Túrabeszámolók

Papod 50

Mindig szerettük a bakonyi túrákat, mostanában fõleg a Zircrõl indulókat, így nem is volt kérdéses, hogy fiammal elindulunk az 50km-es távon meglátogatva az új kilátót.

8-kor már Zircen voltunk, beálltam a prkolóba, kipattantunk és az elsõk között vágtunk neki a távnak. Az elsõ szakasz mindjárt egy kicsit hosszabb rész volt ami Olaszfalun át erdõkön át kanyarogva Eplényig tartott. Itt 8,2km után meleg tea és finom túrós rétes várt minket. Kicsit várnunk kellett ugyan, mert korán érkeztünk és össze is torlódtunk a túratársakkal, de némi pihenõ után nekivágtunk a leghosszabb és mint utólag kiderült legmeredekebb résztávnak.

Eplénybõl szép erdõkben, inkább fölfelé haladva értünk fel a Papod hegy tetején nemrégiben épült kilátóhoz. A kellõen részletes leírásnak és a jó szalagozásnak köszönhetõen szinte gondolkodás nélkül jutottunk el a tetõre és innen le a második ellenõrzõ ponthoz. Természetesen, ha már megmásztuk a hegyet a kilátóba is fellépcsõztünk. Nagyon megérte az itt "elvesztett" idõ, mert ottjárttunkkor még tiszta volt annyira az idõ, hogy tisztán látható volt Veszpém, a Balaton, Pannonhalma és még néhány közeli-távoli kisebb-nagyobb település. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép kilátásban lesz részünk innen. Lefelé haladva szembetalálkoztunk egy kerékpáros csapattal, akik nehezen bírkóztak az emelkedõvel - inkább tolták, mint hajtották a gépeket - és pár kirándulóval, akik a kilátóhoz tartottak. Nemsokára elértük a második ellenõrzõ pontot Hárskúton, ahol medvehagymás zsíros deszkát és - nekem kicsit langyoska - teát kaptunk. A 25km-es távon haladók itt ki is szálltak, de mi 15-20 perc pihenõ után újra útra kelltünk.

Innen elõször egy unalmasabb aszfaltos, kavicsos úton haladtunk, ahol utolért a biciglis csapat, majd õk balra fel, mi pedig jobbra haladtunk tovább. Itt is nagyon jól szalagozott úton más szép erdõs részen értük el a Rák tanyát, ahol éppen nekiláttunk a finom medvehagymás pogácsa és a remek tea elfogyasztásának amikor szép kis zápor ért el minket. Szerencsére itt, fedél alatt tudtuk a zápor nagy részét átvészelni, miközben szép számmal összejöttünk az utánunk érkezõkkel. Amint elált az esõ neki is vágtunk a következõ, újabb nem túl hosszú távnak.

Idõnként szemergõ esõben haladtunk, most már inkább lefelé tartva Bakonybél irányába. Ez a szakasz is kellemes volt, ha eltekintünk attól, hogy szakaszosan áztunk-száradtunk. Különösebb megtorpanás nélkül értük el a Szent-kutat, ahol Balaton szelet és alma várt ránk frissítés képpen. Szinte meg sem álltunk és máris nekieredtünk az utolsó elõtti résznek Pénzesgyõr felé. Az erdei utakon vigyáznunk kellett, hogy a sár kevésbé marasztaló részét megtaláljuk, de ezen túljutva sikerült lejutnunk a Gerence-patakhoz. Amikor legutoljára erre jártunk jóval magasabb volt a vízállás, sok helyen a partoldalban kellett küzdenünk, de most jól el tudtunk menni a patak szélén is. Nagyon szép ez a szakasz, sajnálhatják a 25km-es távot választók, hogy kimarad számukra ez a rész. Sajnos elég rövid a szurdok, utána viszont igen közel volt Pénzesgyõr, ahol a Büfé nevû büfében frissíthettük fel magunkat. Leginkább a mellékhelyiség használata javított sokat a közérzetünkön. :) Nekiiramodtunk a túra utolsó szakaszának, vissza Zircre.

Itt egy szakaszon a Bakonyi Mikulás túráról ismert úton haladtunk. Érdekes volt az akkor alkonyatkor látott erdõt most nappali világosságban viszont látni. Egy ritkás erdõn átjutva már feltûntek a város házai és lefelé "gurulva" közelítettük meg a célt.

A célban én medvehagyma krémlevest, fiam vargánya krémlevest kapott. A túra 50km-ét 9 óra 20 perc alatt sikerült leküzdenünk, a végén jól esett a pihenõ és a finom leves. Medvehagymás ételekkel feltöltekezve, kellemesen elfáradva indultunk útnak hazafelé.

Nagyon jól szervezett, jól jelölt túra volt az idei. Az ellenõrzõ pontokon kedves emberek vártak finom és változatos ételekkel, italokkal. Ha csak tehetjük jövõre is eljövünk, Köszönjük Viktor!

Papod 50

Hol is kezdjem, hol is kezdjem?

Már régóta terveztem, hogy egyszer ki kéne próbálni egy ötvenes túra teljesítését közvetlenül egy százas után. A túranaptárt böngészve tökéletesnek tûnt az "Iszkiri a Papodra!" spontán túramozgalom, az élet azonban nem is olyan egyszerû, a Bp - Szhely/Zeg vonat közel háromnegyed órás késése kis híján meghiúsította a nagy tervet. Veszprémbe érve azonban elhûlve láttam, hogy a gyõri Bz bizony bevárta jócskán késõ szerelvényünket, így nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne pattanjak rá, hátha még elengednek legalább a résztávon. Zircen leszállás után futottam össze Õrsi Annával és Kovács Karcsival, akik említették, hogy telefonon szóltak már a rendezõnek a közlekedési problémákról, de rajtidõ után is elindulhatunk. Ettõl nagyon fellelkesültem és azon kaptam magam, hogy se fáradtságot, se álmosságot nem érzek, így hát beneveztem az 50 km-es távra.

Kissé azért merész ötletnek tûnt az Iszkiri Százas után saját idõ terhére elindulni, de olyan jól éreztem magam, hogy semmi akadályát nem láttam annak, hogy miért is ne érnék vissza legközelebb este 9-ig. Kábé 9:45-kor vágódtunk ki Annával a Bagolyvár kapuján és lendületes gyalogtempóban megindultunk Olaszfalu irányába. A lakóházakat elhagyva egy szántófölden vezetõ széles, néhol kellemetlen kövekkel javított földúton haladunk egyenesen, majd egy balkanyarral befordultunk Olaszfalu fõutcájára. Végigsétáltunk a falun és felmásztunk õskarszt felé. Meseszép erdõben, sziklák közt kanyarogtunk a tanösvények labirintusában. Itt már heveny fotózhatnékom támadt, így Anna adott kölcsön két elemet az Iszkirin lemerült fotómasinámba. Eplénybe átérve utolértük a mezõny végét jelentõ fiatal párt. A Mókus Fogadóban nagyon finom teát és almás rétest kaptunk ellátmányul. A következõ cél maga a Papod megmászása volt, de nem a Közép-Dunántúli Piros útvonalán, hanem jelzetlen utakon, szalagozás mentén, csodaszép völgyekben. A Kis-Papodnál értük el a piros jelzést, a kilátóig már azt követtük. A felhõs idõ ellenére is szép kilátás nyílt a minden irányba és a Balatonra is. Ekkorra már erõsen lógott az esõ lába, el is kezdett cseperegni, mialatt a piroson lecsorogtunk Hárskútra. A faluba érve erõsebben rázendített az esõ, de hamarosan megérkeztünk a Hársfa Kocsmába, ahol medvehagymás zsíroskenyér és tea volt az ellátmányunk. Bekrémeztem a talpaimat, ettünk-ittunk és mire továbbálltunk az esõ is elállt. Továbbra is a piros jelzést követtük a Hajagba fel, majd valamivel Ráktanya elõtt letértünk róla. Ráktanyán újabb ellenõrzõpontunk volt teával és medvehagymás pogácsával. Innen a sárga jelzésre tértünk rá. Nagyrészt egy széles dózerúton lejtettünk Bakonybél szélére a Szentkúthoz. Újabb ellenõrzõpont almával és csokival, valamint az itt utolért fiúktól egy korty pálinkával - ez tényleg nagyon jól jött, tekintve, hogy masszív megfázással küzdöttem a hétvégén. Innen elõbb a piros kereszt, majd a zöld jelzés mentén haladunk tovább a csodaszép Kerteskõi-szurdokon és kapcsolt részein át egészen Pénzesgyõrig, ahol érkezésünkkor hatalmas szivárvány fogadott minket. Az ellenõrzõpont a falu végén található nemes egyszerûséggel "Büfé" névre keresztelt egységben volt, ahol ismét tea és pogácsa volt az ellátmány. Egy újabb negyedórás pihenõ után indultunk neki az utolsó hét kilométernek, remélve, hogy még lámpa nélkül beérhetünk. Innen már végig a zöld jelzésen mentünk és terveinknek megfelelõen az égiek valóban csak a közvilágítás elérése után kapcsolták le a lámpát. A városba beérve pedig már más dolgunk nem is volt, mint egy aszfaltozott utcán nyílegyenesen lecsorogni a Rákóczi utcáig, amit pontosan a célnak is helyt adó Bagolyvárnál értünk el úgy 5-10 perccel este 7 elõtt. A célban oklevelet, kitûzõt és nagyon finom medvehagyma-krémlevest kaptunk és még fuvart is találtunk hazafelé, amit ezúton is nagyon köszönök a fiúknak, akikkel még Szentkútnál találkoztunk.

Szuperjó túra volt, zseniális útvonalon, remek szalagozással és kiváló ellátással!