Túrabeszámolók
|
|
Mottó:
"180 km, néha több
Valamiért mégis mindig eljövök
Kapud előtt álltam, város évekig
nem maradtam soha nálad reggelig..."
Acélváros. Bányászváros. Kohászváros.
Gyermekkorom legkedvesebb emlékeinek városa. Télen, nyáron jártunk, hetekre, papa, mami, Salgóvár-túra, Karancs-túra, strand, fagyi, szalonnasütés, TIT-üdülő, csillagvizsgáló... boldog gyermekkor, mindig eszembe jut Salgótarján kapcsán.
Talán ezért is van hogy mindig felfokozott érzelmi töltéssel jövök erre a vidékre, itt "bárhova lépek otthol vagyok..."
Rég volt már hogy egy túrára készülődve az óracsörgés előtt 2 órával kipattantak a pilláim és nekiálltam készülődni. Talán a 2014-es utolsó kéktúrámon fordult elő velem ilyen utoljára... és most megint tegnap hajnalban.
3 órakor ébredtem, így aztán némi autókázást és egy gyors nevezést követően 6:05-kor már neki is kezdhettem az idei K-M 35 első kaptatójának, a Kálváriához vezető lépcsősor combizom-bemelegítő barátságos kis fokainak. Szerencsére egy a 20 km-en futó pesti fiatalemberrel való beszélgetés elvonja a figyelmem az első megpróbáltatásról.
A kora reggeli fény-árnyék játékban látomásként feltűnő, eredeti 1920-as évekbeli állapotára visszaépített Magyar feltámadás barlang volt az első meglepetés, legutóbb még nem ilyennek láttam, el volt falazva, mint megtudtam 2014-ben építették vissza eredeti formájában. Akinek nincsen múltja annak jövője sincsen, egyből ez a gondolat jutott eszembe erről, de úgy látszik erre a 'tarjániak is rájöttek már...
Különösen annak tükrében válik még érdekesebbé a múlt hogy a túra útvonalának jelentős része az 1924-ben visszacsatolt falvakra és a velük együtt visszakapott Medves-vidékre esik.
A Kálvária szerpentinjének leküzdése után a Ceberna-völgy bejáratáig enyhe hullámvasutazás jön, lehet menni szépen, ezt a lendületes bő 5 kilométert 50 perc alatt teszem meg és messze nem én vagyok a leggyorsabb, sorban lépnek el mellettem a túratársak, itt még együtt halad az 50-es és a 35-ös táv mezőnye.
A Ceberna-völgy egyszerűen meseszép, a felkelő nap sugarainak köszönhetően a szokásosnál is szebb arcát mutatta a kis tisztás, elvonván a figyelmet a közeledő Karancs-kaptató által okozott félelmekről, amelyek azonban hamarosan ismét magukkal ragadják a helyet kicsit is ismerő turistát...
A Karancs-patak medrében egyre meredekebben emelkedve halad a túra, mikor egyszer csak egy jobb fordulóval kikapaszkodik a Karancs egyik legmeredekebb oldalára, és azon komoly megpróbáltatások árán felkapaszkodva éri el a következő ellenőrzőpontot, a Karancs-Kápolnát.
Az Árpád-kori eredetű kis kápolna után nem sokkal a Karancs-csúcs következik, ahol egy kódot kell felírni, de ezúttal a kilátóba is érdemes volt felmenni, ha nincs is igazán "Tátralátó" idő a kilátás ezúttal is nagyon szép, a közeli völgyekben megbúvó kis felhőpárnácskák külön érdekessé teszik a panorámát.
Somoskőújfaluig erős ereszkedés, van aki a határsávban megy, de én ott februárban voltam és tudom hogy milyen bokatörő tud lenni, így aztán betartom a piros 3szög útvonalát amit az itiner is preferál.
Somoskőújfaluban az egyre jobban kocsmásodó Határ büfé előtt van a pont, majd az egykori kőszállító kisvasút nyomvonalán halad a túra Eresztvény felé, remek kilátással a távolodó Karancsra.
Az Alagút előtt a sárga jelzés, a Bányász-körút jelzése egy erős jobbkanyarral kikapaszkodik az erdőbe, meredek emelkedővel indul a Dornyay th romjai felé, a K-M 35 túra is erre megy, rutinból mi is vagy 5-en... de ezúttal nem ez volt a nyerő út!
Az ellenőrzőpont nem a Dornyaynál van hanem Eresztvényben, és az alagúton keresztül, a kisvasút vonalán továbbhaladva kellett volna elérni, ami így nekünk így kisebb kerülő árán (kb plusz 600-800 méter) sikerült csak, kellőképpen fel is bosszantott az incidens...
Na, mindegy, irány a Salgó vár, a piros rom jelzésen az évszázados bükkös megunhatatlan még akkor is ha az elmúlt esztendőben vagy 4-szer láttam már, annyira más hangulata van egy ilyen erdőnek mint a pár éves újulatosoknak, vagy egyéb, fiatal erdőknek, nekem ez a nagybetűs ERDŐ. No, meg még a fenyvesek és a szintén évszázados tölgyesek, szerencsére ezekből is akad errefelé.
A Salgó várban az öregtorony alatt ülnek a lelkes pontőrök, és mivel a köd is felszállt így aztán a kilátás is egyre szebb, csinálok pár fotót és usgyi tovább Salgóbánya felé...
Az erdészháznál ezúttal is megcsodálom a falu szülöttének, Zenthe Ferencnek a meglepően jól sikerül szobrát, majd a buszfordulónál lévő kiskocsmában frissítek, és a pultos hölgy engedélyével otthagyom a mellényemet, amely reggel a 0 fok közeli hőmérsékletben még nagyon kellett, de 15-20 fokban már nem éreztem elengedhetetlenül szükségesnek...
A Medves-hotel (egykori úttörőtábor) előtt a sárga felkapaszkodik az 550 méter átlagmagasságú Medves-fennsíkra, nehéz fokozni a csodákat, de talán mégis ez a pár kilométer a fennsíkon, a Salgó-vár, a Bükk, a Mátra és a Felvidék hegyeinek ölelésében a túra legszebb szakasza, egészen Szilváskő-pusztáig. A Bányász-körút karöltve az Északi-zölddel a fennsík peremén haladva 500-600 méteres magasságból olyan panorámákat nyújt amit leírni nem lehet, de a fotók sem tudják igazán visszaadni azt a mesebeli miliőt.
Alkalmilag megismert túratársam akivel pár perce beszélgettem csak annyit mondott:
" húú bmg, ez nem semmi, lehet ezt még überelni? itt aztán minden megvan amit a földrajzórán tanultunk..."
A Gortva-forrásának vidéke is megér egy családi kirándulást, a vöröses, kénes vizű patak környéke az évszázados bükkösben szintén lenyűgöző, szinte sajnálom hogy sietnem kell, de a végére általában még a szintidővel is hadilábon szoktam állani, annyit fotózgatok, nézelődök ezen a túrán.
Rónabányánál a ponton vizet osztanak, ugyanazok a biciklisek érnek utol mint akik a Salgó-várnál, sőt korábban is már többször elhaladtak mellettem, ez azért némi büszkeséggel tölt el, csak nem vagyok olyan lassú...:-)
A Szilváskő alatti százados bükkerdő felét sajnos kivágták, de ennek köszönhetően viszont ismét az egész korábbi és az ezután elkövetkező útvonalra kilátást nyújtó panoráma nyílt a környékre.
Szilváskőpusztától a Kohász-Kéktúra becsatlakozásáig semmi más csak hullámvasutazó menetelés, kezd már érződni a pacskerekben a sok kilométer, néha már meg-megállok csak úgy leülni pár percre iszogatni, pihengetni, de nincs mese, menni kell! A Kohász-Kék egy kellemes kis völgyben meredeken ereszkedik a Salgótarján-Mátraszele közt húzódó műútig, majd azon pár száz métert megtéve indul tovább Inászó felé.
Inászóbánya felé a földút leágazásában saját készítésű(!) sport szelettel várnak a lelkes szervezők, majd az egykori kis bányásztelepülés romjai, bányagödrei közt végeláthatatlannak tűnő menetelés az enyhén emelkedő Kohász-kéken a rettenetes(en magasnak tűnő) Pécs-kő csúcs felé.
A Pécs-kő utolsó kaptatója alatt megpihenek, első alkalommal 2010-ben itt akartam feladni, ezen picit elmélázok, no de ez már a múlt, most azért erről szó sincsen, húzzunk bele, húzzunk bele!
Pécs-kő, ismét száz+ éves fák, többnyire tölgyek, kilátás a Somlyó felé, háttérben a Mátra, víz, bélyegző, majd ereszkedés, az utolsó roham a cél, a Galcsik-fogadó felé!
A városba beérve ismét beszélgetésbe elegyedek azzal a kedves párral akikkel a túrán egymást kerülgettük végig, megmutattam nekik a város celebjének egykori lakóházát, majd amíg fotózgattak kiléptem, és a központon gyorsan átvágva így 9óra 25 perccel sikerült ismét teljesítenem ezt a gyönyörű túrát.
A díjazás (jelvény+oklevél) átvétele után a kocsinál átöltöztem, majd egy kis kitérővel az ott hagyott mellényemért Salgóbányára ismét rengeteg élménnyel gazdagodva indultam haza.
A túra fényképalbuma:
konfartibi Karancs-Medves 35 című albuma az Indafotón
|
| | |
|
Téli Tihany 20 km 2016.
mottó: Majd a végén belehúzunk!
Mondtam én hogy sokan lesznek itt... no de ennyien? No de sebaj, egy kb 20 perces sorbanállás után már indulhattunk is, kezünkben a parádésra sikeredett itinerrel, irány az Akasztó-domb!
Mindjárt az elején egy kis szuszogás, majd jött az ami szinte az egész túrán jellemző volt, mégpedig a Tihanyi-félsziget peremén körbefutó dombgerincekről nyúló parádés, szintidő-veszélyeztető kilátás, amellyel nem lehetett betelni, itt bizony fotózni kell ezerrel!
És már érkezik is az első ellenőrző pont, két kislánnyal, kérdezem tőlük merre, hol lesz a következő... annyira belemerültünk hogy túratársam végül odaszólt: "na jól van már, valld be Tibi, azt akarod hogy elkísérjenek...! :-))"
Jót derülünk, majd irány az Átjáró-barlang felé, amely bő másfél kilométer. A zöld sáv jelzésen haladunk, a Kerek-hegyen ókori földvár sáncait vélem felfedezni, mint később kiderült jól vélekedtem, Tihanyban három vár volt egykoron, egymástól különböző idősíkokban, a túra során mindhármat érintettük is.
Második E.P., ilyet még nem sokszor láttam, hosszú sorban kell várakozni a bélyegzőért, de megkapjuk, sőt pár csomag PEZ cukorkát is lehet vételezni a kitett dobozkából.
Gyerünk tovább, irány a Halásztanyák! A tömeg nem oszlik, továbbra is libasorban haladunk az egyemberes ösvényeken, egészen a Club Tihany épületéig, ahova masszív ereszkedéssel érkezünk meg, érintve a szépen megőrzött Újlaki templomromot.
A Balaton parján megszűnik a tömeg, ketten sétálunk a pont felé, szép téli fotókat csinálunk itt, idilli környezetben... melynek fílingjét aztán az E.P. tömege egy pillanat alatt foszlatja szerte... te jó ég, mi van itt?
Bélyegzés és pár szem pogácsa után hamarosan egy húzós emelkedőn találjuk magunkat, majd ismét egy gerinc, ahonnan csodálatos fotókat készíthettünk a téli Balaton nyugati medencéjéről, a horizonton feltűnő Badacsony zárta a látóhatárt.
Ereszkedés, erdei iskola, erőlködés-kapaszkodás, majd a Csúcs-hegy közelében már szinte áll a tömeg, mindenki a megunhatatlan panorámát fotózza, egyszerűen nem lehet betelni vel, csak még ezt lefotózom, na csak még ezt, majd a végén belehúzunk, jó?! :-)
A Csúcs-hegyen középkori vár romjai, váras kód, csodás kilátás, ezúttal a Belső-tóra, és a félsziget belsejére is megnyílik az erdő, az Apáti-hegy felé csapatva ismét ezzel telnek a percek, még a Kab-hegy csúcsa is kibukkan a távolban, de a csúcspont az Apáti-hegyi E.P. melletti sziklákról nyíló panoráma a Külső, és Belső-tóra, és Tihanyra, no meg Füredre, mert az is látszik, miért is ne látszana??
Apáti templomrom, E.P., pár éve itt forraltbor osztás volt, ez most más pontokon érhető el, itt gyümölcs van, telitelálat, jót legelünk belőle, és ahogyan elnézem másoknak is jólesik a lédús csemege!
A Külső-tó mellett elhaladva sáros földutakon a félsziget belsejét átszelve érünk el a forralt boros-teás, és szintén igen zsúfolt pontig, a volt Apátsági pincéig, amely egy kis szusszanást jelent a Kiserdő-tetőre való kapaszkodás előtt.
A Kiserdő-tetőre váratlanul lendületesen érünk fel, ismét plecsni, továbbá remek kilátások a már megtett és a még ránk váró útvonalra is.
A főúton átkelve irány az Óvár-tető, amellye rútul elbántak, a középkori műemléket magántulajdonba adták, nesze neked műemlékvédelem... a kilátás azonban ismét pazar, de ezt már mondani sem kell. Némi sárban csúszkálás, barátlakások, ellenőrzőpont a hajóállomáson, nápolyival, ropival,napsütéssel, füredi panorámával, kéklő Balatonnal...
Üdülőházak közt kapaszkodunk fel a "Tihanyi-ekhóhoz", majd a jól ismert apátság épülete mellett a sokkal kevésbé ismert Kálváriához, ahonnan még a Köröshegyi-völgyhíd is szépen látszik, ismét fényképezés ezerrel, kit érdekel már a szintidő? Olyan szép útvonal volt ez hogy még a végén sem húztunk bele, nézelődtünk, beszélgettünk, fotózgattunk Tihany utcácskáin, majd a célhoz érve lemeredtünk: te nagyatya-gatya, mi a bánatos-csillagos kutyafütyülő van itt??
Hosszú tömött sorok, az épülettől bő ötven méterre állnak a turisták, nem libasorban, hanem mint a focimeccsen, hármas-négyes szélességben egymás mellett... ennyi embert nincs az a szervezőgárda amely képes lenne kezelni, ezt állapítjuk meg, majd annyit könnyítünk a szervezők helyzetén hogy mi bizony csak rápillantunk az óránkra, hat órán is belül vagyunk (6.5 volt a szintidő) beülünk a kocsiba, és meg sem állunk a Füredi Borcsa-csárdáig ahol egy jó gulyásleves kíséretében beszéljük meg hogy milyen remekül is sikerült ez a szép Tihany-kerülő túranap!
Mindezzel együtt is köszönet a túra szervezőinek, és nyugodtan állíthatjuk hogy nem véletlenül ilyen népszerű a rendezvényük, hogy több mint 2000 résztvevő érezte úgy hogy ezen bizony el kell indulnia!
Fotók a túráról:
konfartibi Téli Tihany túra című albuma az Indafotón
|
| | |
| |
Andezit | Túra éve: 2015 | 2015.04.12 21:54:33 |
|
Andezit 15
avagy kirándul a család a Cserhátban
Hétközben már tervezgettem a 30-as távot, de végül úgy alakult hogy ezen a gyönyörû tavaszi (kora nyári) napon a család hölgykoszorúja is velem akart tartani, így aztán a 15 km-es táv lett a befutó.
Jobb is így, gondoltam végül, mert legalább megnézhetem a kéktúra új nyomvonalát Szandaváralja környékén.
Meglepõen sokan voltak a rajtnál, nem is gondoltam volna, a sorszámunk szerint is már majd' 400-an indultak el a túrán. A Vadász presszó helyett ezúttal a Máder-fagyizó adott otthont a rajt helyszínének, szerintem hangulatosabb is volt így, a szép kis parasztház udvarán jól érezték magukat a rajtoló, és pár óra múlva a túra után a már megfáradt résztvevõk is. Jövõre itt akár bográcsozni is lehetne ha sikerül megszervezni, egy jó kis gulyásleves még beleférne!
Becske utcáit elhagyva hamar elõtûnt az elsõ emelkedõ, a Megvilágosodás Sztupa dombja, amely némi szuszogtató lépcsõzés után azért hamar megadta magát, és már meg is kaptuk az elsõ plecsniket. Érdekes hely ez, annyi bizonyos, mindenesetre a kilátás sem volt rossz innen a környékre.
Jelzetlen utak következtek Szandaváraljáig, többnyire erdei földutak, enyhe emelkedõkkel fûszerezve, a jó szalagozás, és a letéréseknél nyomtatott táblácskák tökéletesen mutatták az irányt, nem lehetett eltévedni.
A falu elõtt a domboldalban motocrosspálya, nem is tudtam hogy itt van ilyen, majd késõbb egy tekintélyes marhacsorda tagjai szolgáltattak látnivalót, és egyúttal õk is szemlélgettek minket méla érdeklõdéssel.
Szandaváralja, OKT bélyegzõhely, pihenõpadok.
Itt lett kialakítva a második ellenõrzõ pont, ahol némi meglepetésre croissant, zsíros és vajaskenyér is volt ellátás gyanánt, frissítõként vízet és szörpöt készítettek ki a gondos szervezõk, mindent köszike, viszont azt a lila káposztát sürgõsen hanyagoljuk legközelebb amit a jó kis lila hagyma-karikák helyett lehetett a kenyérre szórni! :-)
Még valami:
Bélyegzés... többen bélyegeztek kéktúrás füzetekbe is, ez O.K., de azt sosem értettem hogy ha valaki bélyegezni tud, akkor mi a fenének nem képes visszatenni a bélyegzõt a kis ládikába, miért hagyja ott mint eb a szaharát, csak úgy lógva a láncon? Süti a nap, vagy éppen ázik így, de akár egy suhancnak is hamarabb kedve támad letépni.
Profi, nagyhangú túrázók voltak egyébként akik ott hagyták, igyekeztek úgy elõadni a szertartást hogy mindenki tudjon róla hogy õk éppen mit csinálnak., csak ezt az utolsó mozdulatot felejtették el.
Mindegy, a plecsnit visszatettem... Közben megszemlélhettem a tájékoztató táblát amit a terelésrõl tettek ki a jelzésfestõk, és mit ád a Kaporszakállú, valaki tollal neheztelõ megjegyzésekkel látta el ezen irományt, és mint késõbb kiderült véleményünk éppen egyezett a titokzatos úriemberrel (hölggyel) a terelést illetõleg.
"Amitõl tartottunk abban már benne vagyunk" mondaná a Vezérlõ Fejedelem hû krónikása, Mikes Kelemen, azaz a kéktúra a bélyegzõhelytõl kb 200 méterre egyszer csak jobbra tér, egy kis fahídon át vág neki a Szandavár nyergéhez vezetõ út kaptatójának.
Azt kell mondjam hogy ez a rész a Mária-forrásig azért telitalálat.
Szép kis faluvégi utcácska következik folklór elemekkel körítve, majd késõbb a falut elhagyván egy gyönyörû kilátásokat nyújtó legelõn, vagy mondjuk úgy réten keresztül vezet az újonnan kialakított kéktúra nyomvonal a Mária-forrás felé.
A forrás maga nem ér meg egy kéktúra útvonal-módosítást, tizenkettõ egy tucat ebbõl, ráadásul az az ízléstelen, olcsó és igénytelen (nem gyõzöm jelzõkkel annyira gáz) budira hasonlító valami amit oda eszkábáltak még tovább ront az amúgy sem túl rózsás összképen.
Hagyjuk is, gyerünk tovább...
Jujj, mi az ott a bozótosban, kis nyulacska?
Kisebb hölgytársaság a dzsumbiban éppen dolgát végzi, általános derültséget okozva ezzel, mert azt kihagyták a számításból hogy a túraútról éppen telibe látni a cselekményt, érdekes kis intermezzó volt, ezek szerint más is tud így járni, nem csak én állandóan! :-))
Az emelkedõ egyre meredekebb a vár nyerge felé, a széles szekérúton az új jelzések jól vezetnek. A nyerget elérve szusszanhatunk egyet, mielõtt nekivágnánk a Szandavár 529 méter magasan fekvõ, egykori erõsség romjait rejtõ csúcsának.
Csúcsforgalom van, a kis erõd szerintem ostromkor nem látott összesen ennyi embert mint amennyi most felfelé igyekszik, fent van, avagy dolga végeztével már lefelé tart.
A kilátás pazar.
A szervezõk nagyon jól tették hogy ezt a pontot a terelés ellenére most is felhozták ide, mert ez a Cserhát egyik legszebb sziklacsúcsa, egyik legszebb kilátást nyújtó várromja.
Meglepi itt is van. Vizet ide felcipelni tízliterszámra képtelenség, de csokit azt hoztak fel bõséggel a gondos szervezõk, jó ötlet volt, kellett is a könnyû cukor az emelkedõben kissé elcsoffadt turistáknak!
Fotózni maximum egymást lehetett, a várromot nem nagyon, annyian voltak. No, meg a gyönyörû körpanorámát, a Börzsöny, a Naszály, a Karancs, meg a Mátra tisztán látszott, a szikrázó napsütésben.
Negyedórás pihenõ és fotózkodás után irány az utolsó 4 km Becske felé, szinte csak lefelé. A jelzések nagyszerûen vezetnek, itt említeném meg hogy egyébként a terelés tényétõl függetlenül, amirõl nem tehetnek a jelzésfestõk mindenhol nagyszerû, szemmel láthatóan profi munkát végeztek, a jelek szépek, szabványosak, jól alapozottak és megfelelõ sûrûségûek, jól vezetnek mindenhol, akár térkép nélkül is.
Még a Becskétõl kb 2 km-re lévõ neuralgikus pontnak mondható letérésnél is, a vadászháznál, ahol régebben sokan elkavartak. Most nem fognak egy darabig.
Becskére már hamar leérünk, szép kis falu, itt-ott felbukkanó palócos jellegû kis házaival tipikus "kéktúrás" helyszín, a kertekben dolgoznak, a kiskocsmákban isznak, tipikus hétvégi csendélet...
Kivéve a fagyizót, amely szerintem az éves forgalmát duplázhatta meg a mai nappal, és ilyenkor mindig az jut eszembe amit Roki mondott a Másfélmillió Lépés Magyarországon címû film végén:
"...a magam részérõl egyszerre vagyok szkeptikus és optimista, hátha egy parányit ettõl is tovább mozdul valami, és akkor már nem jártuk hiába végig ezt a..." csodálatos tavaszi napra szervezett több mint 12 km-nyi kis túrát.
|
| | |
|