Túrabeszámolók
| Fejérkő/Szamárkő |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
kobraember | Túra éve: 2017 | 2017.07.25 10:54:09 |
|
megnéz kobraember összes beszámolója |
A Szamárkő túra 10 km-es távján vettünk részt szombaton.
Szinte végig szemerkélt az eső, de ez nem nagyon zavart minket az előző napok 40 fokos kánikulája után. A táj a szőlőkkel, pincékkel, dombokkal és a Tihanyi félszigetre néző panorámával gyönyörű volt, a túra nélkül soha nem jártunk volna ezeken a helyeken.
A nevezés gördülékeny volt, az itiner könnyen követhető (bár nekem a térkép egy kicsit kicsinek tűnt), a pontőrök kedvesek voltak és a célban minden igényt kielégítő ellátást kaptunk, a szokásos zsíroskenyér mellett még görögdinnye is volt, bőségesen bereggeliztünk. :) A szép oklevélnek is nagyon örültünk.
Köszönjük szépen a szervezők munkáját, egy nagyon tartalmas szombat délelőttöt szereztek nekünk! |
| | |
engelsfeld | Túra éve: 2017 | 2017.07.23 07:09:48 |
|
megnéz engelsfeld összes beszámolója |
Szamárkő 25 km
Az útonjárók patrónusáról elnevezett egyesület túráján zöldfülű újoncként vettem részt és mindjárt az elején nem kanyarodtam balra a Római jelzett úton. Az enyhén szemerkélő eső és az útvonalhelyesbítés miatt a szántódpusztai majorság megtekintése jövőre marad.
A túra bámulatba ejtő és lebilincselő része a Kilences tető és a kőröshegyi halastó közötti dimbes-dombos festői táj volt - hál'istennek a nap is kisütött - nem győztem kattintgatni a fényképezőgépemet. A hatalmas park fái közt szerényen megbúvó kőröshegyi Széchenyi-kastély látványa szintén mély nyomot hagyott bennem.
A völgyhíd - a halastótól nézve monumentális műszaki építmény - szépségében szinte vetekedik az épen maradt római kori vízvezetékekével; lám mire képes az ember, de azért nélküle szebb maradt volna ez a szinte érintetlen balatoni táj.
Számomra a túra legnehezebb része innentől a Balatonföldvárig vezető piros rom jelzésű hullámzó út volt.
Ahogy Szent Kristóf átszállította a meg nem nevezett folyamon Jézust, úgy segített és támogatott a túra útvonalán mindvégig a rendezők jóindulata, segítőkészsége és vidámsága. A kézfogást, az oklevelet és a kitűzőt köszönöm szépen.
|
| | |
|
fulopg | Túra éve: 2014 | 2014.07.03 19:21:39 |
|
megnéz fulopg összes beszámolója |
Rövid, tömör beszámolóm a hétvégi Szamárkõ 25 túráról, melyen rajtoltatóként és seprõként vettem részt:
http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/07/szamarko-25-egy-sepro-elete.html |
| | |
|
karil | Túra éve: 2013 | 2013.08.04 17:31:52 |
|
megnéz karil összes beszámolója |
2013. július 20-án 6. alkalommal rendeztük meg a Szamárkõ/Fejérkõ/Szántód IVV és teljesítménytúrákat.
Az indulók létszáma hasonló volt az elõzõ évihez: összesen 236 személy nevezett ezen a hûvösnek nem mondható reggelen. Ebbõl 37 személy az 50, 71 személy a 25, 78 személy a 10 és 50 személy az 5 km-es távra.
Ismerõs és új arcok váltogatták egymást a nevezõ asztaloknál. A legfiatalabb nevezõ az 5 éves budapesti Kiss Gréta Lívia, a legidõsebb pedig 88 éves Szûcs Rozália Nagykanizsáról. Várjuk õket jövõre is!
Meglepõ volt, hogy még soha ennyien nem tévedtek el a túrán mint most. Ami még érdekesebb, hogy szinte mindenki máshol tévedt el: A Kilences-tetõ és Kõröshegy közt, a kõröshegyi halastó körül, volt aki a kereki várat nem találta meg, Nezdén, a földvári parkerdõben és Földváron is voltak utat tévesztõk. Szinte folyamatosan csengett a telefon segítségkérés miatt.
Végül mindenki beért szerencsésen, de még mindig nem értem az eltévedések okát, hiszen az itiner nem változott a tavalyihoz képest. Talán az elviselhetetlen hõségnek is szerepe volt a tévedésekben.
Volt aki a Balaton-átúszás elõtt melegített be egy rövid teljesítménytúrával.
Petõ Sándor TTT tagnak a Fejérkõ 50 volt az 1000. teljesítménytúrája. Egy túrabögrével és hozzá illõ tartalommal gratuláltunk neki ez alkalomból. Köszönjük, hogy a mi túránkat választotta e szép kerek alkalomra!
Ez évben elsõ alkalommal kaptak kitûzõ helyett jelvényt az 50-es táv teljesítõi, továbbá minden teljesítõ színes oklevelet kapott.
A résztvevõk közül 111 fõ valamelyik egyesületet képviselte, 125 fõ egyéni túrázó.
A következõ egyesületek képviselték magukat: Atomerõmû SE, Budapesti Természetjáró Szövetség Benke Rezsõ Természetjó Szakosztálya, Delta TE, DK Team, Fekete Bárány SE, Göcsej SE, Gyöngyvirág TE, Lokomotív TE, MAC Népstadion SE, METEOR TTE, MKE, MVTE, Olajipari Természetbarát SE, PITE, PTTE Vámos Mihály SE, Szentesi Kinizsi TE, SZKTE, Tatabányai Volán SE, Tápiószelei Természetbarát Klub, Természetjáró Bakancsos Klub, TTE, TTT, Vasas, Vágtató Csigák, Vértes Volán, Vértesi Erõmû, Völgység TE, Vulkán TSE, Zichyújfalu SE, Zöldpont
A résztvevõk a következõ településekrõl érkeztek:Ádánd, Bak, Bakonybél, Balatonboglár, Balatonföldvár, Balatonszabadi, Balatonszemes, Bicske, Budapest, Dad, Dombóvár, Dunaszentmiklós, Dunaújváros, Ecseny, Fonyód, Göd, Gyõr, Kadarkút, Kaposfõ, Kaposszekcsõ, Kaposvár, Környe, Kõröshegy, Maglód, Mezõõrs, Mike, Monor, Mór, Nagykanizsa, Nagyvenyim, Németkér, Oroszlány, Paks, Pécs, Semjénháza, Siófok, Siójut, Szár, Szentes, Szekszárd, Szentendre, Szentes, Székesfehérvár, Szigethalom, Szulok, Tamási, Tardos, Tata,Tatabánya, Tápiószele, Várpalota, Vecsés, Veszprém, Zalaegerszeg, Zichyújfalu
A rendezvény lebonyolításában 35 személy vett részt, amelybõl 32 fõ egyesületünk tagja. Köszönjük a segítséget!
Ami elfogyott: 14 kg kenyér, 3 kg zsír, 3 doboz margarin, 4 üveg házi lekvár, 2 kg lila hagyma, 4 kg paprika, 3 doboz csalamádé, 2 rekesz õszibarack, 2 vödör nápolyi, 6 liter szörp, 18 csomag szõlõcukor, 236 db Balaton szelet, 280 liter ásványvíz, valamint jelentõs mennyiségû házi pogácsa és és egyéb sütemény.
Teljesítménytúránkat anyagilag támogatta Szántód Község Önkormányzata.
Szomjunkat oltotta a Kõröshegyi Szeszfõzde Bt (280 liter ásványvízzel)
Szeretettel várunk mindenkit 2014-ben is!
Karsai Ilona |
| | |
ladanyig | Túra éve: 2013 | 2013.07.25 19:23:24 |
|
megnéz ladanyig összes beszámolója |
Sziasztok,
Nem vagyok egy nagy túrázó...még, de megtetszett az 50 km-es táv, gondoltam megcsinálom. Idén ez volt a 2. 50-es, csak kisebbeket mentem havonta egyet egyet.
Reggel 7:05-kor vágtunk neki az utunknak. Nem volt tömeg :) Semmiféle helyismerettel nem rendelkeztünk és már az elején rájöttünk, hogy az itiner bizony nekünk megint kevés lesz. Szépen róttuk a kilómétereket, néha csak tippeltünk merre lehetünk, de az elsõ három ellenörzõ pont simán ment. Itt már elkezdett az idõ is melegedni és egyre többet vezetett a tûzõ napon utunk. Szerencsére beszereztem egy túrakalapot, ez nekem nagy segítséget nyújtott, bele sem szeretnék gondolni nélküle mennyivel nehezebben viseltem volna a hõséget. Az ellenörzõ ponto egyre ritkábban jöttek, mi meg néha teljesen elbizonytalanodtunk, hogy jó helyen járunk e....szerencsére összefutottunk egy olyan kis csapattal, akiknek a fejében volt az egélsz útvonak, innét megpróbáltuk tartani velük a tempót. Ez sikerült is az utolsó elõtti ellenörzõ pontig. Ettõl a ponttól eléggé szánalmasan mentünk, szinte minden nagyobb fánál telefonos segítséget kértünk...de az hibátlanul mûködött, így egy kisebb elkeveredéssel beértünk 10:30 perc alatt a célba.
A táj a kilátás gyünyürû! Az ellenörzõ pontokon a kiszolgálás pazar! MAga a túra hangulata is dicséretes, ennyire barátságos emberekkel még nem futottam össze, pedig idén az összes túrám kisebb létszámú volt jellemzõen.
A nap kitett magáért, igazi júliusi forróság volt, sárral nem találkoztunk, annál több porral.
