Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Téli BakonyTúra éve: 20172017.01.22 19:20:12

 Téli Bakony 20


 


Szeretem a Bakonyt, bár nagyon ritkán jutok el oda, így kapóra jött, hogy ezen a túrán délelőtt 10-ig lehet indulni, amit pont el tudtam érni az első reggeli busszal Pestről… A szilveszteri „félrelépésem” után gyógyuló bokám miatt csak a 20 km-t tudtam bevállalni, pedig már annyira szeretnék újra hosszabbakat menni, de hát ez még sajnos várat magára egy ideig…


Csodaszép napos időt jeleztek, és ez végre be is jött, egy picike felhő sem zavarta meg a napsütést.


Bakonybél, Pikoló étterem, az utolsók között nevezek, kamásli fel, és indulhat a túra. Párszáz méter Bakonyabél házai között, és bár hétágra süt a nap, a hideg kicsit csípős, csak egy vékony kesztyű van rajtam, szétfagynak az ujjaim ahogy viszem a kezemben a túrabotot… már-már azon vagyok, hogy előveszem a vastagabb kesztyűt a hátizsákból, mikor elfogynak a házak, és éles kanyarral indul az emelkedő a Tönkölösi-Likaskő barlang felé… Gyönyörű havas a táj, az út szerencsére jól kijárt, de nem csúszik. Követem a kék barlang jelzést és a lábnyomokat mindig csak felfelé, és már nem is fázom, az ujjaim is felengednek, kezd melegem lenni. Alig 3 km a rajttól és itt is az első barlang és az első kód. Felírom, pár fotó, és indulok is tovább a téli erdőben. Közel s távol sehol senki, de a magányos menetnek is megvan a maga varázsa, gyönyörködöm a hófödte tájban, és egyre csak arra gondolok, hogy ide bizony vissza kell jönni más évszak(ok)ban is… csak ne lenne ilyen messze…


Közeleg a 2. kódos pont, az Odvaskő-barlang, amihez meredek lépcső vezet fel, ami bizony jócskán jeges, óvatosan lépkedek, meg-megcsúszok, egyszer el is esek, de végül feljutok a barlang impozáns bejáratához, ahol megint kód felírás. Itt találkozok először túratársakkal, akik hosszútávosok, pár szót váltunk, aztán ők elviharzanak, én némileg kisebb sebességgel mászok még kicsit felfelé a jeges emelkedőn, hogy aztán a piros sávot elérve megkezdhessem a Bakony legmagasabb csúcsának, a Köris-hegynek meghódítását. Tanösvény is vezet erre, a táblákon inkább csak a képeket nézegetem, nem érek rá sokat nézelődni, el akarom érni a közvetlen budapesti buszt. Az út enyhén emelkedik, majd kiérünk egy szélesebb erdészeti útra, amin végül szerpentinezve érek fel a tetőre, még nem jártam erre, azt hittem meredekebb lesz, közben becsatlakozik a kék sáv is, két kéktúrázóval is találkozom, aztán elhaladok a radarállomás mellett, és máris ott vagyok a Vajda Péter kilátónál, ahol az OKT pecséttel lebélyegzem az itinert. Kisebb csoportosulás van a kilátónál, amire nem mentem fel, egyrészt a tériszonyom miatt, másrészt meg ugye a fránya idő, ami szorít a hazaút miatt. Rövid pihenés, némi kalóriabevitel, a kilátóról lejött diákcsapat előttem indul el lefelé az Ördög-lik barlanghoz.


Imre említette, hogy ez a rész a legmeredekebb lefelé, és mivel tudott róla, hogy a sérülésből gyógyuló bokámnak a lejtők még nem nagyon tetszenek, javasolta, hogy ha szeretném, járjam végig a túrát ellenkező irányban. Na itt volt a második alkalom, hogy örültem, hogy mégis a normál irányt választottam (az első az Odvaskőhöz vezető jeges lépcső, amin elég húzós lett volna lefelé menni). Nos ez egy igen meredek, mély hóval borított lejtő, nagyon óvatosan lépkedtem, nagy nehezen le is előztem a még nálam is lassabban/megfontoltabban ereszkedő fiatalokat, aztán végre itt a barlang, amire csak röpke pillantást vetettem a kód felírása mellett, mert láttam, hogy mi jön még… meredeknél is meredekebb lejtő, keresztbe dőlt fák, jól kicsúszkált útvonal… Előttem lévő túratárs meg is csúszik, és leszánkázik a hegyoldalon, szerencsére semmi baj nem történt, nagyon mély volt a hó. A túrabotja viszont fent ragadt, kiabál is nekem, hogy taszítsam már le neki, itt nem szívesen mászna fel érte. És mert a jó túrázó mindig segít, én is próbálom lerúgni, de elvesztem az egyensúlyomat, a bot után én is megindulok lefelé a hóban, szerencsére ülve és nem fejjel lefelé. Minden oké, a bot is és én is leérünk, olyan volt, mint egy szánkózás… még élveztem is a csúszást a végén az első pillanatban rám tört ijedtség után. Lejtő alján felállok, leporolom magamról a havat, és indulok tovább, immár kicsit szelídebb lejtőn, még látom, hogy a diákcsapat is az „ülősí-technikát” alkalmazza, hatalmas nevetések közepette.


A jelzett út leér egy erdészeti útra, ahol tanakodó társaság gyűlt össze, hogy most merre… mutatom nekik a térképen, hogy balra, és mert arra vezetnek a nyomok is, még a telefonomon is megnézem a biztonság kedvéért az útvonalat, és igazam van, majd szólok nekik, hogy pár száz m múlva a jelzett út le fog térni a széles erdészeti útról. Jól járható az út, belehúzok, mögöttem eltűnnek a túratársak, míg csak a nyomok ahogy kell, le is kanyarodnak az erdészeti útról. Remélem észrevették a mögöttem haladók is. Kényelmesen, könnyen járható az út, darálom a métereket, míg el nem érem a sárga sávot, ami az erdészeti feltáró úton vezet hosszasan, innen már csak egy kis kitérő lesz a következő ellenőrzőpnthoz, mi máshoz, mint egy barlanghoz. A burkolt erdészeti út mellett egy emléktábla is megemlékezik az építésének 25. évfordulójáról. Innen már nincs messze a leágazás a Pörgöl-barlanghoz, ahová kezdetben szintén lépcsők vezetnek, szerencsére a kevésbé síkos fajtából, hamar el is érem a barlangot, és az utolsó kód felírása után visszaereszkedek a burkolt útra. Innen már csak 2 km a cél, Bakonybél határában egy befagyott patak, gyerekek csúszkálnak rajta.


