Túrabeszámolók


Várak a Vértesben

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.07.02 21:51:40
megnéz nafe összes beszámolója

Várak a Vértesben 44-es táv


GPS-el mért távolság: 46,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1020 m.


Töprengtem egy sort, mielõtt eldöntöttem, melyik túrát válasszam hétvégére. A Kõris körül extrém és a montis táv túl sok lett volna a nullára írt állóképességemnek, a normál távot rövidellettem (az Észak-Dunántúl Kupával is jól állok), így végül is a vértesi túrát választottam, mint középutat, bár itt meg a szintidõhöz szükséges 4,4 km/h-s átlagsebesség volt a riasztó, ami aztán ráadásul 4,66 km/h-nak bizonyult. A túrát azzal is bonyolítottam, hogy új típusú lúdtalpbetétet próbáltam ki, aminek 3-4 hét a megszokási ideje, én pedig két és fél napja kaptam meg.


A szûk indítási ablak miatt igyekeztem korán Oroszlányba érni, ami sikerült is. Negyed hét körülre beneveztem, s neki vágtam a távnak. A városból hamar kiértem, majd kisvártatva letérhettem az aszfaltútról is. Oroszlány környékén még nem gyalogtúráztam a Vértesben, csak montival jártam erre, és a sok homokút miatt nem szeretem. Gyalog azért nem olyan rossz. Az itiner szerint, Majk-nál át kellett térni a sárga jelzésrõl a pirosra. A gond csak az, hogy a két jelzés nem találkozik. Ahogy én is, úgy az elõttem indulók is benézték ezt, csak nekem szerencsém volt, mert alig 50 m után kiderült, a szembejövõ túrázóktól. Õk nagyobb kitérõt tettek. Amikor a piroson, az csákvári út után kiértünk az erdõbõl, szép volt a kilátás. Fotózás terén igyekeztem magam visszafogni, a szûk szintidõ miatt, de azért elég gyakran álltam meg. Vértessomlón jó páran levágták a piros jelzés eléggé fölösleges kanyarját. Mivel pontos távot szerettem volna kapni, ezért mentem a jelzésen. Sajnos a piros jelzés faluból kivezetõ szakasza biciklivel nehezen járható, hol a homok, hol a szétmosás miatt. A kék jelzésre történõ áttéréstõl kezdve, egészen Új-Mindszentig ismert terepen talpaltam. Vitányvár elõtt megnéztem a térképet, melyik úton visz föl a várhoz. Mivel nem volt kötelezõ haladási irány, ezért a zöld romjelzésen mentem föl, mert a meredeksége miatt fölfelé könnyebb. Lefelé már estem rajta. Jól választottam, mert bõven a vár elõtt meglett a felírandó jelszó. Trükkös elhelyezés. Akik a könnyebb úton akartak menni oda-vissza bukták a partit. Elég idegesítõ lehetett a várban keresgélni a jelzést.


Mentem tovább. A Gráciák-bérceinek kilátópontját, majd késõbb a Zsigmond-követ is kihagytam, a szûk szintidõ miatt. A Szép Ilonka-forrás hamar megvan, bár azt, hogy foglalt medencés jellegû forrás, azt már a túra elején beírhattam volna. Egy korábbi tarvágás és kerítés miatt a piros jelzésre visszajutni nem olyan egyszerû. Jelzés szinte sehol, ráadásként méhkaptárak közelében vezetett az út, amit éppen piszkált a méhész, alaposan beöltözve. Várgesztesen teletöltöttem az ivózacskómat, majd a kocsmában ittam egy kis tonikot és irány a vár. Eddigre elégelte meg a talpam az új lúdtalpbetétet, tehát lecseréltem a régire. Micsoda fapados érzés volt a régit használni! A vár elõtt ismét kispistázó ellenesen helyezte el a jelszámot a szervezõ. Aki levágta az aszfaltút kanyarját, az nem találta meg a jelzést. Fölmentem a várhoz is, bár fölösleges, mivel be van zárva.


Az OKT-n montisok jöttek szemben. Beszélgettünk egy-két percig, merre menjenek. A fennsíkról levezetõ szakaszig kellemes az út. Ezt a szakaszt viszont nagyon szétmosta a víz. Utoljára, a Vérteskozma MTB-n (két-három évvel ezelõtt), még simán tekerhetõ volt fölfelé, most ki van zárva, hogy fel tudjak tekerni rajta. Kõhányás elõtt voltak is biciklit toló túrázók. Kõhányáspusztán újabb pecsét. Bélyegzõ párna nincs, de azért csak sikeredett a pecsét. Ezt viszont csalódás követte. A kút használhatatlan. Szerintem szétszedték, mert a nem ivóvíz felirat senkit, köztük engem sem tartott vissza. Eddig semmi bajom sem lett attól a víztõl. Ha esetleg erre a kútra számítva kevesebb vizet töltök a zacskóba Várgesztesen, akkor a kiszáradás miatt lett volna bajom ebbõl a kútból. Az Oroszlánkõ váráig, Oroszlányi túrázóval mentem együtt. A jelzés, a vár legmagasabb pontján. Fölírtam, s mentem tovább. A Som-hegynél eléggé benõtt az út. Az egyetlen emberes ellenõrzõ pont nem Szentgyörgyvárnál volt, hanem már Mindszentpusztánál belebotlottunk. Sõt nem csak pecsétet, de az oklevelet és a kitûzõt is itt kaptuk meg. Ettõl kissé morcos lettem, hiszen így semmi értelme a szintidõnek. Nyugodtan tehettem volna kitérõket, a kilátópontokra. Ezután viszont már nincs ilyen lehetõség. Mindegy szaporán ballagtam tovább. Többször is leírtam már, hogy kellõ oda nem figyeléssel, bárhol el lehet keverni az útvonalról. Ez most nekem is sikerült. Mivel a következõ pontnak Szentgyörgyvár volt beírva és nem kevésszer jártam erre, be is mentem oda, s csak ott jöttem rá, a térképet megnézve, hogy a pont nem ott lett kijelölve, hanem a kék négyszögjelzés és a zöld elágazásánál Szentgyörgyvár elõtt. No mindegy. Jelzetlen úton átvágtam a tervútra (a többlet távot levontam), s rátértem a piros jelzésre. No ezt a piros jelzésen vezetõ szakaszt igazán rühellem biciklivel. „Jó” mély homokút. A Dobai bánya helyén lévõ tó a kifolyóig tele volt. Ilyennek még sohasem láttam. Kifejezetten szép. Kicsit késõbb, próbaképpen visszavettem az új lúdtalpbetétet, milyen lesz. Kb. két kilométerig jó, de nekem még öt volt hátra, így az utolsó három nem esett jól. Ráadásul ez a túra legkevésbé szép része. Végül visszaértem a vasútállomáshoz, az-az a célba. Sajnos az igazoló lapon nem szerepelt az indulási idõ, de sacc/kb tíz és félóra alatt teljesíthettem a távot. Az biztos, hogy nem voltam belül a szintidõn.


A túra, az elsõ 4 és az utolsó 5 km-t leszámítva igazán kellemes terepen vezet. A várakhoz vezetõ emelkedõk alaposan megszuszogtatják az embert. Az automata pontok jól kerültek elhelyezésre. Az itiner viszont lehetett volna pontosabb.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500 Ft-ért szürkeárnyalatos cartographia-s térkép (saját térkép nem árt), várleírásokat tartalmazó igazolólapot, némi itinernek nevezett táblázattal, ami két helyen félrevezetõ, oklevelet, és kitûzõt kaptunk.