Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| |||
Bakonyi Mikulás 2010 mottó: "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel!!!" Rég volt már 2004 decembere, amikor elõször álltam rajthoz a túrán,igaz akkor még a negyvenes volt a leghosszabb táv,ahol a Kõmosó-völgy és az Ördög-árok képviselték a két fõ megpróbáltatást,illetve az a rehütt dinamikus kötél,ami még teljesítette azon kötelességét,hogy a terhelést enyhe nyúlással kompenzálja,ami ebben a helyzetben nem volt kimondottan üdvös,fõleg ha az Ördög-gát alatt jócskán állt a víz...akkoriban kezdõ sziklamászóként kimondottan örültem ezeknek a 'kihívásoknak', hisz ha nincs sorbanállás, lehetett mászni egy kicsit a nedves sziklán,ha meg hosszú sor kígyózott, megnyílt a lehetõség egy alternatív útvonal nyitására... Azóta persze az említett két szakaszt 'kivasalták',a kötéllel nem tudom mi lett,lehet most épp ruhát szárítanak rajta valahol,elfeledve egykori dicsõ pályafutását(akár az én kötelem,aki összepurhabozva és sziloplasztozva pihen a raktárban sziklák után siránkozva...).Nem utolsó sorban lett egy hosszabb táv,ami végig megy a Cuha-völgyön,követve a régesrégi,Mikulás elõtti ötvenes útvonalát.2 év kihagyás(szalagavató,skóciai kaland...) után 2008-ban indultam el harmadszor,akkor már az új leghosszabb távon,egy meglehetõsen hosszúra nyúlt éjszaka után.A túra kicsit az aszketizmus jegyében zajlott,ugyanis csak egy Cseszneki szendvics volt az összes száraz anyag,amit magamhoz vettem útközben...Tavaly már kicsit óvatosabb voltam,a péntek este viszolylag csendesen telt,leszámítva az apátság kõfalára vezetett,igaz csírájában halott mászóexpedíciómat,melyhez alaptáborul a Hopekó Presszó szolgált... A túra ismét sikerült,a régi taktika alapján - jussak el Csesznekig,onnan már nincs sok...egész jó idõt mentem Vaddino és Petami társaságában,ha jól emlékszem 10 órán belül tettük meg a távot,igaz ebbõl több,mint fél óra alatt készültek el pizzáink,amiket a kezünkben egyensúlyozva sétáltunk be a célba... 2004,2005,2008,és 2009...két negyvenes,két ötvenes.Nem volt zsákbamacska,nem volt nagyon mitõl tartani,csak a sártól...olyan meg nem volt,hogy végig havas legyen az egész,pedig az már régóta álmom volt... S jött 2010...túrázás szepontjából nem kimondottan mozgalmas év, hisz tartottam magam az évi 3 teljesítménytúra lesétálásához egyéb elfoglatságokra és munkára hivatkozva(az MVTE érmet meg ismét megette a fene...).Vaddinoval és Álmossal szinte napi kapcsolatban vagyok,így elég hamar egyeztettünk,hogy ismét nekivágunk; Álmos fut,Vaddinoval meg lesétáljuk...Vaddinot azonban szólította a munka,viszont egy gyõri barátom jelezte,hogy nekivágna az ötvenesnek, úgy elsõ teljesítménytúra gyanánt,én meg nem vagyok semmi jónak elrontója... Elérkezett december harmadika,a várva várt pénteki nap...este a '80-as évek híres-hírhedt glam-metal zenekara,a W.A.S.P. lép fel az E-klubban...ez most bizony anyagi okok miatt hidegen hagy,irány pest,de Lajosmizsén keresztül.Vonat épp nincs,hát menjünk busszal...1 busz a mizsei elágazásig,mégegy a mizsei állomáshoz...na,melyik késett?Természetesen az elsõ,így busz nélkül maradtam a semmi közepén,a vonatom meg 15 perc múlva indul...kellemetlen jelzõkkel illetve a kunság volán dilettánsait gyalog indultam a vasút irányába,ami onnan úgy Szombat reggel nem tudni mikor,de nagyon korán, elsõként szólal meg egy ismerõs hang( http://www.youtube.com/watch?v=kKqEe4kOPms ) a tornaterem túlsó sarkából - egy dal az elsõ Junkies lemezrõl - "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel" ha lehet mondani zenére,hogy ezen nõttem fel,hát erre lehet...történetesen Álmos bátyjától,Árontól kaptam,akivel annak idején túrázni kezdtem...most meg ez Álmos telefonos ébresztõhangja...ez már megadta a kezdõ löketet,hogy bizony "ez a nap nem lehet szar!"(mer' megmondta a Ganxsta is! mondá Botond az utolsó Corvinon).A folytatásban pedig Szabó Jani hívta fel a figyelmemet arra,hogy bizony szét kell kergetni a szúnyogcsordákat,szóval elõ a kis üveggel,amiben gigantikus erõ lakik...no nem az Erõs Pistára kell gondolni,mert a szögedi szúnyogriasztó mögött még Asterix varázsitala is elbújhat.Miután meglett a kellemes ph-érték pálinkaszaggal keverve,felébresztettem cimborámat,akinek kicsit sok volt a tegnap este,de ez kivel ne fordulna elõ...majd felébresztettem Álmost,aki az egyetlen volt a teremben,aki nem ébredt fel a múlt évezredvégi rockzenére. Szedelõzködés,kint hideg,de tiszta ég,köd alig.Átvonulunk a rajtba,ahol a majd' térdig érõ hó miatt mindenki nagyon udvarias,hiszen menj csak,sporttárs elõreengedlek,úgy sem sietek...hisz ki is sietne ebben az idõben?Talán Álmos...õ bizony nem udvariaskodott,de ezzel a legnagyobb terhet levette a többiek válláról,hisz az utána jövõket már kitaposott ösvény fogadta.Negyed 8 körül elszakadt a cérna,már a 3. teát ittam,igaz nem volt semmi,a mi rám melegedhetne,de már melegem volt...Elõkerítettem Andrást,a gyõri cimborát, és nekivágtunk a reggelnek.Az út nem volt túl csúszós,hamar felértünk az erdõ szélére,az erdõben már félig-meddig kitaposott ösvény ropogott alattunk.Elértük a völgyet,ahol a pont szokott ,lenni,de egy lélekkel sem találkoztunk.Felkaptattunk az emelkedõn,majd a falu szélén láttam meg Botond barátomat,akivel pont egy évvel azelõtt,a pont régi helyén találkoztam utoljára.A szokásos pecsételés,felém szegezett 'uramistenhogynézelki?!' kérdés elhangzása,ami az öltözetemre(régi TTT-s póló,alatta felgyûrt ujjú aláöltözet,meg egy szakadt szürke katonai nadrág,téli ruha sehol...) és a rövid,de fagyott hajamra és szakállamra vonatkozott,ittam egy kortyot a kisüveges Unicumból,ami a pontõröket volt hivatott fagytalanítani.Indulás tovább,ekkor emelkedett a hegyek fölé a Nap,gyönyörû fényjátékot adva.Kis kanyargás(a legutálatosabb szakasz a túrán..) után értük el a Cuha-völgyet,ahol a patakon még soha ilyen könnyen nem keltem át,igaz a patakátkelések még csak most kezdõdtek...Elértük a Porva-Csesznek vasútállomást,ahol meleg teával fogadtak bennünket.Ragyogott a hó,gyönyörû idõnk volt,de mi folytattuk utunkat a völgy árnyékosabbik oldalán.Elértünk a híres-hírhedt Cuha-szurdokhoz,ahol a patakon való sorozatos átkelés nem sok jóval kecsegtetett,most valahogy nem volt hangulatom a tavaly-tavalyelõtt már bevált "átrohanokleszamilesz" taktikát alkalmazni.Bizony türelemre volt szükség,egyrészt kivárni a sort,másrészt sokat kellett mérlegelni,hová érdemes lépni a meglehetõsen hideg vízben,mert az általánosságban elmondható volt,hogy ami nem mozog a lábad alatt,az biztosan csúszik... Sikerült esés nélkül ugyan,de keményre fagyott nadrágszárral végigmenni a völgyön,és elértük a Kõpince-forrást.Innen jött a kellemes emelkedõ a Zörög-tetõre,ahol Földi Roliék teljesítettek szolgálatot.Innen már csak le kell sétálni Csesznek szélére,majd fel a Kõmosó-árkon,el a vár alatt és be a faluba...Az ároknál Éva néni várt a pecséttel,megcsodáltuk a vízesést,majd a temetõn át értünk a vár alá,pár sporttársat útbaigazítván a templomkerten át jutottunk a korcsmába.Mivel eddigre sikeresen leizzadtam annak ellenére,hogy a gyakorlóing meg a pulóver végig a kezemben volt,nem nagyon volt kedvem a szokásomhoz híven egy pohár sört elfogyasztani...korsót meg még úgyse... András barátom úgy érezte,sok lesz neki elsõre ez az Reggel 6 körül ébredés,gyors pakolás,búcsú a máshogy távozóktól,és irány a vasútállomás,ahol szokás szerint Deliékkel együtt indulunk Veszprém felé.A kelõ nappal megtörténik az elsõ atomvillanás,Jani megszisszenti a szúnyogriasztót,így a hideg gondolata is távozik körünkbõl.Veszprémben kis várakozás,irány a közelebbi presszó,1 sör pont belefér…Majd fel a vonatra,irány a Déli,majd a Moszkva-4es 6os-Nyugati cirkusz,ahonnan Lajosmizsén keresztül jutottam haza,Mizsén röpke 2 óra várakozás után szálltam fel végre a ménteleki vonatra,ami úgy 10 perc alatt hazarepített falumba,ahol hónak se híre,se hamva… Ötödször sem csalódtam a TTT csapatában,csodálatos túrában volt részünk,köszönet illeti a rendezõket! BUÉK-on találkozunk! highlander88 | |||