Túrabeszámolók


Merzse-mocsár nappali/éjszakai

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.07.03 05:16:09
megnéz regulat összes beszámolója

Budapest egyetlen megmaradt mocsara eleve jó helyszín a futáshoz, kiránduláshoz. Ráadásul a "helyi erők" által szervezett éjszakai túra, így a nyári iskolaszünetben különösen népszerű. Nem volt ez másképp az idén sem. A Rákoskerti Lemaradás ismét egy jó hangulatú túrát hozott össze. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
freeuserTúra éve: 20162016.07.02 09:32:30
megnéz freeuser összes beszámolója



Rákoskerti komédia


Merzse-mocsár 20É (2016. 07. 01.)


Olvasva talán nem annyira vicces, de megélni elég komikus volt ezt az éjszakát.


Érkezés fél kilenc tájban, még könnyű parkolás. Nevezés, a 20-as távon első bálozás. A 9 órási hivatalos rajtig már vagy ötvenen neveztek, a szervezők azt mondták, nincs hivatalos indítás, kilenckor lehet menni. A nálam korábban nevezettek azonban valahogy elszivárogtak, kevesen várták ki a hivatalos rajtidőt, kilenckor csak egy-két ember lézengett a játszótér kapujában.


Pontban kilenckor nekiindultam a távnak, még az 1. EP (Vida-domb, 1 km) előtt megelőzve sok korábban rajtolót. Kiérve a városból a Merzse-mocsárhoz vezetett az út, ahol a második pecsét is a füzetbe került (2. EP, 4 km). A mocsárból kiérve széles földút, táblával, jobbra 10, balra húsz. Balra vettem az irányt. A jelzetlen utak szakasza következett, az itiner szerint szalagozás segíti a tájékozódást. Megelőztem egy túratársat, majd egy kereszteződésben elbizonytalanodtam. Amerre a széles földút folytatódott, onnan vad kutyaugatás hallatszott, behajtani tilos tábla, felirattal: fegyveres őrrel és kutyával őrzött terület. Kicsit visszamentem, gyanús volt, hogy a túratárs sehol. A leírás nem segített, utólag belátva a térkép segíthetett volna, elég egyértelmű volt. Hozzátéve, hogy az ember százszor meggondolta a zseblámpás térképezést, mert rögtön köbméteres rovarfelhő vette körül.


Jött szemből egy csoport túrázó, hozzájuk csatlakoztam, mind úgy véltük, hogy mivel elkanyarodást jelző szalagot nem láttunk, biztosan a széles földút a megfelelő. A mellettünk lévő kerítésen kikandikált egy ló, és tucatnyi kutya mind vadabbul ugatott. A gyanú, hogy nem jó felé megyünk, fokozódott, ezt csak tovább erősítette, hogy a kerítésen belülről ránk kiabáltak, hogy mit keresnek itt, ez magánterület. Ekkor már teljesen sötét volt. A hang elhitte, hogy eltévedt túrázók vagyunk, így kutyák vagy golyók ránk eresztésére nem került sor. A kis csapat egy GPS-t hívott segítségül, beállították rajta a feltételezett következő ellenőrző pontot, és indultunk is az új irányba. Ekkor már jó úton voltunk, csak épp a másik irányban, ám mindezt akkor még nem tudtuk. A biztonságot újból a pont hozta vissza. A pont, ami olyan frissen érkezett, hogy még meleg volt, ám kiderült, hogy akik pont odaértünkkor érkeztek, ők egy pont, de pont nem az pont, amit mi szerettünk volna. Ez volt a 4. EP, a Radar, amit a jelzett 13,1 km helyett kb. 10 km-nél értünk el. A pecsétet megszereztük, és tovább indultunk azon az úton, ahonnan érkeznünk kellett volna, a 3. EP felé. Annyit tudni kell, hogy a szerkezetileg nyolcas alakú túra alsó szárán jártunk, így elvileg mindegy volt, merről haladunk. (Utólag kiszámoltuk a GPS adatok és az itiner összevetésével, hogy tévelygésünk csak párszáz méter pluszt jelentett.) Ahogy várható volt, innen kezdődtek az újabb komikus jelenetek. Szembe jöttek ugyanis a leggyorsabbak, akik a megadott úton haladtak a 3-astól a 4-es pont felé. Ők gyorsak voltak és magabiztosak, öt tévelygő látványa nem bizonytalanította el őket. Köztük volt a lehagyott srác is, akivel tisztáztuk, hogy ő még kiabált is utánam, hogy túlmentem, de én ezt a kutyák ugatásától nem hallottam. A később szembe jövő csoportokban azonban már komoly aggodalmat, elbizonytalanodást keltettünk, gyakran kellett magyarázni, hogy ők jó úton járnak, nekünk nem kéne ott és úgy lennünk. Szűk 14 km-nél elértük a 3. EP-t (Repülőtér széle), aminek 9,1 km-nél kellett volna bekövetkeznie. Folytattuk utunkat tovább ott, ahonnan érkeznünk kellett volna, a nyolcas épp ellenkező csücskében lévő 5. EP felé. Természetesen erős szembeforgalommal, újabb magyarázatokkal. Végre megtaláltuk a nyolcas két szárát összekötő rövid, közös szakasz elágazását, ahol egyesültünk a jó irányból érkező virtuális énünkkel, és megállapítottuk, hogy igen, ez az elágazás, amin túlmentünk, ahol kiabáltak utánam, ahol kollektíve elrontottuk. Ahogy korábban írtam: a térképen tényleg egyértelmű volt ez a kettes ponttól jőve balos lefordulás, de egy rövidzárlat okán elvétettük. Viszont itt meggyőződtünk arról, a saját felelősség beismerése mellett, hogy még más elágazásoknál a gondolkodást elkényelmesítő táblák és szalagok voltak, itt egy árva jel nem utalt arra, hogy a széles földutat egy alig észrevehető, fűvel benőtt szekérúton balra el kellene hagynunk. Így lett az, hogy a nyolcas alsó szárán ugyanazt az utat, a kis kutyás kitérőnkkel, mentük végig, csak épp fordított irányban. A hiba korrekciója azonban összességében remekül sikerült.


Innentől már minden a legnagyobb rendben ment, az 5. EP (Gémeskút, 16,7 km, nekünk kicsit több) finom, mézédes barackkal lepett meg bennünket, és ütemesen haladtunk a széles, homokos földúton Rákoskert felé, ahol a platánsoron (6. EP, 19,9 km, nekünk kicsit több) megkaptuk utolsó pecsétünket, és négy óra gyaloglás után, immár szombaton beértünk a célba.


A számtalan hullócsillag, amit útközben láttunk, az éj jótékony hűvöse és a jó társaság felülírta végül a botlás frusztrációját, és ismét megfogadtam, hogy erősebben kell támaszkodni a térképre, „mindig, minden körülmények között”.


A Rákoskerti Lemaradás ismét jó túrát szervezett. Nekem tetszik ez a Lemaradás szó. Mert emberarcú különc. Nem Torpedo, Dinamo, Haladás, Előre. Amolyan árral szemben. Ahogy mi is csináltuk :-).


 


 

 
 
AranyperzsaTúra éve: 20162016.04.23 19:24:58
megnéz Aranyperzsa összes beszámolója
Sziasztok!

Az egyik kedvenc túrám! Már maga a név is olyan misztikusan hangzik: MERZSE-MOCSÁR!
Felvirradt a nap, hogy ismét túrázhassunk. Kicsit borongós volt a kezdet, de annál vidámabb. Édesanya és Édesapa is csatlakozott a csapathoz, ami kimondottan nagy örömöt okozott!
Az Örsön, míg várakoztunk a többiekre, noss hát az kész tanulmány..... érdemes, csak úgy nézelődni, szemlélődni....
Megérkeztünk a rajthoz. Minden nagyon rendben ment. Profi csapat.
Kezdtek a felhők elvonulni. Első ellenörzőpont. Vonat sínek. Föld. Kutya panzió.
És végre elérkeztünk a Helyhez! Hihetetlen madár hangok. Illatok.
Ez volt a harmadik túránk, de eddig most volt igazán mocsaras a Merzse-mocsár. Csodás volt. Izgalmas.
Volt a mocsár majdnem közepén egy faház, stégen lehetett megközelíteni. Még az első túránkon, be tudtunk menni. Tavaly már olyan vacak állapotban volt, hogy nem lehetett megközelíteni. Idén pedig már nem is volt meg. Lebontották, de építettek helyette egy kilátót. Szépet, magasat. Már írtam, nem vagyok jó viszonyban a magassággal, de most hős voltam. Felmerészkedtem egészen az első fordulóig....nem mondanám, hogy túl jól éreztem magamat, de a látvány kárpótolt. És a képek is szépek lettek.
Ez volt a második ellenörzőpont. Nápolyit kaptunk.
Mentünk, mentünk. Jó hangulatban, lelkesen. Csemegéztünk, nézelődtünk, nem tudtunk betelni a táj szépségével. A nap is kisütött, a madarak folyamatosan énekeltek. Minden olyan nagyon rendben volt. És ez így jó.
Gémeskút. Ellenörzőpont. Almát kaptunk. Szépet, finomat, zamatosat.
Homokos úton haladtunk. Ez igazából, akkor érdekes, ha jön egy autó szemből. Jött......
Platánsor. Nagyon hangulatos utca. Ellenörzőpont. És már nem kellett sokat sétálni a célig.
Megkaptuk a pecsétjeinket. Zsíros kenyér, hagymával. Ezt választottam a finomságok közül.
Lassan elindultunk haza. Jó volt, hogy Édesnyáék is velünk jöttek, és részesei voltak a mai napnak! Anya, Apa máskor is gyertek, puszi! :)
Mindenkinek ajánlom, szépséges, varázslatos hely!!!!
Köszönet a szervezőknek!














 
 
AranyperzsaTúra éve: 20162016.04.23 19:24:31
megnéz Aranyperzsa összes beszámolója
Sziasztok!

Az egyik kedvenc túrám! Már maga a név is olyan misztikusan hangzik: MERZSE-MOCSÁR!
Felvirradt a nap, hogy ismét túrázhassunk. Kicsit borongós volt a kezdet, de annál vidámabb. Édesanya és Édesapa is csatlakozott a csapathoz, ami kimondottan nagy örömöt okozott!
Az Örsön, míg várakoztunk a többiekre, noss hát az kész tanulmány..... érdemes, csak úgy nézelődni, szemlélődni....
Megérkeztünk a rajthoz. Minden nagyon rendben ment. Profi csapat.
Kezdtek a felhők elvonulni. Első ellenörzőpont. Vonat sínek. Föld. Kutya panzió.
És végre elérkeztünk a Helyhez! Hihetetlen madár hangok. Illatok.
Ez volt a harmadik túránk, de eddig most volt igazán mocsaras a Merzse-mocsár. Csodás volt. Izgalmas.
Volt a mocsár majdnem közepén egy faház, stégen lehetett megközelíteni. Még az első túránkon, be tudtunk menni. Tavaly már olyan vacak állapotban volt, hogy nem lehetett megközelíteni. Idén pedig már nem is volt meg. Lebontották, de építettek helyette egy kilátót. Szépet, magasat. Már írtam, nem vagyok jó viszonyban a magassággal, de most hős voltam. Felmerészkedtem egészen az első fordulóig....nem mondanám, hogy túl jól éreztem magamat, de a látvány kárpótolt. És a képek is szépek lettek.
Ez volt a második ellenörzőpont. Nápolyit kaptunk.
Mentünk, mentünk. Jó hangulatban, lelkesen. Csemegéztünk, nézelődtünk, nem tudtunk betelni a táj szépségével. A nap is kisütött, a madarak folyamatosan énekeltek. Minden olyan nagyon rendben volt. És ez így jó.
Gémeskút. Ellenörzőpont. Almát kaptunk. Szépet, finomat, zamatosat.
Homokos úton haladtunk. Ez igazából, akkor érdekes, ha jön egy autó szemből. Jött......
Platánsor. Nagyon hangulatos utca. Ellenörzőpont. És már nem kellett sokat sétálni a célig.
Megkaptuk a pecsétjeinket. Zsíros kenyér, hagymával. Ezt választottam a finomságok közül.
Lassan elindultunk haza. Jó volt, hogy Édesnyáék is velünk jöttek, és részesei voltak a mai napnak! Anya, Apa máskor is gyertek, puszi! :)
Mindenkinek ajánlom, szépséges, varázslatos hely!!!!
Köszönet a szervezőknek!














