Túrabeszámolók

Várnak a várak, Csókakõ

GPS-el mért távolság: 25,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 475 m. Mi ennyit mentünk. Mivel a túra útvonala kötetlen, így nagyon eltérõ értékek születhettek. Az adatok tartalmazzák a Csókakõi-vár – Sandokan étterem közti bõ 4 km-t is.

Reggel Fehérváron felvettem Dominikát, Patrikot és Folti kutyát, s irány a 81-es út Csókakõi elágazása. Úgy gondoltam, jobb reggel többet buszozni, mint a túrát követõen várni a buszra. Vac-vac idõben utaztunk át Pusztavámra egy móri átszállással. Elég sok ismerõssel találkoztunk a buszokon. A templomnál leszálltunk, s frissen nekivágtunk a távnak. Jó hosszú aszfaltos szakasszal kezdtünk. Több mint másfél kilométert tettünk meg Pusztavámon, majd még szûk két kilométert ballagtunk mûúton, mire végre letérhettünk róla.

A zöld jelzésen értük el a várat, ahol megálltunk egy kicsit pihenni, nézelõdni. Elõször természetesen megkerestem a facsoport maradványait, s megszámoltam, hány tagból áll. A várnál találkoztunk egy csoporttal, akik érdekesen értelmezték a túrát, ugyanis a vár elõtti földútig bejöttek autóval, s akár még 100 m-t is gyalogoltak. Készítettem néhány fotót, s indultunk tovább. Már a bükkösökben is lehet kompakt géppel állvány nélkül fotózni, mivel a levelek zöme lehullott, ráadásul szépen sütött a nap is.

A Gerencsér-vártól, mi a piros kereszt – piros – piros négyszögjelzésen értük el a Szentgyörgyvárat. A szervezõ által küldött információkon kívül, az elõttünk érkezõktõl is kaptunk segítséget, a tényleg csekély romok megtalálásához. Azért meglett. Újabb pihenõ és fotózás. Kicsit bejártam a dombtetõt, s eldöntöttem, nem megyünk vissza a piros négyszögjelzésre, hanem a meredek domboldalon leereszkedünk az aszfaltútra, s a kék négyszögjelzésen megyünk egy darabon. Ha már egyszer nincs kötött útvonal, úgy döntöttem, megnézek egy, a térkép alapján ígéretesnek tûnõ utat a Pátrácos felé. A távolság nagyjából akkora, mintha a zöldön mentünk volna. Nem jött össze. Egy rövid szakaszon montival jól járható az út, ráadásul hangulatos is, majd egyszerûen megszûnt. GPS alapján mentünk tovább fölfelé. Sajnos a régi utak már gyalog is nehezen járhatók, viszont szép sziklás völgyben vezetnek. Egy helyen szarvas rudli keresztezte az utunkat. Szerencsére Folti nem látta meg õket, bezzeg késõbb a szagukat nagyon is megérezte. Idõlegesen pórázra kellett venni.

Jó meredek kaptatón értünk föl Pátrácos fennsíkjára, s vált könnyebbé a gyaloglás. Az sem mellékes, hogy újra úton mentünk. Rövidesen elértük a Z+ jelzést, majd az aszfaltútnál rátérhettünk a kék jelzésre. Az elágazásban újabb pihenõ, s egy kis kalóriapótlás következett. Patrik kezdett nyûgös lenni. Elõ is vett egy kis pizzát. Ezt viszont Folti vette észre azonnal és már indult volna is kunyerálni. Elkaptam a hámját, s megemelve visszafordítottam. Ettõl teljesen elképedt. A pihenõ után folytattuk utunkat. Patrik egyre nyûgösebb lett. A héten volt egy gyomorrontása, ami miatt két napot feküdt, s nem volt nagy formában. Ráadásul a lábát is fájlalta. Így elég nehezen értük el a kék és zöld jelzések keresztezését, ahol újabb pihenõ következett. Épp amikor készülõdtünk továbbmenni, ért utol bennünket Rudolf Pisti csoportja. Gyorsan meg is elõztek minket, bár addig amíg Patrik nem állt meg, nem is hagytak le bennünket annyira, mint számítottam.

Szépek a Vár-völgy sziklái. Már csak a várba vezetõ jó meredek kaptatót kellett leküzdeni, s be is értünk a célba, a hol beneveztünk, s mindjárt meg is kaptuk a díjazást is. Beszélgettünk egy kicsit, megettük a kapott csokit, s elindultunk a Sandokan étteremhez, ahol a kocsit hagytuk. A vártól 4070 m a parkoló. Már csak ezt kellett leküzdeni. Kicsit zajosra sikeredett a dolog, mert az összes kutya megugatta Foltit, amit õ sem hagyott szó nélkül. Az emberekkel sokkal szelídebben viselkedik, mint a kutyákkal.

Szép idõben, kellemes könnyû túra volt.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 400/300 Ft-ért nagyméretû kitûzõt, vártörténeti leírásokat és oklevelet kaptunk, s többféle csoki közül választhattunk.

Üdv Mindenkinek!

E hétvégén egy olyan túrán voltam, amin biztos nem volt más. Tájékozódási jelleggel kellett ugyanis felkeresni három várat a Vértesben. 

Elõzetesen több térkép igénybevételével tervezgettem az útvonalat. Oroszlányból indultam, mivel az vonattal könnyen elérhetõ tõlünk. Tatabányai átszállással, -ahol a kocsmában finom hamburgerrel és forralt borral töltekeztem fel- pontban 8 órakor szálltam le Oroszlányban. Iszonyatos hideg,deres minden. Az állomási büfében halványan érdeklõdök túrasör után, de csak német import borzalom van,így leteszek róla. Lepusztult ipari zónán át visz ki a Piros jelzés a városból, az útátjárón már nem megy át a vasút se, a felsõvezetéki oszlopok egy letûnt jobbkor mementói,lehangoló az egész. Mária-utak viszont vannak,többféle is,mivel itt lehet csak beszállni észak felõl a hegységbe. Vagy három kilométernyi betonon caplatás után egy erdészháztól homokos erdei út kezdõdik,a napocska is próbálkozik a párafátylon át. Több térkép is van nálam, a csákvári kiadású Vértesi Natúrpark-oson a Piros még elmegy a Vértesszentkereszti Apátság felé. Tudom,ezt az útvonalat már vagy egy évtizede lefestették a bányaterületek miatt,de ha meglenne,a Bodzási-pihenõházaktól az egykori bányakisvasút nyomvonalán le tudnák vágni. Nos,már az eleje sincs meg,hiába emlékszem a raktárépületre,ahol elágazott a Piros az egykori Piros4szögbõl,ami most a Piros folytatása. Haladok tovább. Párszáz méter megtétele után mélyedés jobbról,csillog valami,mi lehet az? Egy körbedózerolt tó. Keresem a táblát,hogy bányaterület,nincs,akkor nézzük meg. Fürödni tilos-köszi,nem akartam. Valahonnan ismerõs mégis,hát persze! Ez az a tó,aminél a földrengéskor suvadás jött létre,benne volt a hírekben. Ott a nyoma,fantasztikus látvány. Vadkacsák hápognak boldogan,vajon hány társuk van a vízbe szakadt part alatt? Pár millió év múlva kacsa-dínók lesznek belõlük..:-) Végülis,nem vagyok rossz helyen,de hol van a kisvasút-nyomvonal? Eldózerolták. Megmászok egy kis tetõt,elõttem távvezeték. Aha,ez rajta van az újabb térképen,és követve bõ fél kilcsire vagyok a Gerencsérvártól! Megy is alatta út,hamar odaérek. Ügyes voltam,megvan a Zöld sáv! Pár lépés és a betonútnál Pintér Józsefékkel találkozom(Fejér-Túra), üdvözöljük egymást. A Gerencsérvár a szebbik arcát mutatja,ki van pucolva,és a lehullott aljnövényzet hiánya miatt könnyen fotózható is. Iszom a forrásból,mert nem lesz több víz Csókáig,bár nem vagyok szomjas. A Zöldön már jól tûz a nap,a deres árnyfoltok ellenére melegem van. A kisvasút-nyomvonal itt megvan,aztán a betonútnál jobbra, Szentgyörgyvárpuszta felé. Úgy gondolom -és jól, hogy a Templom-domb oldalán kell felvágni,mert a túloldalán cserjés van. Ahogy felérek,a tetõ északkeleti oldalán kis sánc,belül egy 8 méter hosszú,4 méter széles épület minimális romjai. Ez mind a Szentgyörgyvár. Inkább kápolna lehetett ez. Utána a tetõn szélesen elterülõ csalános,aki a házak felõl jött fel,jóval nehezebb volt a dolga a megtaláláshoz! Átvágok a cserjésen a nem létezõ Piros4szög jelzéshez,nagy nehezen felfedezek egy õsrégi jelet. Esetleg ezt felfesthetné valaki.. Aztán a házaknál jobbra,látom az úton a többiek tanakodnak,merrõl menjenek fel a várhoz. Megelõztem õket tehát,ennek örömére megszaporázom, és hamar kimászom az egyetlen nagyobb szintet. A Zöld+ a nyeregben elkapja az OKT-t,itt van egy Mária-kép is. Ezután a tervem szerint maradok a feltáróúton,nem követem az OKT-t a gazba, inkább megnézem ezt a Széchenyi-vadászházat. Közben segítek két autós-túristának,akik a tetõn keresik a Szentgyörgyvárat.:-) Végül is,nem biztos,hogy kocsival könnyebb,mint gyalog.. A vadászház jó állapotban van, hangulatos a környéke. Innen már a Zöld móri ágát kell csak bekalibrálni, és máris itt az OKT-keresztezés. Szuperül állok idõvel,így "plusz várazásként" maradok a Zöldön, hogy érintsem a Maurer-kunyhó romjait is. Nagy akarattal még bivakolni is lehetne benne. A jelzéstalálkozónál pár métert vissza,és a ZöldL levisz a Vár-völgybe. Még dél sincs,mikor átbukok a sziklaszoroson, és ott a Cél, Nyevrikel Zsolt oklevéllel, jelvénnyel és csokival vár. Persze a túrának itt még nincs vége, ha már itt vagyok, fel a fellegvárba, pár fotó, a köveken még pipacs is virágzik! Aztán le a faluba, a jól megérdemelt sört az olasz kocsmáros, Gildo bácsi Coffea Ravennájában fogyasztom el. Tervem szerint el kell érnem a gyorsbuszt Söréden, ami 13.44-kor megy, így még a "fõkocsmában" is van idõ egy pohárra. Szépen felújították, mióta legutóbb jártam erre. A pálinkafõzde mellett ki a faluból, a focipálya mellett jobbra le, és földút egyenesen Sörédnek visz. Közben bamba bocik is bikuci bámulnak rám a kerítésen túlról, azért nem baj, hogy ott van. Söréden még sosem érkeztem meg, de a szuper faház-kocsmát már jó néhányszor stíröltem a buszból. Most ez a Cél,és a vendégek is kedvesek! Kiderül,õk is építették a várat,meg a zászlórúd is az õ mûvük. Kedves ez a lokálpatriotizmus, a borsodi meg ízletes. Megeszem a szendvicseimet is, mire jön a gyorsbusz. Aztán, a nap megkoronázásaként "lassít" nekem a busz Bodméron, csak be kell sétáljak Szár city-be.

Jól sikerült túra volt, mind az idõjárás,mind a látnivalók terén! "Köszönet nekem, aki mindvégig tartottam bennem a lelket":-D (á'la Dolák-Saly)

Végezetül a képek linkje:  http://www.facebook.com/media/set/?set=a.238759506187983.62049.100001618051374&type=3

DÁ