Túrabeszámolók


túra éve: 2012
PanoráMaratonTúra éve: 20122012.05.06 16:26:12

 Kedves Természetjárók,


sajnos életem fókuszába nem a túra és a futás került mostanában, hanem (a munkán kívül) a betegséggel vívott harc. Nagyon nehezen született meg a rendezõi beszámolóm az április 14-i soproni PanoráMaraton túráról.


Az idõjárás-elõrejelzések semmi szépet nem ígértek, de én megátalkodottan bíztam abban, hogy jó idõ lesz. Nem lett egészen igazam: éppen abban a fél órában esett, amikor a helybeli közönség elhatározhatta, hogy mégsem szabadtéri programot választ. A futók rajtja után nem sokkal elállt az esõ, és késõbb egész szépen ki is tisztult az ég, az élénk szél pedig az erdõben általában nem kellemetlen. Úgyhogy akik eljöttek, mind úgy vélték, hogy kitûnõ idõ volt – csak sajnos nem sokan jöttek el. A teljes létszám 74 fõ volt, a nyakban ülõ legkisebb túrázóval együtt.


Ebben még két tényezõ játszott szerepet: az egyik, hogy ezen a hétvégén program-torlódás volt Sopronban (nekünk sajnos Húsvét és Szent György-nap közt lévén, nem állt rendelkezésünkre más nap a Hunyadi iskolában); a másik, hogy egyszerûen nem telt tõlem a tavalyihoz hasonló reklám-munka.


A reggeli indítás sokkal gördülékenyebben sikerült, mint eddig bármikor. A segítõi csapat tagjai évrõl évre jobban megtalálják a helyüket. A mostani felállásban szépen gyõztük volna a tavalyi rohamot is, amikor 200 fölötti volt a résztvevõk száma. A nyomtatott anyagokból persze nagyon sok megmaradt. Sajnos ezek különbözõ okokból nem használhatók fel jövõre. Például mert tovább javítunk rajtuk.


Az útvonaljelölést megdupláztuk a tavalyihoz képest, vagyis végig jelöltünk a földön, és végig szalaggal is. Ez nagyon tetszett a futóknak, és a túrázók is elégedettek voltak. Az itiner is dicséreteket kapott, a térkép ugyan színes volt, de páran kicsinek találták. A futók csak 18-an voltak, de az eredmények nagyon szépek: 42,2 és 14 km-en pályacsúcs (3:53, Szászi Tamás, illetve 1:14, Nagy Viktor és Mészáros Péter), 28 km-en pedig Vikker László 7 perccel ugyan többet ment (2:42), de megismételte a tavalyi gyõzelmet. Terepen ezek igen derék eredmények, ám biztos vagyok benne, hogy még jobbak is születhetnek jövõre.


Idén sajnos csak a rajt/cél hely közelében készültek fényképek.


A kisebb létszám miatt bõséges volt a frissítés a pontokon, és a hosszabb távokról visszatérõknek nagyon ízlett a virsli és a tea – kedves háziasszonyunk ismét kitett magáért. A kicsik számára a külön feladatok tették érdekessé a babatávot (8 km), és terep szempontjából ez még nehezebb is volt a 14 km-es útvonalnál.


Lassacskán alakul a honlap: www.panoramaraton.hu. Lehet regisztrálni rá, várjuk az észrevételeket!


Fogadkozás helyett csak annyi: a hibáinkból megint tanulunk, igyekszünk még jobban elõkészülni, és sok-sok szeretettel várunk mindenkit a neki tetszõ futó- vagy túratávra 2013. április 13-án!


Hegyi Péter

felelõs szervezõ

 
 
túra éve: 2010
PanoráMaratonTúra éve: 20102010.05.23 14:25:19

 Beszámoló 


az

 
1. PanoráMaraton

teljesítménytúráról


Sopron, 2010. április 10.


Elsõrendû célunk volt Sopron természeti és városképi értékeinek minél szélesebb körben való megismertetése. Az útvonal egyharmada aszfalt, kétharmada erdei út, elég barátságos terep. A sok hurok a különbözõ irányokból feltáruló város-panoráma megmutatását célozza. Errõl is kapta a túra a nevét. De érdekesek a Lõvérek utcácskáiban megbújó villák és paloták is, régiek és újak egymás mellett, nagyon tanulságosak a környezetükhöz méltók és méltatlanok egyaránt.


Szerettük volna a soproni túrák, teljesítménytúrák választékát bõvíteni rendezvényünkkel, túralehetõséget biztosítva a dunántúli teljesítménytúrázók népes táborának 28 és 42 km-en. Reméltük, hogy ezzel is segíthetjük a teljesítménytúrázás jobb megismertetését Sopronban. Nem kevésbé fontos a tömegsport-lehetõség biztosítása a helyi és környékbeli természetjáróknak és iskolai csoportoknak 14km-en. A családoknak szánt 7 km-es távot kisiskolásoknak való játékos feladatokkal színesítettük, nagyon élvezték. A rajt és cél helye a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, az itteni túracsoportból jónéhány résztvevõ is volt. A szervezésben a Handler Nándor Szakképzõ Iskola munkatársai és tanulói is sokat segítettek. Így igyekeztünk kiaknázni a sportban és a civil kezdeményezésekben rejlõ közösségi és nevelõ lehetõségeket is.


Az útvonal bõven tartalmaz kihívást futó szempontból is, de nincs benne bozót és mocsár, tehát közepes nehézségû terepfutó versenyzési lehetõséget ad az ország érdeklõdõ futóinak.


Túránk jó értelemben vett reklám a soproni szolgáltatásoknak és vendéglátásnak.


Szépek a célok, de mennyire sikerült megvalósítani? Elsõ rendezésnél különösen fontos a visszajelzés (bár én évek múltán sem szeretnék lemondani róla)! Ezért a célban mindenkinek visszaadtuk a jelentkezõ lapját: a hátoldalon ott voltak a legfontosabb kérdéseink. Nagyon sokan kitöltötték, örültek annak, hogy fontos a véleményük. Szerencsére a „Mit kell javítani jövõre?” kérdésre csak kevesen írták, hogy semmit. Alig hihetõ, hogy tökéletes legyen egy rendezvény.


Erõs és jogos kritika érte néhány résztvevõtõl a jelzéseket. Aszfaltnyilakat tettem krétával, az erdõben pedig szalagoztunk kreppapírral, ráadásul a visszautat másik színnel. Éjjel sajnos esett. Nem igazán segített J, hogy már kikerültek a másnapi IVV túranap jelei is. Ráadásul a Soproni Parkerdõ turistajelzései átfestés alatt állnak. De a legnagyobb gondot a szalagozás és az aszfaltnyilak közti átlépés jelentette. Mindebbõl leszûrtem, hogy a jövõben egyetlenféle mûanyag szalag lesz a jelzés, sûrûn és mindenütt! A környezet kímélését tehát csak a gyors és gondos leszedés biztosítja. De hát lelkiismeretesen leszedtem a kreppapírt is (és milyen lett a színétõl a kezem)!


Az útvonal nagyon tetszett a résztvevõk nagy részének. Másoknak tetszett, de sokallották az aszfaltot. Ebben a túrában azonban szerepe van a Lõverek bemutatásának. Az erdõbõl egyszerûen nem látszik eléggé. Talán gyeptégláznunk kellene a Galagonya közt… a tréfát félretéve: az útvonal harmada ugyan szilárd burkolatú, de a környezet itt is kertekbõl áll. Nem betonsivatagra kell gondolni!


Nem a visszajelzésekbõl derül ki, de jól tudom, hogy rengeteget kell még javítani a reklám-munkán – mégpedig mind a két irányban. Sok támogatóra lenne még szükségünk a továbbfejlesztéshez, és ahogy a túra meg a futóalkalom fejlõdik és színesedik, egyre több reklám-lehetõséget ad Sopronnak és a város vendégszeretõ vállalkozóinak.Ezen belül kiemelten fontos az interneten való megjelenés, de nem elhanyagolható a személyesség!


Sopron gyönyörû, és szeretettel vár mindenkit kirándulni, túrázni, futni április második szombatján a PanoráMaratonon!


Viszontlátásra 2011. április 9-én, 7, 14, 28 és 42 kilométeren!

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20102010.05.23 14:21:22

FELADTAM…


Az elmúlt héten nagyon sokszor ki kellett mondanom, amikor ismerõseim gratulálni szerettek volna, de nem volt mihez…


 


Természetes, hogy aki nem volt ott, az sem a teljesítést, sem a feladást nem tudja reálisan értékelni. Mert hát nyilvánvalóan meg LEHETETT csinálni, sõt! Egyrészt pályacsúcs és kitûnõ eredmények, másrészt sikeres elsõ teljesítõk bizonyították. Nekem, úgy látszik, nem volt annnyira MUSZÁJ teljesíteni. Kifogyott a belsõ hajtóerõ.


 


Természetes, hogy csalódott vagyok és szomorú. Nincs már elõttem számtalan futóév. Ha jól sikerül, lehet, hogy ez lett volna az utolsó Százasom (ami az adott útvonalon az elsõ). De TELJESEN természetellenes volna, ha csalódottságom a versenynek szólna! A rendezõk és a segítõk minden elismerést megérdemelnek. Messze túl teljesítettek azon, ami „elvárható”. Náluk aztán kifogyhatatlan volt a motiváció, és teljes a felelõsség. A lehetõ legnagyobb gratuláció a teljesítõknek, és annál is nagyobb köszönet a rendezõknek és segítõknek!!


 


Természetes, hogy rengeteget gondolkoztam azóta az egészen. Kezdve az ELEJÉN! Emlékszem, hogy nem gyõztem hálát adni az elsõ négy óráért! Eszményi futóidõ, a táj összes gyönyörûsége, fogható talaj, vidám társaság, elképesztõ KÉNYEZTETÉS a pontokon… és nagyon jól ment az útvonal, és futottam vígan, erõsen fognom kellett magamat, hogy ne repüljek. A szívdöglesztõ kapaszkodók, amiktõl tartottam, a bokadöglesztõ ereszkedõk, amiktõl féltem, egyszercsak meglettek.  A  görcsök meghunyászkodtak. Reménykedni kezdtem, hogy az idõjósok mégis tévedtek! A Vadállóköveknél még nem is szemerkélt. Rossz elgondolni, ha már itt esett volna… A Prédikálószéknél ért az elsõ csalódás, már szitált, panoráma helyett csak a baljós felhõket láttam alattam is, fölöttem is… és míg a telefonnal bajlódtam (mert feleségem végre visszahívott, de nem várta meg, míg elõkotrom és fölveszem, aztán meg nem tudtam vissza-visszahívni… a legjobb szakaszon veszítettem sok nagyon értékes percet), hát eleredt egyre szebben. A Kis Rigóhoz felülrõl vezetõ szakaszról tudtam elõre, hogy hosszabbnak fog tûnni, mint a térképen, de halogattam az esõkabát (fóliavacak) felvételét, és ez komoly hiba volt, mert az elsõ trikómban épp bõrig áztam, mire a ponthoz értem.


 


Természetes, hogy VACOGTAM, az már kevésbé, hogy VACILLÁLTAM.  Mégpedig sokáig… közben befutott a T50 elsõ, második, harmadik nõi helyezett, nekik tapsolhattam, de sajnos én nem erre a távra neveztem.  De a feladásra se tudtam rászánni magam (ekkor még). A zoknit, trikót szárazra váltottam, a leves és a tea átmelegített, sok biztatást kaptam, és csillapodni látszott az esõ is! Ezért nekiindultam újból. Megfogalmaztam azért a folytatás feltételét magamnak: ha az idõ nem romlik tovább, akkor megpróbálok végigmenni.


 


Természetes, hogy felkaptam a vizet, mikor volt elég…  az esõ csillapodása csak csali volt, még ki se értem a faluból, már jobban zuhogott, mint valaha. Nem volt annyi eszem, hogy legalább együtt induljak valakivel, ezért magamban szitkozódtam. Így viszont senki nem látta, hogy mennyit bohóckodtam a patakátkeléseknél, arra törekedve, hogy inkább a kezem legyen vizes, mint hogy idõ elõtt ázzon át a cipõm. Be is vált a próbálkozásom a hetedik átkelésig, de sajnos nyolc volt. Az esõ rendesen verte a fólia esõkabátot, de egyelõre még a póló tartott valami melegecskét. Visegrádnál azért már tudtam, hogy nem fogok végigmenni, bár ennek a ponton nem akartam reklámot csapni...  A tempóval nem volt különösebb baj, meg is voltam lepve, hogy a lábam milyen jól bírta. A szemüvegem nem párásodott be, csak vizes volt, a nyári sapka valamelyest védte. De már látszottak a „verazesõdetûröm” taktika korlátai. Hûltem, és annyira már nem tudtam futni, hogy megmelegedjek. A látótávolságom rohamosan csökkent, az esõfüggöny sûrûsödött. Hol voltak a közelemben társak, hol nem, hol jó felé találgattuk az irányt a nyilak maradványai alapján, hol nem jó felé… kerestem a helyet, ahol a nyári bejárásomkor elszálltam, de majdnem rosszabb lett belõle. A vízözönbõl bizony nagyon jó volt kibukkanni a Pap-rétre a terüljasztalkámhoz! Lenyûgözõ volt a kínálat, amit ilyen körülmények közt is nyújtottak nekünk az önfeláldozó pontõrök. Normál körülmények között innét elég vidám lejutni Pilisszentlászlóig. Most nem gyõztem áldani a szerencsémet, hogy ezen a szakaszon nem voltam egyedül. Sajnos, nem tudom, ki ment elõttem, de a puszta jelenléte tartotta bennem valamelyest a lelket, ahogy az egyre nagyobbra duzzadt patakok egymás után fordultak be az utakra, velünk versenyezve vagy szembefordulva… de eddig még mindig nem taknyoltam el. Aztán a falu határában bekövetkezett ez is. Hülye voltam, itt már nem kellett volna a szélén próbálkozni, a kövesúton habzó áradatnak a közepe volt a legjobb. Aztán elvergõdtünk a Kis Rigóig, a szembetajtékzó vízen és szennyvízen át, és már nem vacilláltam, rögtön levettem a rajtszámot. A nyáron idáig sikerült bejárni. Biztosra vettem, hogy az ismeretlen szakaszokon elõbb-utóbb reménytelenül eltévedek. Valakire tapadni sem tudtam volna, annyira más mindenkinek a ritmusa, azt meg végképp nem várhattam, hogy majd valaki hozzám alkalmazkodik. És hát száraz holmim se volt. A reszketésbõl Chino hozott ki, saját garbójába öltöztetett, még egy száraz pólót adott, levest diktált belém, és hamarosan fuvart is talált nekem, ágrulszakadtnak – és két sorstársnak.   Nagyon köszönöm még egyszer, ezúton is. De az összes pontõr és segítõ titkos ARKANGYAL volt ezen a versenyen.


 


Természetes, hogy nem akarom sokat emészteni magam, de azért pár dolgon elgondolkodtam. Talán nehéz, avagy spéci, drága felszerelés kellett volna? Egyáltalán nem. A biciklis esõkabátomat vinni kellett volna.  Ez egy nagy lebernyeg, hülyén néz ki, különösen futáshoz, de kit érdekelt volna ez akkor? És nem egy, hanem két száraz pólót kellett volna elõreküldenem. Ami viszont igazán döntõ volt: a BEJÁRÁS. Ezt a szakaszt még a nyáron vesztettem el, amikor ugyanis nem jártam be. Szóval jövõre több komolyságot kívánok -- magamtól.


 


Természetes, hogy szeretnék a Pilisnek VISSZAVÁGNI. Gondolom, Csanyáék is épp ezért futják meg. Azt írja: „Remélem, esni fog.” Én elegendõ csúfításnak érzem a szétmosott utakat és berogyott fákat, de azt hallom, még az ég is leszakadhat… nehogy még rosszabb legyen, mint a múlt héten! Nagy-nagy hajrá Nekik!


 


Én pedig jövõre mutathatom meg, hogy NEM ADTAM FEL…


 


Hegyi Péter 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár