Túrabeszámolók


túra éve: 2013
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20132013.12.15 18:53:28

 Börzsöny Vulkántúra - 2013


Régóta szemeztünk ezzel a túrával, melyrõl sok jót hallottunk, de eddig mindig közbejött valami. Az útvonalat nagyjából ismertük, hisz sokat járjuk a börzsönyi bérceket. Extra motivációt jelentett a várható inverziós állapot, ami végül be is következett...


Pár perc alatt beneveztünk, aztán negyed 7-kor nekiveselkedtünk a Vulkánnak. A nyiladékban nagyon jól haladtunk, de NHH elõtt a jeges pálya megfogott bennünket. Volt némi esés is, de kit érdekelt mindez, ha a háttérben éppen a felhõpaplanból elõbújik a Nap... A turistaház feletti csúcson majd negyed órát vesztegeltünk, mire szemünk megszokta a látványt, ami egészen hihetetlen volt. A felhõbõl csak a Magas-Tax lógott ki, illetve a másik irányban a Szitnya kettõs sziluettje, a Körmöci-hegység vonulata, tõle északra pedig a Nagy-Fátra hófedte gerince. Pazar volt.


Sajnos a csóványosi torony felújítás alatt van, így onnan nem élvezhettük a panorámát, de a Magosfáról a fák között kinézve elõkerült az Alacsony- és Magas-Tátra is. Magosfáról aztán lezúdultunk a Fekete-völgybe, egy kicsit visszakerültünk a meccsbe is, ugyanis az volt a célunk, hogy 10 órán belül érjünk be. A Fekete-völgyi panzióban éppen jókor jött a frissítés, ugyanis fogyott az energia, ám itt a remek teával és a zsíros kenyérrel rendbejöttünk. Szerintem a tea mindenütt finom volt, nem tudom az elõttem szóló melyik túrán volt. Nem is értjük mire ez a nagy hisztizés, vagdalkozás. Egyébként mi mindenütt kedves, segítõkész pontõrökkel találkoztunk, részeg emberrel eggyel sem. A Fekete-völgyben például egy kézsérültnek segítettek lejutni Kemencére. Egyedül a salgóvári pontnál volt némi hiányérzetünk, hisz nem volt kiírva sehol, hogy a pont fenn van a sziklán, így némi túlszaladás után kellett visszatérni pecsétért. A Magyar-völgyben megint pont jókor jött a deli szelet (gyerekkorom óta nem ettem!) és a tea, így könnyen felküzdöttük magunkat a Szimandlira. Nagy-Hideg-hegyen újra kiértünk a ködbõl, pont láttuk a Napot lebukni. Az utolsó szakaszon nagy meglepetésre a Taxi-házban volt a pont, amely régi emlékeket idézett fel. Csak nehezen hagytuk ott a remek hangulatot, de tudtuk, meg kell nyomni a végét, hogy 10 órán belül legyünk. Végül 9:50 lett, ami a sok fényképezéses megállást beleszámítva számunkra igen jó idõ. A célban mi nem láttunk italozást, ellenben egy mosolygó Szöllõsi Ritát, akitõl megkaptuk a gyönyörû oklevelet és kitûzõt. Remek túra volt, nagyon jól éreztük magunkat, kiváló volt a szervezés, ahogyan az ellátás is, a célban kapott babgulyásról nem is beszélve. Jövõre is itt a helyünk!! 


UI: Javaslom a szervezõknek, hogy jövõre pszichológus is legyen a célban, aki segít feldolgozni a hisztis kislányok problémáit

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár