Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20112011.07.18 13:34:04

Idén 2. alkalommal indultunk a telejesítménytúrán. Korán érkeztünk, így az elsõk között kezdhettük meg a 7:00 órási rajtot. Ismét a 25-ös távot választottuk.  A tavalyihoz képest jóval kevesebb csomaggal, és nagyobb lendülettel vágtunk neki az útnak.


Az elsõ szakasznak a Fenyõfõi mûúting ( amit nem szeretek) megint nem akart vége lenni, és hiába kerestük az Iszonyatos nagy fát, valahogy nem került elénk. ( Persze többet járt a szánk mint a szemünk. ) S míg ezen tanakodtunk a túratársammal, csak odaértünk a mi elsõ ellenõrzõ pontunkhoz. Bevágtuk a nasit, leöblítettük aztán mentünk tovább. Ahogy a mûutról bebaktattunk az erdõbe, végre egy kicsit izgalmasabb rész következett. Kis idõ múlva ismét mecsodáltuk a Bodzás árok szikláit, megnéztük Pápát jó messzirõl, Alízháza után meg jó sokat morogtunk a "gyenge szekérút" miatt, ami inkább egy vízmosásnak tûnt. Egyszer-egyszer fennakadtunk a kidölt fákon, és persze már emlegettük azt a hires kaptatót is, azt az Üveghuta nevezetût, hogy majd ott káromkodunk úgy is eleget. A Hódos ér mellett battyogva elfogyasztottuk a magunkal hozott táplálék egy részét, aztán bemasíroztunk az általam "dzsindzsának" nevezett területre, ahol az ott táborozók néhány lelkesítõ szava mellett folytattuk utunkat. Megláttuk az emlegetett kaptató. Még nem mentem egy lépést sem rajta, de a víz már levert. Társam futásban indult neki, én meg olyan öregasszonyosan. Mikor felértem a tetejére, néhányan akik közben megelõztek már ott pihegtek. Mi nem tartottunk hatásszünetet, folytattuk tovább. Átvágtunk a szántón, és végre beértünk a hûvös erdõbe. A lábam már kezdett fájni. Idén is rossz cipõt válaszottam. Ahogy ereszkedtünk Porva-Csesznek felé, a lábunk meg-meg lódult, és kedvet kaptunk a futáshoz. Nekilódultunk, és a Viaduktig, a 4-es ellenõrzõpontig meg sem álltunk. A lábunk felfrissült, az enyhe lejtõn meg vitt a lendület. Közben jött a telefon, hogy a délutáni program korábban kezdõdik, így el volt döntve, hogy a Pakuts-pihenõnél levágunk, és kihagyjuk az Alsó-Cuha völgyet. Most úgysem olyan izgalmas, mint tavaly, mert alacsony a vízállás. Esélyünk sincs arra, hogy beleessünk a vízbe, úgyhogy emiatt is kihagytuk.


Az utolsó szakszt is futottuk, de most már nem kedvtelésbõl, hanem mert szorított az idõ. 11:50 -kor beestünk a célba. A büfé akkor készülõdött a fáradt utazók fogadására, de mi majdhogy illetlenül neki rontottunk a zsírosdeszkának, meg a hagymának. Marha jól esett!


Közben magunkhoz vettük a kitûzõt, meg az emléklapot, aztán tele pocakkal haza indultunk. Persze a nagy lendületnek is meg lett a böjtje, legalább is számomra. Két napos izomláz! Hát kell ez nekem?


Persze. Jövõre is!

 
 
Szent László Menet (katonai)Túra éve: 20112011.07.12 14:24:14


A várakozásokat is felülmúlta az idei évben a Szent László menet teljesítménytúrára érkezõ nevezések száma, melyet a szervezõk, a MH 25. Klapka György Lövészdandár és a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sport Egyesület Kolozsvári György posztumusz hadnagy Úr emlékére ajánlott fel. 


            A közel 300 túrázó a kijelölt távokon két idõpontban indult. Az aranytáv (70 km) és az ezüst táv (50 km) résztvevõi június 30-án este 8: 00 órakor, a rövid távokon indulók, a tájfutók és a családosok pedig másnap reggel rajtoltak. A gyalogság védõszentjének nevéhez fûzõdõ rendezvény nem csak nevezési létszámban, hanem a teljesíthetõ távokban is bõvült, hiszen egy 20 km-es és egy 8 km-es túrával egészült ki. A megmérettetésen, az arany távon indultak a legtöbben, ahol a leggyorsabb csapat 11 óra 30 perc alatt teljesítette a kilométereket.


            A legnagyobb kihívást a sötétben való tájékozódást jelentette a hosszútávokon induló csapatoknak, de mindenkinek szembe kellett nézni az idõjárás furmányaival. Az egész rendezvényt végigkísérte a néha viharos erejû szél, és a szemerkélõ esõ, mely csak a rendezvény végére hagyott alább. Így nem csak a táv hosszával, hanem az idõjárás viszontagságaival is küzdeni kellett, melynek következtében egy idõ után alábbhagyott a lendület, és csökkent a résztvevõk teljesítménye.


            A szitáló esõben, a felázott talaj szinte mágnesként vonzotta a bakancsot és a túracipõket, de folyamatos figyelmet igényelt a résztvevõktõl, hogy a Gerecse néhány keskeny és meredek ösvényén, a csúszós talajon felkapaszkodjanak.


            Mire rajtoltak a rövidtávok indulói, az éjszakát és a túrájuk jó részét maguk mögött hagyó ezüst, majd az aranytáv csapatai már ereszkedtek lefelé a Gerecse lejtõin. A leggyorsabbakkal már Baj községben lehetett találkozni, közülük néhányan már nem csak önmagukkal, hanem az idõvel küzdve futva igyekeztek a célvonalig. Bár arcukon a fáradtság, és a kimerültség jelei, de bátorították a most indulókat lelkesítõ szavaikkal. Jó pár kilométerrel feljebb az aranycsapatok tagjai is szálingóznak, járásuk fejezi ki igazán, hogy több mint ötven kilométert tudhatnak maguk mögött. A község határától az erdei ösvények nehezen járhatók, az útvonalat pedig térkép nélkül is követni tudjuk, hisz a néhol bokáig érõ sárban jól láthatóak az elõttünk haladók nyomai. A Baji vadászház az elsõ ellenõrzõ pont, ahol a túrázók felfrissíthették magukat folyadékkal és némi harapnivalóval. Akik a 20 km-es távot választották, innen visszafordulhattak, akik a bronztávot, azok egy 10 km-es kerülõ után tehetik ugyanezt. Ahogy a vadászháztól visszafele ereszkedünk, találkozunk az utolsó rajtolókkal. Katonák, fiatalok, idõsek, mind-mind egy kicsit közel akarnak kerülni a természethez a kellemetlen idõ ellenére. Aztán ahogy közeledünk Baj határához, jönnek szembe a kicsik. Az aprótalpúak szüleik kezébe kapaszkodva vágtak neki a hegyeknek, de voltak, akik kis hátizsákkal, erõs lendülettel a szüleiket néhány méterre hátrébb hagyva indultak el.


            Utunk vége felé az aranytáv résztvevõi már egyre lassabban lépkedtek, minden lehetõséget megragadtak, hogy megpihenjenek, és az erdõben szerzett alkalmi túrabot társaságában tették meg a hátralevõ távot. Akik célba értek, már a kollégiumban üldögéltek, és az átélt élményeiket idézték fel újra, vagy a rendezõség által biztosított zsíros kenyeret majszolva meredtek „elégedetten”maguk elé: teljesítették a távot!


Demény Andrea hdgy.

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár