiszta idõben - még a sík vidék széles látóhatára is csak fokozza. Hosszú-hosszú gát-gyaloglás után elértem tehát Újladányra, az etetõ-itatópontra. Jelképes áron sör volt kapható, és töménytelen mennyiségû süteményt lehetett fogyasztani. Mellesleg végig az egész túrán! :) Az Újladány-Fáspuszta közötti dagonyaúton én is alaposan megszenvedtem - elkerülni lehetetlenség volt. A saras nehézség után jött az égi áldás, azaz az esõs nehézség. Fáspusztánál kapott el egy zuhé, és Bélmegyerig el sem állt. A pontõrök a faluból visszajöttek értem(??) de ezt kár volt nekik, mert én keményen (illetve vizesen :) ragaszkodtam a gyalogláshoz... Bélmegyeren - ázás helyett - félórás kocsmázást kellett beiktatnom, majd innen már végig az autóúton belehúzhattam a célig. Mivel a rendezõk mondták, menjek végig a sár miatt az aszfaltúton, így nem mondtam nemet egy kis könnyítésnek (szerencsémre ez nem olyan forgalmas autóút)... De még így is épphogy szürkületig beértem a célba, összesen 11 és fél óra alatt. Nagy élmény volt, és én úgy döntöttem: Szeretem az Alföldet. Ahogy oda, úgy vissza is Vonattal utaztam ismét (Budapestrõl).

Bükkerdõ "Nyomkövetõ": Most valószínûleg páran meglepõdnek, miért írom ide egy általam szervezett túra nevét. Pedig higgyétek el, hogy egy közel 50 km-es tájékozódási! Túra igazoló bójáinak egyedüli kirakása a terepre (alig 1,5 napnyi idõ alatt) azért az Teljesítmény. Ha valaki rákérdez - szívesen mesélek neki az élményeimrõl. ;) Úgy emlékszem kb. 15 zsírkrétát tettem ki a titkos helyekre és összvissz 3 túrázó teljesítette a túrát!!! (Név szerint Õrsi Bálint, Szendrei Ferenc, Czékli Béla)

25 éves a teljesítménytúrázás (Visegrádi-hg.): A Pilis-Visegrádi-hegység (ahogy tetszik...) Országos Kék Túra által kijelölt útvonalán, egy könnyebb 25 km-es "emlékezõ teljesítménytúra" volt ez. S mert kedvelem a Pilist - és az aznapi BEAC MAXI-t már csak Nem teljesíthettem - ezért elmentem erre a túrára. Az idõ megint nagyon szépnek ígérkezett. Reggel sokan busszal utaztak Visegrádra..(magam is) Kis várakozás a rajtban, majd indulás az ismerõsökkel együtt. A Görgey emlékmût megtaláltam könnyedén, de utána "megszeppenve" kellett fölmásznunk a Nagy-Villámi sífelvonó alatt - hiszen "elvileg ismertem" az utat errefele... szerintem a térkép is rosszul jelöl itt valamit :o Na mindegy, a kilátóhoz feljutottunk, aztán a Moli pihenõhöz is, majd a Pap-réthez, és aztán le Pilisszentlászlóra. A Sikárosi-rét sokadjára is elvarázsolt... és mégse tudtam hogy innen látszik DOBOGÓKÕ! A cél is ott várt, fönn Dobogókõn. A túra díjazása szép volt. (De aki találkozott velem a Maxin az tudja, hogy nekem még nem volt vége itt a napnak... :)

Tolna 50: Remek! Mert elérkeztem egy újabb nagyon izginek ígérkezõ Jubileumi 50-eshez! Sajnos azonban a lefelé utazás "nehézségei" miatt izgalmasabb is volt az egész túra a kelleténél. :( Végül nagy nehezen de csak sikerült teljesítenem... Történt az ugyanis hogy autóval utaztam le és a leúton nagyon rosszul lettem. (Többen talán érthetõen felzúgnak - végül is ezáltal nem maradtam hû elveimhez - és ez még igaz is, de azért a "bort iszik - vizet prédikál" szólás még nem mondható rám! Egy elõzõ esti (egyik legkedvencebb zenekarom) koncertjérõl sem akartam lemaradni, és a Jubileumi mozgalom teljesítésérõl sem - így muszáj voltam kivételesen autós fuvart szerezni. A kellemetlenségekért az utastársaktól elnézést kérek! Ha ezt elõre tudtam volna akkor talán lemondtam volna a koncertrõl, és inkább vonatozok...) De térjünk rá a túrára! 1,5 óra alvás a rajtban egy teremben, majd indulás fáradtan az 50 km-es túrára. Nagyon fáradt voltam. De nagy szerencsém is volt: idén elõször seprû is volt a túrán, s így nem kellett egyedül mennem - csatlakozott hozzám maga a Seprû. Ennek szerepét egy középkorú úr töltötte be aki nagyon jó túra-társ(aság) volt... Köszönöm neki a segítséget és kitartást! Röviden amennyi megmaradt bennem az útvonalról: Ófalu nagyon szép fekvésû, Zsibrik után szép a kilátás, Szálkán van egy hihetetlenül egyszerû és "bóvli" kocsma (egy asztal-három szék), nekünk sikerült épp oda betérni :)) az Óriás-hegy nem volt óriás mégis lassan tudtuk elhagyni, a Sötét-völgy tényleg sötét... pláne sötétedéskor!! :)) aggódás az eltûnt(?) lámpanélküli(?) gyerekekért - de meglettek. Cél külön nekem fönt a SZÕLÕHEGYEN sok-sok extra (egyébként csak rendezõi) finomsággal: isteni pörkölttel-fasirttal-újborral - s most irigykedtek ugye! ! ! :) Már csak ezért is tuti, hogy fogok még menni TOLNA 50-re....

Hegyhát 50: Nem telt bele egy hét se, és ismét egy érdekes távoli tájra mehettem túrázni. Szerencsés ember vagyok. Már a leutazás is roppant izgalmas volt (Sárvárig mentem elõzõ este vonattal, majd a Rába partján sátrat vertem éjszakára...) Szombat reggel Bejcgyertyános-Egervölgy irányából nagyon nehéz stoppal eljutni VASVÁRRA, de más lehetõség nem lévén ezzel kellett próbálkoznom. Három stoppal nagy nehezen végre sikerült eljutnom a rajtba - ahol már mindenki elrajtolt. A rajtban egy olyan ordenáré bunkó lánnyal "volt szerencsém" amilyet én még nem láttam egész túrapályafutásom során! De több se kellett nekem hamar túltettem magam ezen, és belehúztam hogy utolérjem a mezõny legvégét. Nem sok esélyt láttam rá, mert min. 3/4 óra lemaradásban voltam az elõttem levõktõl. Így aztán nagyon meglepõdtem amikor elsõ tíz kilométer után - Jeli Arborétumnál - embereket értem utol. (Mondjuk futnom is kellett ehhez rendesen!) A táj igen szép, emelkedõ az pedig nem sok van, szinte alföldi jellegû táj. A Jeli Arborétum szép, de sajnos nem volt idõm körülnézni. Örültem hogy innen nem kell egyedül mennem - igyekeztem tehát nem lemaradni. Az Oszkói szõlõhegy varázslatos hangulatú hely... Olaszfa-Gyõrvár között nagy meleg volt, csak úgy tûzött a nap... így hát Hegyhátszentpéteren muszáj volt egy alaposat frissíteni :) Jó kis újbor, fincsi ételek, palacsinta!... ne gondoljátok hogy nem maradtam le megint, mert lemaradtam... de a célig újból belehúztam, viszont így is rám sötétedett a Városerdõnél... így a szürkületben egy kisebb összeverõdött csapattal Kismákfa helyett a közelebbi autóút felé vettük az irányt... és azon ballagtunk be a célig. Távban nem rövidítettünk, de azért ráadásként még egy kilátóhoz fölmásztunk. Ahogy a rajtban úgy a célban is „kissé bunkó” fogadtatásban volt részem (holott fél órával a cél nyitvatartásán belül voltunk ott). A jelvény felejthetõ, de a túra maga nagyon szép volt...

Bükk 50: Egymást követték a Jubileumi túrák szeptemberben, a Bükk 50 volt az utolsó ebben a hónapban. Szeretem a Bükköt, és nagyon szép õszi túrának ígérkezett ez a hétvége. Én már péntek délután leutaztam, és a jó meleg hálózsákomnak köszönhetõen a hideg éjszakát is kint sátorban tudtam tölteni. Garadnán a rajtban és már elõzõ este Miskolcról jövet is több ismerõs túrázóval találkoztam. A kora reggeli rajttal kellett indulni, mert egyre korábban sötétedik már ilyenkor. Ómassáról Bánkútra meglepõdtem olyan hamar felértem, aztán siettem tovább keresztül a hangulatos Bükk-fennsíkon az Õr-kõ-rét felé, ekkor lassítottam egy picit hisz köves úton kellett menni. Tar-kõre egy kedves sporttárs "húzott fel" engem - így itt nagyon jó tempóban éreztem magam. A Bükk végig csodálatosan szép volt - már megint kifogtunk egy szép napsütéses hétvégét!! Amikor leértem Répáshutára szinte még semmi fáradtságot sem éreztem. Azután jött egy kis emelkedõ, és már el is fáradtam. :) Hollóstetõ után kezdtem összeszedni magam, Jávorkútról pedig csak ereszkedés volt már hátra. Pont beértem lámpa nélkül világosban. A Garadnai célban jót vacsoráztam, mégegyet aludtam itt. Majd másnap a hazautat egybekötöttem egy kis elõzetes túrabejárás-szervezéssel a Mátrában.

Lokomotív 424 - 24 km: Az utolsó Jubileumi túra. Meg kellett csinálnom, hogy meglegyen a Bronz fokozatom a Negyedszázados Jubileum Teljesítménytúrázója mozgalomban. Korábban csak a 42 kilométeres távján vettem még részt, de ez sem tûnt túl nehéznek - kevesebb mint 25 km-t 5,5-es átlaggal végigmenni nem tûnt lehetetlen feladatnak. Szinte egész biztosra mentem... Szokolyán a kis döcögõrõl leszállva vacogtató hideg reggel fogadott Minket a Börzsönyben. Mindenki rajtolt amint lehetett. Magyarkút elõtt nincs is olyan nagy emelkedõ, mint én emlékeztem. Igyekeztem a saját erõmre odafigyelni, ez a titka mindennek. Hogy csak a saját maximális sebességeddel haladj! Az elsõ ep. után Nógrádra nagyon hamar átértünk. Az is jó, hogy nincs túl sok emelkedõ a túrában. Nógrád után a Béla-rét felé a Kék-túra útvonala megváltozott. Béla-réten átvágtam, és ott is voltam Királyréten. Bõ egy órám volt még innen a 6 km-re levõ célig - biztos voltam hogy meglesz. És meg is lett! :) A célban jót zsíroskenyereztem, beszélgettem, aztán elnéztem még a faluba, mert volt ott valami Szokolyai Szüreti Felvonulás...!

Na már csupán négy túrával tartozom, október óta összesen ennyi õszi(-téli) túrán voltam......
 
 
túra éve: 2006
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20062006.12.26 21:34:56
2006-os teljesített túráim...

Mivel idén számottevõen több túrán vettem részt a korábbi évekhez képest, így ennek következtében most rövid összegzést tudok írni a sikeresen teljesített túráimról. Tehát jöjjenek ezek a teljesítménytúrák (idõrendi sorrendben):

BUÉK 20: Az év elsõ túrája, ahogyan sok más teljesítménytúrázónak is. Amennyire emlékszem az idõjárás nem nagyon volt télies sajnos (de lehet hogy rosszul emlékszem!) Gyuri barátommal mentem végig a túrán, pontosabban csak Szépjuhásznéig, mert addigra én már megéheztem - így ott lemaradva egy kis (hideg) ebédet fogyasztottam. Innen persze már jóformán csak a Nagy-Hárs-hegy van hátra, de ugye az éhség nagy úr. :) Különösebb emlékem nincs errõl a túráról - a szokásos agyonrágott Budai-hegységi részek. De emlékszem még a fincsi szaloncukrokra az utolsó ponton. Aztán a célban meleg virslit fogyaszthattunk, és ki-ki találkozhatott az újévben elõször egyik-másik ismerõsével. (Egy kis emlék: A Hûvösvölgyi célban emlékszem, amikor Hegedûs Robi megjegyezte, hogy "milyen sok helyen az én nevem van a naptárban"... szomorú hogy az õ nevét már nem láthatjuk sosem a rendezõk nevei között...)

Téli Teljesítménytúra (a Pilisben): Esztergomból indultunk, és föl kellett másznunk Dobogókõig. Mivel ez alkalommal szép téli idõjárás volt - mely meg is nehezítette rendesen a dolgunkat... - ezért döntöttem úgy hogy elindulok rajta. Viszonylag rövid távra relatíve nagy szintemelkedés volt, és a hó is nehezítette a dolgomat, ennek ellenére elég rövid idõ alatt sikerült teljesítenem a túrát. (önmagamhoz képest) Ha Esztergom, akkor egyértelmûen vonatozás. Örömmel láttam, hogy a szokásostól eltérõen elég sokan szálltak le Esztergomban a kora reggeli vonatról. (Szégyenletes dolog, hogy a természetjárás ezen mûfaja az utóbbi években "az autós piknik-kirándulások" szintjére alacsonyodott le....) Az útvonal szép volt, a hóban túrázás pedig igazán élvezetes! Dobogókõn azt a "turistaházat" senkinek nem tudom ajánlani - turista-ellenesek és pénzvadászok. Dobogókõrõl busszal haza lehet jutni Budapestre.

Téli Mátra 36: Úgy látszik, hogy a TÉL kedvenc évszakom. :) Merthogy ismét itt voltam egy téli túrán, ezúttal a 36 km-es távot választva. Ezen a túrán hatalmas tömeg van így a rajtban is rengetegen voltak. A rendezés gépiesen mûködik. (nekem például a nyomtatott oklevél nem jön be, olyan személytelennek tûnik) Nagy hó volt a Mátrában, bár nem olyan nagy mint két éve tavasszal. Lajosházára menet még elõzgettem, mígnem ismerõsbe botlottam. A Mátraszentimrei emelkedõ nagyon kemény. A faluban a pont mellett majdnem elmentem. Rövid melegedés és tea-repeta elfogyasztása után indultam tovább Galyára. Galyatetõn megálltam ebédelni. A Nyírjesi erdészházhoz jó lendülettel mentem le. Szomorúan láttam viszont a nagy erdõirtásokat. A Mátra-nyeregnél, ahol a jelzés kétszer keresztezi az autóutat és azzal párhuzamosan megy, furcsa módon "elfogytak" a nyomok, így kénytelenek voltunk magunk taposni. Furcsa ellentmondás, hogy a Rendezõk a szintidõt szigorúan veszik, de erre a bliccelõs szakaszra nem képesek telepíteni egy titkos ellenõrzõpontot. Kérdem én: Az útvonal nem betartása mennyivel kevésbé elfogadhatatlan, mint a szintidõn túli teljesítés? (javasolni kéne, hogy a rendezõk rakjanak ki itt Bóját!) Vörösmarty turistaháznál jó volt a leves. (Ezen a helyen lett volna a Mátra Bátra egyetlen nagyobb pihenõpontja, de azóta kiderült hogy sajnos annyira csökkent a forgalmuk, hogy bezárnak - illetve mostanában idõszakos nyitvatartással üzemel a ház tudtommal..) Mátraháza után már azt gondolná az ember, hogy könnyedén le lehet jutni Mátrafüredre, de ez nagyon nem így van - mivel az út csúszós és meredek... Szerencsére nem vagyok tériszonyos, így hamar bent voltam a célban. Megaztán a sötétedés miatt is sietni kellett.

Margita 20: Egy rövid lájtos túra a Gödöllõi-dombságban. Gyorsan végigmentem rajta. A célban már lehetett kapni a 2006-os Teljesítménytúranaptárt. A túra útvonala különösebben nem izgatott föl, de ez utóbbiért megérte eljönni. A célban persze jó ellátás volt, de soha nem az ellátás miatt megyek el egy túrára, hanem sokkal inkább a tájért... Be se neveztem a túrára, csak végig mentem rajta.

"K-25B": Egy újdonsült ismerõsömmel voltam a túrán. Mint késõbb kiderült: nem volt olyan jó választás ezen a túrán bemutatni neki a teljesítménytúrázás élményét. Bár a táv nagyrészt nappali távnak volt tekinthetõ, ennek ellenére (épphogy) nem lehetett odaérni a rajtidõ végéig a reggeli elsõ járatokkal a rajthoz. De azért még nevezhettünk. Reggel nagyon hideg volt, de a Nagy-Szénásra felmenve bemelegedhettünk. Lámpára nem volt szükség, mert a túra elején kezdett kivilágosodni. Az útvonal a Budai-hegység érdekesebb külsõ részén vezetett. Hosszúnak tûnt, de leértünk Perbálra. A pontõrök nyilván nagyon fáradtak voltak, de sok kedvességet nem mutattak. Perbál-Anyácsapuszta között nagyon szép volt a szalagozás, kivéve annál a kritikus pontnál, ahol a többség nem kanyarodott el jobbra - így a nyomokat követve Mi sem. Kerültünk hát egy picit egy gyümölcsösön keresztül! Mire a célba beértünk Szomorra, addig a szél miatt nagyon átfagytunk. A célban azonban nem fogadott minket senki... Az iskola (hátsó?) bejáratára ki volt rakva egy "CÉL" feliratú papír, az ajtó azonban zárva volt. Pedig szintidõn belül voltunk - így értetlenül és kicsit mérgesen mentem haza túratársammal együtt.

Téry Ödön Emléktúra 25: A következõ túrára már hosszabb idõt kellett várni. Kedves ismerõs Pilisi tájakon vezetõ túra. Pilisszántóig meg se álltam, ott is csak rövid idõre. Pilisszentkereszt elõtt változás történt az útvonalban. Idén nem kellett fölmenni Som-hegyre. Dobogókõre felmásztunk, ez mindig kemény dió. Dömösre leérve pedig éppen elértünk egy buszt. (ami visszahozott Bp-re)

Gerecse 50: Nagyon hosszú ideje az elsõ 50 km-es teljesítménytúrám. Nem igazán kedvelem az ilyen tömegtúrákat, de erre a túrára szükség volt a 25 éves a teljesítménytúrázás Jubileumi mozgalomhoz. Aztán végül egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem rá. Jól esett "végigrohanni" a távon. :) Meg az idõjárás is nagyon jó volt. Mivel reggeli vonattal mentem le, így a mezõny végén mentem. (talán ezért éreztem kicsit ritkábbnak a tömeget.) Az útvonalat ismertem, 2001-ben már egyszer teljesítettem a túrát. Kevés helyen álltam meg: Tardoson csupán pár percre, annál hosszabb idõre viszont Héregen ahol lementem a kocsmáig (kb. 1 órát pihentem és depóztam itt :)), Kuldosszálláson ahol volt zsíroskenyér-etap, és a Turulról való lebattyogás elõtt (itt is muszáj volt meditálni). Kerek 10 óra alatt meglett a táv, amire büszke voltam! :) Haza is vonattal mentem, mégha késõn is értem haza.

Andezit 30: Szintidõn túl, benevezés nélkül "teljesítettem". :) Szép idõ volt, szinte nyári hõséggel megspékelve.

.........Folyt. Köv. hamarosan!
 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20062006.08.29 13:56:51
A hétvégi Bakonyalja és Erdõalja teljesítménytúra rendezõi beszámolója. Csütörtök este kezemben a díjazást jelentõ kitûzõkkel valamint az igazolólapokkal, kezdhettem el felkészülni a másnapi túrabejárásra. A péntek délelõtt elment a pakolással és indulással, így a tervezett délelõtti utazás helyett délutáni utazással (fél nap késéssel) péntek délután értem le Bakonyszentlászlóra. A sok cuccot ott is kellett hagyni, de végül is a kerékpáros bejárás az elsõ 150 m földút (helyesebben „sárút”) után igen gyorsan meghiúsult. A maradék idõ már csak arra volt elég, hogy kerékpárral elvigyem a bélyegzõt Bakonytamásiba és Gicre. (45-ös táv két pontja) Késõ este, sötétben értem vissza, Bakonyszentlászlón a felsõ kocsmában pedig aznap bált tartottak, ahol fiatalok buliztak éjfélig (sõt talán hajnalig)... Én viszont a falu parkjában aludtam sátorban. Reggel korán kellett kelnem és sátort bontanom, mert még egy bolya pontot ki kellett vinnem vagy 10 kilométerre Bakonyszentlászlótól, a Rédei Lesalja-majorhoz... pechemre viszont a majornál ezen a hétvégén senki nem volt, csak vendégek (és se büfé, se étterem nincsen), így a kitérõ felesleges volt, a rajtidõig tartó idõ pedig vészesen fogyott. Azon a szakaszon ahol a túra megy kiraktam egy zsírkrétás pontot, és tekertem vissza. Bakonyszentlászlóra a kiírt 8.30-as rajtnyitás után sajnos 15 perccel értem, így addigra a mezõny több mint fele (kb. 30-an) már ott vártak. Egy gyorsított indítás után 9 óra tájékán indulhattak el a túrázók! (az elsõ 30 ember nem a rajtban nevezett és regisztrált, hanem célba érkezéskor) Mindeközben már javában tartottak a falunap elõkészületei és az árusok is kint voltak már a parkban az ezen a napon tartott Bakonyszentlászlói Falunapra.. Én nem maradhattam, mert a rajt bezárása után (úgy kb. negyed 11-körül) biciklivel kellett nekiindulnom gyorsan a 25-ös táv egyik pontjára, ahol szintén nekem kellett pontõrködnöm. A Pápalátó kõre kellett volna felmennem.. de sajnos ismét nem sikerült úgy, ahogy elterveztem ezért a következõ érintési ponthoz mentem, a Hódos-éri völgybe. (hiába nem vagyok egy tapasztalt biciklis még, úgy tûnik ezt be kell látnom) A Hódos-ér völgybe viszont sikerült fölérnem, és itt már mindenki megkaphatta a hiányzó ellenõrzési pont bélyegzõjét. (igaz 3-4 túrázó elõttem érhetett oda, tehát sajnos õk nem találkoztak velem) És még az is igaz, hogy sajnos félúton a völgyben leesett a bal pedálja a biciklimnek... szerszámaim és hozzáértésem nem lévén pedig így efemm autós segítségét kellett kérnem. Õ és padler egyébként két ellenõrzési pontot is elvállaltak, az elsõt és a legutolsót, ami amúgy mind a két túrának ellenõrzési pontja volt! Nagyon köszönöm nekik ezt a komoly segítséget, amelyet a túra rendezésébe nyújtottak. Át kellett menni a 45-ösök pontjára Bakonygyirótra, majd visszamenni Bakonyszentlászlóra a célba. Ezután efemm visszament a Zsivány-barlanghoz, azaz az ellenõrzési pontjukra. A falunap rendezvényei érdekes hangulatúvá varázsolták a Vak Bottyán parkot, ahol az elsõ célba érkezõket vártam... A 25-ös távon érkeztek sorra a túrázók, akik még nem neveztek, azok pedig ezt megtehették ott a célban. A 45-ön egy kerékpáros is volt, így tõle megtudtam, hogy majdnem mindenki (vele egyetemben) eltévedt már a túra elején Fenyõfõ és Bakonytamási között, és így Pápateszérre keveredtek. (azaz még a térképrõl is letévedtek, nem mondom.. de hát végtére is ez tájékozódási túra is egyben! :) (bocsánat a kárörvendésért) Aztán azért beértek a 45-ösök is majdnem mind. (45-ön 1, 25-ön 3 fõ nem tudta teljesíteni a túrát, vagyis nem ért be a célba) 41-en indultak az Erdõalja 25, és 10-en a Bakonyalja 45 teljesítménytúrán. Az indulók nagy része sajnos magával hozta autóját, így nekik nem jelenthetett olyan nagy gondot a késõbbi rajtoltatás - ellenben azokkal akik vonattal jöttek. Sajnos 45-ösök közül ketten a végén nem érték el az utolsó Gyõri vonatukat. Megemlítésre érdemes még az a három túrázó aki az elején ért be a 45km-en, akiknek hiányzott az utolsó két pecsétjük, de a díjazást megkapták, vagyis elfogadtam nekik a teljesítést. Hogy aztán elkavartak-e azon a részen, vagy „elbliccelték” a túra végét, azt nem tudhatjuk.. Az egy hiányzó 45-ös már az elõzõ ponthoz sem ért oda, és besötétedett így (amikor már mindenki megkapta megérdemelt díjazását) ekkor összepakoltam és elmehettem megnézni az esti Falunapi mûsorokat! Remélem jövõre többen jönnek el erre a remek túrára...
Utózönge. Vasárnap a túrák másnapján egy rövid 20 kilométeres gyalogos bejárást tettem. Fölmentem Pápalátó-kõre, és a 45 km-es táv tájékozódás szempontjából legizgalmasabbnak tûnõ szakaszát: Fenyõfõ és Bakonytamási között is bejártam. Elárulhatom, hogy sikerült megtalálnom a Sima malom felé vezetõ utat. Fenyõfõt elhagyva a falu határában bebizonyosodott számomra, hogy hol tévedhettek el a ’Bakonyalja 45’ résztvevõi. Nos, a dolog igazi pikantériája, hogy a túrázók a jelzett (Z+) útszakaszon tévedtek el ...
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár