Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20102010.01.25 13:40:12
2010. január 23.-án került megrendezésre a Vincézés-Pincézés névre hallgató teljesítménytúra a Kalandozók Klubja szervezésében. 15 és 25 km-es távokra lehetett be nevezni, én a 15 km-es szakaszon indultam. Eme teljesítménytúra a „Négy évszak az erdõn” túrasorozat része is egyben. Borkóstolási lehetõség is volt az Ezerjó borút borospincéiben.
15 km-es szakasz útvonala a következõ volt:
Csókakõ, Csókakõi-vár, Buhin-völgy, Mauer-kunyhó, Pap-irtás, Kopasz-hegy, Orondi-szõlõk, Aranyhegyi-szõlõk, Csókakõ. A valós táv 14 km, szintmagasság 380 m. 8-10 óráig lehetett ezen szakaszra benevezni, szintidõ nem volt.
Hála Istennek, nem egyedül kellett végig vinnem a szakaszt, hanem a Székesfehérvári Gyöngyvirág TE csapatával mehettem. Így ezáltal, szakavatott túravezetõ is volt a csapattal. Én magam járatos busszal jutottam el Csókakõre, a csapat azon tagjai, akiknek nem volt kedvezménye buszra, párom biztosított számukra egy 12 fõs kisbuszt az Alba Volán jóvoltából. Ezúton is köszönjük az Alba Volánnak, hogy biztosítottak számunkra egy kisbuszt.
Elsõ megpróbáltatás számomra a Csókakõi-vár volt, melyet sikeresen leküzdöttem. 2009-ben volt részem már olyan túrában, több alkalommal, is, amely túraútvonal érintette ezt a pontot. 2009.-ben nehézkesen jutottam fel a várba, viszont most úgy érzem, könnyedén vettem az akadályokat. Bár tény és való elég meredek úton kellett felmenni a várba, mindenféle panasz nélkül és könnyedén feljutottam most. Ezen ellenõrzõ ponton nem kaptunk pecsétet, csak sorszámot kellett bediktálni, s mindenki 1-1 müzliszeletet kapott energia bombának. A várból én nem mertem bevállalni a Buhin-völgy felé vezetõ falépcsõket, így körbe tettem meg ezt az utat. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. A 15 km-es szakasz a Z+ jelzésen haladt tovább. Bár kevés szalagot láttam ezen a szakaszon egészen Csákberényig, de szerintem szalagozás nélkül is oda lehetett találni a következõ ellenõrzõ pontig. A kilátás gyönyörû volt, majdhogynem le is szédültem. Utunk, az Ezerjó borút felé, gerincen, nagyon meredek keskeny, balra kanyarodó, veszélyes szakaszon folytatódott. Úgy érzem ezt a részt azok számára, akiknek nem volt bot, vagy túratárs jobb kéz segítség, nehéz feladat volt leküzdeni. Nagyon meredek lejtõn mentünk lefelé, amit igen meredek emelkedõ is követett. A Piroska-kopjafa után a bórút mûútját elérve, nekem nagyon könnyen ment végig innen a túra, egészen a célig vissza Csókakõre. Párommal mi nem használtuk ki egy pince lehetõséget sem, mert mi nem bírjuk az alkoholt. De amíg a Gyöngyvirágos azon tagjai, akik borozgattak, volt alkalmam pihenni, enni-inni amit itthonról hoztam, s élvezni a szinte meleg napsugarakat. Különben itt volt a 2. ellenõrzõpont következõ pecsétje is, ahol 2010-es kártyanaptárt és képeslapot is kapott mindenki ajándékba. Innét indult az utolsó szakasz, mely végig aszfalton vezetetett vissza Csókakõre Szt.Donát szobrát érintve. A célba mindenkit forró teával, zsíroskenyérrel, vöröshagymával, vártak a szervezõk.
Az igazolófüzet mellé ezúttal nagyon jó színes karton térképet kaptunk a Cartographia Térképszakértõ támogatásával. Jelvényt ezúttal nem kaptunk, hanem emléklapot, s a túra nevével ellátott Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt.
Nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, remélem, jövõre újra sikerül eljutnom. Köszönöm mindenkinek a lehetõséget, hogy ott lehettem a túrán, köszönöm mindazoknak a segítségét, akik figyelmességükkel segítettek nekem.

Túrán készült fotóimat az alábbi weblinken tekintehetitek meg:
Vincézés-Pincézés 15
 
 
túra éve: 2009
Kisgyóni kétpróbaTúra éve: 20092009.11.21 21:07:07

Kisgyón kétpróba, túra az Alba-Regia Barlangban 2009. szeptember 26. Fejér Megyei Természetbarát Szövetség szeptember.25-27-én Kisgyónban rendezte meg a hagyományos Fejér Megyei Természetbarát Találkozót. A rendezõk közt volt a Gyöngyvirág TE is. A résztvevõket Fejér megye Közgyûlése képviseletében Törõ Gábor alelnök köszöntötte. A hivatalos megnyitó és megemlékezések után elindulhattak a túrák-versenyek. 37 fõ vett részt a Kisgyón Kupa természetjáró akadályversenyen, 58-an a Kisgyón kétpróbán (gyalogtúra az Alba Regia barlanghoz + barlangi túra), 49 fõ a Kisgyóni Hegyikör kerékpáros teljesítménytúrán. Kisgyóni kétpróba: Gyaloglás és barlangmászás az Alba Regia barlangba Szervezõ: Horváth István, Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület A 2. csapatot Balázs és jó magam vittük fel a barlanghoz. Túra útvonala: Kisgyón-Tûzköves árok- Alba Regia Barlang-Hosszú kígyós-Kisgyón bánya. Túra távja: 14,5 km, Szintje kb. 360 m Gyalogtúráról nem készítettem képeket, ugyanis ezúttal olyan túrán szerettem volna részt venni, ahol nem akadályoz semmi, az sem, hogy meg kell álljak fényképezni. Csak 1-2 helyen vettem elõ kis masinámat. Balázs vitte a csapatot, én a söprögetõ feladatot vállaltam be, ami annyit jelent, hogy én mentem utoljára a csapat után. Ami azt illeti, eléggé elfáradtam, mire a barlanghoz értünk, annak ellenére, hogy szerintem könnyû volt a terep. Nem volt sár, esõ, szél, ami akadályozott volna a menetelésben. Elfáradtam a barlanghoz érve, de volt 2 órám arra, hogy pihenjek, mielõtt lementünk volna a Barlangba. Az elõzõ csoport, még épp csak elindult lefelé, amikor a 2. csapattal felértünk a Barlang bejáratához. Amikor elindultunk a csapattal én abban a hiszemben voltam, hogy nem megyek le a barlangba. Ez az érzés, mire felértünk megváltozott. Mitõl? Talán, hogy látni akartam a barlangot belülrõl. Soha életemben nem volt alkalmam egyszer sem ilyen élményben, hogy végig kússzak, másszak a szûk és tágabb járatokon. Az érzés, hogy ideiglenes barlangász lehetek, megkaptam. Miután feljött az elsõ csoport, hamar átöltöztünk, felvettük a kötelezõ ruházatot is, s mindenki aláírta a beleegyezõ nyilatkozatot, hogy saját felelõsségére vállalja a barlangi túrát. Nem tudom szavakba leírni, hogy milyen volt a barlang belseje, egyszerûen csodálatos. Ezt mindenkinek látni kell. A csapat végig segítette egymást a barlangban, folyamatosan tájékoztattuk egymást, hogy mire vigyázzon, hova NE lépjen. Természetesen többször meg kellett, hogy álljunk, kisebb nagyobb fennakadások voltak. Csoportunk utolsó tagja egy túratárs, egyre jobban érezte azt, hogy nem kap levegõt, egyre jobban nyomasztotta a bezártság, így a visszafordulás mellett döntött. A csoport után jövõ túravezetõ visszakísérte túratársunkat a felszínre a barlangból. Ezúttal üzenem túratársnak, bizony, már nem volt sok hátra. S szerintem az egész csoport megértõ volt vele szemben, hogy vissza kellett fordulnia. Az õ helyében én is ezt tettem volna. Engem viszont hajtott a vágy, hogy célba érjek. Piszkosul fájtak már a térdeim, tenyerem. Amikor a Nagyterembe értünk, barlangi túravezetõnk kérésére, lekapcsolta mindenki a fejlámpáját. Jó néhány percig ott ültünk, csendben a sötétben, a vakok világában. Meghallgattuk túravezetõnk jóvoltából a Barlangászok dalát. Vagy Barlangászok himnuszát? Hû, hogy milyen akusztikája volt a barlangnak… Még jó, hogy sötét volt, így nem láthatta senki sem a könnyeimet. Gyönyörû volt, s egyszerûen felemelõ. Bõ 1,5 óra alatt megtettük az utat oda-vissza. Meg is dicsért minket barlangászunk, meglepõen jó tempónkért. Este 18 óra után értünk vissza a csoporttal a GYÖNGYVIRÁG - TeTeTe turistaházhoz. Összességében én teljesen meg voltam-vagyok elégedve mindennel. Szerintem egy nagyon jól megszervezett napunk-hétvégénk volt. Köszönöm mindenkinek a részvételt! Túrán készült fotóim: Kisgyóni kétpróba  Honlapom: Peregrina79   

 
 
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20092009.11.21 20:56:59
Szamárkõ 25 km IVV túranap-Túrabeszámoló

2009. július 25.-én Szántódon került megrendezésre egy újabb IVV túranap és teljesítménytúra, amelynek valós távja 23 km hosszú és 450 m szintemelkedésû volt.

Túraútvonala: Szántód-Szántódpuszta-Szamárkõ-Vaskereszt- 9-es tetõ-Kõröshegy halastó-Völgyhíd Ny-i vége-Balatonföldvár, parkerdõ-hajóállomás-Szántód

Már a túra elsõ szakaszán volt bõven látnivaló. El is gondolkodtam azon; mi lesz késõbb? Látok még szebb tájat? Hát bizony csak ámultam és bámultam. Sok színében pompázva láthattam a Balaton panorámáját.
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor megláttam Az erdõ fohásza címû verset. Bár már ismertem a NET-rõl, de igazából ott a helyszínen olvasva sorait, érintett meg a legjobban. Az érzés, amit ekkor éreztem, leírhatatlan, de csodálatos volt. Élveztem a túrútvonal minden egyes szakaszát, annyira, hogy egyet sem tudnék igazából kiemelni. DE. Egyet igen, amirõl majd késõbb olvashattok. Rá fogtok jönni, melyik is ez.
Utunk során rengeteg fát, hatalmas szõlõ ültetvényt láttunk, olykor meg-meg állva elõttünk is, hátunk mögött is, 1-1 végtelen utat, mintha az véget sem akar érni. Megérinthettem egy löszfalat is, ahol a parti fecskék élnek. Löszfal után szürkemarhák vártak minket egy elkerített részen. Majd aszfaltút következett, aminek különösen örültem. Nem tudom miért, de az aszfaltot jobban bírják a lábaim.
Horgásztóhoz érve, egy újabb szépség várt, a Viadukt. A tó partjáról oly kicsinek tûnt még, hogy amikor egészen alá értem, ez az érzés megfordult. Olyan picinek és törékenynek éreztem magam, de ugyanakkor biztonságban is, mintha a Viadukt a szárnyai alá vett volna minket, túrázókat. Tovább folytatva utunkat olyan szakaszhoz értünk, ahol jobbról is, balról is fák vettek minket körül. Hirtelen a fák lombjai közt szerintetek mit láttam meg? No persze tõlem nagyon messze volt, mégis felismertem. Úgysem találjátok ki! Na, jó elárulom: A Tihanyi Apátság templomát. Bár igaz, nagyon távolt volt, mégis azt éreztem, mintha a tenyeremben lenne.
Balaton egyre jobban kezdett kitárulkozni elõttünk. Balatonföldvárig csak mentünk és mentünk, vonzott a szívem e helyhez. Vártam, hogy Balatonföldvárra érjünk, többek között azért is, hogy kihasználjam az alkalmat, Balázsnak én voltam a túravezetõje egészen addig, amíg Balatonföldvárt el nem hagytuk. Itt végre megpihenhettem, s újra eljuthattam arra a helyre, ahol évekkel ezelõtt, 1 héten át minden reggel a napfelkeltét csodáltam meg mindig. Mintha hazaérkeztem volna, amikor Balatonföldvárra értünk. S kértem is Balázst, hogy itt lazítsunk. Picit pihentünk a Balaton partján, s nagy-nagy élvezettel néztem a távolba, ahogy a vitorlások vonulnak sorba egymás után a magyar tengeren, ugyanis jó idejük volt, közepes erõsségû szelük volt.
Földvártól, Szántódig szintemelkedés már nem volt, km is alig, 3,5. Ez ismét egy sikeresen teljesített teljesítménytúra volt. 7:10 körül indultunk el, s 14:30-ra értünk vissza Szántódra.

