Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.07 19:20:21

Kedves wall!


Elég szomorúan olvastam rövid írásod,melyben csalódottságodnak adsz hangot.A 12km-es táv tényleg nem az elvetemült,profi túrázók vadászterülete.Én személy szerint sem profi,sem elvetemült,de még túrázó sem vagyok,igaz szeretek túrázni,szeretem a nehézségeket,de semmilyen különös képességgel nem rendelkezek a leküzdésük terén.DE ha megyek valahová,megnézem hova is kerülök majd...és mikor.A Bakony bizony mészkõbõl épült,és ilyen hegységekben hála a Jóistennek elõfordul pár gyönyörû sziklaformáció,amik közül párat e túra is érint.A túrát december elején,azaz télen rendezik.Írtam a beszámolómban,hogy bizony régen láttunk itt havat,és idén bizony elég sokkal meg kellett küzdeni.De ez úgy gondolom a normális télnek e tájon szerves része.Ha már felmértük a terep adottságait az adott évszakban,nem árt felmérni saját magunk illetve csapatunk adottságait.Utóbbira kivétel nélkül vonatkozik a katonaságnál meghozott aranyszabály,hogy a csapat leggyengébb tagjának képességei határozzák meg a csapat egészének teljesítményét.(félreértés ne essék,nem vagyok,és nem is voltam katona,mint ahogy TTT-tag se...).Jött velem egy barátom a túrára,tudta hová jön,de nem úgy jöttek neki össze a dolgok,mint ahogy az ideális eset forgatókönyvében meg van írva...ez bárkivel megesik.Cseszneken feladni kényszerült a túrát,bebuszozott a célba,majd annyit mondott: "Jövõre újra megpróbálom!"Nem hibáztatott senkit.Úgy érezte,nem fog menni végig,és tudta,hogy neki most kár felesleges kockázatot vállalni.Az ember ilyen jellegû döntéseit jobb,ha saját maga hozza meg,képességei ismeretében.


A másik rész a szervezõk oldala...azt kell mondjam,amit írtál az nekem,mint kivülállónak nagyon rosszul esik.1-2 apró szívességet leszámítva soha nem vettem részt teljesítménytúra szervezésében.Zircen egy ideje már visszajáró vendég vagyok,láttam már jópár brigád munkáját itt-ott,de a TTT szervezésében semmi kivetnivalót nem találtam.(Amennyiben nagyon nyomja a szívedet amit tapasztaltál,talán add tudtukra,biztosan hasznát tudják venni az építõ kritikának.)Az igazság az,hogy a teljesítménytúra is túra.Nem arról szól,hogy neked csak menni kell,arra amerre mondják.Tudni kell,merre mész,térkép-tájoló ismerete bizony néha létfontosságú,és nem szégyen a GPS világában.A terepviszonyokért meg a legkevésbé a rendezõk felelõsek...


További túráidhoz erõt és jó egészséget kívánok!


Boros Csanád a.k.a. Highlander88

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.07 18:16:27







Bakonyi Mikulás 2010


mottó: "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel!!!"


Rég volt már 2004 decembere, amikor elõször álltam rajthoz a túrán,igaz akkor még a negyvenes volt a leghosszabb táv,ahol a Kõmosó-völgy és az Ördög-árok képviselték a két fõ megpróbáltatást,illetve az a rehütt dinamikus kötél,ami még teljesítette azon kötelességét,hogy a terhelést enyhe nyúlással kompenzálja,ami ebben a helyzetben nem volt kimondottan üdvös,fõleg ha az Ördög-gát alatt jócskán állt a víz...akkoriban kezdõ sziklamászóként kimondottan örültem ezeknek a 'kihívásoknak', hisz ha nincs sorbanállás, lehetett mászni egy kicsit a nedves sziklán,ha meg hosszú sor kígyózott, megnyílt a lehetõség egy alternatív útvonal nyitására... Azóta persze az említett két szakaszt 'kivasalták',a kötéllel nem tudom mi lett,lehet most épp ruhát szárítanak rajta valahol,elfeledve egykori dicsõ pályafutását(akár az én kötelem,aki összepurhabozva és sziloplasztozva pihen a raktárban sziklák után siránkozva...).Nem utolsó sorban lett egy hosszabb táv,ami végig megy a Cuha-völgyön,követve a régesrégi,Mikulás elõtti ötvenes útvonalát.2 év kihagyás(szalagavató,skóciai kaland...) után 2008-ban indultam el harmadszor,akkor már az új leghosszabb távon,egy meglehetõsen hosszúra nyúlt éjszaka után.A túra kicsit az aszketizmus jegyében zajlott,ugyanis csak egy Cseszneki szendvics volt az összes száraz anyag,amit magamhoz vettem útközben...Tavaly már kicsit óvatosabb voltam,a péntek este viszolylag csendesen telt,leszámítva az apátság kõfalára vezetett,igaz csírájában halott mászóexpedíciómat,melyhez alaptáborul a Hopekó Presszó szolgált... A túra ismét sikerült,a régi taktika alapján - jussak el Csesznekig,onnan már nincs sok...egész jó idõt mentem Vaddino és Petami társaságában,ha jól emlékszem 10 órán belül tettük meg a távot,igaz ebbõl több,mint fél óra alatt készültek el pizzáink,amiket a kezünkben egyensúlyozva sétáltunk be a célba...


2004,2005,2008,és 2009...két negyvenes,két ötvenes.Nem volt zsákbamacska,nem volt nagyon mitõl tartani,csak a sártól...olyan meg nem volt,hogy végig havas legyen az egész,pedig az már régóta álmom volt...


S jött 2010...túrázás szepontjából nem kimondottan mozgalmas év, hisz tartottam magam az évi 3 teljesítménytúra lesétálásához egyéb elfoglatságokra és munkára hivatkozva(az MVTE érmet meg ismét megette a fene...).Vaddinoval és Álmossal szinte napi kapcsolatban vagyok,így elég hamar egyeztettünk,hogy ismét nekivágunk; Álmos fut,Vaddinoval meg lesétáljuk...Vaddinot azonban szólította a munka,viszont egy gyõri barátom jelezte,hogy nekivágna az ötvenesnek, úgy elsõ teljesítménytúra gyanánt,én meg nem vagyok semmi jónak elrontója...


Elérkezett december harmadika,a várva várt pénteki nap...este a '80-as évek híres-hírhedt glam-metal zenekara,a W.A.S.P. lép fel az E-klubban...ez most bizony anyagi okok miatt hidegen hagy,irány pest,de Lajosmizsén keresztül.Vonat épp nincs,hát menjünk busszal...1 busz a mizsei elágazásig,mégegy a mizsei állomáshoz...na,melyik késett?Természetesen az elsõ,így busz nélkül maradtam a semmi közepén,a vonatom meg 15 perc múlva indul...kellemetlen jelzõkkel illetve a kunság volán dilettánsait gyalog indultam a vasút irányába,ami onnan úgy 5 km.Próbáltam stoppolni,de a sok büdös bunkó nem méltóztatott megállni,sõt integettek,hogy az út rossz oldalán megyek...remélem egyszer lerohadnak valahol nagyon messze a hõn imádott civilizációtól,és ott döglenek éhen-szomjan.Egyszer azonban,amikor már minden remény szertefoszlott,megállt egy falumbeli srác(Zoli,az Isten küldött,köszönöm!!!),és pillantokkal késõbb már a mizsei állomás peronján toporoghattam,hogy hol a bánatban van a pesti vonat?Mert indulás elõtt 2 perccel se híre,se hamva...a bakter úr kézségesen közölte,hogy 20-25 percet késik az idõjárás miatt.Erre egy nem messz ülõ,nem idén barnult srác fogalmazta meg a vonatra várakozók véleményét: "Há' f@$zom ebbe á vonatba má',há' ha hideg van azé,ha meleg van azé' késik!" ezzel szerintem megfogalmazta a máv életfilozófiáját.Végül kis fagyoskodás után begördült pest felõl a szép fényes desiro...még egy ilyen kényelmetlen vonatot...mivel aludni nem lehet rajta,így Scorpionst hallgatva bámultam kifelé az ablakon a havas tájra.Nagynehezen, meglehetõsen sok késés után vergõdtünk be a nyugatiba,ahol már Álmos várt.4es 6os,Moszkva,futás a Vérmezõn át,beérünk a délibe,veszek egy jegyet zircig meg 2 sört,fel a vonatra,utolsó kocsi,Álmos örömére dohányzó kabin.Engem ez kimondottan nem érint,de nem is zavar,igaz most vagyok leszokóban a cigirõl,hisz az utóbbi idõben kicsit túlzásba vittem.Fehérvár felé csatlakozik hozzánk Ráspoly(hivatalosan Rush Boy) barátunk,Veszprémben gépelhagyás alacsony nyitással.Összefutunk Szabó Janival és Galadh Ereb sporttárssal,akit majd' ezer éve nem láttunk,olyannyira,hogy alig ismertük meg.Sajnos õ hazafelé tartott,nem túrázni.Kis várakozás után elindult velünk a Bz Jutas irányába,miközben a hó szakadatlanul szakadt.A fehér fergetegben értünk Zircre,ahol már várt gyõri cimborám.Irány a szállás,majd a korcsmahivatal,hisz pecsételõhelyet nem hagyunk ki(Kocsis Jani után szabadon...)!1 sör,2 sör,sok sör...van mire inni,hisz nem rég volt egyik barátunk neve napja,no meg az én születésnapom...


Szombat reggel nem tudni mikor,de nagyon korán, elsõként szólal meg egy ismerõs hang( http://www.youtube.com/watch?v=kKqEe4kOPms ) a tornaterem túlsó sarkából - egy dal az elsõ Junkies lemezrõl - "Csak a Rock N'Roll támaszthat fel" ha lehet mondani zenére,hogy ezen nõttem fel,hát erre lehet...történetesen Álmos bátyjától,Árontól kaptam,akivel annak idején túrázni kezdtem...most meg ez Álmos telefonos ébresztõhangja...ez már megadta a kezdõ löketet,hogy bizony "ez a nap nem lehet szar!"(mer' megmondta a Ganxsta is! mondá Botond az utolsó Corvinon).A folytatásban pedig Szabó Jani hívta fel a figyelmemet arra,hogy bizony szét kell kergetni a szúnyogcsordákat,szóval elõ a kis üveggel,amiben gigantikus erõ lakik...no nem az Erõs Pistára kell gondolni,mert a szögedi szúnyogriasztó mögött még Asterix varázsitala is elbújhat.Miután meglett a kellemes ph-érték pálinkaszaggal keverve,felébresztettem cimborámat,akinek kicsit sok volt a tegnap este,de ez kivel ne fordulna elõ...majd felébresztettem Álmost,aki az egyetlen volt a teremben,aki nem ébredt fel a múlt évezredvégi rockzenére.


Szedelõzködés,kint hideg,de tiszta ég,köd alig.Átvonulunk a rajtba,ahol a majd' térdig érõ hó miatt mindenki nagyon udvarias,hiszen menj csak,sporttárs elõreengedlek,úgy sem sietek...hisz ki is sietne ebben az idõben?Talán Álmos...õ bizony nem udvariaskodott,de ezzel a legnagyobb terhet levette a többiek válláról,hisz az utána jövõket már kitaposott ösvény fogadta.Negyed 8 körül elszakadt a cérna,már a 3. teát ittam,igaz nem volt semmi,a mi rám melegedhetne,de már melegem volt...Elõkerítettem Andrást,a gyõri cimborát, és nekivágtunk a reggelnek.Az út nem volt túl csúszós,hamar felértünk az erdõ szélére,az erdõben már félig-meddig kitaposott ösvény ropogott alattunk.Elértük a völgyet,ahol a pont szokott ,lenni,de egy lélekkel sem találkoztunk.Felkaptattunk az emelkedõn,majd a falu szélén láttam meg Botond barátomat,akivel pont egy évvel azelõtt,a pont régi helyén találkoztam utoljára.A szokásos pecsételés,felém szegezett 'uramistenhogynézelki?!' kérdés elhangzása,ami az öltözetemre(régi TTT-s póló,alatta felgyûrt ujjú aláöltözet,meg egy szakadt szürke katonai nadrág,téli ruha sehol...) és a rövid,de fagyott hajamra és szakállamra vonatkozott,ittam egy kortyot a kisüveges Unicumból,ami a pontõröket volt hivatott fagytalanítani.Indulás tovább,ekkor emelkedett a hegyek fölé a Nap,gyönyörû fényjátékot adva.Kis kanyargás(a legutálatosabb szakasz a túrán..) után értük el a Cuha-völgyet,ahol a patakon még soha ilyen könnyen nem keltem át,igaz a patakátkelések még csak most kezdõdtek...Elértük a Porva-Csesznek vasútállomást,ahol meleg teával fogadtak bennünket.Ragyogott a hó,gyönyörû idõnk volt,de mi folytattuk utunkat a völgy árnyékosabbik oldalán.Elértünk a híres-hírhedt Cuha-szurdokhoz,ahol a patakon való sorozatos átkelés nem sok jóval kecsegtetett,most valahogy nem volt hangulatom a tavaly-tavalyelõtt már bevált "átrohanokleszamilesz" taktikát alkalmazni.Bizony türelemre volt szükség,egyrészt kivárni a sort,másrészt sokat kellett mérlegelni,hová érdemes lépni a meglehetõsen hideg vízben,mert az általánosságban elmondható volt,hogy ami nem mozog a lábad alatt,az biztosan csúszik...


Sikerült esés nélkül ugyan,de keményre fagyott nadrágszárral végigmenni a völgyön,és elértük a Kõpince-forrást.Innen jött a kellemes emelkedõ a Zörög-tetõre,ahol Földi Roliék teljesítettek szolgálatot.Innen már csak le kell sétálni Csesznek szélére,majd fel a Kõmosó-árkon,el a vár alatt és be a faluba...Az ároknál Éva néni várt a pecséttel,megcsodáltuk a vízesést,majd a temetõn át értünk a vár alá,pár sporttársat útbaigazítván a templomkerten át jutottunk a korcsmába.Mivel eddigre sikeresen leizzadtam annak ellenére,hogy a gyakorlóing meg a pulóver végig a kezemben volt,nem nagyon volt kedvem a szokásomhoz híven egy pohár sört elfogyasztani...korsót meg még úgyse... András barátom úgy érezte,sok lesz neki elsõre ez az 50 km,megelégszik ilyen körülmények között 21-el is,így úgy gondolta kiszáll,és lebuszozik Zircre.Nem erõszak a disznótor,hisz térdei - akárcsak az enyémek - nem voltak túl jó állapotban,és bizony a tegnap este is kicsit rányomta a bélyegét a döntésére.Jó hazautat kívántam neki,és egyedül vágtam neki a hátralevõ 24-5 kmnek.A falu után a kövesúton megcsodálhattunk egy szétkapott õzet,ami a felületes szemlélõnek gázoltnak is tûnhetett,de Álmos,mint szakmabeli megjegyezte,hogy bizony ki lett zsigerelve...mivel agancsa nem volt,engem meg nem érdekelt túlságosan.A Kõ-árok szélén utolértem Szabó Janit,vele együtt bújócskáztunk az útra dõlt bükkóriások alatt "Ne b@$$za már meg..ekkora fa azt' képes kidõlni!" - jegyezte meg.Képes…és pont az ösvényre.Elérkeztünk Gézaházára,ahol már hagnos énekszó várt bennünket,no meg Álmos,de õ már visszaért a kis körbõl,így ráérõsen szívta a cigarettáját,miközben másik kezében egy feléig bort tartalmazó pet-palackot szorongatott.Jani megkérdezte,nem tart-e velünk,de erre az a válasz érkezett,hogy ma bizony elég sok szûz havat taposott már,hisz mint említettem elég korán,elég jó tempóban indult el,találkozásunkkor a második volt a ’mezõnyben’. Így Janival ketten elindultunk felfelé a völgynek, Álmos pedig miután elfüstölte a cigijét, a Gesztenyés felé vette útját…Két másik sporttársat utolérve fordultunk meg az erdõ szélén a régi Töbör-hegy-i pontnál,majd pecsételtünk a soron következõ helyen,ahol régi barátunk, Deli Vince várt bennünket.Innen irány az Ördög-gát,vagyis mégsem; Álmos adta tudtunkra, hogy a pont a sok hó miatt felköltözött a völgy fölé,csak a kitaposott utat kell követni,felfelé a völgyoldalon.Így is tettem.Mivel kissé fáztam,kicsit meghúztam a szakaszt,gondoltam hátha pattog valami tûz a ponton,és majd lehet melegedni.A pont elõtt sikeresen – az itt elhaladók nagy többségével egyetemben – besétáltam egy zsákutcába: szép taposott ösvény jobbra és balra…merre tovább?Balra lent fordul a patak…az Ördög-gát is ilyen helyen van,biztos ott lesz a pont is!Balra el…hát nem.Úgy 100m után szabályos körforgalom,180° vissza…örültem neki,mint ablakos tót a hátraesésnek.De már nem volt messze a pont,itt úgy gondoltam megvárom Janit,hisz ha nagyon nekikezd sötétedni,több szem többet lát(vagy együtt semmit…).Közben beszélgettem kicsit a pontõr hölggyel,elmesélte,hogy egy ismerõse épp most harcol a kilométerekkel Mexikóban a húszszoros Iron Man-világversenyen,elég jó eséllyel az elsõ helyre…és ennek persze semmi médiavisszhangja…(mint utólag kiderült,sikerült neki,több órát verve a második helyezettre!Ezuton is gratulálok neki,ha netán olvassa…) Jani itt utolért,kérdezte, hogy maradok-e a tûznél,vagy megyek vele sörözni.Még jó,hogy megyek vele,hisz a sörözést a cél után értette.A Gézaházára vezetõ utat szinte végig elterelték a völgybõl,dombról dombra haladtunk a völgy menetrend szerinti jobb oldalán a zöld jelzésig.Útközben megálltunk inni egy kis (borral) javított kólát,majd befutottunk másodszor a Mikuláshoz,akit még soha ilyen józannak nem láttam.Búcsúzkodás után nekivágtunk a Gézaházi rétnek,utunk legszelesebb szakaszának.A mezõn felfelé haladva Jani mesélte,hogy az azóta romokká korszerûsödött turistaházban úgy bõ 40-45 évvel ezelõtt nem egyszer fordult meg,mint szállóvendég…most meg talán a négy fal van meg a szebb napokat látott létesítménybõl.Átértünk a 82. fõúton,nekivágtunk a túlsó mezõnek,ahol már erõsen kezdett sötétedni.Jani lámpát rántott,én meg elõvettem a nagybátyámtól kapott betekrõs lámpát: világítani nem sokat világított szegény,de a tekerõs kezem legalább sikeresen lezsibbadt,hiszen kesztyûben nem tudtam tekerni...fagyoskodás után meglett a pont az erdõ szélén,ahol tavaly nem hivatalos szolgáltatásként Vaddino és én kaptunk 1-1 szál cigarettát.Ezt emlegetve ismét megkínáltak,de most már egyikünk se dohányzott,Jani meg csak ennyit válaszolt:”Cigaretta?Itt?Érdemeltetek volna még vagy 10 kilométert…még hogy cigaretta…” Folytattuk utunkat bele az éjszakába,egyre rosszabb útviszonyok közt,de a forduló után legalább hátszéllel.Beértünk az erdõbe a jobbkanyar után,majd nyomás lefelé a Cuha-völgybe.’Normális’ (mediterrán?) körülmények közt ez a túra legsarasabb része,amely szép csúszásokat tartogatott az óvatlan túrázóknak.Most viszont csak a jég csúszott 1-2 helyen.Pont a vasút felett,pecsét,meg pár km,ami hátra van.Innen már szinte csapatosan folytattuk utunkat a város késõbb már tisztán látható fényei irányába.Egy-két vicces patakátkelés,pocsolyaátugrás azért maradt a nagy hó ellenére,míg elértük a mûutat a város szélén.Innen már ki volt világítva az utunk,a többieket magunk mögött hagyva elég gyorsan haladtunk az iskola felé Janival.Beérkezés,gratulációk,díjazás átvétele,majd nyomás átöltözni,kis pihenõ után megszabadulni az átizzadt ruháktól,és fölvenni a tegnap estétõl erõsen korcsmaszagú,de legalább száraz urbánus öltözéket…A bakancs viszont…hát az marad.Felülrõl kapta a havat,mivel reggel nem volt kedvem kamásnit húzni,és így jócsán beázott,mondhatni vízhûtéses lett.(viszonylagos) Száradás után meglátogattam Joey-t a közeli pizzázóban,majd Álmossal,Janival és Ráspollyal elindultunk a tegnap esti kaland helyszínére,ahol késõbb Joey is csatlakozott társaságunkhoz…szolid italozás után tértünk vissza a szállásra,majd nyugovóra tértünk,hogy ne kelljen kapkodni a korai induláshoz.


Reggel 6 körül ébredés,gyors pakolás,búcsú a máshogy távozóktól,és irány a vasútállomás,ahol szokás szerint Deliékkel együtt indulunk Veszprém felé.A kelõ nappal megtörténik az elsõ atomvillanás,Jani megszisszenti a szúnyogriasztót,így a hideg gondolata is távozik körünkbõl.Veszprémben kis várakozás,irány a közelebbi presszó,1 sör pont belefér…Majd fel a vonatra,irány a Déli,majd a Moszkva-4es 6os-Nyugati cirkusz,ahonnan Lajosmizsén keresztül jutottam haza,Mizsén röpke 2 óra várakozás után szálltam fel végre a ménteleki vonatra,ami úgy 10 perc alatt hazarepített falumba,ahol hónak se híre,se hamva…


Ötödször sem csalódtam a TTT csapatában,csodálatos túrában volt részünk,köszönet illeti a rendezõket!


BUÉK-on találkozunk!


highlander88


 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.01.15 02:14:20
"Erõltetett ez a menet, fáradt lehet, ki belement,
szép kis menet, egy tönkrement cipõpatent többet jelent, "
(Cseh Tamás - Erõltetett menet)


Lássuk csak,mit sikerült tavaly összehozni...

Volt mindenek elõtt egy BUÉK 20,ezért aztán szó szerint átrepültem fél Európán.Nem baj,legalább élveztem.
Azután hosszú áramszünet következett,teljesítménytúrázás helyett sirályokat kergettem az Északi-tenger parti szikláin egy agyament lengyel kollégával,aki mindig furcsán nézett rám,amikor az itthoni túrákról meséltem neki.

"Aztán visszajöttem,mentem a sörgyárba" - majdnem,csak nem a sörgyárba.Álmossal megkíséreltük bejárni az évek óta fiókban pihenõ útvonaltervemet a Börzsönyben,amit saját(sok sör,késés,régi térkép..) és tõlünk független(vaddisznókonda,vihar,lekopott jelzések...) furcsaságok kissé megakasztottak.A projektet nem adtuk fel,csak jegeltük.

Július,akkor Rákóczi...ha 150,akkor 150.Legyen.Miért?A hét elején még a Tátrában rúgtuk a jeget valamelyik kuloárban Tusnyik Bélával,de már csütörtök este Sárospatakra érkeztünk Álmossal,abban a tévképzetben,hogy majd péntek napközben alszunk,a 19:00-s tömegrajtra készülve...ehhez képest alig aludtunk valamit,és halálfáradtan indultunk...meg is lett az eredménye:Álmos megcsinálta,én kevésbé.Vágáshután(134.km) beadtam a kulcsot.A célban egy 75-ös kitûzõvel szúrták ki a szememet,de mindegy...így jártam.

Szomorúan vettem tudomásul,hogy nem lesz többé Corvin 80:(((

A nyáron valahogy több túrára nem jutottam el,helyette mint minden normális ember,inkább sziklát másztam,egészen addig,amíg nem estem egy szép nagyot az Oszolyon.Egy héttel késõbb sikerült lelovagolni 60km-t,ami jobban lefárasztott,mint ugyanennyi táv szinttel történõ lesétálása.(Ló hiányában a tevékenység korlátok közé esik,pedig jó lenne...)

A szeptember ismét Magyarkúton talált,a beacos hétvége ismét M. János felmenõit kellemetlen,vulgáris jelzõk között emlegetve telt.

NaHáT,a NaHáT százas lett...2007-ben nagyon megtetszett az akkori 93-as,így nem akartam kihagyni,de mégis erre kényszerültem.

Ha október,akkor Bakonyi Barangolás...hát nem.No Megállj Csak!Nem bántam meg.

Novemberben rajthoz akartam állni a 2.(vagy 3.???) Piros 85-ért,de valahogy ez se jött össze,a torokgyulladás másképp gondolta.Hiába,Magyar Vándor 105 óta nem jártam arrafelé...

November vége,20. születésnap,de nem csak az enyém,Vaddinoé is.Hogy legyen?Hova menjünk?Prazka Stovka...ideálisnak tûnik.Minden az utolsó pillanatban rendezõdött,ahogy kell,nehogy elbízzuk magunkat.Ilyen jó idõt ilyen távon még nem mentem.Rosszabb születésnapom ne legyen,jobb meg úgyse lesz.Köszönettel tartozom Attilának,Bálintnak,RushBoynak és Vaddinonak!

Egy hétre rá Bakonyi Mikulás 50...elõször...két negyvenest már magaménak tudhatok.Érdekes volt,a teljesítés körülményei leginkább a 2004-es Bakonyi Barangolásra emlékeztettek (aki tudja mirõl van szó,az tudja,aki nem...hát találgasson).

Tortúra kimaradt,jobb volt helyette lovagolni,meg esni egy szépet,amivel sikerült leamortizálni magamat BUÉK-ig.

akkor nézzünk egy szubjektív listát,eszembejutási sorrendben:
Legszebb:Prazka Stovka...(a kilátó,a karácsonyfa meg a kastély okán)
Legidgesítõbb:Rákóczi 150(északi zöld:felmenni minden kiß@$zott dombra,lemenni minden gödörbe)
Legkeményebb:Rákóczi...feladtam...akkor BEAC(utolsó 10-15km)
Legkönnyebb:BUÉK(csodálkozik valaki?)
Legtöbb aszfalt:Prazka
Legkevesebb:BUÉK
Legszintesebb:Rákóczi
Leglaposabb:Prazka
Legdrágább(ár/érték):BEAC(no komment)
Legolcsóbb(ár/érték):Prazka Stovka(kb 1000 forint)
Legsarasabb:Bakonyi Mikulás 50(úgy az egész)
Leghidegebb:Prazka(szombat reggel...brrr)
Legforróbb:BEAC
Legesõsebb:Rákóczi(az esõkabátomtól 2km-re szarráázni...)
Leggyorsabb teljesítés:Prazka
Leglassabb:No Megállj Csak!(én sem értem)

Távokat,szinteket nem adnám össze,mert elég nevetséges adatok jönnének ki a végére.
 
 
túra éve: 2008
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20082008.09.08 23:22:08
"Ez nem rock & roll baby
mégis túl fogom élni
ez nem álom
gyûlölöm utálom"
(Aurora:Keksz)

"Jöhetnél végre kalandra fel
helyedre holnap más hever
jöhetnél végre kalandra fel
felejtsünk minden rosszat el"
(Aurora:Bolond idõ)

Most harmadszorra álltam rajthoz Magyarkúton;elõször 2005-ben ,igaz akkor csak az Eötvös 70-en mertem indulni,másodszor tavaly,ahogy idén is a 110-en.

Elõbbiekbõl következik,hogy számomra nem volt zsákbamacska tárgya a túra,sem útvonal,sem rendezés,sem hiányosságok terén,és nem állítom,hogy ellenérzések nélkül szálltam le a vonattal Vaddino sporttárssal,aki osztotta a véleményemet(2007-ben együtt csináltuk végig).
Idén végre sikerült hangosabbnak lenni rendezõségnél a túra elõtt Magyarkúton,korán kelni úgyse kell,hát miért ne(Igen,mi voltunk az ostoros társaság.Akárki akármit mond,jó szolgálatot tett útközben is)...abba meg hadd ne kezdjek bele,hogy ugyan miért kell százast ilyen késõn indítani,de erre még visszatérek A VÉGÉN.
Reggel kissé mellbevágott a nevezési díj,amit majdnem normálalakban kellett kifejezni.Jó,lehet hogy csak nekem sok(nem csak).Többek között errõl is folyt egy kisebb vita este a rendezõkkel.Mindegy,õ dolguk...nem tetszik,el lehet húzni.
Szóval indulás...Álmos elhúz,ahogy megszoktuk,el is érte az ötös kompot,utólag is gratulálok neki.Megtudtuk,hogy Csaba ismét nem jön,így húzóember nélkül maradunk...nem baj,gyerünk.
Nógrád,bolt,faluvég,pecsét,forróság,sorbanállás a forrásnál,mintha osztogattak volna valamit.
A falu után irigykedve néztem a távolba tartó két lovast;majd máskor,máshol...
A Foltán-kereszt emelkedõjét rosszabbul vettem mint a sokéves átlag,a tüdõmet majdnem erõszakkal kellett visszaterelni a rendeltetésszerû helyére."De min csodálkozol,hülyegyerek,Rákóczi óta csak lógatod a lábadat!"
Fél tizenkettõkor már a Csóványosról lefelé tartottunk,elkerülve a tavalyi hibát,mikor is felmentünk a kilátóba.
Nagy-Hideg-hegy,(igen,mi felmentünk!)igyunk valamit...750 forintért kóla és rostos üdítõ;ennyibõl barátom a Tátrában két sört iszol,és oda bizony kétlábon kerül fel a hordó.
Gyerünk,mert nem vár a komp.Rohanunk lefelé,útközben Zolival kiegészülve szedrezünk egy kicsit,meg megpróbáljuk eldönteni,melyik a Slayer legjobb albuma:én nem tudok dönteni,Vaddino nem akar,Zoli meg mindet szereti.Ebben maradunk.Mire nem jó egy monoton lejtõ...
Berontunk Kisinócra:pecsét,aztán sör,de gyorsan.Zoli itt marad,megvárja a társát,mi rohanunk,nem állunk meg Kóspallagon,utána rohanás Törökmezõig,útközben egy komáromi sporttárs csatlakozott hozzánk,aki elõször indult a túrán.Így hármasban frissítettünk a turistaháznál(saját költségen,még mit nem,így utólag is köszönet illeti Sanyit),majd Vaddino rácsodálkozott a hátsó udvarban vegetáló emura.Megcélozva a hetes kompot rohanunk neki a Hegyes-tetõ utolsó emelkedõjének,a dinnye után(frissítés,végre!!!) le a zergeösvényen a faluba...
15 perccel kompindulás elõtt értünk le.Egy gyors nadrágcserére épp volt idõ,szükség kevésbé.Melegrekordok idején felvenni egy hosszú nadrágot...és ki megy el melegrekordok idején teljesítménytúrázni?Válaszolni nem kell.
Már majdnem nekivágtunk a kálváriának,amikor eszünkbe jutott,hogy egy korty vizünk sincs.Irány a kocsma,gyorsan iszunk egy dízelt",Kiss Ádám stand-up comedy virtuóz italát: 3 deci sör,2 deci kóla.Hát ez hat!
Felküzdöttük magunkat a Nagy-Villám tetejére,elõtte hallottuk a buzdítást néhány 'sporttárstól',hogy menjünk velük az Apát-kúti völgyön keresztül,mert arra jobb az út,meg rövidebb is.Hát elmehettek a 'tudjátokhova'(Ujj Zolihoz Balatont kerülni)!
Mi azért is a kéken megyünk tovább a Moli-pihenõ felé,ahol eddig Csanya fogadta az arra járókat.Idén sajnos nem volt fent.Azt persze mondanom sem kell,hogy õ nem tartozott soha a rendezõséghez,akik önkéntes pontõrködéséért mindig elszidták levelestül-ágastul.
Szentlászló,emelkedõk,étterem,leves,két új útitárs,Kóspallagon csatlakozott barátunk viszont úgy dönt,itt marad.Nem erõszak a disznótor,így megköszöntük a társaságát,majd merülõ fejlámpával indultunk Dobogókõ felé.A végére ez sötétben botorkálásig fajult,amit kissé nehezített két újonnan csatlakozott társunk,Ildi és Gergõ tempója(jó,rajt után még mi is lerúgjuk a csillagokat).Dobogókõn múzeumlátogatással kombinált pecsételés,fõhajtás Benedek István bakancsa,csákánya de elsõsorban emléke elõtt.Ezekkel járta az Alpokat a harmincas években,útjairól legendás "Csavargás az Alpokban" címû könyvében ír.
A Nagy-Villámról ismert 'sporttársainkkal' ismét sikerült találkozni,majd elmagyarázták,merre kell rövidíteni a dózerúton.Menjetek csak arra,de azért remélem lemerültök az éjszaka közepén.Mi a sárga jelzésen mentünk a Lajos-forrás felé,a túra legrosszabbul jelzett szakaszán.Tavaly júliusban felfelé fényes nappal is elkavartunk,sötétben meg még izgalmasabb...
Lajos-forrásnál már-már világosodott,a frissítõpont jó ötletnek bizonyult,mármint annak,aki tudott még enni,mivel én nem tudtam lenyelni egy falatot sem.
Csikóváralján ismét bementünk a magánterületre,mármint a néhai turistaházhoz,késõbb vettük csak észre,hogy a pont a kapun kívül vár ránk.
Innentõl kezdve elveszett minden élvezetes a túrával kapcsolatban:ugyanúgy ahogy Rákóczin,itt is elkezdett lángolni a talpam alatt a talaj.Hiába,a munkába és mindenhová hordott futócipõ megbosszulja magát.
Leértünk a mûútra,majd fel az Oszoly alá.Most utólag említeném,hogy a PADOK alatt,faluközpont irányában már a házak között VAN EGY NYOMÓS KÚT,ami az útról nem látszik.Ha másért nem,ezért érdemes mászni az agyonhasznált Oszolyon.
Töltés után nekiindultunk az utolsó elõtti nagy emelkedõnek,a Kevély-nyeregnek.Piroson annak idején lefelé valahogy nem tûnt ilyen hosszúnak,de tudjuk,hogy minden hegy meredekebb és magasabb felfelé mint lefelé.
Szenvedés,vánszorgás lefelé Pilisborosjenõ felé,már tûzõ napon.Társaim lehagytak,hát hadd menjenek,ha tudnak.Jó nekik.Két tatai sporttárssal folytattam az utat a falu szélétõl.Elõtte ismét jó "díszletnek" bizonyultak a lovak,és a talpam alatt lángoló talaj helyett másra is tudtam gondolni.
A 10-es útra szinte törvényszerûen rossz helyen mentünk le,hozzáadva legalább másfél kilométert a távhoz.Nem baj,legalább volt nyitva kocsma az út mellett...
A túra legkegyetlenebb szakasza most jött:át a mezõn a téglagyárhoz,majd fel a nyeregbe.Sajnos az utóbbihoz vezetõ út jócskán teli volt szeméttel,föntebb pedig idegõrlõen monotonnak tûnt a végtelenbe kanyargó út.
Egyszer csak vége lett,kicsit arrébb volt a pont,de megtaláltuk,igaz elõször mi is pikniknek néztük.
"Már csak 3km,és csak lefelé..." - Nem csak 3km,nem csak lefelé.De most már mindegy,közel a cél,majd eszembe jutott,hogy tavaly 'kissé' késtünk ugyan,de mi várt a célban,és kilátásba helyeztem egy csúnya verekedést,ha ismét megesik a csúfság.
A reptéren épp siklóernyõs tanfolyam ment,mikor átvonultunk a Határ-nyereg irányába.Megint eszembe jutott,hogy mennyi mindent kezdhet az ember a hétvégéivel,ha van lehetõsége,de nekem pont túrázni kell.Egy kifejezõ legyintés után megállapítottam,hogy majd máskor,máshol.
Tatai útitársaim megmutatták az útvonaltól nem messze álló libanoni cédrust,mert ilyet se látni minden nap,de pont ilyenkor merül le a fényképezõgép...
A cél elõtt már Vaddinoék várnak,Ibolyával és Álmossal kiegészülve.Álmos már kora reggel bent volt,igaz nem sietett sehova.
Cél,utolsó pecsét,valami zsíros izé,amibõl nem igazán tudtam enni.Gratuláció,majd mindenki menjen,amerre lát.56-os villamos,Moszkva tér,4-es,Nyugati,majd haza...
Végül,de nem utolsó sorban,néhány dolog,ami nem hagyott nyugodni egyikünket sem útközben:
-a késõi indulás(ha nem akarod széthajtani magadat az elsõ 50km-en,akkor búcsúzz el a Pilistõl???)
-az ellenõrzõpontok helyei(állítólag 90km-bõl megoldható az egész,a rendezõk tudnak róla,és tesznek rá...no comment)
-a nevezési díj(no comment)
-Igazolófüzet,útvonalleírás(aki látta,az látta,az enyémben például a '91-es(!) szintdiagramm egyik oldala háromszor,a tavalyi teljesítõk listája és az 'Ünnepi Köszöntõ' kétszer szerepel)
-bizonytalan,régi táv-,és szintadatok

Erre lehet mondani,hogy savanyú a szõlõ,meg hogy "tesecsinálnádjobban".Addig nem is fogunk hozzá,amíg kétséges ez utóbbi.
Ilyen az élet.
Felejtsünk minden rosszat el?!

highlander88
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár