Túrabeszámolók


Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs Emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
plancziTúra éve: 20172017.05.27 04:34:55
megnéz planczi összes beszámolója

Kétszer is felfedeztem Visegrádot egy nap alatt


Egy könnyűnek ígérkező túra jó idővel és ismerős tereppel, avagy a lelkesedésből hogyan lesz nyűgös gyaloglás. 


http://www.turistamagazin.hu/ketszer-is-felfedeztem-visegradot-egy-nap-alatt.html


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2016
panareaTúra éve: 20162016.01.02 19:14:48
megnéz panarea összes beszámolója

 Görgey 35


Telekocsival sikerült pont a rajtnyitásra odaérni, sajnos a túratársam nem tudott eljönni, így a 25 km-re neveztem csak el?ször, nem akartam 35-öt egyedül menni ebben a nagyon hideg id?ben az esetleges etévedéseimmel f?szerezve. Gyorsan neki is indultam egyedül a fagyos reggelen, de csakhamar beért az egyik telekocsis útitrsam, vele toltuk aztán végig a távot. Túratársam tempója gyorsabb volt az én szokásos tempómnál, de próbáltam vele tartani az iramot, több-kevesebb sikerrel. 


A gyönyör?  Apátkúti völgyben szerencsére egyáltalán nem volt sár, a patakátkeléseket is száraz lábbal megúsztam, hamar el is értük Pilisszentlászlót, majd az els? EP-t, ahol igencsak jól esett a forró tea, mert az innivalóm, amit vittem, teljesen megfagyott. Irány a Görgey bérc, itt azért elkavartunk egy kicsit a Pap rétnél, de aztán meglett a helyes út, a lejt?kön sokszor futás/kocogás, ami meglepetésemre jól esett, annak ellenére, hogy a futáshoz túl voltam kicsit öltözve. Az úton szállingózott a hó, és gyönyör?en zúzmarásak voltak a kopasz fák, sajnos az id? borús, párás volt, így nem volt tökéletes a sok helyr?l látható szép panoráma.


Görgey bérc, 2. EP, egy nápolyi az ellátmány, amit gyorsan fel is faltam, és zúzás lefelé Visegrádra a célba. Kicsit alul volt szerintünk mérve a táv, az eltévedéssel együtt 28 km-t mért túratársam GPS-e.


A célban rákérdeztünk, hogy lehetne-e "felnevezni" a 35 km-es távra, amit megengedtek, így a 10-es táv itinerjével indultunk tovább. El?ször vissza ugyanazon az úton, amin lejöttünk, aztán fel a Nagy Villámra és a Fellegvárhoz, itt már nem mindig tudtam a számomra kicsit túl gyors tempót tartani, túratársam szerencsére mindig bevárt, nagyon köszönöm neki! A vége felé már a jobb térdem nagyon rakoncátlankodott a lejt?kön, futni már egyáltalán nem tudtam, mert annyira fájt. GPS szerint 40 km-t mentünk a 2 távon összesen. De magamhoz képest így is sokkal gyorsabban mentem, mint ahogy szoktam, bár a túra vége a térdem miatt kicsit szenved?sre sikeredett, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam!


Köszönöm Szabolcsnak a társaságot a túrán, és hogy igazodott a végén már csigabiga tempómhoz.


A fuvart meg nagyon köszönöm Lajosnak!

 


A túrán készült fotóim:


goo.gl/photos/KwztMfT8Mdm5d3o8A

 
 
 Túra éve: 2015
fulopgTúra éve: 20152015.02.01 09:27:02
megnéz fulopg összes beszámolója

Idei elsõ túrának a Görgey Artúr emléktúra 25- km-es távját választottuk. Az esemény bszámolója és fotók az alábbi linken érhetõek el:

http://csatangolasaim.blogspot.hu/2015/01/gorgey-artur-emlektura-25.html

 
 
szegabeszTúra éve: 20152015.01.03 12:38:30
megnéz szegabesz összes beszámolója

2015.01.02. Görgey Artúr emléktúra 25 km fényképes túrabeszámoló és túraleírás


Remek évkezdés egy 25km-es gyalogtúra a Pilisben röviden így írható le az élmény. A Görgey Artúr emléktúrára mondhatjuk, hogy az adott évben az elsõ, csak egyetlen túra elõzte meg a Pilis Szent Keresztje 20 km, ami 2014 utolsó napján indult.

Az idõjárás jelentésekben megjósolt ónos esõ szerencsésen elmaradt, így csak a patatokok keresztezésénél kellett megküzdeni a csúszós jeges felületekkel, a havas részék nem jelenthettek senkinek sem akadályt.

Következzenek a képek …


Folytatás és képek a linken .... itt

 
 
 Túra éve: 2014
okt50tomiTúra éve: 20142014.01.20 21:39:13
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Görgey Artúr emléktúra 35


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Kedves, lelkes szervezõ csapat

  • Stílusos, szép kitûzõ és elismerés

  • Jó útvonalleírás az itinerben

  • Pontos szintadatok

  • Tetszõleges sorrendben lehetett a rövidebb és a hosszabb távot teljesíteni


Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • A  tea pontokon a teához eldobható mûanyag poharat adtak, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre.

  • Alulmért mért táv adatok (A valóságban kb 1,5 km-rel hosszabb volt a táv)


Javaslatok, a jobb szervezéshez:



  • Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túráin is szokott lenni.

  • Az itinerben az útvonalleírást ki kéne egészíteni legalább egy fekete-fehér térképpel. Jó lenne, ha a kritikusabb helyen szalagozás is lenne.

  • A nevezetesebb helyekrõl pár mondatos ismertetõt bele kéne tenni az itinerbe.

  • Bejárás során GPS-szel fel kellene mérni a pontos távolság adatokat. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább turistautak.hu-n le kellene mérni.




Összesített értékelés: Jó hangulatú túra, ami a 10-es skálámon egy 9 pontot ér. Mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt. :)


Jegyzõkönyv (itinerek alapján): Tetszõleges sorrendben teljesíthetõk a távok, az összesített szintidõ 9 óra


Görgey Artúr emléktúra 25:


Táv: 26,04 km, Szint: 835 m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Feltételes ellenõrzõpont: Pilisszentlászló, K és Z elágazás (9,42 km, +338 m)

  2. Hegytetõ (10,76 km, +433 m): Zsiros, lekváros kenyér, hagyma, tea

  3. Görgey-bérc (22,85 km, +771 m): Horalky (3 féle íz közül lehetett választani)

  4. Visegrád Sportcentrum (26,04 km, +835 m): Zsiros, lekváros kenyér, hagyma, tea


Fedezd fel Visegrádot 10:


Tetszõleges útvonalon, tetszõleges sorrendbe felkereshetõk az ellenõrzõpontok. Ajánlott útvonalon a táv: 11,5 km és a szint: 500 m



  1. Görgey lépcsõ: kérdés

  2. Görgey-bérc: kérdés

  3. Nagy-Villám kilátó: kérdés

  4. Fellegvár: kérdés

  5. Bertényi Miklós Füvészkert: kérdés

  6. Visegrád Sportcentrum: Zsiros, lekváros kenyér, hagyma, tea

 
 
 Túra éve: 2012
hakaticaTúra éve: 20122012.02.11 21:07:26
megnéz hakatica összes beszámolója

 Görgey 25


 


Az idei év elsõ túrájának napján úgy tûnt ragyogó idõnk lesz. Ennek tudatában indultunk neki. Nem is csalódtunk az idõjárásban, csodálatos napsütés a hideg télben/tavaszban.. A terep ismerõs, hisz annyit jártunk már errefele privátban is. Így a rajtot is igen hamar megtaláljuk.


Bõ 1 órával a rajt zárása elõtt értünk a suliba, ahol már az volt a nagy beszédtéma a szervezõk körében, hogy "kevés lesz a leves". Ennek fejében igen hamar fizettünk, majd papírtöltögetés, majd senki sincs, akitõl itinert kajunk, mert mindenki a levessel van elfoglalva... majd jõn valaki, megkapjuk és indulhatunk is.


Az 1.ep-n valóban csodálatos kilátás volt, mint ahogy az le volt írva az itineren és lelkes pontõr is. A 2. ep-n alig vártuk a meleg levesecskét, melybõl a végén nem kértünk... amekkora volt a szele, akkora csalódás is volt. (Megjegyeznén így zárójelben, h nem mindenkinek mindegy, h mi az a meleg, csak meleg legyen...). És ha már meleg lé, akkor az alternatív válszás lehetett volna meleg tea a hideg szörp helyett. 


A levessel kapcsolatban pedig a felvetésem, hogy "élj egészségesen, sportolj...", .... de a torkodon meg lenyomják a mû anyagokból õsszeállított "meleg levecske"-t, melynek köze nincs a leveshez. Inkább elfogyasztjuk a saját szendvicsinket és a hozott meleg teát, majd gyorsan tovább is állunk.


A 3. ep-n fagyott pontõrök lelkesen pecsételnek, csokit osztanak és útbaigazítanak. Na ez az a szakasz volt, amerre még nem túl sokat jártunk, így errõl az oldalról is megtekinthettük a várat.


A célba bõ 3 órával a zárás elõtt értünk, ahol nagy meglepetésként nem várt egyetlen oklevél sem, mert "sajnos az már elfogyott".... NO COMMENT! Ennek örömére feliratták a nevünket és postai címünket, mondván, hogy küldik. Ez azóta sem történt meg. A szervezõknek írt levélre semmit sem reagáltak, mondhatni, hogy eltûntek, mint szürkeszamár a ködben.


Így oklevél nélkül átmentünk a szomszéd helységbe, ahol harapni való után nézve. Az asztalokon nyoma volt, ahogy korábban több félébõl lehett válogatni, de úgy tûnik, hogy csak a rövid távosoknak. Mire jöttek a hosszúak, addigra már csak az üres edénykék maradtak kint felejtve. Meleg löttyként kizárólag gyömölcstea várt, ami mint máshol sem, itt sem jött be, így inkább megittam saját termoszomból a maradák kb 1 dl meleg teácskámat. Az legalább jól esett.


Összességében egy felkészületlen, a hibáit nem vállaló és nem reagáló szervezéssel találkoztunk. Minõsítõ táblázatomba bevezetve a 'nem kívánunk részt venni a jövõben egyetlen rendezvényükön sem' minõsítésben részesítettük.

 
 
czenegabiTúra éve: 20122012.01.08 13:37:30
megnéz czenegabi összes beszámolója

Görgey Artúr emléktúra 25 idõpont: 2012.01.07.



Kedves Barátaim!



Az idei év számomra elsõ teljesítménytúráján vettem részt. A választás nem véletlenül esett erre a túrára: Görgey Artúr számomra egy példakép, aki megmutatta, hogy mily fiatalon is milyen sikereket lehet elérni akár egy egész országért. Külön öröm volt számomra, hogy Visegrádon került megrendezésre, hisz itt töltötte a nagy tábornok élete utolsó szakaszát.

Reggel 3:30-kor sikerült felkelnem és az esti elõkészületeknek köszönhetõen nem kellett már sokat pakolásznom így kényelmesen leballagtam a buszhoz és irány Budapest, ahol némi metrózás után a Visegrádra tartó buszra sikerült felszállni. Mivel meglehetõsen régen jártam erre (tömegközlekedve meg pláne vagy még sose) így mindent megfigyeltem, amit csak tudtam, persze idõközben elõfordult, hogy el-el bóbiskoltam. Szerencsére nem kellett nagyon rákészülnöm a leszállásra, mert a kirándulótársaimat kellett csak figyelnem: õk tudták, hol kell leszállni.

Az iskolát sikerült gyorsan megtalálni, mert nagyon közel volt a fõúthoz. A nevezés is gyorsan teljesült, utólag kiderült, hogy a mezõny nagy része már elrajtolt, pedig ekkor még csak 9 óra volt és még egy óráig lehetõség volt az indulásra. Az iskolából kifordulva ügyesen sikerült rábukkanni a jelzésekre és meg lehetett kezdeni az emelkedést a templom utáni rövid szakasz után. Az elsõ ellenõrzõ pontig tartó intenzív emelkedés az üdülõövezet házai között már jelezte, hogy mire lehet számítani. A kopasz dombtetõn egyszerûen fantasztikus volt a panoráma. A Duna-kanyar nagy része látható és szemügyre lehet venni a településépítészeti megoldásokat is, ahogy a házak kapaszkodnak fel a hegyoldalba. Szívesen ott lettem volna még, azonban az idõre is figyelni kell fõleg az elején így indultam tova. Az Apátkúti-völgyig egy egyenletesen süllyedõ szakasz következett, gyakorlatilag erdõben kellett végig menni. Érdekesség, hogy a talaj felsõ rétege fagyott volt így nem volt sárdagasztás, ami csak jót tett az izomerõre nézve. A völgybe leérve egy kis ideig aszfalt úton kellett menni és meg lehetett figyelni a kirándulóövezetet. A kiépített út nagy elõny az autóval érkezõknek, ami a vadászházak kihasználtságát csak tovább növelik. Az egyik vadászház udvarában egy szétnyíló rózsához hasonlatos forrás is található volt, ahogy a gravitációt legyõzve az ég felé tör, majd a föld felé permetként mutatkozva visszahullik a földre. A völgy itt elég széles úgyhogy még jó pár ház található e környéken és vannak lépcsõzetes tavak is, amik leginkább pisztrángtenyészetekre emlékeztetnek. A völgy színárnyalata egyértelmûen az avar és a moha keverékékébõl eredõ sötétbarna és sötétzöld keverék. A mûutat elhagyva az ösvény a patakhoz közeledve haladt és bizony elérkezett az idõ, hogy át kellett kelni rajta és a meredek hegyoldal is beszûkült, de a patakhoz képest még mindig széles, amibõl arra következtettem, hogy a mostani alacsony vízállás nagyon megtévesztõ és esõsebb idõszakokban a patak sokkal több vizet szállít a Duna-felé. Pilisszentlászlóig ez a kép maradt nagyobb részt egyenletes emelkedéssel. A faluba beérve a naposabb helyeken elkezdett a talaj felengedni és már a sár tapadt is. Sajnos nem tudom miért, de az egyik villanyoszlopon egy mellékutcában valaki több jelzést is felfestett hibásan így megtévesztõ volt kis mértékben, de szerencsére a helyes utat sikerült meglelni. A következõ ellenõrzõ pontig a Hegytetõig újabb emelkedés várt minket: itt már kellett némi lelkierõ, mert holtponton voltam, azonban összeszedtem magam és egy szuszra odaértem. A meleg leves jót tett a belsõ érzetemnek és a következõ szakaszt, ami egy lefelé lejtõ szakasz volt nagyobb részt már újult erõvel tettem meg. Itt egy három (csinos ) lányból álló csoporttal haladtam egy szakaszon. Így mindjárt kellemesebb a baktatás. :) A Pap-rét csodálatos kis tisztás a hegyek ölelésében. Itt is található vadászház, ahol még lovak is találhatóak. Az Urak-asztala oldalában újabb holtpont következett. Ezen egy kis fogyasztással segítettem de már nem sikerült teljesen új erõre kapnom és éreztem a fáradtságot. A csupasz erdõ fái között a közeli emelkedéseket, hegyeket lehetett vizsgálni és a távolban a Dunára is rá lehetett csodálkozni, amely messze alattunk kanyargott. A Molli-pihenõ ismét egy nagy széles rét, azonban ekkor már a nap lemenõben volt és érezhetõen elkezdett esni a hõmérséklet. Kis emelkedõ után az útvonal innentõl kezdve gyakorlatilag végig lejtette. A Görgey-bércig már érintettünk „civilizációs” helyeket is: szilárdburkolatú parkoló és vendéglõk, fagyizók például. A tanösvény a parkoló után kanyarogva süllyedt le a bércig, ahol egy kis édességgel jutalmaztak bennünket. Itt kell megemlítenem, hogy a rendezõk végig nagyon kedvesek és jókedvûek voltak, ami külön öröm számomra. Itt sikerült megismerkedni Álmos kutyával. :) Körülbelül egy fejlett Labrador méretû és olyan színû kutya volt, csak hosszú szõrzettel és nagyobb fülekkel. Láthatólag élvezte, hogy a sok turista megszeretgeti. Egy ideig velük haladtam egy ritmusban.  A bérc után egyszer csak a Salamon-toronnyal találtuk szembe magunkat, amin átkelve Visegrád egyik belsõ utcáján bebandukoltam a célba. Itt fejedelmi, vagy inkább királyi étkezésben vehettünk részt: zsíros illetve vajas kenyér hagymával, savanyúsággal sok-sok teával na de milyen lekvárokkal! Nagybörzsönyi termékek voltak a legkülönbözõbb ízvilággal. Tökéletes választás volt. :)  Közben a három csinos lány is beérkezett és már a következõ kirándulásokat tervezgették. Az iskolából még átruccantam a szomszéd italmérésbe (na jó inkább pub volt az) és egy fröccsöt legurítottam. Külön élvezet volt a Budapest-felé tartó busz. Sok kiránduló, már csak egy közös éneklés hiányzott volna meg egy tábortûz és teljes az érzés.

Köszönet illeti a szervezõket a rendezésért és az emberközeli közvetlenségért, ami az utolsó holtponton is átlendített. Amennyiben úgy alakul úgy jövõre is indulok.



 

 
 
 Túra éve: 2011
stalkerTúra éve: 20112011.02.19 12:36:33
megnéz stalker összes beszámolója

Görgey 50


2011.02.12.


 


Péntek délután öt óra. Úgy néz ki, hogy biztossá válik a holnapi túra, Gabival 18 órai találkozást beszélünk meg Vasváron. Az idõ sürget, még hátra van a vásárlás és az összepakolás, így jó fél óra késéssel érkezünk Bazsival a megadott találkozóhelyre. Gábor a parkolóban vár minket, gyors búcsúzkodás Anyától és Bogitól és 18 óra 40 perckor robogunk is Visegrád felé.


 


Este 22 óra 5 perc. A visegrádi Mátyás király Mûvelõdéi Ház ódon épülete elõtt parkolunk le. Nincs nagy tolongás, sõt, feltûnõen csendes az épület. Bemegyünk. Az elsõ emeleten találkozunk a rendezõkkel, akik a második emeletre irányítanak minket és közlik velünk, hogy két túrázó foglalta el eddig a szállást. Felmegyünk a második emeletre, belépünk a szobába, felkapcsoljuk a villanyt és egy hálózsákban fekvõ, a feje búbjáig betakart emberbe botlunk. Ez a fejbúb ismerõs nekem és halkan mondom a többieknek, hogy szerintem R. István fekszik a földön. Gyanúm bevált, Pisti lekapta magáról a hálózsákot és üdvözölve ugrott elénk. Elmondta, hogy öt perce feküdt le és éppen az álom mezsgyéjét szerette volna átlépni, mikor megjelentünk és megzavartuk ebbéli elfoglaltságában. Egy kicsit sajnáltuk, hogy felébresztettük, fõleg akkor, amikor azt mondta, hogy másnap az éjszakai börzsönyi túrát is magáénak szeretné tudni. Az álmot sikeresen kivertük a szemébõl és így csak negyed 12 felé tértünk nyugovóra. Az éjszaka Gábor számára azzal telt, hogy egyik helyrõl a másikra költözött, mivel összecsuklott az ágy alatta. E körülmények miatt reggel mind a négyen üdén és frissen keltünk. István hamar búcsút vett tõlünk, mert pontban hét órakor rajtolni szeretett volna. Mi még egy kicsit tapogattunk, aztán átmentünk a rajthelyre. Hét órakor István repülõrajtot vett, a mi igazoló lapunkra 7 óra 15 percet jegyeztek fel rajtidõnek. Az Áprily Lajos Általános Iskolából kilépve balra fordultunk és a P jelzésen bandukolva az Apát-kúti völgy felé vettük az irányt. A Nap sütött, az ég kék volt, de jeges, hideg szél fújt. Jobbra egy épülõ víztározó és az Ördögmalom vízesés, balról a Telgárthy-rét mellett haladtunk el. Hamarosan elhagytuk a mûutat, majd egy völgyben többször kereszteztük egy kis patak útját.


 


(Visegrád: A IV. században a rómaiaknak hat õrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a Pone Navata.  I. (Szent) István ezen a dombon hozta létre elsõ vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi elõször írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral és a Salamon-toronnyal. A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó: Károly Róbert, János cseh király és III. Kázmér lengyel király között. Az ország egy részének török megszállása idején Visegrád elvesztette politikai jelentõségét. 2000-ben városi rangot kapott. Lakosság: 1831 fõ.)


 


A völgybõl kivezetõ út hamarosan Pilisszentlászló házai közé kanyargott be, ahol a K és a Z jelzés keresztezõdésénél egy feltételes pontot iktattak volna be a szervezõk, ha lett volna pont. Pont nem volt, így folytattuk utunkat a Z jelzésen felfelé. Az utolsó háznál ismét elhagytuk az aszfaltot és villanyoszlopok tövében mentünk tovább felfelé egy irtásos részen. A jelzés nem volt valami meggyõzõ, mivel az utolsó háztól a következõ jelet nem lehetett látni és elõtte volt egy keresztezõdés is. A jelzés nem láthatóságának ékes bizonyítéka volt, hogy két túrázó balról, az erdõbõl jött már visszafelé és kereste a helyes irányt. A Z aztán egyre bátrabban láthatóvá vált a fák törzsein, így hamarosan eljutottunk az elsõ ep.-hez.


 


(Pilisszentlászló: 1291-ben III. Endre király vadászházat épített a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik kolostorrá építették át. Gentilis bíboros, pápai követ itt kötött egyezséget 1308-ban Csák Mátéval, hogy ismerje el Károly Róbertet magyar királyként. Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran idõzött a kolostorban. A török hódoltság alatt a kolostor elpusztult. A török kiûzése után a mai Szlovákia területérõl jöttek pálosok és hoztak magukkal szlovák telepeseket, akik újjáépítették a falut. Lélekszám: 1091 fõ.)


 


Az ep.-n a pontõr hölgyek meleg levessel, forró teával, pálinkával és nagy, nagy kedvességgel vártak minket, köszönet érte. Sokat nem tudtunk idõzni az erõs szél miatt, de jólesõen vettük tudomásul, hogy a mai napon még találkozni fogunk velük. A ponttól aszfalton indultunk tovább és visszamentünk Pilisszentlászlóra. A Kisrigó étterem kerítése mellett megleltük az Országos Kéket, melyen pár évvel ezelõtt visszafele irányban bandukoltunk. Itt összetalálkoztunk Lacival, akivel aztán a túra végéig együtt talpaltunk, így kis csapatunk négy fõre bõvült. A kéken csak pár lépést tettünk meg, majd a K+-n ereszkedni kezdtünk. Leértünk egy patak völgyébe, ahol a Z+-re váltottunk és a dömörkapui buszfordulónál megleltük a második pont õrzõit.


 


A pont után rövid, de nagyon meredek szakasz következett, szerintem a túra legkeményebb szakasza volt. 1,92 kilométer alatt 225 m szintemelkedést tudtunk le, közben az itinernek engedelmeskedve, fejet hajtottunk Körösi Csoma Sándor emléktáblája elõtt és gyönyörködtünk a kilátásban. Mire kellõen elfáradtunk, megpillantottuk a turistaház napfényben fürdõ alakját, így szenvedésünk ideiglenesen véget ért. A ponton pihentünk egy kicsit, ropogtattunk az õröktõl kapott ropiból, mely Laciból gyermekkori emlékeket váltott ki. A múlt emlékképeiben történt kutakodás után elhatároztuk, hogy meghódítjuk az útvonal legmagasabban fekvõ pontját, Dobogókõt. Az S jelzést hívtuk ehhez segítségül, melyet innentõl több mint kilenc kilométeren át követtünk. Idõnként csodálatos kilátás nyílt a Pilisre, a barna árnyalatú fák élesen váltak el a kék égtõl, melyet itt-ott fehér felhõpamacsok takartak el. Az útjelzõ táblánál, némi bizonytalankodás után megtaláltuk a sárgát, majd felvettük a P és végül a K jelzést is. A három szín együttese a dobogókõi turistaház elé vezetett minket, ahol nagy bográcsokban készültek a finomabbnál finomabb ételek. Elõször azt hittük, hogy a túrázóknak kedveskednek e mennyi falatokkal, de hamarosan kiderült, hogy a meleg étel helyett, egy-két darab nápolyival kell beérnünk, ami a hegymenet után szintén nagyon jól esett. Mivel kint nagyon erõsen fújt a szél, rövid pihenésünk helyszínéül inkább a melegben a pontõrök társaságát választottuk, akik még a foteljeiket is felkínálták számunkra. Frissítés után a OKT-rõl ás a Márciusi emléktúráról már ismerõs K jelzésen szaladtunk lefelé. Az útterelõ táblát hanyatt döntve találtuk, de emlékezetbõl mentünk tovább, így a pillanatnyi jelzészavar nem okozott gondot. A Sikárosi vadászház érintésével rövidesen újra elértük a  Kisrigó éttermet, majd a már délelõttrõl ismert aszfalton mentünk az ep-ig. A hölgyek délelõtti kedvessége nem csökkent a délutáni órákra sem, forró levest és teát kínáltak. A tea, az apró gyümölcsdarabokkal, nekem különösen ízlett. A jótékony átmelegedés és pihenés után nekivágtunk az utolsó 15 kilométernek. A ponttól eleinte kerékpárúton távolodtunk, majd csatlakozott az OKT, innen már az országos jelzést követtük majdnem a célig. Ismerõs helyeken haladtunk, azonban a látóhatár egyre szûkült a szürkület miatt. A kerítésen való átmászás után felvettük a fejlámpáinkat. Az erdõbõl idõnként feltûntek a Duna parti helységek fényei és olykor a Duna szalagja is sejthetõvé vált. A Nagy-villám alatti parkolónál búcsút intettünk a kéknek és a K+-en jutottunk el a Görgey-bérchez. Pecsételés után, tovább a K+-en a Salamon torony alatt jutottunk el a városba. Innen már csak pár lépés a Fõ utca aszfaltján és 19 óra 30 perkor megkaptuk a megérdemelt kitûzõt és emléklapot.


 


Összegzésül: Jól szervezett túra volt, szalagozás nélkül, melyre idõnként néhol szükség lett volna, mivel a felfestett jelzések nem minden esetben voltak korrektek. Az itiner fekete-fehér, útvonalleírással, résztávokkal és szintmagasságokkal, de térkép nélkül. Az itinerrel kapcsolatban pluszként említhetõ a Görgeyrõl szóló ismertetõ. A nevezési díj szerintem egy kicsit sok volt a szolgáltatás mértékéhez képest, bár a meleg leves, a finom tea és a pontõrök kedvessége feledteti ezt. Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat! Lacinak köszönjük a társaságot, Gábornak az oda és a haza szállítást!

 
 
hatusiTúra éve: 20112011.02.14 10:15:05
megnéz hatusi összes beszámolója

Sziasztok!

Eddigi túráim közül ez volt a legnagyobb élmény. (50 km-es) Itt köszönném meg a Szigethalmi TE-nek a remek szervezést. Az útvonal vantasztikus volt, az idõ remek 4-5 fok, ragyogó napsütés, helyenként erõs szél, néhol nehezebb terep (dagonya, jégbordák) de nézzük lépésrõl lépésre...

Két barátommal kocsiba ültünk és nekiindultunk. Kimondott egyszerû volt odatalálni a nevezéshez M5, M0, és Szentendrétõl a 11-es fõúton Visegrádig. Gyors nevezés után 7:30-kor indultunk is. (Megjegyzés a Cartographia kupa nyitótúrája volt! Kissé neheztelek a térképesekre, hisz az igazolólapokat nem tudták idõben eljuttatni a nevezésre, mire beértünk, akkor meg már elmentek és nem hagytak igazolófüzetet!)

Kicsit máshogy osztom fel a túrát, mint a pecsételõhelyek (nagyobb blokkok)

Elsõ szakasz: Visegrád - Pilisszentlászló - Dömörkapu (16km). Kellemes idõben vágtunk bele szinte végig völgyben mentünk, így az erõs szélbõl nem sokat éreztünk, a csobogó patakok és a sziklás vidék kellõen meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz. Dömörkapunál van egy kisebb vízesés, amirõl már több remek fotót láttam így az egyik ok ez volt, hogy eljöjjek erre a túrára, hogy élõben is lássam. A Bükkös-patak völgye csodálatos, ajánlom hétvégi kirándulóknak is. (Romantikus táj, könnyû terep).

Második szakasz: Dömörkapu - Lajosforrás (2km) Itt jött az illúziórombolás, igaz rövid, de végig emelkedõ. Ugye valamikor össze kell szedni a szintet. :) Elég keveset, mondhatni nem is ittam eddig, így kissé megzuhantam, így Lajosforrásnál vagy fél liter teát behörpintettem. Némi pihenõ után nekiindultunk Dobogókõnek. Közben Hegy-tetõnél pecsételtünk, de az nem nagy látványosság, ráadásul onnam 1-1,5 km mûúton süvítõ szélben a Kis Rigó vendéglõig, brr...

Harmadik szakasz: Lajosforrás - Dobogókõ (9km) végig a S jelzésen itt már vidáman, igaz a sportcipõ nem szerette a nagy sarat. Helyenként ahol fagyott volt a terep, ott gyorsabb volt a haladás. A csúcs elõtt 5 km-el jól megmerültem egy tisztességes pocsojában, de szerencsére Attis lebeszélt a zoknicserérõl, hogy úgyis nemsokára itt a csúcs. Így mivel fázott a lábam jobban ipakodtunk. Fent evés, ivás, pecsételés, zoknicsere, lábrendezés ahogy kell...

Negyedik szakasz: Dobogókõ - Hegy-tetõ (11km) itt jórészt csak lefelé, legalábbis 6 km. Egy laza kocogással megengedtük, Attisnak úgyis fájt a bokája, így kevésbé érezte. :) Ja a kéknél mindenki figyeljen, mert a tábla ki van döntve és elõször a régi kéken indultunk, de csakhamar rájöttünk, hogy az nem lesz célravezetõ, így vissza a táblához és rátértünk a helyes útra. A résztáv második szakaszában volt némi emelkedõ s mire elértük ismét a Kisrigó vendéglõt már kissé holtponton voltam és jött 1,5 km a mûuton. Szenvedés a köbön, ilyenkor már nem is annyira beszédes az ember. Végül elértük hegytetõt ahol ismét levessel és teával vártak minket. Legalább fél órát pihentünk, ezalatt csak ettem, ettem és ettem, s ráhúztam a szendvicsekre egy energiaitalt, hogy a maradék 15 km jobb legyen.

Ötödik szakasz: Hegytetõ - Görgey bérc - Visegrád (15 km) Az indulás a hegytetõi pihenõ után borzalmas volt, rettentõ hideg volt a völgy és az izmoknak is kellett egy-két km, hogy bemelegedjenek. Ekkorra azonban már felszívodott az étel ital és mint két energiabomba haladtunk tovább a bércen. Végig pazar kilátás, igaz nem nagyon gyönyörködtünk, mert fél ötkor elkezdtünk kocogni és fél hatig nyomtuk is, nem akartunk sokat kolbászolni a sötétben. Borjú fõt megemlíteném, innen látni Prédikálószéket, a Duna másik oldalán a Börzsöny déli lábát, ráadásul mindez a lemenõ nap sárgás fényében... (kb 500-520m-en lehettünk) Leereszkedünk a kisebb puklikra 300m-re. A leíró füzetben egy apró észrevétel: az volt írva, hogy a parkolón átvágunk, megyünk 50 m-t jobbra megy a K háromszög, de balra térünk. Itt már nem úgy mûködött az agyunk, egyszerûbb, hogy menj balra a kék kereszten, node ezt a kis elkeveredést gyorsan átláttuk és lekocogtunk Görgey bércig, pecsét majd ismét kocogás a Visegrádi kapuig. Ez volt a legviccesebb: Attis ment elõl, mivel erõsebb volt a fejlámpájának a fénye, 2 méterre követtem, annyit láttam a nagy feketeségben, hogy a cipõje hátulján két fehér fényvisszaverõ pislákol. Ezt a két pontot követtem. :)

Majd diadalmas beérkezés, pecsét, kitûzõ és emléklap. Végül az autópálya egyhangú monotonitása. Mivel 50-es távok elõtt már igencsak dolgozik az adrenalin így péntek este 1-2 órás felszínes alvás volt. Szombat este megy a jobb térdem hasogatott, így alvás nem nagyon volt, hát a vasárnapi íjászverseny kész öröm volt. :)


Remélem jövõre ismét lesz lehetõségem eljönni! S még egyszer köszönet a szervezõk munkáját!


Üdvözlettel: Kurucz Zoltán

 
 
ZETúra éve: 20112011.02.13 21:05:14
megnéz ZE összes beszámolója

Visegrádot autóval a Szentendre - Pilisszentlászló - Lepence útvonalon közelítem meg: az út szép, és bár rendesen kanyargós is, egy durva jégbordás résztõl eltekintve teljesen rendben van - érzésre jóval kevesebb kátyút kellett kerülgetni, mint délután hazafelé, a 11-es úton.

A rajtot gyorsan megtalálom, bakancsra cserélem a túracipõt - olvadás után vagyunk, az Apátkúti-völgyben lesz néhány patakátkelés, no meg itt-ott sár is akad, úgyhogy elkél a terepre termett lábbeli.

Beállok a gyorsan haladó sorba a nevezéshez - Cartographia-kupa kedvezménnyel leszurkolok 900Ft-ot, majd egy másik asztalnál a kitöltött lap ellenében megkapom az útvonal leírását, szint- és távolsági adatokat, valamint rendezõi elérhetõségeket igen, térképet viszont nem tartalmazó itinert, illetve Görgey Arthúr életét bemutató két oldalt. A leírásba beleolvasok, P-, pici K-, Z-, aszfalt, K-, parkoló... Nagyjából memorizálom a dolgokat - GPS van, térképem szintén, gyerünk. "Kellemes aszfalton" emelkedünk a leírás szerint - nekem a masszív bakancsban azért annyira nem az... Mindegy, de gustibus non est disputandum...


Egy tábla tudatja, hogy hol járunk: Pilis Bioszféra Rezervátum. Hogy ez micsoda? A 2002-es Környezetvédelmi lexikon szerint:

"A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek."


Az idõ pompás, szikrázó napsütés - pont szembõl süt - vagy inkább világít, hiszen ereje azért még nem sok van. Nagyon hosszú az aszfaltos szakasz, de a völgy szépsége bõven kárpótol ezért. Aztán a Kaán forrás elõtt jobbra letérünk az aszfaltról, és a patakon többször átkelve élvezzük a pompás kirándulóidõt. Azt lehetett tudni, hogy itt-ott "átrendezte" az idõjárás és a patak a völgyet, szerencsére komoly akadályt azért sehol sem jelentett.

Késõbb véget ér a patakmeder melletti "séta", egy pihenõhely után balra meredeken kikapaszkodunk a hegyoldalon vezetõ erdei útra, ami némi sárdagasztással színesítve bevezet minket Pilisszentlászlóra. Feltételes EP-t jelez az itiner a K-Z- elágazásához: EP nincs, kellemes emelkedõ viszont igen, meg pici aszfalt is - ha valakinek hiányozna.

Balról megérkezik a Pc, az emelkedés enyhül, aztán pár száz méter múlva Hegytetõ, EP - teával, levessel, meg némi kellemes desztillátummal :-) Ez utóbbiból kérek egy kortyot, utána pedig megkóstolom a teát. Majd még egy pohárral iszok belõle (a teából). Meg még egyet... Nagyon finom erdei gyümölcsös, meg is nézem, milyen: az egyik (M...r) drogéria saját márkás terméke - no, ha arrafelé járok, veszek én is. A teázgatással persze megy az idõ, de nem érdekes, ez a túra amolyan átmozgató séta, nem pedig verseny az órával.

A térkép szerint a piros kerékpár jelzés is ugyanoda visz, de hûen a leíráshoz aszfaltszaggatás következik egészen a Szarvas-szérûig, ahol egy szép jellegfa csábít fotózásra - nem mai csemete, az egyszer biztos :-)

Nem sokkal késõbb a K-P- egy kisebb kapaszkodóval levágja az aszfaltút kanyarulatát, hogy aztán a Pap-rétnél találkozzunk ismét a betoncsíkkal. Itt szerencsére csak keresztezzük az aszfaltot, mint ahogy picivel késõbb egy elektromos kerítést is.

A fák között a kilátás nagyon szép - és még lesz ennél szebb is. Például a Molli-pihenõnél... A fotómegállás után persze ereszkedés jön - ami visszafelé elég meredek kaptató, de megéri feljönni ide, hiszen a látvány magáért beszél.

Az ösvény egy szakaszát vastag avar fedi, óvatosan csörtetve ereszkedek, hiszen ki tudja, mi van a vastag levélszõnyeg alatt? Szerencsére semmi olyan, amiben hasra lehetne esni :-) Innen már nincs sok hátra, kellemes erdei séta után szemben feltûnik a Nagy-villám, a bobpálya, meg a parkoló. Térkép, leírás elõ, mert itt jelzést váltunk a K+-ra. Tanakodás van, pici iránymenet a többiek után, aztán csak feltûnik balra a jelzés - jobbról meg ismerõsök :-) Aztán észre is vesznek :-)))

A K+ ereszkedik, jobbra is magas vasoszlop, rajta két szinten padozat, közöttük csigalépcsõ, balra is hasonló, közöttük drótkötél... Mi a fene ez? Mint utóbb kiderült, valóban egy drótkötélpálya (canopy)  - vállalkozó kedvûeknek, amin oszloptól-oszlopig lehet egy beülöben ereszkedni. Miután ezt megbeszéltük, elkezdem nézegetni, hogy hol lehet a következõ pont - Szötske megszólal, hogy ott egy bója :-) No, akkor a pont megvan, a bélyegzés is - azért a Görgey-bérc túloldalára átsétálok, hogy az emléktáblát megörökítsem.

Aztán persze tempósan indulnék a rossz irányba :-) A gyalogút sáros, de azért jól kocogható - egy darabig... A bakancs bizony nem kocogásra lett kitalálva - erre a tényre a lábujjaim hívják fel a figyelmemet, úgyhogy marad a tempós gyaloglás, hogy a Salamon-toronynál a kocogással szerzett aprócska elõnyömet fotózással el is veszítsem :-) A tornyon igencsak idegenül mutat a parabola-antenna, hogy a túloldalon elvégzett "helyreállításról" ne is beszéljek... Szerencsére a képeken egyik sem látszik. A torony alatt ismét kõ, majd aszfalt kerül a bakancs alá, hiszen bent járunk Visegrádon.

A célban 14:03 kerül a lapra, bõ öt és fél óra alatt tettem meg a túrát úgy, hogy közben csináltam negyven képet, és a fincsi teából szürcsölgetve is elment jó tíz perc :-) Minthogy nem a gyorsaság, hanem az átmozgatás volt a cél, teljesen sikeresnek tekinthetem ezt a túranapot.


A célban megkapom a díjazást - a kitûzõn "Görgei Arthur Emléktúra 25km" felirattal: A két írásmódon nem kell csodálkozni: mindkettõ helyes(!) bár ezt jó lett volna megemlíteni az itiner mellé kapott két oldalas leírásban. A másik teremben "szokásos" túramenü: zsíros illetve margarinos kenyér, lekvár, illetve a már ismert finom tea fogyasztható.

A túra útvonala nagyon szép, a nehézsége nagyon függ attól, hogy milyen az idõjárás. Most szerencsére hó- és jégmentes utak, nomeg szikrázó napsütés könnyítette meg az indulók dolgát - az a pici sár itt-ott, az meg hozzá tartozik a túraélményhez :-)

Térkép erõsen javasolt, mivel a leíráshoz nem adnak, és fontos az is, hogy a térképet használni is tudja az, aki erre a túrára eljön, hiszen szalagozás nincs, bár egy-két hely kivételével nem is lett volna rá szükség.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 


 

 
 
efemmTúra éve: 20112011.02.13 08:47:31
megnéz efemm összes beszámolója


Fedezd Fel Visegrádot 10 (gps-sel mérve 7,6km - 320m)


Kiváló túraidõ volt, 4-5 fok, bár a szél fújt, viszont elég sokat sütött a nap. Szándékosan az ajánlott útvonallal szemben, a kálvária felé kezdtük a túrát, mivel tudtam, hogy így a Nagy-Villámról lefelé jobb az út, arra lejönni inkább térdkímélõ. Sár csak a Fellegvár és a Nagy-Villám parkoló között volt, itt a kék sávon mentünk. A 90-es évek elejei Beac Maxikról mintha más útvonalú kék rémlett volna, amiben megerõsített az, hogy láttunk jelenlegi kék sáv mellett leszürkézett piros keresztet, illetve a kék kereszten ottmaradt régi kék sávot is. A sípálya tetején rácsodálkoztam a pálya lejtõjére, de aztán itthon megnéztük, hogy ez még csak nem is fekete pálya. A sípálya alsó részén volt csak jég, illetve a vízes fû is a sok téli hóágyúzás következményeként, egyébként a terep is turistabarátnak bizonyult. A Görgey-bércnél most jártam elõször. A kilátás mindenhonnan pazar volt, köszönetõen a hidegnek, jól látszott a Dunakanyar a Prédikálószékkel, és a túlparton a Börzsöny is.


A cél elõtt, a déli harangszó után nemsokkal, még a túra részeként betértünk az iskola és a templom közötti (nemtudommilyen) falatozóba, és a tavalyi jó tapasztalatok miatt, megebédeltünk. Nagy adag csülkös babgulyás kenyérrel, palacsinta és forralt bor, megfizethetõ áron.


Ebéd után befejeztük a túrát, átvettük a Görgei Arthurt (Görgey Arthúr szócikk a Wikipédián) ábrázoló kitûzõt és az emléklapot. Késõbb azért a zsíroskenyeret és a teát is teszteltem. Jó túra volt, több, mint 300 résztvevõvel a három távon.


A délután további részét Túranaptár árusítással töltöttük. :)


 



 
 
 Túra éve: 2010
r.eszterTúra éve: 20102010.02.16 17:29:45
megnéz r.eszter összes beszámolója
Görgey 50

Pilis – Visegrádi –hg. (48,8km/1980m)

Eddig 2 alkalommal jártam a Pilisben – nyáron és õsszel -, de mindkétszer teljesen megbabonázott. Így már decemberben elhatároztam ennek a túrának a teljesítését, szerencsére Czigót sem kellett sokat gyõzködni. Nagyon rég volt már olyan túra, amit ennyire vártam volna, és amelyiknél még a hajnali fél 5-ös kelés sem okoz problémát. Tudtam, hogy nem lesz könnyû, tudtam, hogy a sok szint és a hó nem fog hazudni, na de hogy ennyire…

1. rész: Esztergom – Pilisszentlászló (lelkesen és vidáman)

A túra Esztergomból, a Babits emlékházból indult. Nevezés után érdeklõdésünknek megörülve kaptunk egy kis idegenvezetést a nemrég kialakított házban. Nagyon hangulatos volt, szívesen maradtam volna még, de az idõ sürgetett, így elindultunk. Rögtön felfelé vettük az irányt, kb 2,3 km-t és 263 m szintet megtéve a PZ elágazásnál lévõ Mária-oszlopig. Itt a pecsét mellé nagyon finom csokit kaptunk. Ezután egy kis lejtmenet következett, ugráltunk a néhol térdig érõ hóban, mint a bakkecskék. Elértük a Z-t, megnéztük a Fári-kutat, majd egy mezõ mellett mentünk és csodáltuk a távolban magasodó hegyeket. Kb. 2,5 kilométeres kellemes séta után beértünk az erdõbe a P jelzés emelkedni kezdett. A túrán elõször (és nem utoljára) volt nagyon nehéz a hóban közlekedni, mert itt nem egyenletesen taposták le elõttünk, mindemelett ezen a nem egész 1,5 km-en 200 m szintet kellett legyûrni. Nagy lihegve elértük a pontot, ahol is felkészítettek bennünket, hogy még csak most jön a fekete leves. A pontõr igazat beszélt: félméteres hóátfúvások, és nagyon nehezen járható terep volt a jellemzõ a Pilisszentlélekig vezetõ 10 km-re. A hónak olyan állaga volt, mintha búzadarában lépkedne az ember, csak fötörtünk de alig haladtunk. Hozzáteszem, habár fáradtam, de itt még jól tûrtem a terep okozta megpróbáltatásokat, annyira feldobott voltam, hogy újra a Pilisben lehetek.
A falu határában észrevettem, hogy elveszítettem az itineremet, de szerencsére utolért két sporttárs, akik megtalálták. Az ellenõrzõpont a pilisszentléleki falumúzeumban volt, ahol innivalót kaptunk, pogácsát és ropit.

2. rész: Pilisszentlélek – Dobogókõ (az elsõ mélypont)

Amikor a pilisszentléleki ponton tudatosult bennem, hogy eddig mindössze 17 km-t mentünk közel 5 óra alatt, teljesen megzuhantam. Hirtelen eltûnt a lelkesedés, csak arra tudtam gondolni, hogy elõttünk Dobogókõ és még több, mint 30 km-nyi küzdelem a hóval. A legbénítóbb az volt, hogy nem saját hibánkból jöttünk ilyen lassan, hanem ez a tempó a nagy hóban tett maximális erõfeszítés „eredménye” volt. (Mindezek tetejébe, másodszor is – immár végleg- elhagytam az itineremet. No comment:) Dobogókõre felfelé 5,8 km-en 420 m szint volt. A félig-meddig kitaposott, de keskeny ösvényen csak lassan haladtunk elõre. Felfelé érve az idõ egyre cudarabb lett. Elõbb csak köd, majd szél, ami idõnként heves lökésekkel csapta a havat és a jégdarabokat a fákról az arcunkba. Végre elértük a pontot, ami a Turistamúzeumban volt. Itt túl voltunk a táv kb. felén és a szint kb. 2/3-án. Gyors pecsételés után hamar továbbindultunk, innen kezdõdött a túra könnyebbik fele.

3. rész: Dobogókõ – Hegy-tetõ (újra visszatért az életkedv)

Ahogy Dobogókõrõl elindultunk, szintben nem sokkal lejjebb érve már sokkal barátságosabb idõjárás volt. A P∆-ön haladva óriási élmény volt a túrabakancson való síelés :). A Királykúti-nyereg után már a terepviszonyok is jelentõsen javultak, hála az elõttünk elhaladó 25-ös távnak. Sikárosig könnyed sétával jutottunk el, és még beszélgetni is volt erõnk :) További pihentetõ sétával gyönyörû, és könnyen járható ösvényen jutottunk el Pilisszentlászlóra. A falu „hivatalában” volt a pont. Itt rövid szünetet tartottunk és egy tábla csokival próbáltuk pótolni energiáinkat. Ücsörgés közben kényelmes körülmények közt átnéztük a hátralévõ útvonalat, majd útnak indultunk. Rövid kaptatóval felértünk a Hegy-tetõ nevû ep-hez, ahol forró boros teával és csokival vártak bennünket az odafagyott pontõrök. Szerencsénkre Andrással, a 2. ponton strázsáló rendezõvel itt találkoztunk, kitaláltuk, ha bírjuk vele az iramot vele megyünk. Így vele tettük meg a

4. részt: Hegy-tetõ – Visegrád (mélypont 2.)

A Pap-rétre vezetõ úton indultunk, majd a K jelzésen hullámoztunk le a rétre. A Vízverés nyeregnél létrán kellett átmászni a kerítésen, majd egy emelkedõs rész után egy szélesebb útra értünk. Soha véget nem érõ hullámvasutazással értük el a Görgey bércet. A Görgey-bércrõl már csak 2 km volt a célig, felemelõ érzés volt belépni az iskola ajtaján. Azt gondoltam, hogy ez a hátralévõ kb. 12 km már szinte semmi, pikk-pakk bent leszünk. Az elsõ pár száz méter után rájöttem, hogy tévedtem. Azt hiszem túrázó pályafutásom legdurvább mélypontját éltem át ezen a rövid szakaszon. Ezt nehéz leírni, hogy miért dobja le az ember agya az ékszíjat, miért érzi úgy, hogy õ erre már nem képes. Tudom, hogy nekem nagy ellenségem a hó. Pszichésen (meg fizikailaig is) teljesen kikészültem attól, hogy mennék, de nem tudok jobban haladni. Tipegek a keskeny ösvényen a porhón, mint egy pingvin, néha már nem tudom koordinálni a mozdulataimat és egy egy rossz lépés után combig merülök a hóban. A többiek is el-elhúznak, majd mindig bevárnak, zavar, hogy nem tudom tartani a tempót. Mindig azt hiszem, most már itt lesz a pont, na most, na most, de egyszerûen soha nem akart eljönni. A hóátfúvások ezen a szakaszon sem kíméltek, hideg szél fújt, majd a ponton közölték, hogy elment az utolsó busz is…

Összegezve szép túra volt,- örülök, hogy a téli arcát is megismerhettem a Pilisnek- de nagyon nehéz is. Sokan fel is adták, amit nem csodálok. Így kipihenve egyáltalán nem bánom, hogy elmentem és végigcsináltam, a nagy küzdelmek edzik a jellemet állítólag :) A szolgáltatások, a jelzések és a szalagozás is rendben volt, a menetlevélhez viszont jó lett volna egy térképvázlat is. Szerencsére mi vittünk, de néha bizony kicsit meg lettünk volna lõve nélküle. A pontõrök és a célban is mindenki barátságosan fogadott. Köszönjük Andrásnak az utolsó szakaszon való húzást, és Beugró lánynak a fuvart Pestre!
 
 
 Túra éve: 2008
OttorinoTúra éve: 20082008.02.08 10:15:49
megnéz Ottorino összes beszámolója
Görgey Artúr (Sártúr) emlékére 30 2008.02.02
Rajt-cél Visegrád, Mátyáskirály Mûvelõdési Ház, Széchenyi út 11.
Táv: 32 km; Szintül.: 1200 m; Szintidõ 8 óra.

Kényelmes busz út után érkezünk meg Visegrádra. A nagymarosi kompnál leszáll majdnem az egész utazóközönség. Rögtön kellemes, friss, dunai széngáz-szag fogad, ami elkísér majdnem a Salamon toronyig. A mûvház katakombájában megejtjük a nevezést és uccu neki elvetjük magunkat, hogy mielõbb szabaduljunk a feltehetõen az egész várost belengõ erõs, kénes szagtól. A Salamon toronytól nem messze bevesszük magunkat az erdõbe, lassan emelkedünk fölfelé a K+ jelzésen. A keskeny ösvényre rádõlt egy fa, magával rántva egy telefon póznát. Valaki megjegyzi, hogy ez kb. egy éve már így van. Hihetõ, mert a kábel nem sérült meg, az meg kit érdekel, hogy az arra járóknak át kell küzdeni magukat az ágak akadályán. Messzirõl látom, hogy a túrázók balra letérnek, hogy meglátogassanak egy sziklát, mások meg éppen onnan jönnek vissza az útra. Én is letérek a szikla felé, mert ez az

1. ep. a Görgey-bérc (2,8 km)

Pillantás a mindig megkapó dunai panorámára, átfutom az emléktáblát és egy szaloncukorral elindulok. Tegnap még egy kisebb társasággal terveztük, hogy együtt túrázunk, de csak én tudtam idõben eljönni. Még nagyjából összefüggõ a túrázók sora s én egy az enyémhez hasonló utazósebességû csoport nyomába szegõdöm. Borongós, de szélcsendes idõ van, emelkedik az út, így lekerül a sapka, sál, kesztyû. Nemsokára elérjük a Nagy-Villámmal kb. egy magasságban levõ parkolót, majd rétet. A K-on megyünk tovább, beérve az erdõbe, itt már helyenként kerülgetni kell a sarakat, de ez még nulla. Néhány km után elérjük a piros biciklis piktogrammal jelzett utat, itt van a

2. ep. (6,95 km).

Azt gondolom, hogy ahol egy bicikli el tud menni, ott egy túrázó biztosan. Hát itt most minden elmélet megdõl, mert egy olyan útra jutunk, amit az erdei munkagépek az õszi mélyszántást lepipálva feltúrtak. A dagonya már kezd idegesítõ lenni, de még nem kezelhetetlen. A Mester-rétre érve optimista módon még mindenki törölgeti a fûbe a cipõtalpát. Jobbra kanyarodva folytatjuk az erdõben. Addig csattogunk a piros biciklit követve, míg el nem érjük a zöld biciklit, itt átpattanunk ennek a nyergébe. Innen térdig érõ traktor-keréknyomokban dagasztjuk a sûrû, agyagos masszát. Egy helyütt az erõsen befûzött cipõmet majdnem elragadja a Barna Szörnyeteg, de én ellenállok. Átvillan az agyamon, hogy ez a túra nálam "Görgey Sártúr" néven fog bevonulni a történelembe. Mire elvergõdök a Kalicsa-patak hídjáig, már mindenkitõl lemaradtam. Átdobogok a hídon és minõ felüdülés kövesedik az út és csodák csodája menni is lehet rajta. Itt fel tudom emelni a tekintetem a földrõl a zöld kövekkel és szürke, magas fákkal övezett mederre. Már nagy szükségem volt egy kis szépségre is a végtelennek tûnõ sárdagasztás után. Jóból is megárt a sok, látom, hogy jobbra tartva meredeken kapaszkodnak felfelé a sporttársak. Én is beállok a sorba. Az út szélén erdei munkások falatoznak, mindenki köszön és jó étvágyat kíván nekik, én inkább hagyom, hogy lenyeljék a falatot. Felérve az út kezd olyan állagú lenni, amin már jobban el lehet képzelni kerékpárok közlekedését. Hosszasan baktatok lefelé, az út végén ott áll egy fakereszt. Tahitótfalu szélén vagyunk a

3. ellenõrzõpontnál. (14,26 km)

Kedélyes teázgatás közben találom a csoportot, akiktõl a sár miatt lemaradtam, én is iszom két pohárral, majd elveszek egy szaloncukrot és indulok tovább. Megint képlékeny az út, de nincs mit tenni csak menni, csak menni. Olyan érzés, mintha egy futószalagon mennék az ellenkezõ irányban. Egy füves rétnél megállok, leveszem a kabátom, csak a polár ing marad rajtam, így szerpentinezek fölfelé a sárga mínuszon. Jól esik lenézni a nagy mélységbe, amint a sporttársak küzdenek a méterekkel, ugyanakkor ha felnézek, a magasban araszolókról látom, hogy nekem is van még bõven lihegni valóm. Ebben a magasságban már nincs feldúlva az út, ide már nem jöttek fel a munkagépek. Felérve a Lõrinc-laposára még jó egy kilométert kell menni, hogy a Vöröskõi kilátót, a

4. ellenõrzõpontot elérjem. (19,08 km).

Ide régen koszorúzni jártunk, most pecsételtetni. Itt már feltámadt a metszõ, hideg szél, ezért felveszem a kabátomat. Visszafelé kell menni addig a pontig, ahol felértünk, de onnan a sárga helyett a piros sávot kell követni. Hosszan haladok a köves, de jól járható úton. A Vértesmezõre érek, innen egy kis emelkedõ, majd monoton baktatás után Zánkói-rét. Tovább menve kis csoportosulást látok, itt a K- és K+ elágazása az

5. ep. (22,70 km),

ahol maga Nád Béla bélyegez. A Rideg Sándor emléktúrán ismertem meg, nagyon közvetlen ember, nem enged el senkit néhány kedves szó-, pár falat- és/vagy korty nélkül. Amikor látja, hogy indulni készülök szaloncukorral kínál. Ezért hálából még egy Halls cukorkát is elveszek. A kék sávon folytatom egy lábnyomnyi széles, csúszós kis ösvényen az Urak asztala alatt. Jobb lábam mindig lecsúszik a nix-be. Felüdülés, mikor egy kicsit szélesebb útra érek. Nem vagyok még közel a célhoz, de jó a kedvem, mert tudom merre járok és be tudom lõni magamnak nagyjából, hogy mi vár még rám. A vízverés-nyergénél, a tisztáson átvágva két új kerítéslépcsõn kell átmászni, majd egy emelkedõ után keskeny, sáros ösvényen fától-fáig szaporázva ereszkedek le egy erdészeti útra, ahol a jó öreg traktorok itt is szétbarmolták az áhítatot. A kerítés mentén várom már a fából készült forgóajtót, amit ha megkerülök a Moli pihenõ felé vezetõ útra jutok. Meg is érkezik, de vele együtt az esõ is. Túratársaim, akik vonatkésés és kompról lemaradás miatt csak a 20-at csinálták, telefonon részvétükrõl biztosítanak a kocsmából. Majd megpukkadok az irigységtõl de elérem a Moli-pihenõt. Az itinerbõl Nád Béla reményteli szavai incselkednek velem: "Remélem napsütéses idõ lesz- káprázatos a kilátás!" Ezzel szemben sötét szürke égbolt alatt világos szürke csíkot lehet látni Duna gyanánt; ráadásul az esõcseppek mint jeges tûk csapódnak az arcomba a süvítõ szél irányából. Na jó! gázoljunk csak lefelé a szügyig érõ avarban. Mázlimra nem tûnök el egy gödörben, kiérek egy sáros útra, rövid emelkedõ után hosszan kanyargó murvás út következik, lehet gangolni végre. Rét után megint sár, de már tudom, hogy az emelkedõn túl ott van a Tabán, ahol az utolsó, a

6. ep. van. (29 km)

A pontõrök kis esõkunyhóban fagyoskodnak, remegve nyomják rá a sün-turistát a füzetre és közlik, hogy mennyi van még hátra (mármint az útból). A parkolónál betérek az erdõbe, a Fellegvár felé vezetõ útra. Megint marasztaló sár fogad. Nem tudom, hogy irigykedjek a mûúton kispistázókra, vagy tartsak velük, de aztán maradok a sárban és nekik fantáziálok valami nagyon-nagyon mocskosat. A kálváriai nyaktörõ napi rutinnak tûnik a sárbírkózáshoz képest és már látni, sõt érezni a civilizációt. A piros háromszöges híd elõtt áll egy régi Ikarusz teli gyerekekkel és olyat pöfög, ami elég egy népirtáshoz. A mûvházi labirintusban hagymaillat fogad, már csorgatom a nyálam, de mikor megtudom, hogy öt perc múlva megy a busz az Árpád-híd felé, felkapom az igazolt itinert meg a kitûzõt és "rohanok". Bõven elérem, mert legalább tíz percig áll a megállóban, amíg mindenki meg nem veszi a jegyét. Hiába futottam le a lábam. Hazafelé nem olyan kellemes az út, mint idefelé, de háromszor olyan hosszúnak tûnik...
Ottorino
 
 
 Túra éve: 2007
MúzslaTúra éve: 20072007.02.12 14:40:11
megnéz Múzsla összes beszámolója
Batthyány Lajos emléktúra

Még a múlt év novemberében értesültem errõl a túráról, amikor Nád Béla pecsétet osztott nekem a Pálóczki-réten. Tetszett az ötlet/alkalom és a színhely is. Már csak az kellett a dologhoz, hogy idõben és egészségben is részt tudjak venni rajta.

A logisztikám a következõ volt. Anyósoméktól kocsival Nagymaros-rév. Ott átkelés a 7.45-ös járattal. Tovább busszal 7.53-kor Visegrádról. Érkezés Dömösre és indulás a túrán 8.10-kor. A túra után a 13.35-ös komp elérése Visegrádon és autózás vissza anyósomékhoz.

7.15-kor már Nagymaroson sétálgattam és élveztem a napfelkelte fényeit. Már a novemberi Kaán Károly túrán is csodálatos volt átélni itt a napfelkeltét. Most is volt mit fotózni. Nem bántam meg azt sem, hogy indulás elõtt még visszaszaladtam egy másik pulcsiért, mert itt bizony még kemény mínuszok voltak. Lassan elindult a komp a másik oldalról és hozott magával egy kamiont is. Az egyensúly kedvéért innen, Nagymarosról is vitt egy másikat vissza. Jó kis hangulata tud lenni a kompolásnak. A Duna közepén járhattunk már, amikor feltûnt a túlparton a sárga, csuklós busz. Meg is szólalt a hajókürt, jelezvén hogy bizony érkezünk és várjon meg bennünket. Alig kötött ki a komp már szedtem is a lábaimat, hogy felszálljak. Még ketten jöttek így velem és elindult a tömött busz.

Hamar Dömösre értünk és jól kilépve, igyekeztem a csoport elejére kerülni, hogy minél elõbb rajtolhassak. Kívülrõl meglepett a rajt helyének (Szõke-forrás étterem) igényessége, de azért beóvakodtunk. Itt már vártak bennünket a jól ismert rendezõk, köztük elnök úr is, sportoljunk topiktárs személyében. Mivel volt elõnevezésem, így olcsón és gyorsan el is rajtoltam, a tervezett 8.10-es idõponttal.

A piros jelzést már ismertem, ám elég régen jártam már rajta. Ám a piros háromszöget vártam igazán. Nagy kedvenceim a húzós emelkedõk és bizony ezt még nem abszolváltam soha. A Szentfa-kápolna után rögtön be is kezdett egy közel 45 fokos, gyökeres meredéllyel. Mielõtt ennek nekiindultam volna, levettem magamról egy réteg ruhát, mert sejtettem, hogy itt már nem fogok fázni.

Aztán szépen adta a szintet az emelkedõ és kezdtem közben sorban utolérni az embereket is. Volt egy-két pihentetõbb szakasz, de alapvetõen nem engedett a szorításból ez a hegy. Több alkalommal is szerteszét kanyarodtak az ösvények, de meglátásom szerint mindig megérte a jelzéseken maradni. Nagyon vártam már a „Vadálló-köveket” is. Nem is csalódtam bennünk. Folyamatosan igyekeztem a látnivalókat fotózni. Egy srácot megkérve még magamról is kértem egyet. Haladtam egyre feljebb, aztán megszûntek a sziklaformák és szemben, a hegytetõn valami laposat véltem felfedezni. Ha eddig szuper látványban volt részem, akkor itt ez a négyzetére emelkedett. Ezért a csodáért bizony bármikor megéri ide felmászni. Gyönyörû napsütésben fürdött a Szent Mihály-hegy, kékségesen uralkodott a háttérben a Börzsöny, ezüstösen csillogott a Duna és ködlepel ült a Naszály alatt.

A csúcsérzés után azonban indulni kellett tovább. Visszavettem a rétegemet és megindultam lefelé. Nád Béla ezt a szakaszt nagyon rosszul jelzettnek írta, de a szalagok segítségével igen jól követhetõ volt. Közben ismét nyílt lelátás a Duna-kanyarra és a következõ célpontra, Pilisszentlászlóra is. A Varga-lósznál kezdett el igen sárossá válná utunk, mely a rövid Tüskés-hegy mászás közepette szünetelt egy kicsit. Aztán jött az igazi dagonya, de ettõl függetlenül közel sem lettem annyira sáros, mint a múlt héten a Cserhátban. Néha hangokat véltem felfedezni mögöttem, de nem értek még utol ekkor sem.

Pilisszentlászlón már jó kis túrahangulat uralkodott. Némi idõbe telt mire megleltem, hogy kitõl is kaphatok pecsétet, de aztán rögtön belenyomták a füzetembe. A Honvéd utca végén élénken érdeklõdtem a medve nagyságú kutya tulajdonosáról, de végül - két játszó gyereket kifaggatva a barátságos megközelítés mellett döntve - simán továbbjutottam.

Következett a novemberi Kaán Károly emléktúra egyik krémje, az Apátkúti-völgy, csak most lefelé. Utolértem pár rövidebb távost is, akik kedvesen elengedtek. A patakátkelések elõször nehéznek tûntek, de aztán rájöttem, hogy hipp-hopp és már a másik oldalon van az ember. A kövek ugyanis egyáltalán nem voltak csúszósak. Lejjebb érve nem bírtam kihagyni a vízesést sem, pedig egyszerûbbnek tûnt az aszfaltút. Ekkor már nézegettem az órámat, mert esélyes volt még az egy órával korábbi komp is. Átgondolva a helyzetet azonban lemondtam róla, hiszen még a Viktorin emlékmûhöz is szerettem volna egy kitérõt tenni és nem akartam fotózás nélküli futással zárni a túrámat.

A városba érve, lihegést hallottam mögülem, majd egy futó lépkedett tovább. Nagyon nézegette a leírást és figyelte a jobbra kanyart. A kálváriára érve azonban utolértem és elhagytam õt. A Viktorin emlékmûhöz letérõ útnál azért megálltam és szóltam neki, hogy ne utánam jöjjön, hanem egyenesen tovább. Húzós emelkedõ ment fel az emlékmûig, ami igazán megkapó látvány volt. Ezt bizony megérte megnézni. Innen továbbmásztam a fellegvár felé és a lépcsõsoron lejutva rátértem ismét az OKT jelzésre.

A hangulatos ösvény a parkoló elõtt ért ki egy köves útra, ahonnan már látszott a közeli Nagy-Villám kilátó. Sok futó jött velem szemben, míg végül én is megérkeztem az ellenõrzõ ponthoz. Mivel energiaitalt is osztottak, így felhajtottam a sajátom utolsó részét is és betárazva továbbindultam.

A kék kereszt jelzés nagyon szép útvonalon visz lefelé. Idõnként még fellelhetõk az eredeti OKT jelzések is, de könnyedén követhetõ az út. Megörökítettem még a Salamon-tornyot is a bástyákkal és meghúzott léptekkel 12.50-re be is értem.

Ismét sportoljunk topiktárs fogadott és megkaptam tõle a díjazást is. A fél liter meleg tea nagyon jól esett és a kultúrált sörözõ megfelelõ kényelmet nyújtott a kompig való lazításhoz. Nemsokára befutottak sétáLós bácsiék is. Még beszélgettünk kicsit és felmentünk a kompra. Õk még készültek a „Börzsönyi éjszakai” túrára, így jó utat kívánva nekik, beszálltam az autómba és negyed háromkor már a levest kanalaztam anyósoméknál.

Nagyon jó túra volt! Gratulálok a szervezõknek a munkához!
 
 
zomiTúra éve: 20072007.02.11 15:57:52
megnéz zomi összes beszámolója

6:35-kor indultunk Tatabányáról és 8-kor már neveztünk Dömösön. Megkaptuk az igazolólapot, amiben rövid túraleírás és Batthyány Lajos élete szerepelt.

Egy kis bemelegítõ gyaloglás után jött a túra legnehezebb szakasza, amikor megmásztuk a Prédikálószéket. Itt alig 2 km-en 500m emelkedés volt, és az út is néha sáros volt. Mikor felértünk megkaptuk az elsõ pecsétet, és megnéztük a gyönyörû kilátást. Innen egy kicsit unalmas rész következett Pilisszentlászlóra, amit a sár tett érdekesebbé.

Itt megkaptuk a második pecsétet, és egy-egy almát. Innen tényleg rengeteg család társaságában mentünk le Visegrádra az Apátkúti-patak völgyében. A vízállás magas volt egyszer egyikünk bele is lépett a patakba. Nagyon szép rész volt. Sikeresen megtaláltuk a célt. Éppen akkor jött egy busz, amit sikeresen lestoppoltunk, ami visszavitt minket a Dömösi rajthoz.
 
 
ZiribárTúra éve: 20072007.02.11 06:23:04
megnéz Ziribár összes beszámolója
2007. 02.10.
Batthyány Lajos Emléktúra (Batthyány Lajos születésének 200.évfordulója alkalmából)
Táv: 14.34 km
Szint: 351 m

Ezen a hétvégén úgy terveztük, hogy az alig két éves gyermekünkkel indulunk túrázni, ennek megfelelõen egy könnyen elérhetõ, rövid túrát terveztünk. Eredetileg a 10 km-es távra akartunk menni, de a gyerek elkezdett köhögni hétközben, ezért inkább anyukámnál hagytuk és ketten indultunk el. Mivel változtatni már nem volt idõ, ezért csak annyit tehettünk, hogy 10km helyett a 15 km-es távon neveztünk. Örömmel láttuk, hogy sokan voltak gyerekkel ezen a szép tavaszias napon.

A 8.30-as busszal indultunk Szentendrére, majd átszálltunk a Pilisszentlászló felé és kb. 20 perccel a rajt elõtt már ott is voltunk. Azt hittük, hogy várni kell a hivatalos rajt nyitásra, de kiderült, hogy már lehet nevezni.

Az elsõ szakasz a Szent-László-völgy volt,ami még télen is rendkívûl szép és vadregényes. Jó sok idõnk el is ment a fényképezéssel, ezért a második szakaszon, az Apátkúti-völgyben aztán belehúztunk. A harmadik szakasz, végig Visegrádon, a Fellegvárhoz vezetõ úton kellett haladni. Ez nem tetszett annyira. A negyedik szakasz volt a túra talán egyetlen megerõltetõbb szakasza. A kéken föl a Nagy-villámra. Itt volt a 15 km-es táv egyetlen ellenörzõpontja. Kaptunk 1-1 energiaitalt és pecsétet. Bosszúságunkra, a Kilátó zárva volt, gondolom a tél miatt, így aztán igazán szép kilátás nélkül maradtunk. Az utolsó szakasz, a K+ nem jelentett nehézséget, mentünk lefelé nagy iramban. A végén elég sokat kellett menni aszfalton a révig, ahol a sörözõben megkaptuk a szép kitûzõt (az idei négy túránk közül talán a legszebb) (oklevél nem volt) és a tea utalványt, amiért egy nagy pohár forró teát kaptunk. Az idõnk 3 óra 25 perc volt, nem rohanva, viszonylag kényelmesen. Mivel a buszról éppen lemaradtunk, 1 órát vártunk a sörözõben és láttuk, ahogy a többiek beérnek a célba. Így aztán nagyjából ugyanazokkal az emberekkel utaztunk hazafelé is, akikkel idejövet utaztunk.

Összefoglalva: Nem túl fárasztó, igazi családi túralehetõség volt, jó, hogy ilyen is van, nem csak a hosszú távok. Szerintem elég sok gyerek is teljesítette a 10 vagy 15 km-es távot. Lehet, hogy belõlük lesznek a jövõ nagy teljesítménytúrázói.
Köszönjük a Szigethalmi TE-nek a rendezést. Az itiner jó volt, térkép szinte nem is kellett. Külön köszönet a Batthyány Lajost bemutató részért. Az ellátás a nevezési díjnak megfelelõ volt.