Aki alergiás a méhcsípésre készüljön, mert több helyen is méhek mellett haladt az út, igaz éppen nem velünk voltak elfoglalva, hanem a napraforgó táblával, de biztos ami biztos :)
2 helyen kavartunk el. Az egyik az M7 vadátjárója.....itt egy betonos szervíz átjáró van a vadátjáró elõtt és elõttünk menõk is a betonoson mentek át, késõbb visszataláltunk a zöld jelzésre. Másik Balatonföldváron a 7-es úton át. Mi elmentünk a zebráig, nem kellett volna, lehajtott fejjel felemelt kézzel át kell menni a 7-es úton és akkor minden jó lesz :). Egyszer pedig elbizonytalanodtunk visszafelé az M7 átkelés elõtt a gáznyomvonalra való letérésnél, de itt a telefonos segítség bejött :)
Összefoglalva egy remek élményekkel teli szép nyári túrán vagyok túl, megismerve a Balaton eddig számomra ismeretlen arcát. Köszönöm a szervezõknek. |
| | |
Kőszeghy M. | Túra éve: 2013 | 2013.07.23 07:51:30 |
|
megnéz Kőszeghy M. összes beszámolója |
Szamárkõ 25
Kellemes túra Levente fiammal. Remek találkozások! Jó rálátás a Balatonra, ráadásul szinte a túra összes szakaszán. Kedves, mosolygós pontõrök. Rekordméretû kislábujjvízhólyag begyûjtés. :)
Köszönet a szervezõknek!
https://picasaweb.google.com/M.Koszeghxy/Szamarko252013Julius20 |
| | |
takacspityke | Túra éve: 2013 | 2013.07.23 00:08:23 |
|
megnéz takacspityke összes beszámolója |
Szamárkõ 25
Csodálatosan meleg, de még éppen kibírható idõjárás, kellemesen lengedezõ szél, csodás tájak, erdõk, mezõk, völgyek, árnyasok, mosolygós, kedves pontõrök és szervezõk, zsíros kenyér hagymával és paprikával, lekváros kenyér, üdítõ.... Szóval volt itt minden, mi szemnek, szájnak ingere.
Köszönjük a lehetõséget!
A bogyós-körtés lekvárban milyen gyümölcsök voltak?
Képek itt. |
| | |
|
karil | Túra éve: 2012 | 2012.07.31 22:50:37 |
|
megnéz karil összes beszámolója |
2012. július 28-án 5. alkalommal rendeztük meg a Szamárkõ/Fejérkõ/Szántód IVV és teljesítménytúrákat. Már tavasszal elkezdtünk készülni az eseményre: több szakaszon felújítottuk a jelzéseket, s néhány apró változás miatt új itinereket készítettünk. Az NCA jóvoltából molinókat készíttettünk. Elõzõ nap szalagoztunk és sültek a pogácsák.
Összesen 222 személy nevezett ezen a hûvösnek nem mondható reggelen. Ebbõl 33 személy az 50, 75 személy a 25, 86 személy a 10 és 28 személy az 5 km-es távra. A rendkívüli hõség megviselte a résztvevõket, az 50-esbõl négyen átneveztek a 25-ös távra, de mindenki beért szintidõn belül.
Ismerõs és új arcok váltogatták egymást a nevezõ asztaloknál. A legfiatalabb résztvevõ Fonyódról érkezett: az 1 éves Szabó Szofia Zolna, akit édesanyja tolt végig az 5 km-es távon, a legidõsebb pedig ezúttal a nagykanizsai Szûcs Rozália, aki 1925-ben született, s a Szamárkõ 12 km-es távját teljesítette.
A nap meglepetése a siófoki Darás Réka, aki 11 évesen elõször a 10-es távot, majd ezt követõen a 25-öst is teljesítette szintidõn belül ( s különösebben fáradtnak sem látszott ebben az embert próbáló hõségben, mikor beért a célba). Úgy érzem, érdemes megjegyezni a nevét, találkozunk még vele!
A pontõrök idõben a helyükön voltak, csupán egy futó elõzte meg a bálványosi pont nyitását.
Ami elfogyott: 14 kg kenyér, 2,5 kg zsír, 4 doboz margarin, 4 üveg házi lekvár, 2 kg lila hagyma, 4 kg paprika, 3 doboz csalamádé, 2 rekesz õszibarack, 22 kg dinnye, 2 vödör nápolyi, 6 liter szörp, 18 csomag szõlõcukor, 222 db Balaton szelet, 216 liter ásványvíz, valamint jelentõs mennyiségû házi pogácsa és házi készítésû bodza szörp.
A résztvevõk közül 108 fõ valamelyik egyesületet képviselte, 114 fõ egyéni túrázó volt.
A következõ egyesületek képviselték magukat: Asbóth DSE, Erdõk Népe TE, Fekete Bárány TE, Göcsej SE, Gyöngyvirág TE, Hétdomb TBE, Kaposvári TTE, KomáromVárosi SE, Kõrösök Völgye TE, Lokomotív TE, METEOR TTE Kaposvár, Mûanyag SC, Olajipari TE, Ösvénytaposó BK, Pentele TE, PITE, Pucúttnyúl SE, Szent Jakab SE, Szent Kristóf TE, Tatabányai VOLÁN SE, TTE, TTT, Vasas TE, Velinszky TSCS, Vértesi Erõmû SE,Völgység TE, Vulkán TSE, Zamárdi Petõfi SE, Zöldpont Kaposvár
A résztvevõk a következõ településekrõl érkeztek: Ács, Bak, Bakonybél, Balatonendréd, Balatonföldvár, Balatonfûzfõ, Balatonszemes, Békéscsaba, Budapest, Csemõ, Dombóvár, Dunaszentmiklós, Enying, Erdõtelek, Fonyód, Göd, Gutorfölde, Gyõr, Halásztelek, Kaposfõ, Kaposvár, Kereki, Kisapáti, Komárom, Környe, Kulcs, Nagykanizsa, Nagynyárád, Oroszlány, Pécs, Pécsvárad, Pusztaederics, Ráckeresztúr, Sándorfalva, Semjénháza, Siófok, Siójut, Solt, Sóskút, Söjtör, Szántód, Szár, Szederkény, Szekszárd, Székesfehérvár, Szentkirályszabadja, Szõlõsgyörök, Tapolca, Tardos, Tata, Tardos, Türje, Úrhida, Vác, Várpalota, Zalaegerszeg, Zamárdi
A rendezvény lebonyolításában 34 személy vett részt, amelybõl 32 fõ egyesületünk tagja. A pusztaszemesi pontot Bognár Zsolt, a ságvári Tökölõ/Löszölõ túrák rendezõje és barátja, Gyöngyösi Árpád biztosította. Köszönjük a segítséget!
Teljesítménytúránkat anyagilag támogatta Szántód Község Önkormányzata.
Szomjunkat oltotta a Kõröshegyi Szeszfõzde Bt (198 liter ásványvízzel)
Gratulálunk minden teljesítõnek és szeretettel várunk mindenkit jövõre is!
Karsai Ilona
Szent Kristóf Természetjáró Egyesület |
| | |
|
leseleux | Túra éve: 2011 | 2011.07.31 21:27:24 |
|
megnéz leseleux összes beszámolója |
Fejérkõ 50
Elöljáróban:
A minap regisztráltam magam, úgyhogy ez lesz az elsõ túrabeszámolóm. Mindenképpen egy pozitív történet leírásával szerettem volna kezdeni a sort. Nem mellesleg egyik testvér-túránkról (a másik a Cinege túra áprilisban) van szó, akikkel már évek óta egymással karöltve próbáljuk meg bemutatni Kis Hazánk eme ismeretlen-ismerõs szegletét. Mivel én is ezen a vidéken születtem és élek, eléggé elfogult vagyok a táj, az itt lakó emberek és az itt rendezett túrák irányában. Azért próbálok objektív maradni. Mi már két hete túlestünk a rendezésünkön, a felhasználói nevembõl talán már kiderült melyiken. Azért mondom, hogy túlestünk, mert akkor rekord meleg volt. Az extrém körülmények próbára tettek túrázót, rendezõt egyaránt. Sokan feladták a túrát, volt aki rosszul is lett. No, ezt nem szerettem volna ezen a hétvégén. Úgy látszik óhajomat meghallgatták az égiek, viszont helyette sok esõt küldtek, olyan egész napos, kiadósat.
A túra:
Zúzok Szántód felé kis Fiestámmal. Nézem a város fölött terpeszkedõ felhõket, de semmi jót nem ígérnek. Számtalan túrán részt vettem már, amin sarat kellett dagasztani, és nem hiányzik ez az élmény. 7 elõtt leparkolom "buta robokutyot" a mûvház közelében. A rajthely felé sétálva sem tudom eldönteni melyik távon induljak. Végülis nem esik. Elmarok egy nevezési lapot, és laza mozdulattal az 50-es számot karikázom be rajta. Kemények vagyunk. Váltok pár szót HEV-vel és Karil-lal, a túra rendezõivel meg néhány ismerõs arccal, de fejemben már a kilométereket rovom. Sikerül elsõként elrajtolnom, de négy futó hamar megelõz. A római úton az elsõ pontig elérem az üzemi hõfokot, amit némileg lehût a szemetelni kezdõ esõ. A Szamárkövet egy Balaton szelettel és egy kitûzõvel elhagyva rongyolok fölfelé a pincék közt, hogy minél hamarabb beérjek az erdõbe. A kilátót most kihagyom, mert tudom, hogy sok helyen lesz még lenyûgözõ panoráma a Balatonra. Fölérve a gerincre, kitárul egy rét, aminek túlsó végén már látszik a Vaskereszt melletti esõbeálló. Alatta Hirschmann Attiláék szenvednek és várják a hozzám hasonló õrülteket. A pár éve épült szerkezeten több helyen ömlik be a víz, úgyhogy nem maradok sokáig beszélgetni, mivel itt fagyok meg. Attila azzal bíztat, figyeld meg, nemsokára kisüt a Nap.
A meredek úton lefelé nem csúszok meg sehol sem, mert még nem ázott fel annyira. Koloncok sem nõttek a lábbelimre. Hurrá. Némi betonozást követõen egy balra letérés után brutál emelkedõ következik. Az út közepén, bakancsomat erõsen beverve, lépésrõl-lépésre araszolok fölfelé. A nagy koncentrálásban észre sem veszem, hogy elállt az esõ. A 9-es tetõn egyfajta hurráoptimizmus ér el. Az esõ mai napra letudva, hiszen Attila is megmondta. Hogy honnan jönnek az embernek ilyen ostoba gondolatai? Az ellenõrzõ ponton frissítek, és a pontõrökkel megállapítjuk, hogy pár év múlva a fölnövõ fák el fogják takarni a szép kilátást. Néha egy tarvágás is jól jön.
Öles léptekkel haladok a gerincen, ez az egyik kedvenc részem. Az erdõbõl kiérve az út hozzásimul az M7 melletti kerítéshez. Két dombhullám után, balra kanyarodva átmegyek egy zöld-hídon. Itt érdemes megállni egy kicsit bámészkodni, mivel rézsútosan elõttünk a kõröshegyi viadukt, mögötte a Balaton, jobbra belátni a Tihanyi-félsziget kalderájába. A még ebben a szutyok idõben is erõs látványelem után, lelkileg föltöltõdve vágok neki a következõ két kilométer betonnak. Ezt már kevésbé szeretem, de hát valahogy át kellett kötni Bálványosra. Nálunk is vannak olyan részek, amiket legszívesebben kihagynék a túrából. Félúton járok, amikor egy német rendszámú autó fékez. Az idõs házaspár kérdezi, hogy Bálványosra megyek-e, de mondom nekik, én bizony cu fusz géhen. Ujjaimmal kalimpálva is elmutogatom nekik, úgyhogy dánke sõn, eredhettek dolgotokra. Engem ti nem vesztek rá kispistázásra. Mosolyognak, majd elhajtanak.
Végre letérek a pincék irányába. Az egyik tanyán két hatalmas kutya rohan felém csaholva, még szerencse, hogy egy kerítés választ el tõlük. Nehezen járható, bakhátas a terep, és ismét elkezd csöpörészni. Közérzetem nagyot zuhan. A távolban újból hallom a kutyák ugatását, amibõl megsaccolom, hogy mennyire van lemaradva a következõ sporttárs. Bálványosra beérve aztán szépen nekiered. Nincs messze az ellenõrzõ pont, lusta vagyok elõvenni az esõkabátot, meg ugye kemények vagyunk. A két kedves hölgytõl kapok egy barackot, mire én adok nekik egy salátára emlékeztetõ igazoló lapot, hogy helyezzenek el rajta egy pecsétet. Elõhalászom a zsák aljáról a kabátom, majd tovább robogok.
A löszpincéknél érdekes gondolatom támad. A helyi temetõhöz itt visz ki az út. Az elhunyt gazda még vethet egy utolsó pillantást második otthonára, mielõtt eltemetik. Hiába, a morbid idõjárás ilyen eszmefuttatást hoz ki az emberbõl. A falut elhagyva csúszkálok a szántóföld szélén futó úton. Kabátomon egyre erõsebben kopog az esõ. Második kedvencemhez érek, ami egy dombgerinc, rajta egy fenyõ-erdõsávval. A domb vége a Jaba-patak völgyéig vezet. A távolban látszik a Flóra-hegyi torony, a mi túránk egyik ellenõrzõ pontja. A ritkán járt susnyásban egyre jobban átázik a bakancsom. Na ezt utálom a legjobban, amikor cuppog. Lecsúszkálok a domb aljáig. Egy táblán Pusztaszemes 4.5 kilométer felirat. A tágas völgyben kemény földharcot kezdek vívni a sárral. A nyomban nem ázik át annyira a bakancs, mivel a sár leszigetel, viszont a ragadós koloncoktól roppant nehéz haladni. A bakháton könnyebb a helyzet, de ott meg a fûre tapadt víztõl ázik át egyre jobban a lábam. Végülis már mindegy, inkább haladjak gyorsabban. Egy, az út teljes szélességében elterülõ tócsához érek. A széleken nincs lehetõség kerülni, így átsasszézok a bakháton. Ha ilyen tempóban esik, víz alá kerül az is. Az utánam jövõk hogy fognak örülni. Homéroszi hányattatások után végre elvergõdöm Pusztaszemesig. A betonon haladva nosztalgiázom egy kicsit. Itt voltam katona. Idelátszik az egyik mesterséges domb, amin a mi lokátorunk állt. A faluban HEV úr fogad. Házi gyártású pogácsával kínál. Tapasztalatot cserélünk, megdícsérem a kidolgozott útvonalhálózatot. Irigykedem a sok irányjelzõ táblára és a túramozgalmukra (Fejérkõtõl-Tündérvölgyig). Nálunk ilyenek nincsenek. Közben érkeznek a többi túrázók. Ez nem járja, hogy csak így elõzgetnek, máris indulok tovább.
Csoda történik, eláll az esõ és a nap folyamán nem is ered el többé. Ennek ellenére nem merem levenni a kabátom. Pólóm teljesen átnedvesedett, a kabát alatt kellemes meleg van. Fejérkõ váráig jól járható az út. Utána az erdõ szélén kanyargok. Körben tágas panoráma szeretett dombjaimra, amíg a szem ellát. Beérve az erdõbe hullámvasutazás kezdõdik. Az egyik halomra felérve kopjafa fogad, ez bizony Somogy-megye legmagasabb pontja, az Alman-tetõ. 316,43 méter. Nekünk ennyi jutott. Innen már nincs messze a nezdei ellenõrzõ pont. Ez az esõbeálló nem ázik be, úgyhogy letelepedek a két kedves hölgy mellé. A kilátás pazar. A tanúhegyek sziluettje sejlik ki a párából. Itt pihenek a legtöbbet, mert egy hosszú szakasz vár rám. Két fiatal jön, és az egyik pontõr hölgy tájékoztatót ad nekünk a környék nevezetességeirõl. Valószínûleg itt vívta István és Koppány a csatáját, és valahol ezen a környéken van eltemetve Somogyország akkori ura. Azt nem tudni pontosan hol, de majd óvatosan lépkedek.
Cihelõdöm, jó volt itt, de legalább másfél órányira az utolsó állomás. Kicsit beálltak a lábaim, de hamar bemelegednek. Vaddisznós kert, szántóföld széle, erdõ és mezõ váltogatják egymást, mire hosszú idõ után ismét hallom az autópálya morajlását. A híd alatt elhatározom, hogy zoknit cserélek. Nem szokásom, de annyira átázott, hogy muszály ezt meglépnem. A talpam már kezd égni, az új zoknival valamit javul a helyzet. Meredek betonúton szuszlatok fölfelé. Visszatekintve egy új szögbõl látok rá a viaduktra és a rajta száguldó match-box autókra. Két szalag jelzi a bejáratot a földvári parkerdõbe. Egy tarvágás miatt újabb gyönyörû balatoni tájkép vetül elém. A frekventált ösvényen kellemes a gyaloglás. Átkelve a fõúton a nap legszebb látványa közeledik. A magaspart széle felé haladva kitárul a horizont. Amerre nézek, alant mindenhol a Balaton. A vízen vitorlások szelik a habokat, a háttérben a Felvidék és a Bakony hegyei. Olyan érzésem van, hogyha egy kicsit pihentebb lennék, egy lendülettel átugorhatnék a Tihanyi-félszigetre. A korlátra fellépve Titanicost lehet játszani. Nem akarom rangsorolni Magyarország legszebb panorámájú helyeit, de ez nálam benn van az elsõ háromban. Ezt mindenkinek látni kell! Az országzászlóig még van párszáz méter, addig bámulom ezt a gyönyörûséget.
Nem idõzöm a ponton, rohanok lefelé a lépcsõsoron. Kikeveredve a parti sétányra egy csomó sétáló, szájtáti túrista között robogok el. Az éttermek kiülõs teraszairól jól megnézik a sáros és csapzott túrázókat. A hosszú kerékpár-gyalogút combón átcaplatok Szántódra. A vasúti aluljáró után már csak pár száz méter a cél. Oklevél, kitûzõ, kézfogás, virsli undsoweiter, undsoweiter.
Értékelés:
A Szent Kristóf Természetjáró Egyesület ismét kitett magáért. Bár az idõjárás most nem igazán kedvezett nekik, sikerült minden pontot ellátni a (nem tolakodóan) lelkes és figyelmes rendezõségnek. A túra ár-érték aránya igen kedvezõ. 1000 forintért minden állomáson kaptunk valamit. Édességet, pogácsát, gyümölcsöt, szódát. A célban virslit, zsíros kenyeret és süteményt. A szokásos oklevél és kitûzõ is járt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nevezési díjba bele kell szorítani a kedvezményeket is. A jelzések végig kitûnõek, eltévedni nem nagyon lehet. A tájékozódást egy csomó irányjelzõ tábla egészíti ki. Bár az itiner nem olyan kacifántos mint a miénk, de erre itt nincs is szükség. A túra nagy erõssége a rendszeresen elõbukkanó balatoni panorámapontok, amiket a túra leleményes kiötlõi a legcélszerûbb utakon közelítettek meg. Az építészet kedvelõi a kõröshegyi völgyhidat csodálhatják meg minden oldalról. Egy Magyarországon ritka téglavárat is megtekinthetünk. A hullámzó somogyi domboknak pedig külön hangulatuk van. Csak hogy árnyaljam a dolgot, csatlakoznék egyik elõttem szólóhoz. Én most voltam itt másodszor és tavaly is hasonlóan enyhe volt az idõjárás. Ha egyik évben beleszaladnak egy olyan kánikulai hétvégébe, mint mi most idén, az igencsak leamortizálja a teljesítõk számát. A túra körülbelül két-harmada nyitott terepen halad. Én azért titokban várom ezt a kihívást.
|
| | |
|
joco12589 | Túra éve: 2010 | 2010.07.25 14:18:25 |
|
megnéz joco12589 összes beszámolója |
Fejérkõ 50
2010.07.24.
Reggel egy kicsit borús idõre ébredtem, de elszántan indultam el Szántódra. Szántódi Közösségi Ház elõtt volt a rajt hely. Sok ismerõssel, és túra társsal találkoztam már reggel. Az idõjárás sajnos meg tréfált, elindulva Tatai Lacival, alig 100 méter megtétele után elkezdett esni. Szántódról keleti irányban távolodtunk, a Római úton.
Rövid gyaloglás után megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, mely a Szamárkõnél volt. A pontón a Cinge túrán megismert Hirschmann Attila és fia volt. Pecsételés és Balaton szelet után dél felé fordultunk. Közben a nap is kisütött. Az ellenõrzõ pontot elhagyva, erdei úton haladtunk és hamarosan elértünk a második ellenõrzõ ponthoz, a Vaskereszthez. A ponton nagy meglepésre a Tökölõ túrán megismert fiuk ültek. Rövid beszélgetés után és egy szõlõcukor elfogyasztása után indultunk tovább. Cinege 40-rõl már ismert útvonalon szép erdõs részen haladtunk a 9-es tetõ felé, ahol a harmadik ellenõrzõ pont volt található. Gyönyörû kilátás volt a tájra és a Balatonra is. A távolba azt kellett megfigyelnünk hogy megint gyülekeznek a felhõk. A ponton egy kis frissítõt kaptunk, ezt követõen hátunk mögött hagyva a pontot és a Balatont déli irányba haladtunk. Szép erdõben sok madárcsicsergést hallhatunk. Az M7-es autópályát elérve, pár száz méteren az autópálya melletti aszfaltos úton haladtunk, majd a vadátjárón áthaladva az autópálya felett kiértünk a Bálványos felé vezetõ mûútra. Innen közzel 2 km-en keresztül aszfalton bandukoltunk Bálványos felé. Az aszfalt nem volt túl kellemes, de a 2 km leküzdése után balra fordultunk. Pincesorok között haladtunk, ahol a földrõl párszem szilvát felvettünk, és elfogyasztottunk. Az ellenõrzõ pont a faluban volt. A Pontón pogácsával és ásványvízzel vártak minket.
Az ellenõrzõ pontot elhagyva továbbra is délfelé haladtunk mezõgazdasági területek mellett. Az idõ kellemes, a szél néhol feltámad, igazi túrázós idõ.
A Jaba patak völgyét elérve nyugat felé fordultunk. Közben gyönyör ködtûnk a tájban. Pusztaszemest elérve 5-600 méter megtétel után elértünk egy játszóteret ahol az 5. ellenõrzõ pont várt minket. Pecsét mellé járt egy õszibarack és pogácsa is.
Egy kis pihenõ után haladtunk tovább egy kisebb emelkedõnek. Hamarosan elértünk egy szántóföldet. Mellette haladva hamarosan elértük az erdõ szélét ahol jobbra fordulva, haladtunk Fejérkõ vára felé. Várat elérve várt ránk a 6. pont. Ahol ásványvizet és szõlõcukrot kaptunk. Közben összeszedtem egy Geo ládát, megnéztük a vár romjait és egy kis pihenõ után haladtunk tovább az Alman-tetõ irányába.
A vártól visszamentünk a szántóföld széléig, és haladtunk mellette tovább.
Hamarosan beértünk az erdõbe. Közben több futó is lekerült minket. Lassan bandukolva elértük Somogy megye legmagasabb pontját az Alman-tetõt (316,43 m). Itt látunk egy új emlék kopjafát, amit 2009. Október 9.-én állítottak.
Pár fénykép készítése után tovább haladtunk és pár száz méter megtétele után elértük az ellenõrzõ pontot. A ponton meg kaptuk a megérdemelt pecsétet, és kaptunk mellé szõlõcukrot, és ásványvizet is. Felmásztunk a kilátóba gyönyörködtünk a tájba, készült pár kép és haladtunk tovább Balatonföldvár irányába.
Hamarosan elértünk egy vaddisznós kertet, sajnos vad kant nem láttunk.
Lassan kiértünk egy tisztásra ahonnan ismét a Kõrõs-hegyi völgyhíd látványa tárult elénk.
Átmentünk az autópálya alatt, majd balra fordulva, a pályával párhuzamosan az autópálya melletti kavicsos, aszfaltos üzemi úton haladtunk, amely ráadásul még meredek is volt.A tetõre felérve jobbra majd 10 méter után balra fordultunk. Ezt követõen északi irányba haladtunk tovább egyenesen, hamarosan egy tisztásra értünk ahonnan ismételten a hullámzó Balaton tárult elénk. Hamarosan beértünk Balatonföldvárra, innen utunk a célig aszfalton vezetett. A 7-es fõúton áthaladva elértük a magas partot. Itt sétálva megérkeztünk a 8. állomásra, ami az országzászlónál volt.
Frissítés után egy eléggé kacskaringós lépcsõn jutottunk le a Balaton partjára. A parton haladva gyönyörködtünk a Balatonba majd elértük Szántód vasútállomását itt átszeltük a síneket és innen pár méter meg tétele után érkeztünk meg a célba.
Az 50km-es távot 9 óra alatt teljesítettük. A célban meg kaptuk a megérdemelt kitûzõt és emléklapot, e mellett átvehettük az Észak-Somogy Teljesítménytúrázója teljesítésért járó kupát is.
Ezt követõen pedig elfogyasztottuk a zsíros kenyeret és virslit, meg a mellé járó finom sütit.
A túra ár/érték aránya igen jó. 900/700 Ft-ért fekete – fehér nyomtatott térképvázlatos igazoló lapot (kellett hozzá a saját térkép is), emléklapot, kitûzõt, több helyen ásványvizet, szõlõcukrot, õszibarackot kaptunk, a célban pedig zsíros kenyér, virsli, õszibarack, süti.
A rendezõ SZKTE tagjainak köszönjük a túrarendezést és a sok fáradalmat. Jövõre ugyan itt találkozunk.
Jocó
Vízivárosi LSE
Székesfehérvár |
| | |
tétova hegyi-teve | Túra éve: 2010 | 2010.07.25 10:33:24 |
|
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója |
Teve a röviden - Szamárkõ 25
Legjobb futóidõben a legvégén indultam-rajtoltam figyelembe véve a rendezõk aggodalmait miszerint a pontok nem a futókhoz igazodva nyitnak. A Római-úton kezdtem el poroszkálni s pörgettem fel lassan a teve patákat. Hamar megvolt a valahakori áldozó hely, Szamárkõ. Talán csacsikat áldoztak itt, vagy mi ez a név? Eme gondolatokba elmerülve - inkább, mint véres áldozati képeket felidézve - kezdtem elõzgetni a hosszú sorokban felfelé kapaszkodó túrázókat. Aztán eljött végre az erdõ is s baromi gyorsan meglett a vaskereszt. Épp mint tavaly most is betoltam 2 szõlõcukrot, no meg egy kapszula futósót. Így megerõsítve magam-testem kezdtem ereszkedni. Lefelé egy furcsa párt elõztem, akik mint akik utolsó cigarettájukat szívnák haladtak. Elõzékenyen engedtek el bár a füst körülöttük engem majdnem megölt. Rövid betonút után egy balos s végre egy barátságos emelkedõ. Mondjuk vele együtt egy magasra nõtt füves rész, amit a kullancsok és az izzadt bõrre tapadó fû és egyéb magok-porok miatt nem kedvelek. De várjunk is csak egy picit. Ez nem egy terepfutás kérdeztem hirtelen magamtól megvilágosodva? Lelki békém emígyen visszanyerve a következõ Ep.-t követõ dzsindzsát már fel sem vettem. A vadrózsa bokros mellett hagytam el Dáriuszt, a nemes bár kissé nagy testû kutyát, kirõl a végén megtudtam, hogy nem tudta abszolválni a teljes távot (valahol féluton lefeküdve nem volt hajlandó továbbmenni). Szerencsére kimentették õt telefonos segítséget kérve. Itt értem be egy futót, akivel aztán benéztük a következõ jobbkanyart. Elõttünk mondjuk gyalogosok is így jártak. Aztán felfelé haladva a fecskés löszpart(fal) fecskék nélkül s az itiner említette magyar marha-gulya alföld nélkül is elmaradt mögöttünk. Aztán sok-sok német rendszámos autó és mini lovarda között értem le a fõútra, az óriás viadukt, a magyar csodaberuházások egyik jelképének lábához. Megcsodáltam a szépen felújított Széchenyi kastélyt s kerítése mellett befordulva hamarosan megérkeztem a halastó melletti EP.-hez. Finom házisütésû cooki-kat nyomtam magamban s egy szép kiállású barackot is elfogyasztottam. Élveztem az autópálya melletti felfelét, ahol egy macskájukat (vagy nem az övék volt?) sétáltató túrapárt is elhagytam. Inkább egy mini oroszlán, mint egy igazi! Biztos, ami biztos. A parkerdõn végigmenve újraéltem a tavalyi 50 Km-es végén érzett szenvedést. Akkor és ott azért már eléggé csoffadoztam. Most viszont ugyanúgy elvesztettem a jelet s csak "irányba" haladva, de megleltem az országzászlót. Vidám és nekem (vagy rajtam) örvendezõ pontõrõk fogadtak s dobtak fel a még hátralévõ 2 Km.-re. Lecsavarodtam a csigalépcsõkön, átverekedtem magam a vasúti átjárón s a földvári strandszakasz mellett loholva jött az állomás aluljárója. Aluljárva rajta pedig már be is estem a rajt-célba. Kézfogás, emléklap, kitûzõ és begyûjtöttem a 3 teljesítés (Cinege, Megalöszölõ és Szamárkõ) után járó picinyke kupát és emléklapot is.
Kellemes kis túra volt. Jólesett az ellazulás a rövidtávon. Köszönet a rendezõknek a lehetõséget. |
| | |
|
Peregrina79 | Túra éve: 2009 | 2009.11.21 20:56:59 |
|
megnéz Peregrina79 összes beszámolója |
Szamárkõ 25 km IVV túranap-Túrabeszámoló
2009. július 25.-én Szántódon került megrendezésre egy újabb IVV túranap és teljesítménytúra, amelynek valós távja 23 km hosszú és 450 m szintemelkedésû volt.
Túraútvonala: Szántód-Szántódpuszta-Szamárkõ-Vaskereszt- 9-es tetõ-Kõröshegy halastó-Völgyhíd Ny-i vége-Balatonföldvár, parkerdõ-hajóállomás-Szántód
Már a túra elsõ szakaszán volt bõven látnivaló. El is gondolkodtam azon; mi lesz késõbb? Látok még szebb tájat? Hát bizony csak ámultam és bámultam. Sok színében pompázva láthattam a Balaton panorámáját.
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor megláttam Az erdõ fohásza címû verset. Bár már ismertem a NET-rõl, de igazából ott a helyszínen olvasva sorait, érintett meg a legjobban. Az érzés, amit ekkor éreztem, leírhatatlan, de csodálatos volt. Élveztem a túrútvonal minden egyes szakaszát, annyira, hogy egyet sem tudnék igazából kiemelni. DE. Egyet igen, amirõl majd késõbb olvashattok. Rá fogtok jönni, melyik is ez.
Utunk során rengeteg fát, hatalmas szõlõ ültetvényt láttunk, olykor meg-meg állva elõttünk is, hátunk mögött is, 1-1 végtelen utat, mintha az véget sem akar érni. Megérinthettem egy löszfalat is, ahol a parti fecskék élnek. Löszfal után szürkemarhák vártak minket egy elkerített részen. Majd aszfaltút következett, aminek különösen örültem. Nem tudom miért, de az aszfaltot jobban bírják a lábaim.
Horgásztóhoz érve, egy újabb szépség várt, a Viadukt. A tó partjáról oly kicsinek tûnt még, hogy amikor egészen alá értem, ez az érzés megfordult. Olyan picinek és törékenynek éreztem magam, de ugyanakkor biztonságban is, mintha a Viadukt a szárnyai alá vett volna minket, túrázókat. Tovább folytatva utunkat olyan szakaszhoz értünk, ahol jobbról is, balról is fák vettek minket körül. Hirtelen a fák lombjai közt szerintetek mit láttam meg? No persze tõlem nagyon messze volt, mégis felismertem. Úgysem találjátok ki! Na, jó elárulom: A Tihanyi Apátság templomát. Bár igaz, nagyon távolt volt, mégis azt éreztem, mintha a tenyeremben lenne.
Balaton egyre jobban kezdett kitárulkozni elõttünk. Balatonföldvárig csak mentünk és mentünk, vonzott a szívem e helyhez. Vártam, hogy Balatonföldvárra érjünk, többek között azért is, hogy kihasználjam az alkalmat, Balázsnak én voltam a túravezetõje egészen addig, amíg Balatonföldvárt el nem hagytuk. Itt végre megpihenhettem, s újra eljuthattam arra a helyre, ahol évekkel ezelõtt, 1 héten át minden reggel a napfelkeltét csodáltam meg mindig. Mintha hazaérkeztem volna, amikor Balatonföldvárra értünk. S kértem is Balázst, hogy itt lazítsunk. Picit pihentünk a Balaton partján, s nagy-nagy élvezettel néztem a távolba, ahogy a vitorlások vonulnak sorba egymás után a magyar tengeren, ugyanis jó idejük volt, közepes erõsségû szelük volt.
Földvártól, Szántódig szintemelkedés már nem volt, km is alig, 3,5. Ez ismét egy sikeresen teljesített teljesítménytúra volt. 7:10 körül indultunk el, s 14:30-ra értünk vissza Szántódra.
Összességében a véleményem a túraútvonalról: Kõröshegy, Horgásztótól a Balatonföldvárig tartó szakaszban csalódtam egy picit. A 130 m szintemelkedés szerintem több volt, nyûgös is lettem, hogy még mindig csak felfelé és még mindig felfelé kell menni. Voltak még más kisebb szakaszok is, amikor jóval többnek éreztem a távot is és a szintemelkedést is. Vajon a fáradtságtól volt mindez, vagy tényleg több volt, mint ahogy ez a papíron rögzítve volt? Aki ott volt a túrán, az el tudja dönteni, de én még ma sem értem eme érzésemet.
Szántódon jó sokat sikerült pihennem, ugyanis a fiúk kitalálták, hogy õk fánkot ennének. Kiderítették, hogy a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület egyik tagja nagyon finom fánkot tud sütni. Felajánlotta, hogyha a fiúk vesznek lisztet és élesztõt, megcsinálja nekik, csak várni kell rá pár órát, s otthonában szívesen vendégül lát minket. Az azért nem elfelejtendõ, hogy dupla mennyiségû lisztet és élesztõt vettek az éhes szájak, biztos, ami biztos alapon, hogy elég legyen az alapanyag, mert, hogy õk jól akarnak lakni. Kis szakácsnõnk errõl tök jól gondoskodott, felhasználta az összes alapanyagot, úgy hogy degeszre ehették magukat. Én meg addig elfoglaltam magam Szakácsnõnk cicájával, ugyanis én, mint glutén és laktóz allergiában szenvedõ, ezeket az élvezeteket kihagytam. Higgyétek el, a cica kitöltötte a teljes idõt. Felengedtem az ölembe, s agyonra cirógattam, becézgettem, õ meg agyonra masszírozta lábaimat.
A túrára Fotóssal és Balázzsal jutottam el kocsival, no persze a sofõr Fotós volt. A célban csatlakozott hozzánk Tatai 2 úr is. Mintha megérezte volna, hogy a fánk evésre neki is ott a helye.
A csapat nagyon jó volt, élveztem a velük töltött perceket és órákat.
Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem a túrán!
Túrán készült fotóim:
Szamárkõ 25 km IVV túranap
Túráimról Blogot is vezetek:
Suttogó Heni Blogja
|
| | |
andrew79 | Túra éve: 2009 | 2009.09.27 17:02:54 |
|
megnéz andrew79 összes beszámolója |
Szamárkõ 25 - 2009.07.25.
A hétvégét néhány munkatársammal Balatonhenyén töltöttük, és az elõzõ átmulatott éjszakának és a 1/2 7-es indulásnak köszönhetõen nem akadt közülük túratársam. :-)
A kiírást követve a CBA Oázis parkolójában tettem le az autót, bár közelebb is lett volna hely. 8.30-kor indultam, még kabátban, de már látszott, hogy az éjszakai vihar után kellemes túraidõ lesz. Az elsõ ellenõrzõ pontot (a névadó Szamárkövet)kb. 1/2 óra alatt értem el, itt csokit kaptunk és megszabadultam a kabátomtól.
Innen kisebb kaptató következett, a kõhegyi kilátót kihagytam, mert sietni akartam vissza Henyére. A sárga sávon haladva hamarosan kellemes erdõs részhez értem, majd 9:39-kor megérkeztem a 2. ellenõrzõponthoz (Vaskereszt, 6,1 km). Innen a zöld + jelzésen haladtam, a csemetekert mellett valóban húzós emelkedõn kaptattunk fel. Egy kis erdei út után megérkeztem a Kilences tetõre. Itt vizet lehetett vételezni.
HEV biztatására rövid kitérõvel (jelentõsebb szintet begyûjtve) értem el a Fejérkõtõl Tündérvölgyig mozgalom egyik pontját. Az ep-hoz visszajutva indultam tovább Köröshegyig. A "vadrózsa cserjék között jobbra fordulsz" ponton kissé túlmentem, de legalább ettem egy kis szedret, majd toronyiránt megleltem a szõlõültetvényt. Megérte kicsit szuszogni ezután a kaptatón, mert a dombtetõrõl szép volt a kilátás, a szürkemarha gulya pedig békésen legelészett. A falun hamar átkeltem, és megérkeztem a a köröshegyi horgásztó ellenõrzõponthoz, ahol barackot és finom pékárut kaptunk.
A közeli csapnál feltöltöttem vízkészletemet, majd indultam a völgyhíd lábához, ahol a túramozgalom újabb kódját jegyezhettem fel. Itt egy családhoz csapódtam és B. földvárig velük mentem. A kerítés mellett felkapaszkodtunk a földvári parkerdõig, ahonnan már jelentõsebb szint nem várt ránk. Egy nagyon bõvízû forrást és zuhatagot is láttunk az út mellett (vajon honnan eredhet?), majd hamarosan megláttuk Balatonföldvár házait. A magasparti sétányon elértük az Országzászlót és az utolsó ellenõrzõpontot, ahol egy 1/2 literes ásványvizet kaptunk.
A csigalépcsõn leereszkedtünk a vasútig, ahol elváltam alkalmi útitársaimtól és tettem egy kitérõt a túramozgalom harmadik kódjáért Balatonföldvár határáig. Utána visszafordulva kicsit megnyomtam és hamarosan megérkeztem a szántódi Közösségi Házba, ahol a díjazás átvétele után terülj-terülj asztalkám fogadott, zsíroskenyérrel, virslivel és kétféle szörppel. Efemm-mel beszégettem egy kicsit, majd indultam Fonyódligetre a nyaralónkba, utána pedig vissza Balatonhenyére.
Kellemes túra volt, eltévedni nem nagyon lehetett és jó volt az ellátás is.
andrew79 |
| | |
stalker | Túra éve: 2009 | 2009.07.26 23:02:35 |
|
megnéz stalker összes beszámolója |
Fejérkõ 50 (hivatalosan 47 km)
2009.07.25.
Reggel egy kicsit elaludtunk, így a tervezett induláshoz képest csak 8 óra 10 perckor tudtunk Bazsival rajtolni a szántódi Közösségi Ház elõl. Az idõjárás éppen túrának megfelelõ volt, felhõs volt az ég, lengedezett a szél és nem volt meleg. Szántódot gyorsan magunk mögött hagytuk, a falutól keleti irányban távolodtunk, a Római úton.
(Szántód: Az 1055-ben kelt Tihanyi Alapítólevél koku zarma néven említi. Egy 1211-ben kelt oklevél még a régi nevét is leírja (Choczorma), ezért feltételezik, hogy a Szántód név a két idõpont között keletkezhetett. Nevét a szánt, szántó szóból kapta, földmûvesek lakták. Lakosságszám: 370 fõ.)
Rövid gyaloglás után megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, mely a Szamárkõnél volt. Pecsételés és Balaton szelet után dél felé fordultunk, eleinte hétvégi házak között, majd erdei úton értünk a második ellenõrzõ ponthoz, a Vaskereszthez. Innen egy szõlõcukor bekapása után indultunk tova, továbbra is erdei úton a 9-es tetõre, ahol a harmadik ellenõrzõ pont volt található. Gyönyörû kilátás volt a Balatonra és azt láttuk, hogy az északi parton már süt a Nap. Beletörõdve nyugtáztuk, hogy a nap végére valószínûleg melegünk lesz. Egy kis frissités után hátat fordítottunk a Balatonnak és újra dél felé haladtunk, továbbra is erdõben, egészen az M7 autópályáig. Az autópályát elérve egy darabig a pálya melletti aszfaltos üzemi úton lépdeltünk, de szerencsére hamar lejöttünk az aszfaltról és egy pihenõhelyre értünk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a déli partra és a Balatonra. A vadátjáron átmentünk az autópálya felett és innen egy jó darabig aszfalton bandukoltunk Bálványos felé. Egy jóindulatú tehergépkocsi-vezetõ megállt melletünk és azt mondta, hogy jobban járunk ha felkapaszkodunk a platóra, mert a falu nagyon messze van. Illedelmesen megköszöntük a felajánlott segítséget és néhány szót váltottunk. Szegény ember akkor csodálkozott el igazán, amikor megtudta, hogy a mai napra hány kilométer legyaloglását terveztük. Jó utat kivántunk egymásnak és mindenki ment a maga utján. A falu elõtt az aszfaltról balra tértünk le, és hegyi pincék között haladva értünk be Bálványosra. Az ellenõrzõpont a falu központjában volt, ahol kopasz barackot kaptunk a pecsét mellé. Bálványost a homokfalba ásott pincék sorfala mellett hagytuk el.
(Bálványos: A legenda szerint Koppány menekülõ, maradék hadának nyújtott menedéket. Elsõ írásos említése 1001-bõl való Baluvanis néven. A falu a török idõk után indult fejlõdésnek. 1848-ban 69 férfi állt be nemzetõrnek. Lélekszám: 601 fõ.)
Utunk szántóföldek között folytatódott. Elérve a Jaba patak völgyét nyugat felé fordultunk, továbbra is szántóföldek mentén haladva gyönyörködtünk az észak somogyi dombvidék szépségeiben. Hatalmas napraforgó táblák mellett vezetett az út. Ami egy kicsit elkedvetlenített az az volt, hogy ezek a napraforgó táblák tele voltak parlagfûvel, a szélérõl meg nem is beszélve. Szerintem a parlagfüvet soha nem fogjuk tudni kiirtani, bármennyire is szeretnék az allergiában szenvedõk. Hamarosan feltûntek Pusztaszemes szélsõ házai és pár száz méter után már a falu játszóterén lévõ ellenõrzõpontnál pecsételtünk és rágtuk az itt kapott sós perecet.
(Pusztaszemes: Valószínûleg a gyepûvédõ õrszemek települését jelöli a falu neve. Elsõ írásos említése 1229-bõl való Scernes néven. 1536-ban Waralyazensnek írták. A török idõkben elnéptelenedett. A XVIII. században német családok települtek a faluba. Lélekszám: 406 fõ.)
Pusztaszemest elhagyva eleinte szántóföldek mentén, majd erdõben haladva értünk el Fejérkõ várához, ahol a következõ ellenõrzõpont volt telepítve. Pecsétünk mellé ásványvízet és sós mogyorót kaptunk.
(Fejérkõ vára: A téglavár keletkezését az 1300-as évek elejére datálják. 1336-ban már oklevél említi. Zsigmond király 1396-ban adományozza a Marczaliaknak. A Marczali család ideje alatt épült ki gótikus lovagvárrá. Késõbb a Báthori családé, majd Török Bálinté lett. Török Bálint 1535 után felrobantotta a várat, mivel katonailag tarthatatlanná vált a törökök ellen. Tégláit a környék építkezéseihez használták fel.)
Fejérkõ várától a már ismert erdei úton mentünk vissza az erdõ széléig, majd az erdõ és a szántóföld határán eleinte dél, majd nyugat és észak felé fordultunk. Az Alman-tetõhõz érve újra erdõben gyalogoltunk, amit nem bántunk, mert a Nap idõközben kisûtött és erõsen égetett. Az Alman-tetõn lévõ kilátónál volt a következõ ellenõrzõpont, itt citromlével ízesített ásványvízet kaptunk a kedves pontõrtõl. Frissités után most már folyamatosan észak felé haladva, jobbunkon hosszú ideig egy vaddisznóskert kerítése kísérete mellett, néhol árnyékban, néhol tûzõ napon jutottunk el az autópálya Kõrõs-hegyi völgyhídjának nyugati oldalához. Átmentünk az autópálya alatt, majd balra fordulva, a pályával párhuzamosan talpaltunk az autópálya melletti kövecses, aszfaltos üzemi úton, amely ráadásul még meredek is volt. A tetõre felérve erdei, aprókaviccsal felszórt út következett, mely a talpunknak nem volt ínyére, de legalább árnyékban voltunk. Hamarosan Balatonföldvár házai mellett kötöttünk ki és elértük a 7-es fõútat. Itt aztán, a zebra ellenére, túlélõpróbának beillõ módon jutottunk át a túloldalra és egy vendéglõ kerítése mellett értük el a Magas-parti sétányt. Gyönyörû panoráma nyílt a Balatonra, a Balaton felvidéki hegyekre és a tajtékzó hullámokra. Az országzászlónál volt az utolsó ellenõrzõpont, ahol 7,5 deciliteres, palackozott Visegrádi ásványvízet kaptunk. Frissités után csigalépcsõn jutottunk le a Balaton vízszintjére, átszeltük a síneket és ódón, de annál szebb, patinás üdülõk mellett mentünk kelet felé.
(Balatonföldvár: A IV. században már kelta földvár állt ezen a területen. Elsõ írásos említése a XI. századból való. A fürdõtelepet a XIX. sz. végén a gróf Széchenyi család alapította. Az üdülõtelepet hivatalosan 1896-ban nyitották meg, mely az arisztokrácia kedvelt üdülõhelye lett. 1948-ban önálló község, 1985-ben nagyközség lett. 1992-ben városi rangot kapott. Lélekszám: 2090 fõ.)
A szabadstrand mellett elhaladva értük el a szántódi vasútállomást, végigmentünk az aluljáron és innen már csak pár lépés volt a cél, mely szintén a Közösségi Ház volt. Célba érésünk idõpontjának 17 óra 10 percet regisztráltak. A célban szinte minden ehetõ földi jóval találkoztunk, ami egy éhes vándort megment az éhhaláltól, volt virsli, vajas- és zsíroskenyér, gyümölcs, ûdítõ és még sok minden, mi szem szájnak ingere. Csipegettünk egy kicsit, beszélgettünk a szervezõkkel és fáradtan, de jó hangulatban búcsúztunk el egymástól.
Összegzésül: A túra útvonala mindenhol nagyon jól van jelölve, eltévedni szerintem nem lehet. A kapott útvonal leírás részletes, megfelelõ, mi ennek alapján tájékozódtunk és jól bevált. A másik oldalon lévõ fekete-fehér térképet gyakorlatilag nem használtuk. A pontõrõk mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, nem volt olyan ellenõrzõpont, ahol ne kaptunk volna valamit. A táj gyönyörû, nagyon sok helyen fenséges panoráma nyílik a vándor szemei elé. Az aszfaltutak mennyisége véleményem szerint a minimálisra van korlátozva, legalábbis én végig azt éreztem, hogy az aszfalt kényszermegoldás, másfelé egyszerûen nem tudták volna elvinni az útvonalat. Nagyon sok szépet láttunk, nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, csak ajánlani tudom mindenkinek. |
| | |
tétova hegyi-teve | Túra éve: 2009 | 2009.07.26 08:53:59 |
|
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója |
Kõröshegy környéke, a táltosok földje avagy a magyar "rolling field".
Nagy várakozással és vágyakozással tekintettem erre a túrára a legutolsó kb egy hónappal ezelõtti túrámat követõen, mely ugyancsak a Balaton mellett, de annak északi oldalán volt. Gondoltam, ha lúd hát legyen kövér alapon most megnézem a déli partot is. S valóban a két túra érdekes összehasonlításokr adott lehetõséget, s a kettõ között valójában csak egy közös van s ez a Balaton.
A túrát második alkalommal szervezte meg a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület, de a szervezés annyira profi volt, mintha századszorra rendezték volna. S ehhez jött még valami olyan lelkesedés, ami tovább emelte e jeles esemény feeling-jét. A nevezésnél, a pontoknál a kiszolgálás nem csak materiális jóságokban valósult meg, de õszinte s baráti megnyilvánulásokban is. Folyamatosan azt éreztem, hogy ez a túra a túrázókért van. Azért, hogy a legjobban érezzék magukat az odalátogató emberek.
Az útvonal kijelölése perfekt, eltévedni nem lehet. Az itiner szöveges része teljes részletességgel írja le, merre s hogyan kell menni, én ezt használtam elsõsorban. A mellékelt fekete-fehér térkép szerintem csak tájékoztató jellegû. Viszont a rajtban kaptunk egy kíváló kiadványt, ami a Fejérkõtõl Tündérvölgyig túramozgalom kis füzete, s ennek színes térképes melléklete egészen jó volt. A kiadvány párját ritkítóan szép, német és angol nyelveken is leírja az egyes közeli települések legfontosabb tudnivalóit. S mindez ingyenes.
De jöjjön a túra. Tökéletes futóidõben, 9-kor rajtoltam el a szántódi Közösségi Háztól. A Római úton végighaladva, murvás, betonos, kavicsos úton jutottam el a Szamárkõig. Itt stílusosan egy Balaton szelettel (hiszen a Balatonon voltunk) s egy röpke, a Szamárkõrõl szóló regével fogadtak a pontõrõk. Sokáig persze nem hallgathattam a táltosokat is megszégyenítõ történeteket. Jött a Kõhegy s hamarosan egy szép tölgyesben vágtathattam tovább. Kb. 3 Km. múlva aztán újabb EP. várt a Vaskeresztnél, amit egy szõlõcukor benyelését követõen hagytam el. Aztán némi ereszkedés, kanyarodás, emelkedés után újabb pont a 9-es tetõnél, ahol finom hideg vízzel várt a két kedves pontõr úr. Egyébként itt ágazott el a 3 különbözõ táv. Én a 47 Km-es-en folytattam tovább. Újabb szép erdei szakasz következett, ahol öröm volt futni a hûvõs fák alatt. Egészen az M7-ig tartott ez az érzés, ahol sajnos megkezdõdött a "betonozás". Ugyanakkor ezen a részen csodás kilátásokban is részem volt. A beton-bitumen majdnem Bálványosig tartott. Szerencsére elõtte lekanyarodtunk egy völgybe. Itt szerény présházak mellett többnyire nyílt területen haladtam tovább Bálványos közepéig, ahol újabb EP. várt kopasz-barack ( a tar-barack elnevezés sem rossz) frissítéssel. A fáradtabb, vagy szomjasabb egyedek a közeli kocsmában is frissíthettek. De az nem az én világom így inkább nyomtam tovább a Jaba völgye felé. Ez egy érdekes úgynevezett vízválasztó hely (mint késõbb a színes leíró füzetbõl megtudtam), ugyanis itt ered a kõröshegyi Séd patak, amely északra s a Jaba patak, mely délre folyik. Pedig a két patak forrása kb. 200-300 méterre van egymástól. Sajnos ez a rész többnyire (nekem) unalmas szántóföldek mellett haladt. De a táj szépségesen hullámzó dombokkal jött elém, s a gerincekrõl páratlan kilátásokban volt részem. A Pusztaszemesi EP-ról megtudtam, hogy az nem csak ellenõrzõ, de emlékpont is egyben. A tavaly még maga is ott pontõrkõdõ Szabó Lacinak állít emléket, aki idõközben fiatalon meghalt. Magamban fejet hajtva emléke elõtt folytattam utam a Kereki vagy más néven a Fejérkõi várig, mely igazi unikumként törte meg az amúgy egyhangú szántóföldek sorát. A vár különleges volt és jólesett az ott kapott hideg víz is, melybõl korlátlanul nyakalhattam. Sajnos a szántóföldek tovább folytatódtak s igazi örömmel fedeztem fel a Csillagó tornyát (mely messzirõl a Margita vasbeton tornyához hasonlított). Örültem neki, mert a leírás szerint innen hamarosan újra erdõ következik. Úgy is volt. Elhúztam az Alman tetõ ronda betonja mellett s pár száz méter múlva a Nezde szoborpark melletti kilátó-pihenõ szeles pontjánál próbálhattam ki a citromlével dúsított vizet. Fini volt, ezt máshol is szívesen venném-innám. A kedves pontõr hölgy felhívta figyelmünket (mert itt értem be az egyes rajtszámos 50 km-es botozós sporit), hogy érdemes megnézni a közeli Nezde szoborparkot, amely egy szkíta szoborkiállítás. Na ekkora (valszeg a fáradtság miatt is) kezdett összeállni a a puzzle, (Szamárkõi táltosok, Bálványos, Kõrõs (mely név egy "szittya" király neve volt), Jaba, Kupa-koppány vezér emlékpark (Nezdei szoborpark)). A következõ 10 Km. Balatonföldvárig eseménytelenül telt, bár néha mintha láttam s hallottam volna a jobbról kísérõ vaddisznós erdõben régmult táltosokat elsuhanni, s a szél különös suttogásokat, sikolyokat hozott felém. Nekem most már a Balaton ezt is jelenti majd. Az országzászlót Földváron kis keverés és utánkérdezést követõen találtam meg. Jól esett a pontõrõktõl kapott biztatás és víz. Sajnos kaja nem volt, pedig ekkorra már eléheztem kissé s majd 4 Km. még visszavolt. Sebaj. Lekígyóztam a magas partfalról a vasúti sinek mellé s a sétányon árnyas hársak alatt döngettem tovább Szántódig. Itt a vasúti aluljárón, a sínek alatt átmenve értem vissza a célba. Nagy örömmel fogadtak, mint az elsõ 50 (pedig csak 47) Km-es beérkezõt. Emléklap, szép kitûzõ és fejedelmi ellátásban volt aztán részem. A mindenféle vajas, zsíros kenyerek mellett virsli, sõt fánk is volt. Igazi házi baracklekvárt is ettem, amit már 100 éve nem. Volt aztán bodza és narancs szörp is a tiszta víz mellett.
A túra rendezés, szervezés profi volt, nagyon tetszett. Sok-sok köszönet mindenkinek aki lehetõvé tette. Nekem számos ismeretlen, új információval szolgált. Egyetlen megjegyzés esetleg. Ha a túrán nyári meleg van, a sok nyílt terület miatt érdemes takarni a fejet és több vizrõl gondoskodni. De a Balaton gyönyörû, s most már tudom, hogy a környéke is az (bár csak a töredékét ismertem meg). A rendezõk törekvése, hogy megismertessék tágabb lakóhelyüket s mindezt európai nyelveken is iránymutató. Külön köszönet még a táltosokért, melyek most mintha jobban élnének bennem, õsi énekük hangja újra a szívemben szól. Globalizáció ide vagy oda mégis csak magyarok vagyunk s érdekes, hogy mindezt a Balaton értette meg velem. |
| | |
|
lacus | Túra éve: 2008 | 2008.08.07 23:33:42 |
|
megnéz lacus összes beszámolója |
Szamárkõ 25
Az idei eseménynaptárban kevés olyan rendezvényrõl lehet olvasni mely felkeltette volna az érdeklõdésemet,ez a túra azon kevesek közé tartózik melyre azt mondtam,hogy ott kell(ene)lenni résztvevõként. Hogy miért? Nos! Egyrészt új rendezvény, tt. által hanyagolt terület,másrészt pedig ami egy fõ szempont volt,hogy a Balaton környékén rendezik!
És ,hogy melyik volt ez? Nem más,mint a szántódi Szent Kristóf Természetjáró Egyesület által szervezett Szamárkõ 25.
A rendezvényre eredetileg Tonesszel és Macikupaccal mentünk volna,de mivel Toni egyéb elfoglaltsága miatt vissza mondta a részvételét,némi változás állt be a csapat összetételében. Zsóti jó szervezõ képességét megmutatva beszervezte Koko-t, aki kapva -kapot az alkalmon némi geoláda érdekeltség gyanánt csatlakozott kis csapatunkhoz.
A macik barátja és Koko Budapestrõl jöttek -némi késsésel- Fehérvárig, mivel én Székesfehérvár környékén nyaraltam(volna!) ezért a város "madaras" áruházának parkolójában szálltam be hozzájuk.
A túra a szántódi Mûvelõdési Ház udvaráról indult,amit némi nehézséggel meg is találtunk,végül is 3/4 10 kor rajtoltunk el. Itt csatlakozott hozzánk Walter és "bandája",õk a 10-es távon indultak.
A rajtot követõen a szépen felújított P 3szögön hagytuk el a települést,itt már pozítivul álltunk neki a napnak,mivel egy kis közértbe betérve Drávatejes(!) kakaót sikerült vásárolnunk. A finom "nedû" elfogyasztása után rövid idõn belül már a szántódpusztai major mellett találtuk magunkat. Innen némi szántóföldes szakasz után,már a S sávon, a túra névadójához, a Szamárkövekhez értünk, ez volt az 1.ep.
Macikupacék bevágták magukat a susnyába egy geoláda miatt,én addig fotózással töltöttem az idõt,bõ 15 perc után indultunk neki a Kõ-hegyi kilátó felé haladó emelkedõn, tetszetõs hétvégi házak között. Már innen is pazar a kilátás a "magyar tengere",na de ami a kilátóból elénk tárult ,az maga a csoda volt. Itt is némi geoláda érdekeltség volt kialakulóban,majd Zsóti megkereste az egyesület által beindítandó Kilátók és Kilátópontok a Balaton körül 3. részének ezen pontjának igazoló kérdését,megjegyzem megtalálta.
A kilátótól néhány telket elhagyva nagyon szép árnyas erdõben haladtunk,jó is volt mert akkor már igencsak meleg volt,ez az út hasonlított a Zselic 40-en ismert Ropolyi tetõn haladó gerincre. A nyiladék végén volt túránk 2. ellenõrzõpontja,a Vaskereszt.
Itt is hódolhatott szenvedélyének a geoládás"osztag".Már a Z+ -en haladva tovább kísért minket az árnyékot adó erdõ,rövid ereszkedés és némi izzadságcseppet generáló emelkedõ után, már a geoládások között ismert HEV "kolléga" várta a 3.ep-vel kiscsapatunkat, a 9-es tetõnek nevezett helyen. Mondanom sem kell,innen is a kilátás a Balatonra...(találd ki).Itt Walter és csapata könnyes szemmel búcsút vett tõlünk.
Tovább koptatva a Z+-et már -nem erdõben-,mezõket ill. szõlõket váltva értünk fel Köröshegy széléhez.A tetõrõl a szürkemarhák "kertje"mellett ereszkedtünk le a település fõutcájára. Itt Koko és Zsolti ismét a megszokott geos tevékenységének rabja volt,így nekem egy fa árnyékában lehetõségem adódott pihenésre. A falun belül érintettük a szépen felújított Széchenyi kastélyt,majd pár méter múlva már a gigantikus méretû völgyhíd árnyékában megbújó horgásztónál pecsételtek a füzetünkbe,kezünkbe nyomva némi szilvát(már aki szereti).
Itt jó utat kívánva eresztettek útnak a pontellenõrök jelzetlen rövid útszakaszunkra. Az autópálya mellé érve már a P L jelzést kellett követni,a nyílt részen -tûzõ napon- ,gyenge emelkedõn értünk fel a kissé elhanyagolt Földvári Parkerdõ széléhez. Innen megkezdtük ereszkedésünket a part felé,hála fák alatt. Utunkat lepusztult padok kisérték,majd már egy rendbe rakott pihenõ után túratársaim ismét eltûntek az erdõ homályába(tudjátok!)
Néhány perces pihi után már ismét együtt a kis csapat,mely már a célig nem is vált el egymástól. Na de ne rohanjunk elõre ennyit...Pár kilométert megtéve a magaspart sétányán gyönyörködhetünk a Tihanyi-félsziget látványában,külön kiemelve a Csúcs-hegy sziluettjét. A látvánnyal nem betelve értünk az Országzászlóhoz,melynek tövében bújt meg túránk utolsó pontellenõrei.
A ep. melletti kis kilátóban még csak fokozni tudtuk amit eddig átéltünk, szinte harapni lehetett a tájat és vele együtt az a különleges illatot amit a Balaton áraszt. Macikupaccal itt is kerestük a lehetséges kérdést az elején említett túramozgalomhoz. Jelentem meg van!
Innen szinte korlát erdõben(mint a Gerecse 50 végén)leszökdeltünk a pár száz lépcsõfokon az alsópart közelében,majd nemsokára az utolsóponton kapott bont beváltva elfogyasztottuk a frissítõinket. Itt már a nyári hónapok nyüzsgése fogadott minket. Végig vágtatunk (P sávon)a szabad strand mellett,majd a vasút mentén jutottunk el Szántód-Köröshegy vasútállomásig. Onnan már egy ugrás(nem a Sugár!) volt a cél,ahol virsli,zsíros és vajas kenyér,hagyma,paprika ill. narancs és bodza szörp volt a hab a tortán.
Összegezve:A túra útvonala szép,a végén kicsit már sok a beton.A rendezés is szuper. Nem bántuk meg,hogy ott voltunk. A rendezõknek köszönjük!!! És ahogy én szoktam volt mondani, Balaton-Balaton de csodás...
A túra képei: www.bthe.hu |
| | |
Dorina | Túra éve: 2008 | 2008.08.02 19:27:57 |
|
megnéz Dorina összes beszámolója |
Szamárkõ 10-km
Itt nyaraltunk Siófokon és a család úgy döntött, hogy elmegyünk kirándulni. Apa régen sokat kirándult és engem is rábeszélt, de én nem szoktam gyalogolni és most is segít írni. Megvettük a papírt a gyalogláshoz és utána elmentünk Zamárdiba megnézni a Szamár-köveket, meg a lábnyomot keresni. Kaptam csokit is és nem dobtam el a papírját. Egy nagy hegyen felmásztunk egy kilátó toronyba ahonnan jól látszott a Tihany meg a Balaton. Itt jól teleittam magam mert meleg volt. Az erdõben is voltak akik pecsételtek de ott csoki nem volt de megettem apáét. Nemsokára egy nagyon meredek hegyre kellett felmenni, és ott szúnyog is volt. A tetején nem volt semmi de a szakállas bácsitól kaptam inni és itt mindenki szétment másfelé. Nekik nem volt jó helyük mert a melegben még pad se volt mint az elõbbi helyen meg a kõnél, csak táblák, hogy merre menjenek. Leültünk a fûbe és megettük a szendvicset de én felmásztam egy vadász kilátóba és megnéztem, hogy milyen messze kell még menni. Sokan jöttek utánunk és kutya is és láttam fentrõl, hogy tényleg másfelé mennek el ahogy a bácsi irányította õket, minket visszairányítottak Szántódra, nem volt messze. Láttam egy nyulat de nagyon elszaladt, és kaptam jelvényt meg egy képeslapos oklevelet és sok bodzát ittam meg virslit is ettem.
Érdekes volt és nem is fáradtam el.
A túra kiváló kiegészítése a balatoni áztatós programoknak, családoknak, idõsebbeknek is bátran javasoljuk , szép tájon vezet , sok látnivalóval. Köszönjük.
|
| | |
filatelia | Túra éve: 2008 | 2008.08.01 10:32:34 |
|
megnéz filatelia összes beszámolója |
Nyár,Balaton, fürdés, komp. Szántódról szerintem mindenkinek ez jut elõször eszébe. A Rákóczi a Via Dolorosa után nekem a Fejérkõ 50 teljesítménytúra. Mivel Siófokon nyaraltam azon a héten úgy döntöttem megnézem ezt az új túrát amit az általam nagyon kedvelt Somogyi-dombságban rendeznek. Borongós reggelre ébredtünk pont jó túraidõben. Rajt Szántód Müvelõdési Központ, amit viszonylag könnyû volt megtalálni. A rajtban 6 45-kor már pár elvetemült túrázó nevezett. Én is gyors nevezés után 7-kor elrajtoltam. Egy Kerekibe való lánnyal beszélgetve indultunk neki a túrának. A Szamárkõig gyorsan fogytak a kilométerek. Két ismerõs hagyott ott bennünket, akiket a Szamárkõnél sem láttunk már. A pont után felmásztam a kilátóba ahonnan gyönyörû kilátás nyílt a Balatonra. Itt a lány elhagyott, úgyhogy kisebb kocogás kellett, hogy a következõ pontig utolérjem. A pont után elköszöntem tõle, s egyedül igyekeztem utolérni a két elõttem járó túrázót. A következõ pontig 9-es tetõ sikerrel jártam.Itt ásványvíz s csokoládé várta a túrázókat. Innen egyedül igyekeztem keresztül a hullámvasúton. Néha egy-egy szarvas bandukolt át elõttem az erdei ösvényen.Az autópálya után rátérve a zöld jelzésre ami nagyon szépen festett, s jól látható gurultam le Bálványosra. A Jelzõoszlopok megnyugvással töltöttek el/ nagyon szép, jól tájékoztató táblák ilyet még nem sokat láttam gratula hozzájuk./.A Bálványosi pont hála istennek már kinn volt, majd fél órával nyitás elõtt, úgyhogy pecsételés után irány tovább. A következõ domdon egy vaddisznóval, rókával találkoztam, s mindjárt be is értenm Pusztaszemesre.A pontõrök szegények nem gyõztek elnézést kérni, hoyg a pecsét s a frissítõ még nem érkezett meg. Pont indulásra az is befutott. Innen a túra névadó várához vezetett az út, ahol Péter Tomi barátom ért utol. Kis séta a vár romjain majd újra az erdõk. Az Almand tetõ elõtt egy geoládás lánycsapatot értünk utol, õket elõzve értük el Somogy legmagasabb pontját. Kisebb értelmezési zavar miatt kettéváltunk Tomival., s csak a pont után az autópályánál ért utol. A gerincre érve egy erdõirtás miatt elnéztünk egy beugrót, de hála a térképnek, gyorsan korrigáltuk. Talán ez volt az egyetlen hely ahol nem volt a jelzés. Földvár magaspartjáról újra csodálatos rálátás a Balatonra, s máris az országzászlónál voltunk. Itt egy kupont kaptunk amit az állomás melletti pubban üdítõre lehetett váltani. El sem lehet téveszteni magyarázta a pontõr, nekünk sikerült. A parton ballagva/ a hõmérõ higanyszála a 30 fokot közelítette/, megállapítottuk szép kis túra volt s jó hogy korán elindultunk. A célban virsli kenyér hegyek, üdítõk várták a túrázókat.
Szép nap, jó rendezés/ látható a rendezõk vannak a túrázókért/ szép táj erre a napra remek volt.
Köszönöm |
| | |
|
|