Túrabeszámolók

Aranybulla emléktúra 11 km - 29 m szinttel - 2:35 alatt

Vasárnap kicsit kómásan keltem, még bennem volt az előző napi túra, de nem hagytam magam visszaaludni ahhoz képest sem, hogy kinézvén éppen ömlött az eső.

Gyorsan néztem egy radarképet és láttam hogy hamar elvonul, és jó kis túraidő várható ma is. Ez így is történt, mire a vonattal suhanok Székesfehérvár irányába, már a napsütésé a főszerep. Szerencsére nem késett a vonat, mert bizony várt rám az állomástól majd' 6 km gyaloglás a rajtba, ami Székesfehérvár teljesen külterületén az Aranybulla emlékműnél volt. Jól szét is aszalódtam a napon mire odaértem. Pont akkor érkezett meg egy helyi busz, amiről igen sok túrázó szállt le jó pár ismerőssel együtt. Nem baj, nekem jó volt ez így most.

Bejelentkezvén Imrénél, megkapom térképvázlatomat, és az utcaneveket. Szerencse hogy jó szemem van, és ki tudtam igazodni a miniatűr térképen úgy ahogy. Máris felmászok az emlékműhöz, és fotózok, olvasgatok. Ez után az Öreghegyi-bányatóhoz visz utunk, ahol a hattyúkon kívül feljebb érve igen szép panoráma mutatkozik. A Szent Donát-kápolna előtt utolérem Szászfai Gabiékat, majd fotózok mindenféle érdekességet közben. Az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templom előtt utolérem Róth Andrist, és Vági Petit. Jót dumcsizunk, és innentől együtt túrázzuk végig a távot. Közben betérünk a Halesz Betérőhöz ha már ez a neve. Egy korsó sör 490 Ft volt, szerencsére még vannak ilyen helyek. Jólesően elfogyasztva, tovább túrázunk a forróságban. A Krisztus Király-templomnál könnyen megválaszoljuk a kérdést, majd találkozunk Kovács Barbival, és innen már négyesben haladunk tovább. Egy temetőn szó szerint keresztbe vitt utunk, majd hamarosan megérkezünk Székesfehérvár belvárosába. Itt annyi fotótéma lenne hogy sosem érnék be, így most csak nézelődünk, és próbáljuk meglelni a térképen a helyes utat. Az Országalma feliratát kellett bevésnünk itinerünkbe, ez volt a következő feladat. Fehérvár belvárosa gyönyörű, mindig rácsodálkozok.

Végül még egy kérdésünk volt, a 69-es előre emlékműnél. Elég nehéz volt erre pontos választ adni, de a célban Imre mondta hogy ügyesen számoltam, jó a válasz.

Kis városi séta után a cél a Prohászka templomnál volt, ahol Imre várt minket, és megkaptuk igen szép díjazásunkat. Szerencsére innen már nagyon közel volt a vasút, és Andrással immár Pest felé vettük az irányt.

szia emberek,az Aranybulla..

Velencei hegység,onnan is Pákozd:szerintem anno a horvátok is azért veszítettek itt,mert a logisztikája a tömegközlekedésnek nem a legszerencsésebb,a teljesítménytúrázó szempontjaiból legalábbis.De autó és autópálya van,innen ez csak pénz és kapcsolatok kérdése mindössze,mint minden ebben az országban.Reggel negyed nyolc,toporgok egy autónál,a fõrendezõ üveget nyom a kezembe,hiányt pótol a belsõmben,fizetek neki és elküld egy papírral,hogy írjak rá föl dolgokat.Miért is nem keres rá internetesen,mint annyian..?Azért elindulok,megteszem neki,hogy ellenõrzöm a világhálót.Fölfelé a kocsma mellett,dér és hideg van.Kút és itató mellett fényképezkedek,eddig ez meg sem ragadt az emlékekben,most pótolom.Föl-föl szaladok a domboldalon,melegedést és kilátást keresek,elõbbi meg is van.Csakhamar a Pandúr kõ számát rögzítem,a számozás biztosan uniós elõírás,legalábbis régebbi emlékem nincs róla,talán mert senki sem kérdezte eddig,de mióta Brüsszel ezt is támogatja,mert kissé inog,mint a Balaton felvidék egyes részei,de közösen támasztjuk olasz és román társakkal,azóta rendben van,csak úgy,mint az ország.Megyek is tova és le,másik jelzésen,vissza a faluba,flaszterozni,mert a kerékpárút a túraútvonal,bár a jelzések szellõsek.Tópart mellett el.Irány Kisfalud,a kastély továbbra is eladó,de szemben a kocsma él és nem eladó.Eldobható karácsonyfa tömege várja a vásárlókat,sorállás nincs.Fehérvári és budapesti gyerekekkel múlatom az idõt,majd a varázskezû barátom hoz egy régi bútordarabot,akit másfél éve nem láttatok.Fut,és boldog,na,ez is visszajött,bár kistávra,de mosolyogva.Az emlékmûnél a fõrendezõ,és az üveg,mindkettõnek örülök.

Londoni vérrokon jelentkezik telefonon,dumálunk,kerül,amibe kerül.Kint melegebb van,hja,régebb óta uniósak,meg az óceán is közelebb van,mióta minket elvágtak a tengertõl,és csak édesvízi nagyhatalomként tengõdünk.Még a halakat is sózni kell karácsonykor,miután kibeleztük õket,ezt csak úgy mondom,a kétbalkezes szakácsoknak,akiknek már szakácskönyvük is van,meg krumplihámozójuk.Megint az ingókõnél járok,a nyolcas forma útvonal másik oldalát kezdem,lehetne jobb vagy akár baloldalinak is nevezni,ahogy azt félkörök esetében már megszokhattuk.És igen,a kockakõ,élére állítva,alatta szám,akár az embereknek a hátán a rács mögött,a tajkártyán a szabadoknál.Papírok mondják meg,hogy ki vagy és hogy mennyit érsz,mondta egykor a kövér szemüveges billentyûs,és sikere volt.Ma az információözön egy numerikus karakterlánc,ez vagy Te is,karácsony elõtt,a pákozdi földvár felé félúton.A Hurka völgy – nevét bizonnyal felfedezõje adta – telitalálat az ének ezen szakaszában,a helyiek is így vélik,sok a tébláboló,kutyázó és nõzõ sétaember rajtunk kívül is.Angelika forrás,itt hó is van,nem egy jégszekrény borult ki,némileg több.Tovább,Likas kõ,átlátni rajta,de semmit nem látni ott sem,ami érdekes.Innen beborítunk a Gyapjashoz,a fõrendezõ itt is ott van,pálinkát veszek át tõle,az üveget visszakéri,kupakostól.Testét mandarinnal próbálom melengetni,magyar narancsot vél benne felfedezni,azért elteszi,késõbb jól jöhet,még vannak népek mögöttünk.Át a falun,a doni emlékmû irányába,itt is költöttünk pénzt bõven,hiszen a meleg ruhán spóroltunk anno.A takarékos embernek most szobrot akarunk,lóval.Helyes,egyes lódarabot már úgyis kiosztottak sokunknak.A halászcsárda csukva,itt se bor,se kávé,se senki,úgyhogy visszafordulunk,mert Pákozd következik.

Újra a Piedone,és éppen a busz is befut,Fehérvárig röpít..

Remek túra,ahogy megszokhattuk az egyletvezértõl,jövõre is..mindenkinek ajánlom,a Velencei amúgy is egy kicsit mostoha..