Túrabeszámolók


DÖKE gyalogtúrák / Gyalogolj az ötösért

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.11.09 19:06:26
megnéz Marker összes beszámolója

 DÖKE 30


"A Mecsek vadregényes vonulatai közé újfent beköltözött az õsz, melynek ékes bizonyítéka, hogy a hegyoldalakat megülõ végtelen erdõségek lassacskán felöltik ezer színben tündöklõ köntösüket, valamint ismét Mánfára csábítanak minket az õszi túraszezont indító "DÖKE" teljesítménytúrák!...."


Részletes túrabeszámoló képekkel, az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/10/doke-30.html 

 
 
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.10.14 09:17:48
megnéz Marker összes beszámolója

 DÖKE 30


"Naptárilag ugyan már jócskán benne vagyunk az õszben, de nálam valahogy mindig is a "DÖKE 30" jelentette az igazi õszi túraidény kezdetét. A Mecsek erdei nagyjából ezidõtájt kezdik felölteni színes köntösüket, mely szemet gyönyörködtetõ látványt és nem mellesleg hamisíthatatlan õszi hangulatot biztosítanak a természetjárás szerelmeseinek. Ha ehhez még gyönyörû idõjárás is társul, akkor azt hiszem nem is kívánhatnánk többet egy ideális túrához. Márpedig október második szombatján ezen feltételek mindegyike teljesült, így egy igazán remekbe szabott "DÖKE 30teljesítménytúrának lehettünk részesei..."


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/10/doke-30.html

 
 
 Túra éve: 2013
MarkerTúra éve: 20132013.10.16 10:24:05
megnéz Marker összes beszámolója

 DÖKE 30


Részletes beszámoló az alábbi linken olvasható: http://itin3r.blogspot.hu/2013/10/doke-30.html

 
 
 Túra éve: 2011
BabiTúra éve: 20112011.10.01 22:25:07
megnéz Babi összes beszámolója

Tegnap megkérdeztem néhány ismerõsömet, családtagokat, hogy lenne-e kedvük eljönni egy szép koraõszi túrára?


Sajnos, senki sem ért rá, ki kakasokat vágott (jujj), ki születésnapi bulira készült, volt aki meg inkább a villányi pincékhez túrázott.


Információ gyûjtés után végülis úgy döntöttem, hogy egyedül is nekiindulok, talán el sem tévedek. Mondom ezt azért, mert egy százas skálán, modjuk, 30-at adnék a tájékozódási képességemre, igaz, ha nem csapatban megyek, sokkal jobban figyelek a jelzésekre meg a megérzéseimre, úgyhogy egyedül még sohasem tévedtem el, 15-20 fõs társasággal már többször is :-), de a kollektív bölcsességnek köszönhetõen azért még akkor sem kellett kerestetni bennünket.


A nagyobbik lányom is óva intett, vigyázz, mert a dökések általában bringáznak, ezért még egyszer megnéztem, hogy ez bizony gyalogtúra lesz!  Mánfán gyakran átmegyünk Sikonda irányába, de a Fábián Béla utcai tájházat még sohasem láttuk, de a véletlennek és a kiplakátolt információs tábláknak köszönhetõen elsõre megtaláltam. Nem tudom,  hogy a nagy sátortetõ, amely alól a rajt indult, mindig ott áll-e vagy csak az alkalom miatt húzták fel, de alóla gyorsan és kedvesen indult a túra.


A faluból kijönni nem volt gond, utána meg nagyon szépen ki volt szalagozva a jelzés nélküli szakasz, csak egyszer vétettem el majdnem a balra fordulást az erdõbe, de az alkalmi kedves útitársaim figyelmeztettek, így a Kõlyukig egymás nyomában haladtunk. Ettõl a ponttól önállósítottam magam és nagyon kellemes sétát tudtam magam mögött mikorra a piros-zöld jelzések során a szép õszi erdõben a Trippammer fáig elértem. Itt rendesen záporoztak a kocsányos tölgyekrõl az érett makkok, hoztam is haza egy marékkal. A kedves pontõr hölgynek mondom, hogy a nápolyik innensõ fele, úgy érzem, egy kicsit megázott, mire mondja, hogy az összes bizony  otthoni készítésû, töltésû, azért nem olyan ropogós. A  tartós fogyókúrámra és a többi túratársamra tekintettel csak kettõt mertem enni belõle és begyûjtöttem egy gyönyörû nagy piros almát is ( a többi is hasonlóan szép volt).


Majdnem rámtukmálták a pontõr hölgy hátizsákját is, majd tisztázva a helyzetet , nekivágtam a visszafelé vezetõ távnak, úgy éreztem, ezen adódott ki a 350 méter szint, de mi ez egy erdélyi hegyeket is nemrég megjárt túrázónak! Ez a szakasz is nagyon kellemes volt, csupán akkor szomorodtam el egy kicsit, amikor egy kukoricával teleszórt vadetetõ mellett néhány karnyújtásnyira megláttam a vadles építményt is.


Nemsokára feltûnt az ódon,  hangulatos Árpád kori templom,  elõtte a kétszáz éves hársfákkal, itt többen idõztek, nemcsak teljesítménytúrázók.  Készítettem néhány fényképet róla és a vörösen izzó nem galagonya, hanem  kecskerágó bokorról, majd kihasználva, hogy a templom nyitva volt, pár percet ott is eltöltöttem. Megérintett az egyszerûsége, hûvöse, illata, atmoszférája. Lelkileg is feltöltõdve innen már csak pár perc volt a cél, ahol némi vöröshagymás zsíros kenyér és valószínûleg egy kis napszúrás után hazafelé vehettem az irányt. Szimpatikus volt, hogy háromféle jelvény közül is választhattunk, amíg ott voltam, a 15 kilométeren a mókus volt a nyerõ, de  úgy láttam, a többi távon is volt választék.


 

 
 
 Túra éve: 2010
UPTúra éve: 20102010.10.02 22:03:30
megnéz UP összes beszámolója

Egy évvel korábbi ígéretemhez híven, idén is ellátogattam a DÖKE túrára, habár most nem kellett az "ÖTÖSÉRT" gyalogolni. Annál inkább szükség volt megtenni a valamelyik túratávot az idei BTT-hez is. :)


Az útvonal leírást átfutva, hamar kiderült számomra, idén ellenkezõ irányban kell megtenni az általam választott 15km-t, a tavalyihoz képest.


Az idõjáráról: A tavalyihoz képest most sokkal felhõsebb volt az égbolt. A tavalyi emlékképek egészen nyárias idõrõl vallanak. Nem bántam a kicsit alacsonyabb hõmérsékletet sem. Jó volt a frissítõ levegõ, fõleg az emelkedõk után.


Kököknyösig illetve a sporttelepig nem is kellett gondolkodni az útvonalon. Komlói születésüként illett csukott szemmel eljutnom a Sikondára vezetõ útig. Itt viszont érhetetlen megfontolásból nem a szalagozást követtem, hanem a gerincen elindultam a Körtvélyesi házak felé, mert tudtam ott van egy leágazó a pihenõpark felé. Hamar rádöbbentem kár volt követni azokat, akik hozzám hasonlóan  nem a szalagozást követték. Visszafordultam, mert egyértelmûen mutatta a térkép, hogy a légkábelek alatt kell haladni. Visszafelé tartva találkoztam egy futóval, aki szintén a rossz irány választotta. Szóltam neki, szerencsésebb lenne a szalagozást követni. Követte is egy darabig. Én már óvatosabban mentem tovább. Megtaláltam a sárga szalagot, amely marhára beleolvadt az erdõ fái alkotta környezetbe. Tavaly már ecseteltem nem túl szerencsés sárga szalagott használni. Jobb a piros-fehér, vagy akár a narancsszínû. Mindegy, számoltam arra, lesz még varia a szalagozást tekintve. Beértem az erdõbe, uticél a Laura forrás volt. Az elsõ furcsaság, hogy "Vigyázz ijjászat" felirattal találkoztam. Mondtam magamban, elég jó lesz "éleslövészet" mellett túrázni... Késõbb állatokat ábrázoló táblákkal és még pár "Vigyázz ijjászat" felirattal is szemben találtam magam. A piros kört követve viszont semmi nem gátolhatott abban. hogy elérjem a forrást. No persze tavalyról már ismert volt a járás az ellenkezõ irányból. Az EP-t elhagyva a csokit gyorsan befaltam. és próbáltam kicsit javítani a részidõmön, amit a körtvélyesi malõr miatt elszenvedtem. Egyszer megtréfált az ijjászok széles piros-fehér szalagja, de sikeren eljuttam a Sikondani kempinghez. Itt újabb furcsaság fogadott, méghozzá az erdõben végzett tarvágás. Vadászni kellett a szalagokat, hogy merre is kell menni. Elérvén a piros-zöld együttes jelet vártam mikor is érek a gerincre, ahol végérvényesen különvált a 15-ösök és 30-asok útja. Tudtam egy kellemes erdei séta fog következni. Idén rövidebbnek tünt a Sikonda-Kõlyuki pihenõ szakasz ( mert a visszaút mindig annak tûnik :) ). Kissebb dagonya után jött a jól megérdemelt pihenõ, a Mánfai árpádkori templomnál. Evés-ivás, oszt usgyi tovább. A templomnál futottam össze, azaz a velem futott össze az a futónõ aki korábban majdnem rossz irányt vett a körtvélyesi részen. Pár száz métert együtt mentünk, megbeszéltük a túra buktatóit... Majd a mánfai temetõt követõ kukoricásban Õ futásra vette a formát. El is tünt elég hamar a szemem elöl. Érdekes volt, hogy ahol tavaly puszta szántóföld volt, idén az egész kukoricás volt. Határtetõhöz érvén szintén beköthették volna a szemem, mert a kisujjamban volt a visszaút. A Hétásóknál viszont felhívtam mobilon a rendezõket, mert egy árva lélek sem fogadott. Felhomályosítottak, hogy zsírkrétával kell jelölni az ottlétet. A kréta a fán volt :D, de nem madzagra kötve, hanem csak úgy. Jelöltem és fogtam a sátorfám. Következõ cél Újtelep volt, egyenesen le  a gázcsere telepig. Onnan meg csak egy köpés a Kodály iskola. Azt el kell mondanom még, hogy nem sikerült a pamut zoknit felhúznom, hanem egy másikat, amely miatt apróbb hólyag alakult ki bal sarkamon. Nálam egyébként ritka, hogy valahol ne zavarjon a bakancs :).


Összességében idén is kellemesen éreztem magam a rövid távon, kár hogy a végén a célban felejtettem az oklevelem és az itinerem. A kitûzõt kitüztem a pulóveremre, azért nem hagytam el :)


Jövõre ismét bakancsot húzok október elején, ha lesz komlói túra...


 

 
 
 Túra éve: 2009
UPTúra éve: 20092009.10.05 23:24:36
megnéz UP összes beszámolója
Buzgó kiváncsisággal indultam neki a hazai pályán rendezett túrának. A rövidebb, 15km-es távon indultam.
Én már az elején keresgéltem merre is kellene indulni, de látva egy nagyon nekilendült társaságot követtem Õket a komlói gázcseretelep irányába. Olvasva a túraleírást szép lassan kezdett felszakadozni a köd... a fejemben :)
Szal felcaptattam az Újtelepi lépcsõsorokon, felértem az elsõ magaslati pontra. Itt kedves ismerõsökkel találkoztam, akiket hamar otthagytam, mert kibirhatatlan (lassú) tempoban cammogtak. Amúgy is egyedül szoktam lezargatni a BTT-khez szükséges km-eket, szépen a saját tempommal.
Szép kis erdei szakasz következett. Egy helyen volt kicsit elgondolkodtató merre is kell menni az elágazó úton, de a le(ki)taposottabb utat választva a helyes irányba mentem. Két fiatal biciklis srác mellett haladtam el korábban, akik a késõbbiekben is bizonytalanul leragadtak a határtetõi buszmegállónál, hogy merre is tovább. Számomra csak az volt furcsa, hogy a sárguló õszi tájban a rendezõk sárga szalaggal terelgetik a népet :D. Eddigi tapasztalataim a PITE-sek narancssárga (holland narancssárga) szalagai a legjobbak a zöld erdõben.
Nemsokára elértem a Hétásónál az elsõ EP-t. Pecsét, pár szót váltottam, oszt úzsgyi az erdõ. Hm. kicsit lehangolt a látvány, sok szemét hevert szanaszét a földön, és túl erõs emberi szagokat éreztem. Ennyi negatívumot említhetek meg talán. Jó lett volna, ha a túraútvonal bejárása során a rendezõk összegyûjtik a szemetet. Így illene fogadni a vendégeket.
A határtetõi kiskerteket elhagyva mókus szaladt mellettem (felettem) egyik fáról a másikra. Közben egy férfi futó-biciklis és egy nõi futópáros is megelõzõt. Nem bántam mert nekem nem szokásom futni :). A határtetõ-mánfai szakasz tényleg szép volt. Mivel errefelé nem jártam forgattam a fejemet jobbra-balra a látvány begyújtése érdekében. Az egész túráról elmondható, nem voltak unalmas szakaszok. Gratula a kitalált útvonalért.
A mánfai templomtól, illetve a kõlyuki pihenõtõl kezdve elkezdett a bal talpamon kiújulni, a két héttel korábban a PapipiPa 30-on szerzett vízhólyagom. gondoltam nem lesz vele sok gond, elvileg csak sikondára kell csak átmenni, onnan meg közel a cél. Megdöbbentem milyen hosszú és milyen szép a Sikondára átvezetõ erdei út. Jó lett volna ha "mûködik" a Laura forrás, megkostoltam volna a vizét. Helyette egy sportszeletet nyomtak a kezembe a cél elõtti utolsó EP-nál.
Ezt elhagyva elgondolkodtam lehet nem e sporttelep felé veszem az utamat, hanem inkább a fõút mellett a fûvön haladva megyek be a városba. De mégis elindultam a Sikondai dombtetõn található trafók irányába. Itt már nagyon kellemetlen volt a hólyagos lábbal a kavicsokon taposni, de hajtott a tény, már nincs sok hátra. Elhaladtam egy épülõ szerelõcsarnok szerûség mellett. be az erdõbe a P+-en, ahogy írták. Találkoztam egy fura szerzettel, aki valamiféle távolkeleti harcmozdulatokkal (talán Wing-Tsun) "kalimpált" felém végtagjaival. Nos gondoltam magamban, mókásan, biztos meg akar állítani... szép csendben (de éberen, nehogy megcsapjon :) ) elhaladtam mellette. Még füstölõ illatot is éreztem a környezetében.
Lefelé sokkal kellemetlenebb volt a vízhólyaggal közlekedni, mint felfelé. De szerencsére hamar elértem a sportpályára. Rég jártam itt, szerettem volna megnézni milyen változáson ment keresztül a terület. Csak a mûfüves pálya volt új. Még nem láttam.
Itt megint a kavicsok nyomorgatták egyre jobban vizesedõ talpam. Sajnos tudtam az erõmû mellett lesz még egy kavicsos próbatétel. A szakképzõ suli melletti lépcsõkön sarokkal közlekedtem, így nem fájt a talpamon a hólyag. Néztem a komlói napokon a bicikliversenyeseknek felfestett figyelmeztetõ jeleket a fákon, kiálló köveken, gyökereken, magassági alaponton. Hát nem lehet egyszerû letekerni azon a terepen, pláne a hajtûkanyar utáni szakaszon, brutális szakadék a semmibe :)
Az erõmû mellett már nem tudtam hogyan helyezzem a talpan. Visszahajlított ujjakkal próbáltam csillapítani a nyomást, mely az érzékeny talppontokra hatott. Természetesen a természetellenes ujjtartás miatt, mellyel korábban is próbálkoztam, elfáradtak az ujjam. Kénytelen voltam újra a testsúlyomat ráengedni a már sokszor emlegetette kiújult vízhólyagra.
No a vasútállomásnál aztán mint derült égbõl a menykû felszakad a bõröm. Úgy éreztem, mint ha szabályoan kettévágnák a talpam. Innen mint egy hadi sebesült vonszoltam magam a célba. Bicegtem, mint ha a Kinizsi 100-ról jönnék visszafelé.
A célban aztán almával, pogival és kedves szokkal fogadtak. Hamar lekaptam bal lábamról a bakancsot, hogy megnézzem szerzett sebemet.
Meglepõdtem, a zoknim egy jókora foltban tiszta víz ( a hólyag szétdurrant) és már kezdett a véres váladékkal keveredni). Azt nem engedhettem meg magamnak, hogy a rövid távon feladjam, inkább fogcsikorgatva végigmentem. Mert megérte.
A kis testi kárt leszámítva, kellemesen éreztem magam a túrán. Tetszett a kijelölt útvonal.
Legközelebb is eljövök, remélem a hólyagok akkor nem fognak kiújulni.
 
 
r.eszterTúra éve: 20092009.10.04 14:20:00
megnéz r.eszter összes beszámolója
DÖKE 30, avagy az elsõ egyedül

Hûvös a reggel, brrr. Reggel 7-kor indulunk, végre nem kell messzire menni. Rajt a komlói Kodály Zoltán Általános Iskolában. Érkeznek az ismerõsök is, jókedv, nagyon bírom ezt a társaságot. Háromnegyed 8-kor indulunk. Fura, hogy András nem jön velünk, de õt most egyesületi kötelességei pontõrködésre szólítják, de egy darabon azért bringával kísér minket. Az elsõ kilométerek után elszakadok a társaságomtól, nem bírok a lábammal, muszáj mennem. De azt hiszem már megszokták…:) A második ep. után Mánfa felé gyönyörû kilátás. A mánfai temetõnél megelõzök két túratársat, akik konstatálják, hogy bizony nem õk lesznek az elsõk :) A Péter dûlõnél jobbra, majd a mezõn át érünk az Árpád kori templom elágazójához. A mezõ elején nyíl mutatta a helyes irányt, amit néhány vicces kedvû túrázó a rossz irányba fordított, így majdnem benéztem, szerencsére még idõben hátrafordultam és megláttam egy sárga szalagot a jó irányból. A templom most is lenyûgöz, nagyon szeretem az efféle történelmi emlékeket. Még a 12. században építették, ha jól tudom. A ponton finom málnaszörppel várnak. Innen a P+-en visz az út a Jószerencsét vadászházhoz. Végre egy kis szint. Ezután a Petnyák völgy néhol igen keskeny ösvényein egyensúlyozok, majd ismét egy kis jólesõ szint a Tripammer fáig. Itt van a következõ ep. Van alma, és András pont telefonozta az infót, hogy átfestették Vágotpuszta felé a jelet: nem P+ hanem ZO-n kell menni. Innen KO-n majd a P+-n visz az út a Melegmányi forráshoz, majd irány a Nagy Mélyvölgy. Szép emlékeket idéz fel ez a rész. Kõlyuk után nem sokkal, a patakon átugrálás után kezdõdik az izgi rész: kapaszkodás a Kecske-háton. Múlt szombaton kb hajnali 2 fele jártunk itt, csak akkor lefelé jöttünk. Még az sem volt egyszerû:) Néha össze kellett szorítani a fogam, de azért csak felértem:) András már messzirõl integet, kapok cukrot meg vizet. Sokat nem idõzök, követem a Z-et, elmajszolok egy Snickerst , hamar el is érem a fõutat. Ennek túloldalán elvileg dombra föl majd le Sikondára. Voltam olyan 'szerencsés' azonban hogy sikerült benéznem valamit, végülis egy hatalmas szántóföldön kötöttem ki, annak is a közepén. Kétoldalt erdõ volt ugyan, de kerítéssel bekerítve. Na irány vissza egy darabon. Jött három srác, azt gondoltam túrázók. Sajnos nem, mikor kérdeztem tõlük, hogy nem tudják –e merre van a piros jelzés, csak néztek rám mint a lukinyúl, fogalmuk sem volt mirõl hadoválok:) Elindultam vissza, de mivel nem vagyok rutinos elkeverõ, és kezdtem kiakadni, telefonos segítséghez folyamodtam:) Pontõr barátomat hívtam, kicsit szégyenkezve, hiszen nemrég újságoltam neki, hogy még nem kevertem el, ráadásul már jó néhányszor voltam ezen a részen. Megnyugtatott, hogy kb jó helyen vagyok, vágjak csak át a szántóföldön, a lényeg, hogy csak fölfele menjek:) Bejött, egyszer csak vége lett a kerítésnek, erdõ, piros jel, phuuu. Feszültséglevezetésképp Sikondáig futottam. Egy túratárssal találkozom, aki kétségbeesetten szólongatja elkóborolt kutyusát. Itt a PO jelzést kellett követni a köv. cél elõtti utolsó pontig. Itt is jó szolgálatot tettek a szalagok, mert néhol elég hiányosak voltak a jelek. A ponton sportcsoki, majd az utolsó néhány km következik. A mezõig továbbra is a PO, majd a szalagozás a P+-ig. A komlói sportpályán jutottam ki, majd macskakõ, lépcsõsor itt meg ott, utcákon kanyargás és beérkezés. A célban kedves gratuláció, oklevél, kitûzõ. Napozok és almát rágcsálok, míg a többieket várom, közben sorra érkeznek a megfáradt túrázók, az elveszett kutyust is megtalálták, szegény jól elfáradt, a lábamra dõlve el is alszik, de csak amíg a hasát vakargatom :)
Klassz kis túra volt, kellemes idõ, gyönyörû õszi erdõ. Az útvonalleírás meg a szalagozás is perfekt. Inkább agyilag fáradtam el, de jó volt, hogy megtapasztalhattam az egyedül-teljesítés érzését.
Köszönet a rendezésért.
 
 
 Túra éve: 2008
efemmTúra éve: 20082008.09.25 18:10:27
megnéz efemm összes beszámolója
Rendezõi beszámoló. Forrás: www.doke.hu

Beszámoló a Gyalogolj az ötösért teljesítménytúráról

Mindig érik az embert meglepetések, így történt ez szeptember 20-án szombaton is, amikor a borongós hideg idõben a rajtnál vártunk. Azt gondoltuk, senki sem jön túrázni, mert nagyon borús az ég, tehát leesett az állunk, mikor megérkeztek a gyerekek Görcsönybõl és Bogádmindszentrõl kisbusszal. Majd érkeztek még elszántak Bólyból, Kaposszerdahelyrõl, Pécsrõl. Itthonról azonban meglepõen kevesen indultak. Valójában ez érthetõ, hiszen kockázatos volt, hogy elered az esõ, és esetleg megfázhatnak kis túristáink.
Az útvonal idén ugyanaz volt, a Gagarin sulitól indulva Mánfára, majd Kõlyukon, Sikondán és Mecsekfalun át az Ifjúság Úti Iskoláig, összesen 15 km, amelyet hõsiesen teljesített az összes résztvevõ. Minden irónia nélkül, én mindig is becsültem azokat a fiatalokat, akik aktívak, szeretik a természetet és olyan bevállalósak, mint õk. Nagy szerencse volt, megúszták szárazon, sõt pozitív visszajelzéseket kaptunk, hogy tetszett nekik a túra és esetleg jövõre akár hosszabb távon is indulnának, ha volna rá lehetõség a Gyalogolj az ötösért túra keretein belül.
Nos, meggondolandó az ötlet, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy ha jó az idõ, esetleg eljönne jövõre az a sok komlói kisdiák is, akik tavaly voltak és az ideiek is, igen népes volna a túra, lehet, érdemes volna két távot is indítani.

Mindenkinek nagyon örültünk és várunk jövõre is minden érdeklõdõt!
Akik pedig segítettek a lebonyolításban, köszönet, nekik is jár egy csillagos ötös!
-Sásdi Viktória DÖKE tag-