Túrabeszámolók


Csévharaszti homoki erdőben

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2016 2017
 Túra éve: 2016
kekdroidTúra éve: 20162016.07.30 17:40:59
megnéz kekdroid összes beszámolója

Csévharaszti homoki erdőben - Pusztatemplom 20


Monor, átszállás. Késik kissé a csévharaszti busz, amelyre mintegy húsz utas kíváncsi indulóban. A közönség szép lassan elfogy, nagyobb részt Vasadon, kisebb részt Csévharaszt központjában szállnak le, a végállomásra csak a korán tömegközlekedő túrázók maradnak. A nevezés a buszfordulótól mintegy hetven méterre, a Balla Károly erdészre óriási faragott fejjel emlékező kis parknál történik. Átnyújtok hétszáz forintot, kapok egy univerzális, mindkét távra használható itinert, rövid leírással és térképvázlattal. Kapok ezen kívül rajtszámot, rá a papírra, aztán uccu, indulás. Csévharasztot az alacsonyabban fekvő Halesz felé hagyom el, mély homokban a piros négyszög jelzésen. Ismerős: nincs két hónapja, hogy a Pest megyei Piros bejárása során idevetődtem. Betérek a borókással vegyített erdőbe, örömmel tapasztalom, hogy nincs még különösebben nagy hőség. Az erdőben legalábbis. A tanyák után ismerős páros bukkan fel előttem: Szabó Zsuzsa és Pinkert Laci. Néhányszáz métert végigbeszélgetünk, aztán tovaballagok, irány a szalagokat követve a Forrás-rét. Az ellenőrzőponton nápolyival kínálnak és vízzel, a nápolyiból elfogadok néhányat, a vizet meghagyom mindenki másnak.


A szalagozáson visszasétálok a pirosra, és az ócsai irányt felvéve továbbmegyek rajta. Szép rész ez, inkább erdős, mint nem, és az utakat sem lepi olyan mélyen a homok, hogy az zavaró volna. Rövid, kanyargós szakasznál látom, hogy az előttem lévő ifjú trió valahol rosszfelé kanyarodott, mert legalábbis nem a jelzés felől látom őket érkezni. Nem lehet minden kanyar mellé közlekedési rendőrt állítani, súgja Fülig Jimmy szelleme. A kanyargós erdei csapásról kiérek az egyenes nyiladékok világába, derékszögű kanyar következik, és újabb hosszú egyenes. Keresztezem a gázvezeték nyiladékát, majd elhaladok az éppen egész nagy nyüzsgésben lévő gombospusztai erdészház mellett. A tavasszal itt látott (valószínűleg a környéken eldobált, és az erdészet által összegyűjtött) autógumi-halmot elszállíthatták, szuper. Az egyenes végén sűrűbb erdőbe érkezem, egyre közelebbről hallatszik az autópályán haladó forgalom moraja. Zöld sáv válik le a pirosról, utóbbit elengedem Apajpusztára, én pedig rákanyarodok a következő, térképen egyenesnek tűnő, a valóságban enyhén kanyargó, a homokon enyhén fel-le hullámzó szekérútra. Nem telik el sok idő, és túrázókat látok meg elöl, L.L. az egyikük, előtte egy hármas csapat. Egyszerre érkezünk a gázvezeték nyiladéka előttre helyezett ellenőrzőponthoz. Személytelen pont, jelzett karóra tűzött kódot kell felírni. 1792 – 1873. Nagy rejtély, de menet közben már sejtem, hogy Balla Károly születésének és halálának évei (tényleg azok). A gázvezeték nyiladékára kell ráfordulni egy rövid távon, majd a pótharaszti műúton kanyarodok a nagycsaládosok táborhelye felé.


A keskeny aszfaltutat hamarosan otthagyom, rajzolt nyíl és festett jelzés mutatja a letérés helyét. Újabb egyenes következik, hosszú irtás szélén haladok el. Ezt újabb kanyargós szakasz követi, nagyobb réteket, ligeteket keresztez az út, ahol a nyílt terület két végében – és néha menet közben – elhelyezett karók mutatnak utat. A soron következő derékszögű kanyarban elbúcsúzok az M5-ös morajától és a valahol a közelben motort bőgetőktől. Nemsokára a zöld sávtól is ugyanígy búcsút veszek, egyszer be kellene ezt járni: innen Újlengyelen át az ország közepét jelző pontra vezet, majd Pusztavacson keresztül és Táborfalva érintésével Örkényen ér véget. Most azonban a közeli pótharaszti templomrom felé megyek a zöld rom jelzésen. Rétre érkezem, és egy magasabb ponton a környékhez képest sűrűbb facsoport tűnik fel, alig száz méterre az úttól. Ott lesz a rom, vélekedek, és tényleg. Bójánál térek be az ellenőrzőponthoz. Az Árpád-kori elődjének helyére épült templomból falmaradványok láthatóak, a közelben pedig egy XX. századi temető fekszik. A pontőrök a templomrom közelében ülnek, itt is nápolyi és víz az ellátmány. Megint csak nápolyit kérek.


Visszatérve a szekérútra a zöld rom jelzést piros rom jelzésre váltom (az erdészet tájékoztató táblája kék háromszögről is ír, de olyanból egy darabot sem találok), ezen kanyargok tovább, váltakozva nyílt terepen és erdőben. A maga tengerszint feletti 134 méteres magasságával még a környéken sem magassági rekorder Kenyérváró-hegy aljában kerítéscölöpöket, majd tőlük bentebb, az erdő szélén kerítést is látok. Az antennabázisból innen persze semmit. A magaslat északnyugati sarkánál érkezem meg a Csévharasztra visszavezető útra, a sétaerdő kék körséta jelzései csatlakoznak. Csatlakozik a rövidebb táv a Forrás-rét felől, majd elsétálok egy fatelep, majd a sétaerdő központja mellett. A falu szélén, a térkép által is jelzett nyomóskútnál kicsit lemosom az út porát, legalább a fejemről és a karjaimról. Innen már csak vissza kell sétálni a célba – közben beugrok a kisboltba, veszek valami hideget az útra. Érkezéskor a rendezőség részéről radio100jozsi főrendező van jelen, kapok díjazást (szép kitűző és oklevél) és zsíros kenyeret és egy zacskóba helyi sütésű nápolyit is. Egy túratárs felajánlja, hogy elvisz valameddig, de én Monorhoz nem értek, ő pedig amúgy is a Csepel-szigetet célozza meg, ettől függetlenül köszönöm ezúton is. Köszönöm továbbá a túrát, tetszett és remélem, hogy lesz jövőre is (lehet hosszabb táv is ;) ). Elkocogok az indulni készülő buszhoz (a Haleszra majd legközelebb felmegyek), ugyanaz a jármű, ugyanaz a sofőr. Jegyet váltok, indulunk, önkényes átszállásokkal tarkított hazaút következik.


-Kékdroid-


Képek a túráról