 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.07.09 07:18:44
megnéz regulat összes beszámolója

A Rákoskerti Lemaradás túrái megbízható élményt jelentenek, így a tavalyi elsõ éjszakai túra megismétlése adtamagát. Nem csalódtunk. Bõvebben a blogban.

 
 
getheTúra éve: 20152015.07.05 20:40:16
megnéz gethe összes beszámolója

Átkelt a hajó a vízen és kiszállt és nézett hogy milyen

A túlsó part és hát más volt, csak fehér házak és ápolt

Kertek, sok rózsaszín állat, mindegyiken fehér szárnyak,

Az oroszlán mer' olyan nagy volt, félt, mikor repült és karmolt,

Így hát õt kikerülték a Malév gépek, is és benne az ürgék mutatták a kisrácnak,

Hogy Pistike, láttad ezt, láttad?


(Kispál és a Borz: Pistike a Malév-gépen)


Merzse-mocsár 20 éjszakai


A család az "éves rendes nyaralását" tölti vidéken a héten, úgyhogy "kaptam" egy fullos túrahétvégét. Eredetileg a két Geresdi-dombságbeli túrát néztem ki, de Bubu megemlítette, hogy még egy Merzse-éjszakai is beleférne elõtte. Kicsit defektes az ízlésem, úgyhogy egy olyan túrára, aminek olyen nevû ellenõrzõpontjai vannak, hogy Radar, meg Repülõtér széle stb., nem volt nehéz igent mondani, még akkor is, ha kicsit sejtettem, hogy meglesz még ennek a böjtje... 


Összepakoltam a hétvégére, elbuszoztam Dél-Budára, aztán rövidesen a Bubu-mobillal száguldottunk Maminkával és Bubuval, útközben Kriszta is csatlakozott, elautóztunk Rákoskertre, a raktot térkép alapján könnyen megtaláltuk a játszótéren, a közelben még parkoló is lett. Bár a sor ijesztõen hosszú volt, elég gyorsan haladt, így pár perc múlva itinerrel a kézben el is rajtoltunk, közben laci069-ékkel is sikerült pár szót váltani. Az elsõ pár kilométer Rákoskerten belül vezetett a házak között, hamar megérkeztünk a Vida-dombra, ahonnan pompás kilátás nyílt a lemenõ nap utolsó sugarai által megszínezett Budai-hegység vonulataira - több mint 200 méteren voltunk ekkor. 


Pecsételés után legurultunk a dombról, és rövid séta után már jelzett úton is voltunk - piros kereszt és zöld béka jelzés lett a társunk hosszú idõre, Keresztezve a békéscsabai vasútvonalat egyenesen célbavettük a túra névadó helyét, közben a csaknem telihold is megjelent a látóhatáron. A mocsárban hangulatos, jól jelzett ösvényen kanyarogtunk, éjszakai hangokkal és illatokkal kísérve, nemsokára egy pihenõnél meg is lett a Roliék által õrzött második pont. Innen kis csokievés és beszélgetés után hamar továbbálltunk, és hamarosan megérkeztünk a 10-20 távok szétválásához, így Krisztának is búcsút intettünk, aki sietett haza mert másnap más dolga volt. Megcéloztuk a "repülõtér széle" ellenõrzõpontot fényvisszaverõs szalagozással és néha táblákkal segítve, amikor kiértünk az erdõbõl, a szántóföldön lámpa nélkül is lehetett haladni. Útközben elég sok leszálló, érkezõ fapados gépet lehetett megnézni és meghallgatni, nekem nagyon tetszett - a repülõrõl is érdekes lehetett nézni a sok fénypontot a mezõn. A harmadik pont után visszafordultunk szinte, négy kilométert haladtunk a reptér kerítése mellett, tovább fokozva a közlekedésszkmai élvezeteket,


A negyedik pont a "Radar" nevet viselte, és meglepõ módon tényleg egy radar tövében volt, innen némelyek a rövid utat választották, mi meg a kijelöltet, ami vagy három kilométerrel hosszabb volt ugyan, de hiszen minden kilométer ki van fizetve vagy mi. Nemsokára visszaértünk a távok elválásához, majd indultunk tovább, ismét jelzett úton. Érdekes módon a végig fonódó piros kereszt és zöld béka jelzés néhol több ágra szakadt. Mi haladtunk tovább a Merzse tanösvény jó állapotú és informatív táblái mentén, majd megérkeztünk a Gémeskúthoz, ahol barackot kaptunk. Innen már csak egy jókora egyenes várt és visszaértünk a túra elején már érintett vasúti átjáróhoz, elbúcsúztunk a reptér fényeitõl és a gyönyörûszép platánsoron (ahol még volt egy utolsó ellenõrzõpont) visszaértünk a célba. 


Itt a díjazáson kívül finom és friss zsíros kenyér várt zöldségekkel, amit köszönök ezúton is.


Összességében a Lemaradás egyesülethez méltó színvonalú, jól szervezett péntek esti túra volt, nem zavaró népsûrûséggel, szép útvonallal és érdekes látnivalókkal - mindenképp ajánlom!


Túra után két óra alvás, aztán indulás Fekedre - de ez már egy másik történet...


 

 
 
 Túra éve: 2014
regulatTúra éve: 20142014.07.05 15:13:35
megnéz regulat összes beszámolója

A rövid táv kocogós teljesítésérõl a beszámoló: Denevér mód

 
 
olsenTúra éve: 20142014.04.28 06:32:37
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,a Merzse..


Szokás szerint éjszakás elõadás után,a kispesti expressz száguld velem kifelé keletnek,Kucorgó tér célozva,nincs tömeg,lehunyt szemû utasok,a sofõr éber,röpke ötven perc,és Pestrõl Pestre ,két kerület,szomszédok,az ötös metró majd talán..és gyalogolok,az esõ szemetel,mint hajléktalan az utcasarkon,a rajt pörgõs,nincs sor,mint a rákoskertiektõl már megszoktuk,igaz,nem az elejét csípem,hanem a közepének a végét..esõköntöst öltök,és indulok,mert nyûgös lennék,ha nem,ha most sem..kell a jelvény és a pont,de a levegõ és a mehetnék is noszogat,irány a Vida-domb.Ez még városi pont,körbeépített kereszt,sportos pontõrök szívják a füstöt az esõbeállóban,az utat a felcsúti vállalkozás csatornázza,úgy tûnik,nincs helyi erõ erre sem,pedig a bejárás vagy a benntlakás nem lehet olcsó,viszont a szombat is munkanap.játszótér,gyerekeknek,a felnõtteknek ott a parlament..és a következõ utca kivezet,síneken át,homok,kutyapanzió,és innen zöld és magány,nem egy tömegtúra,legalábbis ebben az idõpontban.Ázok szorgalmasan,a homok elviszi a csapadékot, erdõ,távolból lõnek,talán nem ránk,békás tanösvényen hatolok és ötölök,remek szalagozás segíti a túrázót,és a második pont,autós,a mocsár kellõs közepén,teát is ád,barátságos arc..egy-egy tétova túratárs elõttem-mögöttem,nna,lehet még itt nyüzsi,a reggel az reggelnek tûnik..séta tovább,az esõ csak hull,de csak az illem kedvéért,remek a zöld szín,tavaszi virágok a bokrokon és a fák alatt,az akác még óvatos,csak levélkezdemények..nád,hárs,nyír,tölgy,juhar és fûz emlékeztet a mocsár jellegre,amúgy víz nincs,és a homok fõ félesége az akác lesz..két jégkorszak között vagyunk,sietni kell,el kell venni a természettõl,amit lehet,és megkeseríteni egyúttal a másik ember életét,ez a mi játszóterünk,csak fejlõdésnek nevezzük,mert a magyar nyelv nagyon gazdag,árnyalt,Jókai is megmondta,jogászkodó politikusaink pedig folyamatosan világítanak rá..tanya mellett rongyolok, nincs fölötte légkábel az elektronoknak,talán földalatti sem,merthogy sötét van,csak a kutya csahol,a gazda azonban távol lehet,bár autók parkolnak a homokon..itt már a légikikötõ kezdõdik,olyan két-háromszáz méteres távolságból figyeljük,szekérútról,itt is pompás szalagozás segít,bátran futható a táv,ha ehhez öltöztem volna..fiatal párt érek utol,remek tempót mennek,és máris a reptér sarka,a vízgyûjtõ patak száraz,mint a szaharai futó torka,pedig esett,szemerkél most is,csoki és pecsét van,gyerekes család a pontõr,a levegõztetést autó segítette,és az adminisztrációt is a fiatalokra bízza a családfõ,remélhetõleg ennek ellenére nem lesznek hivatalnokok,talán nem kellene több..ott a közmunka is..és fordulok,mert a szalag is,a kerítés mellett vissza,a kerítésen túl gép érkezik, landol,fotózom,ilyen is csak néhány tucat van még,és az internetrõl is letölthetõ,meg hát az esõ is elállt..a visszafelé már tucatnyi szembejövõt hoz,vizslás túrázó az ikonok közül,futó arcok is,csak felébredtek néhányan,radar egy és radar kettõ,pecsét van,a síkon tombol a tavaszi virágözön,sárga-barna-kék-fehér szigetek a zöldben..itt is cukor van a pecsét mellé,saját készítés..vagy mégsem?..nyomulok tovább,újabb párt elõzök,egyre több a szembejövõ egyed,és papír van a kezükben,ezek a bajtársaim,akik megvárták,hogy elálljon az esõ,ilyen történet volt már a hadi események között is feljegyezve..és elhagyom az érkezõ pontot,a gémeskút felé törtetek, embertelenül kellemes a környezet,szó szerint és átvitt értelemben is,a virágfelhõ a mezõn és az útmenti cserjéken,eladó ház jobbról,benzinkutas ember árulhatja,állapítom meg Winetouhoz méltóan..és narancsos pontõr a kút mellett,ami dróthálós védelmet élvez,mindkettõt az Unió és a kormányzó párt figyelmébe ajánlanám..innen már kis és kisebb táv is van,ennek megfelelõen a népsûrûség is nõtt,elõzgetek a vetés szélén,magas a gabonaféle,szalma bizonyosan lesz.. visszatértünk az ebõrzõ panzióhoz,a síneket keresztezem,persze óvatosan,erre az itiner is figyelmeztet.A vasút után balra,és az állomásnál jobbra,akár történelmi párhuzamot is kihallhatok ebbõl,csak az elmúlt nyócévhez hasonlatosan elmúlt tizennyóc kilométer van mögöttem..bajszos magyar pontõrök hívják föl a figyelmemet a közeli vendéglátó helyre,nem,menni kell..cél van,oklevél,kitûzõ,háromórás szintidõ,és egy másik arc,akinek csak kétóratizenöt kellett, hja,fiatalság,bolondság..azért az Õrsig kísér,buszon persze..


Remek szervezés,remek túra,mint a rákoskertieké általában..itt a helye mindenkinek..