Összességében a véleményem a túraútvonalról: Kõröshegy, Horgásztótól a Balatonföldvárig tartó szakaszban csalódtam egy picit. A 130 m szintemelkedés szerintem több volt, nyûgös is lettem, hogy még mindig csak felfelé és még mindig felfelé kell menni. Voltak még más kisebb szakaszok is, amikor jóval többnek éreztem a távot is és a szintemelkedést is. Vajon a fáradtságtól volt mindez, vagy tényleg több volt, mint ahogy ez a papíron rögzítve volt? Aki ott volt a túrán, az el tudja dönteni, de én még ma sem értem eme érzésemet.

Szántódon jó sokat sikerült pihennem, ugyanis a fiúk kitalálták, hogy õk fánkot ennének. Kiderítették, hogy a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület egyik tagja nagyon finom fánkot tud sütni. Felajánlotta, hogyha a fiúk vesznek lisztet és élesztõt, megcsinálja nekik, csak várni kell rá pár órát, s otthonában szívesen vendégül lát minket. Az azért nem elfelejtendõ, hogy dupla mennyiségû lisztet és élesztõt vettek az éhes szájak, biztos, ami biztos alapon, hogy elég legyen az alapanyag, mert, hogy õk jól akarnak lakni. Kis szakácsnõnk errõl tök jól gondoskodott, felhasználta az összes alapanyagot, úgy hogy degeszre ehették magukat. Én meg addig elfoglaltam magam Szakácsnõnk cicájával, ugyanis én, mint glutén és laktóz allergiában szenvedõ, ezeket az élvezeteket kihagytam. Higgyétek el, a cica kitöltötte a teljes idõt. Felengedtem az ölembe, s agyonra cirógattam, becézgettem, õ meg agyonra masszírozta lábaimat.
A túrára Fotóssal és Balázzsal jutottam el kocsival, no persze a sofõr Fotós volt. A célban csatlakozott hozzánk Tatai 2 úr is. Mintha megérezte volna, hogy a fánk evésre neki is ott a helye.
A csapat nagyon jó volt, élveztem a velük töltött perceket és órákat.
Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem a túrán!

Túrán készült fotóim:
Szamárkõ 25 km IVV túranap

Túráimról Blogot is vezetek:
Suttogó Heni Blogja

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár