Mikulás a Vértes rengetegében!
Van már úgy 1 éve is, hogy a Vértes fehér dolomittömbjei közt jártunk, így nagyon vártam ezt a túrát.A Vértesben szigorú vadvédelmi törvény van. Így szervezetten maximum 500 fõt engednek be egyszerre, ezért elõnevezés volt. Éjszakai túrákat meg egyáltalán nem engedélyeznek. Hát hiába, a vadászat többet hoz a konyhára, úgyhogy itt a szervezõknek körültekintõen kell eljárni.
6 órakor indultunk itthonról. Pesten -8 fokot mutatott a hõmérõ, nálunk a Pestihez képest mindig 4-5 fokkal hidegebb van, erdõben meg még annál is. Ez aztán nem probléma, úgyis "nagymedvének" öltöztem. Mire Mórra értünk, már a nap is kezdett ébredezni, a mezõny eleje pedig el is indult.
A túra jól kezdõdött, éppen ahogy egy ilyen hideg, téli túrához illik. Az itiner mellé egy kis helyi pálinkát is kaptunk. Ettõl gyorsan elértük az üzemi hõmérsékletet, ezért letámadtuk a P sávot. Hamar elértük az erdõ szélét, ahol a PZL jelzésû emelkedõn lépdeltünk felfelé. A szikrázó nap fénye kísérte utunkat, mely csillagokat formált a hóban.Igazán szép idõ volt!Elértük a Z sávot, majd hamarosan az elsõ ellenõrzõ pontot. Itt szaloncukrot kaptunk a tappancsot formáló pecsét mellé. Érdekes egy túra, csak ezután láttuk meg és olvastuk el, hogy a 3. pont pecsétjét megelõlegezték. Kanyargós, hullámzó ösvényeken haladtunk a 20 cm-es hóban, mely helyenként jeges vonásokat mutatott. Így aztán vagy ez, vagy az, de ropogott a lábunk alatt mindig valami.A K jelzésen lefelé belegázoltunk a közepébe. Nagyon tetszett ez a szép, tiszta kristályszerkezet. Már ott is voltunk a Csókakõi-vár alatt az esõháznál, ahol a pecsét mellé müzli-szeletet is kaptunk. A vár csodásan tündökölt a napsütésben, zászlóját lengette a szél, mi meg örömmel néztük amíg a magokat majszoltuk. A Vár-völgyön majd a Buhim-völgyön baktattunk felfelé.Idõnként szembe szél nehezítette haladásunkat. Az ég gyönyörû, valószerûtlen zöldeskék színben pompázott, a nap is nyitott szemecskéivel méregette a túrázókat, így vidáman haladtunk tovább.
Sokszor megkérdezik tõlem, hogy miért csinálok ilyesmit? Nem lett volna jobb otthon a meleg szobában?
Hát nem! Amikor kinn vagyok a természetben és túrázok, közvetlenül érzem az Ég és a Föld energiáit, melyek bennem egyesülnek. Érzem, hogy része vagyok az Univerzumnak, része vagyok a tökéletes egységnek és a mindent átfogó szeretetnek. Ilyenkor minden olyan egyszerû és világos, hiszen az ember igazából csak a természetben van otthon. Mire ezt végig elmélkedtem, elértük a K+ jelzést ami néhány száz méter múlva lejteni kezdett. Gyorsítottam, így hatalmas csapatot értünk utol. Az egyik túratárs éppen a teljesítménytúrákat jellemezte:"A szadisták szervezik a mazohisták részére". Elõször jót nevettünk rajta, de aztán úgy mélyebben belegondolva voltunk 1-2 ereszd el a hajam túrán. Na, de addig nincs baj, amíg az ember magán is tud nevetni! Közben egy hihetetlenül picike házikó mellett haladtunk el, melyre ez volt írva:"Mézeskalács házikó". Néhány perc múlva elértük a Gyermektábor épületét, ahol a következõ pecsét mellé forralt bort, teát és zsíros kenyeret kaptunk hagymával. A P+-en indultunk tovább a Rudolf-rétre. Ezen a szakaszon meg az etetõhelyen is sok volt a gyerek, mert itt a rövidebb távon túrázók is csatlakoztak hozzánk. A rét felõl izgalmas hangok jöttek, ugyanis ott pihent a Mikulás. Krampusza két nagy tappancsot adott az itinerünkbe, a Mika bácsitól pedig csokimikulást kaptunk. Azért akárhogy is nézzük, minden ember a lelke mélyén gyerek egy kicsit; na jó, van aki ugye nem is kicsit! Hát szóval, tetszett nekünk ez a pont! A hangulatos tisztást a P+ jelzésen hagytuk el. Hamarosan elértük a völgyet, melyen balra fordulva ráléptünk a P- jelzésre és megkezdtük az ereszkedést Mór felé. Az út során több helyen voltak vigyorgó fejek és egyéb vidám dolgok a hóba rajzolva, most már útjelzés, célirány is volt. Hát ez úgy "nagyon megnyugtatott" minket! A vajali domboknál megpillantottuk Mór városát, megkaptuk az utolsó tappancsost az itinerbe meg egy kis szaloncukrot. Visszafordultunk, hogy lássuk a Vértes szelíd hegyeit, lankáit, majd erõs szél lévén indultunk is igyekezve be a célba, a Perczel Mór Szakképzõ Iskolába. Bõven idõn belül érkeztünk, így megkaptuk a hóemberes-mikulásos kitûzõt és a szép emléklapot.
A Kalandozók Klubja által rendezett 2x7 Mérföldes Tekergés hosszabbik távján vettünk részt, 22,6 km-t és 565 m szintkülönbséget megtéve. Ez egy jól szervezett, kedves Mikulás-túra volt, melyet köszönünk a rendezõknek! Ha csak a túra paramétereit nézzük nem tûnik soknak, de ha hozzávesszük az idõnkénti szembe szelet, hideget, és a 20 cm körüli havat, akkor mondhatom, hogy nem volt piskóta, de megérte! Kezdõknek és gyerekeknek egyértelmûen a rövidebb, 12,8 km-es távját javasolnám.
Üdvözlettel: Mezeiné Dobó Klári
Bihari Természetbarát Egyesület
www.biharite.hu
Kartal, 2010.12.06. |