Túrabeszámolók


túra éve: 2016
BalatonTúra éve: 20162016.06.19 08:41:39

Balaton 20 Mindenképpen szerettünk volna eljönni erre a teljesítménytúrára, mert nagyon szeretjük ezt a környéket, bár az útvonal nagyrészét már többször is bejártuk, mindig szívesen térünk vissza ide. A már összeszokottnak tekinthető három fős csapatunk most két lánnyal egészült ki, ezért a tervezett 30-as helyett most a 20-as távon indultunk. A hét órás limit nem igényelt őrült tempót, azaz egy kellemes, könnyű kora nyári sétát ígért ez a szombat. A vasútállomás mellett könnyen találtunk parkolóhelyet, majd gyors regisztráció után indultunk, rövid városnézés képpen barangolva a városka utcáin. Az itinerként biztosított nyomtatványon sokat nem lehetett kivenni az útból, de a leírás pontos volt, illetve technika tökéletessége egy GPS formájában velünk volt, így nem volt gond a navigálással. Az első terepélményt a Tamás-hegy megmászása jelentette, ahol a kereszt lábától gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra és a Tihanyra. A következő tájpont és egyben első ellenőrzési pont a Jókai-kilátó volt – hasonlóan szép kilátással – ahol most először jártam. Bejártam a Balaton-felvidéket keresztbe-hosszába, de ez a kilátó valahogy mindig kimaradt – most ezt is kipipáltuk. Innen nyugodt tempóban leereszkedtünk Balatonarácsra, ahol Lóczy Lajos sírjánál volt a második ellenőrzőpont. Itt megfordulva kinéztük magunknak a kedvesen hívogató Zöld Teaház és Kávézó vendéglátóipari objektumot, ahol kávéval erősítettünk, és hogy a túra sportértékét növeljük, egy ideálisan hűtött Sopronit is bevállaltunk. Innen könnyű sétával jutottunk el a Koloska csárdáig, ami mellett elhaladva hamarosan egy kellemes erdei ösvényen haladhattunk a harmadik ellenőrző pont, a Koloska-forrás felé. Itt nagyon bőséges ellátmányban volt része a túrázóknak, a szokásos koleszterinmentes zsíroskenyér mellett vajaskenyér – mindkettő kiegészíthető volt kellemes leheletet biztosító lilahagymával is – nagy meglepetésre remek gyümölcsleves is elérhető volt. A sokféle bolti és házi készítésű üdítőital mellett nagy meglepetés is ért: még kiváló pálinkát is kínáltak, mely invitálásnak nagy örömmel engedtem, és nem bántam meg. A gyógyszeripari minősítést érdemlő ital lélekemelő élmény volt, az amúgy is szép erdő még zöldebb, a madárdal dallama még szebb lett tőle. Akár fehérbort is kóstolhattam volna, de tartottam tőle, hogy abban az esetben már Recsek-hegyre tartó hosszú egyenesben is kanyarokat láttam volna. Természetesen ez nem történt meg, így aztán az erdőben tovább haladva lassan elértük az imént említett nyílegyenes erdészeti utat, ami végül komoly emelkedőben, a negyedik, egyben utolsó ellenőrzőpontban és a Noszlopy Gáspár kilátóban végződik. Itt pihentünk kicsit – bár nem voltunk fáradtak – és természetesen a kilátást sem hagytuk ki. Innen a túra könnyebb része következett, hiszen hosszú, de folyamatos lejtéssel lehetett visszacsorogni Füredre, talán annyit még ehhez, hogy opcióként felajánlott sárga sávon először a jelzés fogy el, később az út is járhatatlanná vált, ezért több csoporttal együtt alternatív útvonalon érkeztünk vissza a városkába. Végül kellemes sétával elértük a célt, ahol átvehettük a kitűzőket és az okleveleket. Ezúton szeretnénk megköszönni a szervezőknek ezt a kellemes túrát, amit a Koloska-forrásnál biztosított kiszolgálás tett különösen felejthetetlenné! Beérkezés előtt nem sokkal kinéztük magunknak a Rózsakert Romkocsmát, ahol a finis után egy remek ebédet fogyasztottuk el – ez persze már nem volt a túra része. A hely hangulata, szelleme jól illett a természetjárók stílusához, öltözékéhez – az ételek finomak, az adagok bőségesek, az árak visszafogottak voltak. A kiszolgálás nagyon kedves, ja és a Kőbányai is remek volt.


Még valami: valaki elhagyott egy korábbi túráról származó kitűzőt az út során. Forintban nem nagy érték nyilván, de aki elvesztette, annak fontos lehet. Ha tudatja velem, hogy milyen kitűzőről van szó - és azt találtam meg - akkor gondoskodni fogok róla, hogy visszajusson hozzá...

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár