Túrabeszámolók


Fekedi Keresztutak

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.07.15 22:00:29
megnéz Marker összes beszámolója

 Fekedi Keresztutak 35


"Van aki forrón szereti", akár ez is lehetett volna hétvégénk mottója... mert ugye mit is csinál az elvetemült természetjáró hõségriadó estén? Természetesen túrázni indul...


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/07/fekedi-keresztutak-35.html

 
 
MarkerTúra éve: 20152015.07.15 22:00:29
megnéz Marker összes beszámolója

 Fekedi Keresztutak 35


""Van aki forrón szereti", akár ez is lehetett volna hétvégénk mottója... mert ugye mit is csinál az elvetemült természetjáró hõségriadó estén? Természetesen túrázni indul..."


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/07/fekedi-keresztutak-35.html


 

 
 
MarkerTúra éve: 20152015.07.15 22:00:29
megnéz Marker összes beszámolója

 Fekedi Keresztutak 35


""Van aki forrón szereti", akár ez is lehetett volna hétvégénk mottója... mert ugye mit is csinál az elvetemült természetjáró hõségriadó estén? Természetesen túrázni indul..."


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/07/fekedi-keresztutak-35.html


 

 
 
MarkerTúra éve: 20152015.07.15 22:00:28
megnéz Marker összes beszámolója

 Fekedi Keresztutak 35


"Van aki forrón szereti", akár ez is lehetett volna hétvégénk mottója... mert ugye mit is csinál az elvetemült természetjáró hõségriadó estén? Természetesen túrázni indul...


A részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/07/fekedi-keresztutak-35.html


 

 
 
getheTúra éve: 20152015.07.05 22:26:50
megnéz gethe összes beszámolója

"Itt vagyunk még, meddig leszünk?

Társasjáték a mi életünk...

A legvégén majd célba érünk,

a végtelenbe visszafekszünk
"


(Pegazusok Nem Léteznek: Társasjáték)


Fekedi Keresztutak 35


A korábban említett két óra alvás után indultunk útnak hajnali ötkor Fekedre. Bubu vezetett, én meg sajnos néha elszunyókáltam a nem túl izgalmas M6-oson a jobb egyen. Fél nyolcra meg is érkeztünk Fekedre, ahol a turistaház mögött egy délutánra árnyékossá váló (ezt akkor még nem tudtuk) parkolóhelyet is sikerült elcsípni. A turistaház és környéke, meg az egész falu is gyönyörûszép, tiszta, rendben tartott, szükség is volt a rajtnyitáig hátralévõ fél órára, hogy akklimatizálódhassunk a csendhez és a nyugalomhoz a pesti pörgés után. Ebben nagy segítségünkre volt a helyszínen ücsörgõ Nád Béla, aki színes történetekkel szórakoztatott minket arról, hogy hogy fedezte fel a falut, és hogy szerzett stífoldert az ellátmányhoz.


Elérkezett a nyolc óra, úgyhogy beneveztünk a 35-ös távra. Ez egy 15 és egy 20 kilométeres körbõl állt, és a rajtnál csak az elsõ kör itinerét kaptuk meg, hogy ne zavarodjunk össze. Térkép nélkül, de részletes, Nád Bélás fordulatokkal fûszerezett leírással, és ahol kellett, szalagokkal egy métert sem tévedtünk a túrán. Az elsõ körön zöld körséta jelzés kísért végig. A faluból rögtön kifelé egy löszös mélyúton kellett távozni, viszonylag meredeken felfelé, az elsõ ellenõrzõponthoz, a Schmidt-kereszthez. A környéken minden jelentõsebb (?) keresztnél (feszületnél, pihenõkeresztnél) kétnyelvû (magyar-német), olvaható ismertetõtábla, pihenõpad található. Ez utóbbira így az elején nem volt szükségünk, így a nap erejét megtapasztalva szántóföldi kultúrák között gurultunk lefelé a mûútig, a bozótban meglestük az egykori fekedi vasútállomás épületét meg egy-két kóbor sínszálat, közben Bubu régi MDmot-os történetekkel szórakoztatott.


A következõ ponton várt a Jakabéczy-kereszt a következõ ponttal, ennek a keresztnek a története igen érdekes, úgyhogy ha mész a túrára é csak egy tájékoztató táblát olvasol el, akkor ez legyen az.  Ezután kis gerincút, majd nagyon hosszú mûút következett, de még nem fûtötték be teljes erõvel a kályhát, úgyhogy csak elértünk az István-kunyhónál lévõ ellenõrzõpontot, ahol vizet is kaptunk. Innen csak le kellett gurulni a faluba vissza (~3,5 km), ahol a bázison bõséges ebéd volt szalonnás, szalámis, vajas kenyér, lekvár, mindenféle zöldség, szörpök stb.


Nehéz volt búcsút mondani a szíves vendéglátásnak (ugye ezt így szokták írni természetjáró szakfolyóiratokban?), de rájöttem, hogy amíg egy helyben ücsörgünk, addig nem haladunk, úgyhogy kézbe véve a második szakasz itinerét nekivágtunk a kék körnek. Az elsõ pont újra a már ismert Schmidt-keresztnél volt, de innen a korábbihoz képest ellenkezõ irányba indultunk. Délidõben már igencsak tûzött a nap a szántók felett, de azért csak elértünk a ma már más irányból meglátogatott Stiller-keresztet, ahol két sporttársnak segítettünk átjutni az elektromos kerítésen, mert az egy kilométerrel korábban lévõ kiakasztós kaput nem vették észre és rossz oldalra kerültek.


A Gyantás-völgyön lefelé végre szép erdõben haladhattunk, majd egy kis mászás után meg is érkeztünk a Harsányi-kereszthez, ahol még esõház és padok-asztalok is voltak. Pár lépés erejéig szívhattuk magunkba a nyolcvan nap hõsének lábnyomainak illatát, de sajnos hamar letértünk a DDK-ról az elvben zöld, gyakorlatban fehér jelzésalap jelzésre, hogy nagyjából a gerincen haladva szép kilátással tarkítva leérjünk Ófalu szélére, ahol "a pont éber õre", Nád Béla várt környezeti hõmérsékletû asványvízzel és müzlivel.


Itt utolért Tibet és VadMalac, kicsit tudtunk velük beszélgetni felfelé menet, egy szekérúton kellett felsétálni a vadászházig, onnan pedig sajnos több kilométer aszfalt következett, a végén újra a DDK-n, amíg vissza nem értünk az István-kunyhóhoz (közben lefeküdtem pár percre egy padon, az jól esett), ahol újra tankolhattunk a végsõ szakasz elõtt. Kicsit váratlanul ért, hogy a "legurulunk Fekedre" helyett elég sokat kellett felfelé menni, de legalább kellemes erdei ösvény volt, a végén kiértünk egy szántóra, a keresztnél pihenõ aratómunkásokat beavattuk a rendezvény részleteibe, majd be is értünk újra Fekedre, ahol a délben már megtapasztalt bõséges ellátás örömeit élvezhettük.


Egy órácska pihenõ után továbbálltunk a Dombay-tó irányába, hogy a másnapi Csontok útja túra elõtt eludjunk egy jót, sõt még egy strandolás is belefért a tóban... De ez már egy másik történet.


Köszönöm a Szigethalmi Egyesületnek a túrát, a pontõröknek, szervezõknek a kedvességet és a rendezést, mindenképpen ajánlom a túrát!

 
 
 Túra éve: 2014
ThommybojTúra éve: 20142014.07.05 16:13:33
megnéz Thommyboj összes beszámolója

Fekedi keresztutak 25


 


A túra Fekedrõl indult egy eldugott, de nagyon tiszta és rendezett faluból. A túra két részbõl állt. A zöld körbõl és a kék körbõl. A kiírással ellentétben a szervezõk tökéletes döntést hoztak, amikor a zöld kört rakták elõrébb, hiszen a zöld körben kevesebb az árnyék és több mûút is van benne. Így reggel rögtön ennek vágtunk neki. A zöld körön gyorsan eljutottunk falu széléig, majd innen több ízben is találhattunk maradványokat a régi Bátaszék-Pécs vasútvonalból.


Az elsõ ellenõrzõpont után egy kis tréfát is beraktak a szervezõk. Az adott pontnál az út kettévált és a mazohisták mehettek jobbra, ami igaz, hgoy árnyékosabb volt, viszont voltak belogó ágak és csalán is. A hedonisták a szántóföld mellett folytathatták útjukat. A két út egymástól kb 10 méter távolságban haladt, majd a végén összeért. A szántóföldeket elhagyva aszfalton kapaszkodtunk felfele, ezután pedig egy unalmasabb mûutas szakasz következett. De ezt letudva ismét erdõbe értünk, és gyorsan elértük a következõ ellenõrzõpontot, ahol többféle nagyon finom ostyaszelettel és vízzel kínáltak minket. Innen viszonylag gyorsan visszaértünk a faluba. Itt megkaptuk a kék kör ellenõrzõfüzetét, és itt már vártak minket minden földi jóval. De nem ettünk sokat, hiszen várt még minket a második kör.


A túra eleje szántóföld mellett haladt, majd beértünk az erdõbe, ahol hangulatosan kacskaringózó úton értük el a legnagyobb emelkedõt. Ennek a tetején volt az ellenõrzõpont. Innen egy kisebb mûutas szakasz következett, amely végén, ismét eljutottunk az elõzõ körben már meglátogatott ellenõrzõpontra. Itt ismét megkínáltak minket ostyával és vízzel. Innen egy patakmeder mellett folytattuk utunkat, amely a kukoricaföldekre vitt. Innen pedig lassan vissza is értünk Fekedre. Most már jöhetett az eszem-iszom dinom-dánom. Hihetetlen vendégszeretett, zsíroskenyér, kolbász, szalonna, paradicsom, paprika és többféle lekvároskenyér és többféle szörp várt minket. Ajánlották, hogy érdemes megnézni a temetõt és a falut. Tényleg gyönyörû falu. A temetõ rendezett, akárcsak az összes ház. A faluközpontban játszótér, kemence, tavacskák. Sátrazási lehetõség és vendégház is rendelkezésre áll az itt maradni kívánoknak.


Tökéletes rendezés, hihetetlen vendégszeretet. Köszönjük a túrát.