A célban átveszem a gyönyörű jelvény és oklevél díjazást, és a mellé kapott kupont forralt borba fektetem be, jólesik és nagyon finom, Jól időzítettem, simán elértem a hazafelé tartó buszt!


 Ez egy nagyon remek túra volt, az útvonal gyönyörű, legszívesebben minél hamarabb visszatérnék a Bakonyba!


Köszönöm, Imre a szervezést, nagyon jól éreztem magam!

 
 
túra éve: 2016
Őszi trapp (BTSSZ)Túra éve: 20162016.10.17 17:38:56

 Őszi Trapp 2016


Idén a BTSSZ másik két Trappján már részt vettem, és a jó tapasztalatok alapján nem volt kérdéses, hogy ezen a szombati munkanap miatt röviddé vált hétvégén az Őszi Trappra megyek.


Pilisszentlászló, rajt, 7:30. Hamar túlesünk az adminisztráión, és már indulok is a kéken, köd van és vizes minden, szerencsére a sár viszont abszolút nem akkora, mint amilyenre számítottam. A kék keresztre rátérés után kezdődik az első hosszabb emelkedő, hamar ki is melegszem, és mivel már megint a szokásosan túlöltöztem, egy réteg ruhától megszabadulok. Egész jó lett az idő közben, sokkal hidegebbtől tartottam, de kellemes, pont jó őszi túraidő. Az erdő még nem az igazi őszi pompáját mutatja, de már színeződnek a lombok, szeretem ezt az évszakot!


Lajosforrásnál az első EP (a Trappokban azt is szeretem, hogy mindenhol "emberes" pontok vannak), iszom egy bögre forrásvizet, és indulok a közeli Nagy-Csikóvár felé, melynek a tetején még sose jártam, ez a zöld háromszög út eddig kimaradt a túráimból, jó kis emelkedő felfelé, a csúcson a 2. EP, majd jó meredek sziklás-köves, kicsit sáros úton zúdulok le a hegyről (már amennyire lezúdulásnak lehet nevezni az óvatos kocogást), lent zöld körre váltunk a Gyopár forrásig, és onnan a zöld négyzet vezet a volt Csikóváraljai turistaházig, rácsatlakozunk a piros sávra és onnan aszfaltozás elég hosszan Csobánkáig, egy letérést majdnem benézek, de szerencsére a mögöttem jövő kedves túrázó pár szól, így nem kavarok el.


Hamar itt a 3. EP az Oszoly alatt, müzliszelet az ellátmány, kell is a következő emelkedő előtt egy kis energia utánpótlás, ezt az emelkedőt az Oszoly-nyeregig a sárgán nem túlzottan szeretem, de szerencsére nem hosszú, hamar fent vagyok, tovább le a Kevély-nyereg irányába.... Másik teljesítményúra is zajlik épp erre, pont szemből jönnek többen is, köztük meglepetésemre kedves ismerős is, akivel pár percet beszélgetünk, majd búcsú és mindketten megyünk tovább. Visszaváltunk a pirosra, és azon mászunk fel a Kevély-nyeregbe (nagyon örültem, hogy nem a sárgán kellett menni, sárban az az út küzdelmesebb lett volna).


Kevély nyeregben dupla EP, mindkét túra pontőre kint áll a kis tisztáson a nyeregben, beszélgetnek, majd rámkérdeznek, hogy melyiken vagyok, aztán természetesen a Trappos pontőr kísér oda a maga helyére pecsételni, iszom pár kortyot, és innen hosszú menetelés következik a kéken, egészen a Virágos-nyeregig, útbaejtve néhány szép helyet, pl. a Teve sziklát, ahol nem időzök sokat, pár hete itt keveregtünk a Kevély körül egy másik túrán, sokkal szebb időben...  Pilisborosjenő szélét érintve (közben a másik túra egyik EP-jén megint kedves ismerős a pontőr, vele is váltok pár szót) jön a Köves-bérc, megint emelkedő, de az a szelídebb fajta, majd meredeken le a Külső-Bécsi útra, hatalmas a forgalom, jó néhány percet állok az út szélén mire át tudok menni. Az út túloldalán mindig elkavarok, hogy most pontosan hol is megy a kék, a szántó vagy a sínek mellett, de végül is mindegy, a Rozália téglagyárat nem lehet eltéveszteni, és innen már csak fel kell kapaszkodni a Virágos-nyeregig. Az utóbbi időben többször jártam erre, és a kék zölddel közös szakaszán az emelkedőt mindig megszenvedtem kicsit... most sincs másképp, lihegek rendesen mire felérek, és elfogyasztom az utolsó pár korty innivalómat... De már közel a cél, a Virágos-nyeregig kellemes sétaút, minimális sár, jól lehet haladni. Utolsó EP fent a nyeregben, innen már nincs 1 km se a célig, remekül kitáblázott, de jó meredek lejtőn érek el a Menedékház utcáig, ahonnan már csak pár m a cél. 


A díjazás-kupafüzetekbe pecsételés után szokásos szuper ellátás vár, de sietnem kell, mert a célban találkoztam ismerősökkel, akik felajánlották, hogy elvisznek kocsival. Így csak 2 bögre teát iszom, de nem maradok így se étel nélkül, mindenkinek jár egy szépen csomagolt szendvics a kitett zsírosdeszka hegyek mellé.


Nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, profi szervezés, kedves rendezők és pontőrök, a Trappokat ezentúl is látogatni fogom! 

 
 
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20162016.09.19 18:20:11

 Turul 75


Korábban már a 20-as és a 45-ös távok megvoltak, idén nagyon készültem a hosszabb távú túrákra, de valami átok ülhet rajtam, mert vagy sérülés (K100) vagy az egész napi nonstop esőzés miatti szétázás-szétfagyás - nyáron!!! -  miatt (Kék Balaton) sose tudtam befejezni azokat. Ezúttal a 3. próbálkozásom volt, de most úgy indultam neki, hogy mindegy mennyit megyek, csak a leghosszabb legyen, amit valaha mentem, azaz a Sárga 70-nél akartam mindenáron többet menni. 


Déli pu. reggel 6 óra, már érkeznek az elszánt túrázók, köztük jópár kedves ismerős, ki a 130-at, ki a 75-öt tervezi, én nagy önbizalommal a 130-ra nevezek, bár tudom, hogy valami csoda kellene, hogy sikerüljön...


Kapok egy kávét indításnak leendő túratársamtól, nevezünk, és 6:45-kor neki is vágunk a nagy kalandnak... A Sárga 70-es kísérőimmel, a 2 Istvánnal indulok, hamar itt az első EP, a Turul, aztán jön a számomra nyüglődős szakasz. Bevallom, nem szeretem a városi részeket, meg az elején szenvedek is kicsit, mert mindig sípcsontfájással indul minden túra. Most sincs másképp, a lépcsős szakaszon túratársain nagyon ellépnek tőlem, én csak vánszorgok felfelé, rengetegen leelőznek, én várom, hogy elmúljon a sípcsontfájás... megfordul a fejemben, hogy esetleg egyedül kell mennem, kicsit el is keseredek. Végre a Széchenyi emlék, innen még mindig aszfalt, de könnyebb... Normafáig még nyüglődök a lábammal, ott begyűjtöm a pecsétet Imrétől, és mivel jócskán csökkent a fájdalom, meg lejtős szakasz is jön, őrült tempóval elkezdek futni, hátha beérem Istvánékat. Így is van, kedvenc túratársamat utolérem, megnyugszom, hogy mégse kell egyedül mennem, lábfájás is elmúlt, minden rendben, szép az élet!


Makkosmária EP, finom eperlekváros kenyeret eszem, István a szalonnát teszteli le, közben elered az eső, de nagyon... Pár percet várunk, aztán nekivágunk a zuhogó esőben, nem kellemes menet, de ez van. Szállnak a km-ek, lassan itt a Budakeszi műút, esernyős pontőr, pecsét, felveszem a kamáslit, és megyünk tovább, könnyű szakasz a Petneházy rétig, az eső is eláll, az erdélyi házicsoki szokás szerint isteni finom, sok van még hátra, cipőbe ment mindenfélét kiürítünk, és nyomás tovább. A piroson már van sár, el is hangzik egy-két keresetlen szó, meg felemlegetjük a februári esős Budai Trappot, ahol ugyanitt toltuk a dagonyában, csak visszafelé. Hamar elérünk Nagykovácsiba, ahol a szokásos finom rétes az ellátmány, aztán folytatjuk a sárga sávon Perbál felé. De előtte egy kisboltban vizet veszünk, meg egy-egy doboz sört, amit útközben fogyasztunk, ami nekem nem igazán megy, vagy másfél deci a nyakamba ömlik ahogy menet közben iszom... mintha nem lennék eléggé vizes... Szerencsére hideg nincs, fázás az most nem játszik, hullámvasutazós szakaszon nyomjuk Perbál felé, és reménykedünk, hogy nem kapunk újabb zuhét, mert egy-két szakaszon elég katasztrofális a sárhelyzet így is. Valahogy nem emlékeztem jól erre a szakaszra, mert vannak benne fincsi kis lejtők, nem is a meredekség a vészes, hanem hogy hosszan, alattomosan lejt... amit ha eljutunk majd visszafelé eddig, felflé kell legyőznünk, már csaknem 90 km-rel a lábunkban... legalábbis ekkor még reménykedtem ebben. Átmászunk egy vizes-csúszós létrán, és már csak lefelé van a Perbál előtti EP-ig, ahol szintén kajapont van, kenyeret valahogy nem kívánok, de felkapok néhány szelet zöldpaprikát, és bekapom... hiba volt, abszolút nem bírom az erőset, ami másnak enyhén csípős, azt én méregerősnek érzem, ég az egész fejem tőle, túratársam mosolyog, és leteszteli ő is, neki viszont bejön a csípősség... Perbálon betérünk egy kis frissítésre, pár perc szusszanásra, ismét köszönöm a sört Istvánnak. Felfrissülten indulunk tovább, sajnos a sár hű kísérőnk maradt továbbra is, szántók mellett, erdőszélen vezet a remekül kiszalagozott út, eltévedni lehetetlen. 


Anyácsapuszta, a fullos kajapont, gulyáslevessel várnak minket, sajnos továbbra sincs étvágyam, csak egy kisadagot kérek, nagyon finom, de valahogy nem megy az evés, félek kicsit a Kakukk hegytől, meg látom, hogy kiszakadt a túracipőm, és kezd beázni, a talpam meg felázni, egyelőre még nem gond, de jó lenne zoknit cserélni... Tovább megyünk, még tart a sár, bár néha már ki-kisütött a nap, nem sokat szárított a terepen... A tavat most kihagyjuk, műút+szántók közötti út kombón közelítjük meg a Kakukk-hegyet, ami ott magasodik már a közelben... Hát nem kellemes felmenni rá, de gyökkettő sebességgel, megállás nélkül felérünk, a csúcson míg én megint kiöntöm a cipőmből a zavaró kavicsokat, túratársam pecsétel az önkiszolgáló pecséttel és innen már tényleg nincs messze Szomor, ahol egy picit hosszabb pihenőt terveztünk, természetesen az elmaradhatatlan sörözéssel, plusz nekem egy kávéval. Miközben iszunk, megbeszéljük, hogy ezt a szakaszt most kicsit megtoljuk, gyorsabban megyünk, mert majd jó lesz az a plusz idő a végére... Zoknit cserélek, megváltás a száraz zokniba bújni, bár tudom, nem sokáig lesz így, teljesen be van ázva a szakadt cipőm... Műúton Gyermelyre, onnan megmászunk egy dombocskát, és ott is vagyunk Gyarmatpusztán, ahol nagyon finom savanykás almát kapunk a pecsét mellé, azt majszolva indulunk tovább. A talpam megint vizes, a bőr teljesen felázott rajta, vízhólyagok akarnak nőni sajnos... már kicsit fáj, de majd a Tarjáni halastónál leragasztom. Így is történik, bár látom, hogy a jobb talpam reménytelen, ez már végig fájni fog, hiába a leragsztás... de legalább a bal nem fáj, mondom magamnak...


Lassan alkonyodik, és bár nem esik, de nagyon csúnya fekete fellegek gyülekeznek mindenfelé, és el is jön az első holtpont nekem, útközben István tart nekem előadást a felhőkről meg a szupercelláról, pont jókor, mert így elterelődik a figyelmem a talpamról... Tarján előtt felvesszük a fejlámpát, és már sötétben érünk a templomhoz a "fordítóponthoz". Itt is van zsíros deszka, de továbbra se tudok enni, pár szelet paradicsomot azért megeszek, meg egy energiaitalt iszom a megállóban lefekszem a padra, lábakat fel, pár perc és jobban érzem magam megint... Sötétben visszafelé, nagyon kellene egy kávé, mondom, erre István mondja, hogy nála van, a halastónál majd ad is belőle, ez tartja most bennem a lelket... Szembejönnek jó ismerősök/haverok, bíztatjuk őket, nekik még van vagy 4 km a templomig, amúgy ezt megtesszük mindenkivel aki szembe jön, velünk is ezt tették a többiek, nagyon jól tud ám ez esni...


A halastónál oda se nézek, hová ülök le, csak letottyanok, természetesen jó vizes részre, de már nem érdekel, csak a kávét szeretném, amit meg is kapok, ismét köszönet érte! Megyünk tovább, még jó hogy nem vagyok egyedül, nagyon más visszafelé az út nekem, néhol bizony eltévedtem volna egyedül... A Gyaratpuszta pont már bezárt, vizet hagytak ott a ponton, iszom is keveset, de már kicsit fázom, a talpam egyre jobban kínoz, bár még nem tartok ott, hogy lépni se bírok. Túl a 72 km-en, tehát sikerült, ennyit még sose mentem, de itt már abszolút nem vagyok biztos benne, hogy Szomorról tudom folytatni, a jobb talpam és a cipőm tropa, ráadásul nem tudom miért, de az eddig rendben lévő bal lábfejem érzem, hogy bedagadt, egyre jobban szorítja a cipő. Gyermely-Szomor műutat már nagyon zombisan tolom, István lemarad kicsit, illetve csak akkor veszem észre, hogy nem jött mögöttem, mikor bementem a kocsmába az EP-re. Mondom a pontőröknek, hogy valószínűleg itt a vége, de még nem tudom biztosan, ők bíztatnak, hogy menjek tovább, de nagyon hezitálok... végig biztos nem tudnék menni ezekkel a talpakkal... Végre beér túratársam is, és úgy döntünk, hogy ennyi volt mára... Sajnálom nagyon, hogy neki most nem jött össze, magammal viszont elégedett vagyok, sikerült az eddigi leghosszabbat mennem, majd legközelebb sikerül hosszabb is, nem adom fel!


Sörözünk, teázunk, várjuk a később beérkező társainkat, akik eleve csak a 75-öt tervezték. Beérnek végül ők is, kocsi is van, igaz nekem nem hazáig, de velük megyek. Előtte még jókedvű beszélgetés, iszogatás, aztán már tényleg indulunk, engem kitesznek az esztergomi vasútállomáson, 20 perc múlva megy is a hajnali első vonat, legalább nem kellett a budapesti éjszakai járatokkal bumlizni hazafelé. Ezúton is köszönöm a fuvart!


A türa szervezése a szokásosan tökéletes, az ellátás fejedelmi, az útvonal, bár kényszerúségből nagyon megváltozott, de így is remekül jelzett, ha az időjárás nem tesz keresztbe, talán-talán ment volna több is, de ennyivel is tökéletesen elégedett vagyok, jövőre ugyanitt, veletek!


Végül de nem utolsósorban köszönöm Istvánnak, hogy együtt mehettünk, és tartotta bennem a lelket a nehezebb szakaszokon!

 
 
Hársasi libatopogóTúra éve: 20162016.08.14 19:29:11

 Püspöki forráskör 35 (a kiírásban még 40 volt)


Ritkán jutok el a Mátrába, így most kapóra jött ez a túra, hogy tömegközlekedéssel is elég könnyen elérhető a rajt, és a hazajövetel se gond a túra után, így hát belevágtam. Nagyon korai kelés és vonatozás után reggel 7 órára meg is érkeztem Szurdokpüspökibe a rajtba, icipici fejetlenség azért volt az indítással, de azért elég gyosan ment, az itinert megkaptam, a térképek csak később érkeztek, aztán kértem is egyet, amin viszont nem volt bejelölve a túra útvonala, ezt ugyan meg is mondta a térképet osztó rendező, és hozzátette: Majd értelmezd... Oké, nekem nem okoz gondot a térképolvasás, de azért ha már adnak térképet, legalább bejelölhették volna az utat rajta, tekintve, hogy a túra egy része jelzetlen úton halad. Mindegy, vágjunk bele! Az itinert olvasva ugyan bizony párszor csak tévelyegtem volna, ha nincs az út kiszalagozva. A szalagozásról azért majd néhány mondatot később.


Akkor az útvonal:


Ki Szurdokpüspökiből, és a község határában mindjárt itt az első EP, a Szentkereszt-kút, a felszentelés évét felírom az itinerbe. Szépen kiépített a kút környéke, tetszett nagyon! Vissza Szurdokpüspökibe, majd egy elég hosszú unalmas aszfaltos szakasz, majd a vonatsínek melletti úton gyaloglás a 2. EP felé, ami a Jobbágyi vasútmegállónál volt, közben látszott már a Nagy-Hársas, ami impozánsan emelkedett Jobbágyi felett. Tehát számkód felírás, és másszuk meg a megmászandót! Jó kis lihegtető emelkedő, meredek, de néhány helyről szép kilátás, ami arra is jó, hogy azt megcsodálandó szusszanjak egyet, de csak nem akar eljönni a hegy teteje... Mire felértem, már nem voltak gondjaim a fázással (reggel induláskor kicsit hűvös volt), fent a tetőn egy geodéziai torony, kiírva rá, hoy felmászni tilos és veszélyes, de az ajtaja feltörve, létra vezet felfelé, lent meg teleszórva szeméttel... :( Innen jelzett úton, a piros sávon, majd jó sokáig a piros kereszten haladt a túra, leereszkedve a hegyről, majd megint kis emelkedő, ismét lejtő, és el is érkeztem a 3. EP-hez, a Dagonyáshoz, ahol csakugyan volt egy szép nagy sáros dagonya, gondolom a környék vaddisznóinak ez a wellness parkja :) Itt emberes EP volt, a pontőr kedvesen fogadott minden odaérkezőt (ezen a szakaszon a rövidtávosok szembe jöttek velünk). Innen lejtős úton, szép erdőben haladva értem el a 4. EP-t, a Köszvény-kutat. Nem túl bizalomgerjesztő neve ellenére a vize igen jó, fel is töltöttem a palackomat. A környékbeliek is ide járnak vízért, többen is töltögettek sok-sok palackot, és vitték az út mentén álló kocsijukhoz. Ez a pont szintén "emberes", a pecsét mellé egy nagyon finom őszibarack az ellátmány, pár pillanat alatt eltüntettem, nagyon jól esett. Az 5. EP innen csak pár lépés, kis kitérő a piros keresztről, meg is találtuk a forrást, de a kitett számkódos papírt nem leltük sehol, pedig többen is kerestük. Hogy kinek kellhet egy ilyen papír, mert valaki letépte az biztos, azt elképzelni se tudom. Végül a forrás kifolyójába vésett évszámot írom az itinerre, hogy legyen ott is valami. Megint emelkedünk, egy tanya mellett elhaladva éppen fekete bivalyok sétáltak ki a legelőre. Az út itt nem mindenhol erdőben, hanem legelők-bozót mellett is haladt, szép kilátásokkal a környező hegyekre. Közben sok helyen szederbokrok, némelyik már érik is, eléggé lelassultam itt, mert folyton szedret szemezgettem, nagyon szeretem, és jól esett a melegben! Azt hittem, az itiner leírása alapján nehéz lesz megtalálni a 6, EP-t a Cserepes-kutat, de végül könnyen meglett, nagy kőkávás mély kút, az alján piszkos vízzel, itt most nem hiányzott a számkód, felírom, és megyek is tovább. Piros keresztről zöld sávra váltunk, és lemásztunk a völgybe, a Delelő-kúthoz, ami a 7. EP, szintén pontszemélyzet egy kedves hölgy személyében, Balaton szelet járt a pecsét mellé, el is fogyasztom ott helyben, a forrás remek vizével öblítem le. Frissítés után vissza kellett kapaszkodni a völgyből, egészen addig, ahol letértünk a piros keresztről, és a zöldön kellett tovább menni, szórványos kék kör jelzések (talán ez lenne ennek a túrának a jelzése, csak még nincs végig jelölve?) és szalagok is segítettek, hullámvasutazós terep, de szép, erdős, csak az út egy kicsit kövesebb, mint amilyet szeretek.... Kis Cser-kút, a 8, EP, szintén számkód, az itiner szerint a vize nem iható, hát nem is volt benne víz... Tovább a kék körön, most már nagyrészt lefelé, és hamar itt is a 9, EP, a Gúnár-kút, szintén kiszáradva (ez se iható az itiner szerint), számkód a helyén. Egy tanösvény vezet erre, meg több helyen kis tornyok építve kövekből, csoda, hogy le nem borultak... Lefelé a köves úton, keresztezzük a Mátrabérc útvonalát, és nemsokára egy nagyon benőtt, csalános-susnyás ösvényen vezet a kék kör, egy szalagot majdnem benézek, és rossz irányba megyek, de épp másik túratársak is jöttek mögöttem, akik szóltak, köszönet nekik. A dzsindzsás úton csakhamar elértük az utolsó, 10. EP-t, a Dolinkai meleg forrást, ami a nevével ellentétben hideg, de annyira vasízű a vize, hogy ki kellett köpnöm azt az egy kortyot amit próbáltam lenyelni. Itt is kedves pontőr volt, útba igazított, igaz sok már nem volt hátra, elérve az aszfaltos utat, csaknem végig kellett gyalogolni Szurdokpüspöki főutcáján a célig.


A célban átveszem a díjazást, és "kend magad" zsíros, vajas, lekváros vagy mézes kenyér az ellátmány, meg szörp szódával. Jól esett a túra után!


A túrával semmi baj, szép útvonal, kedves rendezők és pontőrök, de 2 dolgot azért szeretnék megjegyezni: 


1. szalagozás: talán nem mindenhol a legszerencsésebb helyre tették ki, de nagyjából rendben volt, eltévednem nem sikerült. Viszont lehetett volna valami más szín a vékony sárga (néhol elég rövid) szalag helyett, a sok sárga virág, lomb közé besütő nap, sárguló fű között néhol azért nagyon kellett figyelni, mert jól beleolvadt a környezetébe.


2. itiner: Ez volt a legnagyobb negatívuma a túrának. Csak szöveg, semmi más, se távolság, se szintadatok, semmi... Nagyon hiányzott, azt se tudtam, hány km-nél járok, GPS stb. nem volt nálam. A szöveg is néhol értelmezhetetlen, mit kezdjen azzal egy túrázó, hogy "nemsokára kiérünk az erdőből", "kis idő múlva elérjük a Diós-patakot", "néhány km után elérjük a P- -ot", főleg úgy, hogy tényleg semmi km adatot nem tartalmazott az itiner.


Ez a két kis bosszantó dolog ellenére, ez egy nagyon jó kis túra, mindenkinek ajánlom, tervezem jövőre is ha lesz, remélhetőleg egy használhatóbb itinert kapunk majd! Köszönöm a szervezőknek, nagyon jól éreztem magam!!!


 


 

 
 
Ezmar DöfiTúra éve: 20162016.07.04 19:40:02

 Ezmar Döfi 35É


Július 1. péntek éjszakai túra... pont jó, aznap úgyse dolgozom, hiszen Közszolgálati Tisztviselők Napja van, ünnepeljünk hát egy túrával! Meg ünnepeljük kedves túratársaim Marcsi és Zoli házassági évfordulóját is, úgyis olyan rég találkoztam velük!


Előnevezés megvolt, először az 52-t terveztem, de "hosszútávú túratársam" sajnos nem tudott eljönni, egyedül meg nem akartam annyit menni az éjszakában, így maradt a 35 km. Vonattal és busszal jól megközelíthető Csemő, a rajt helyszíne, ahol Misi már felkészülten várta a túrázni vágyókat. Adminisztrációt gyorsan letudtuk, még kis várakozás Marcsiékra, akik a következő busszal érkeztek, addig is belefért egy jó hideg sör az akkor még kánikulás kora estébe. Marcsiék befutottak, pezsgőt bontanak, amit el is fogyasztunk, aztán indulás!


Először még napsütésben szántjuk a homokot, amely erőszakosan betolakodik mindenki cipőjébe, közben az út mellett a virágzó vad dohány erőteljes illata kísér minket utunkon. Kellemesen alkonyodik, enyhül a hőség, kicsit gyorsabbra veszem a tempót, néhol kocogunk is kicsit Anitával, ahol nem olyan mély a homok. Még világosban érünk Mikebudára a Platán kocsmába, ahol az 1. EP van, jéghideg alkoholmentes citromos sörrel frissítünk, valamint a mikebudai "helyi erők" már nem egészen józan állapotú képviselői megkínálnak frissen főzött házipálesszel, amit nem utasítunk vissza, megkóstoljuk, kicsit karcos, kicsit édes, de ütős... Még jó, hogy a sör alkoholmentes volt előtte! Marcsi és Zoli is befutnak, készül pár fotó, mire tovább indulunk, már elkel a fejlámpa.


Rétek-mezők-erdők váltakoznak, felettünk az égen meg felragyognak a csillagok, gyönyörű tiszta az idő, nagyvárosi lakos létemre ez csodálkozással tölt el, a budapesti "fényszennyezés" miatt nem sűrűn látok ilyen gyönyörű csillagos égboltot... Az út remekül jelzett, a szalagokon a fényvisszaverők miatt eltévedés kizárt, hamar elérünk a 2. EP-re, ahol a kedves pontőrök frissen szedett cseresznyével és meggyel várnak... 2 marék finom zamatos meggyet eszem, a magokat menet közben az út szélére dobálom, lehet itt majd meggyfaliget lesz pár év múlva? :)


Tovább az éjszakában, a levegő kellemesen enyhe, az út néhol kicsit, néhol mélyen homokos, ez szokatlan nekem, nem sokat túráztam bokáig érő homokban... Kis aszfaltozás, cipőből homok kiürítés, majd újra a homoktaposás, ismét tele a cipőnk és a zoknink is, és megpillantjuk a következő EP-n égő tábortüzet, ahol igazi terülj-terülj asztalkám várt, szalonna, kolbász, hagyma, friss puha kenyér, no és nyársak, amire mindenki azt tett, amit akart, és feljtehetetlen hangulatú sütögetés vette kezdetét az éjszakában. Jóllakottan még le is heveredtünk kicsit, hanyatt fekve bámultuk a csillagos eget!


Bármennyire is marasztaló hely, menni kell tovább, még 15 km vár ránk, és a hőmérséklet is csökken, elkezdek kicsit fázni, hiába a vékony hosszú ujjú felső... Marcsiékkal indulok, de gyorsítanom kell a tempón, mert még mindig fázom... Előre megyek, gyorsabb gyaloglás, majd ahol kevesebb a homok, óvatos kocogás, és túratársaim máris elmaradnak mögöttem, kezdetben még látom a fejlámpáik fényét, majd egyedül találom magam... Pár hete egy zuhogó esős éjszakai túrán, ami az első olyan volt, hogy egyedül mentem, nagyon beparáztam a sötétben, most ez valahogy sokkal gyengébben jött elő, sőt egy idő után el is múlt, csak lépkedtem az erdei utakon, és néztem a csillagokat és az újholdat, a félelem most nem zavarta a túraélményt...


Megyek-megyek, egyszercsak fényt látok magam előtt, mécses ég, és egy furcsa alak az út mellett... Szálem Alejkum! - köszönt rám maga Ezmar Döfi hamisíthatatlan kaftánban-turbánban,  varázsszőnyege előtt térdel, bevallom kicsit rámjött a frász az első pillanatban! Aztán jót nevetek, mert a török basa Misivé változik ahogy közelebb érek, és mint a feltételes EP őre, lepecsételi az itineremet, jó utat kíván, és tájékoztat, hogy 8 km múlva reggeliben lesz részünk a következő EP-n...


Megyek is tovább, közeledik a cél, még egy nagyon mély homokos rész nehezíti a terepet, majd lassan beérek Nagykőrös külterületi házacskái közé, ahol bizony elnézem a szalagozást, nem veszem észre a letérést jobbra a Pálfája Parkerdő EP felé... Már aszfaltos útra érek, mikor azért leesik, hogy valami nem stimmel, jó ideje nem láttam már szalagot se az út mellett... Visszamegyek jó darabon, és meglátom a leágazást, jól ki volt jelölve, csak én bambultam el, kicsit már álmos voltam... hamar itt is az EP egy kis rétecskén, és tényleg finom reggelivel várnak a pontőrök, lekváros kiflit eszem, közben befutnak Marcsiék is, itt kapjuk meg az ötletes oklevelet és a kitűzőt, majd indulunk az utolsó alig 3 km útra a nagykőrösi vasútállomásra. Közben megvirradt, a fejlámpák visszakerülnek a hátizsákba, és nemsokára el is érjük a célt... Még van 25 perc a vonatig, ezt kihasználjuk cipőből homok kiürítéssel és némi tisztálkodással, szinte térdig koszosak lettünk. Vonattal utazom haza, közben gyönyörű napfelkeltét fotózok...


Remek szervezés, fejedelmi ellátás jellemezte ezt a túrát, amely bár síkságon vezetett, a mély homok miatt azért nem egy laza sétatúra volt! Köszönöm, hogy ott lehettem, Ez már Döfi volt!

 
 
Csolnok RingTúra éve: 20162016.06.09 20:03:52

 Csolnok Ring 30


Egy héttel a túra előtt bokasérülés miatt a Getén feladott K100... nem túl jó előjel, de a lábam már 2 napja nem fájt, vágjunk akkor bele! Pestről indulva még épp elértem a 8 órás különbuszt Dorogon, a rajtnál elég nagy tömeg, de előneveztem, így gyorsan végeztünk az adminisztrációval... az itiner mellé egy műanyag túrabögrét és egy nyakpántot is kaptunk, és rögtön indulás is! A rajtban ismerőst is találok, együtt indulunk el, de aztán nekem "sürgős dolgom" támad a bozótosban, így leszakadok tőle, és innen végig egyedül mentem a távot. A túra sok helyen jelzetlen szakaszon megy, de a szalagozás és a kereszteződésekben a táblák, melyek nyíllal mutatják a követendő utat, kizárják az eltévedést!


Ki Csolnokról, majd szántók szélén, ligetes erdőkben, kellemes terepen haladva hamar a 1/2 1-es ellenőrzőpont, majd fel a Henrik-hegyre az 1. EP-hez, ahonnan gyönyörű a kilátás, a megcsodálása után gyorsan tovább, jöjjön a Gete! Az egy héttel előtti emlékek azért előjönnek, a bedagadt bokával, összeszorított fogakkal vánszorgás felfelé a kánikulában, kicsit összeszorul a torkom... De most ez egy másik túra, nincs fájdalom, hamar fel is érek a tetőre, ahonnan megint szép kilátás, visszatért jókedvemet csak a közelgő fekete esőfelhők és az egyre gyakrabban hallható mennydörgés zavarja meg... biztosnak tűnik, hogy nem ússzuk meg szárazon! 


Lefelé a Getéről a saras-köves-meredek lejtőn hatalmas torlódás, a rövidtávosok is erre mentek, lassan, óvatosan ereszkednek lefelé, csúszkálnak sokan a nem megfelelő cipőben, de nagy esést és sérülést szerencsére nem láttam. Ahol tudok, előzök, néhol azért nehezen megy, de a többség ahogy tud, udvarisasan félreáll, és elengedi a gyorsabbakat, köszönöm nekik, minden gyorsabb lábú túratársam nevében! A 2. Gete alja nevű EP-t így gyorsan elérem, ahol a kedves pontőrök a pecsét mellé pogival kínálják a résztvevőket, és figyelmeztetnek, hogy veszélyes, vízmosásos szakasz jön, mosolyogva mondom nekik, hogy ismerem az utat, tudom mire számítsak. Itt elválnak a távok útvonalai, innen már csak kevés túrázóval találkoztam útközben. A vízmosásos lejtőn a szokásos óvatossággal megyek, majd tovább a kéken Tokodra, a Hegyeskő felé vezető úton nagy meglepetésemre az egyik ház kertjéből ismerős köszön rám, tudtam hogy Tokodon lakik, meg hogy a kék ott megy el a háza előtt, de pontosan nem tudtam melyik az a ház. Elég sokáig elbeszélgetünk, megcsodálom a cuki kiskutyáját, majd indulnék, mert egyre közelebb jönnek a fekete felhők, esőcuccot persze nem hoztam, így hálás köszönettel elfogadom a kedves ismerőstől a nylon esőponcsót. Jöhet a Hegyeskő, itt még nem esik, a csúcs előtt az út elkanyarodik, itt a 3. EP, ahol fincsi golden alma jár a pecsét mellé, azt majszolva indulok a szántóföldön átvezető úton, az út szélén pipacsok, búzavirágok nyílnak, fotózásra is jut idő, de aztán leszakad az ég, az esőponcsónak hála nem ázok el, de az eddigi kicsit saras út néhol bokáig érő tócsává, dagonyává változik, nőnek a sárkoloncok a túracipőmre, csúszik is, de talpon maradok, hála a túrabotnak, viszont a lépteim nyomán felcsapódó sártól egyre kevésbé szalonképesnek nézek ki térdtől lefelé... Ez egy elég hosszú szakasz, a végén jó saras emelkedővel a következő 4. EP-ig, a Kőbányáig, ahol még mindig esőben köszönt a kedves pontőr, müzliszelettel kínál, és mikor mondom, hogy a kitett kókuszosért nem vagyok oda, keres nekem áfonyásat, nagyon köszönöm! Amíg eszem a müzlit, megcsodálom a pazar kilátást, sajnos az eső miatt nem a legtisztább a látvány, de a pontőr meg is mutatja, és el is magyarázza, hogy merre vezet majd a tuvábbi útvonal.


Nagyon meredek füves lejtőn leereszkedés, kis séta Csolnok házai között, majd az. 5. EP a Lovardánál, ahol egész kis sárból-vízből álló tó keletkezett a pont helyéül szolgáló istállónál, kedves diákok a pontőrök, a pecsét mellé cukorkával kínálnak. Nagyon saras úton indulás tovább, itt már nem érdekel, hogy nézek ki, meg a bokám is kezd jelezni, hogy azért még pihentetnem kellett volna a sérülés után. Szerencsére az eső elállt, a nap kisütött, még a Pollus-hegyet kell megmászni, ahonnan ismét csodás a kilátás a Pilisre, sajnos az útviszonyok katasztrofálisak voltak, rengeteg sár a szántóföldön, amin át kellett vágnunk a szalagokat követve, majd megint meredek leereszkedés a műútig, ahol a lejtőn sikerül megcsúsznom, és fenékre esnem a vizes füvön... Mindegy, ennél sarasabb már nem lehetek! Az utolsó EP a lejtő alján várt, innen már kevesebb, mint 2 km a cél, a Bányamúzeum.


A célban átveszem az emléklapot és a szép kitűzőt, egy szelet zsíros deszka isteni finom savanyú káposztával igen jól esik, itt is találkozom ismerősökkel, rövid beszélgetés, majd lesétálok a buszhoz, amit épp sikerül elérnem.


Gyönyörű kilátásokkal tarkított túra, jövőre is itt a helyem, remélem eső és sár nélkül! Köszönöm a rendezőknek ezt a remek túrát!

 
 
Budaörsi DolomitokTúra éve: 20162016.05.16 19:31:20

 Budaörsi Dolomitok 23


Végre egy szép esőmentes nap a hosszú hétvégén, egyéb programjaim (és kisebbrészt az eső) miatt, kimaradt a szokásos szombat-vasárnapi túrázás, nagyon hívogatott már a természet... (nyüszögés on) Kicsit amúgy is magam alatt vagyok mostanában... (nyüszögés off)  


Nem túl korán, 1/4 9-kor indulás, és mindjárt egy jó kis kaptató a Kő-hegyre (1. EP)... Az aszfaltos szakaszok ugyan nem a kedvenceim, meg a lépcsők se, de most valahogy jól esik... Mindegy, csak ne otthon a város közepén, a kilátás meg gyönyörű, hamar fel is érek... A szél fúj, kicsit meg is fájdul tőle a fejem, de megcsodálom a látváyt, pár fotó, és irány a Törökugrató felé.... Városi szakasz megint, ahol gyakran elkavarok. És ez most nem az itiner hibája, az tökéletesen jól leírta, csak bambán megyek pár másik túrázó után, a szalagozás eltűnik, eltévedtünk... Telón térkép megnéz, és egy szintén elkavart túratárssal, Gáborral indulunk vissza, rálelünk a helyes útra, még megmászunk 2 puklit  (távhoz képest jó kis szintes túra ám ez), átkelés a főúton, majd jöhet a Törökugrató (2. EP) ... Azért most könnyebben ment felfelé, mint a Sárga 70-en... Fent szintén páratlan panoráma, de a szél is kitart, így nem sokat időzünk, irány lefelé... majd ismét felfelé a sárgán a Huszonnégyökrösre...


Túratársamnak mesélem, hogy a S70-en kissé már bezombulva itt a házakat bírálgattuk, ez szép, ez ocsmány, pedig nem 2 fillérbe került felépíteni egyiket se, de kinek van ízlése, kinek nincs...


A Huszonnégyökrös tetején még sose voltam, megint egy csodás kilátóhely, és önkiszolgáló pecséttel ellátott 3. EP, innen szép kellemesen szintben haladó út a sárgán, ismerős terep, ezt a részt nagyon élveztem, főleg azokat a szakaszokat, ahol erdőben haladtunk, és kevésbé éreztem a szél fejfájást okozó hatását...  Gáborral túrákról beszélgetünk, bele-belekocogunk, és hamar itt is a Vitorlázó emlékmű és a 4. EP, ahol keksz és alma az ellátmány, pont jókor, kezdtem icipicit éhes lenni... Tovább Csillebérc felé, icipicit saras úton, sokkal rosszabra számítottam az előző napi esők miatt, de egyáltalán nem vészes... Az EP előtt a lejtő szinte kínálja magát a futásra, nem saras, nem köves, így meg is toljuk lefelé, és akkor elérünk a "terülj-terülj asztalkám"-hoz. Fantasztikusan finom friss, ropogós héjú, belül puha kenyér, nutellával eteti magát, 2 szeletet is befalok... Aztán indulni kell, vár a Rupp-hegy (5. EP), erre se voltam még, szépen karbantartott tanösvény van itt, a csúcson szintén önkiszolgáló EP a magyar zászlónál, és innen már tényleg közel a cél... Még a Tűzkő-hegyi parkerdőt látogatjuk meg, ez is új nekem, egy másik tanösvény, szép táblákkal, pihenőkkel, nagyon tetszett. Némi nápolyi és sós mogyi (meg aki kért, annak kávé is, mi kihagytuk), és már csak némi aszfalt a célig, ahol átvesszük az oklevelet és kitűzőt. A célban meglepetésemre Marcsival és Zolival futok össze, nagyon örültem a találkozásnak!


Gábornak köszönöm a kellemes társaságot, maga a túra meg egyszerűen tökéletes volt, a szervezőknek csillagos ötös, az itiner (fullextrás, szöveg, táblázat, résztáv és szint adatok, szintmetszet, térkép, minden volt benne), az ellátás, minden szuper volt!

 
 
Együtt a Magyar Családokért! teljesítménytúrákTúra éve: 20162016.05.08 20:11:54

 EMCS 14+8+4 (2015.05.08.)


Kényelmesen reggel 9-re értem a rajtba, gyors nevezés, és indulás az első 14 km-es körre. Gyorsan rápillantok az útvonalra, aztán teszem is el az itinert és a térképet (amin azért egy kezdő túrázó nem biztos, hogy kiigazodik), mert ezerszer bejárt útvonalak, minden méter ismerős :)


Hamar leérek a lakott területre a zöld körséta-zöld + útvonalon, és jön a Gyémántos lépcső, most lefelé, erre inkább fordítva szoktam járni... Lefelé azért könnyebb... Zöld sávra váltás, és jönnek az emelkedők, de jólesik az igazi tavaszi időben... És már itt is a Tündér-szikla, most is megcsodálom, egy fotó is készül róla (van már belőle jópár, minden évszakból), aztán tovább felfelé, Disznófő és csakhamar fent is vagyok az Anna rétnél.


Az itiner itt azért egy kicsit feélrevezető annak, aki nem ismeri az utat. Szó szerint ezt írja: ""követjük tovább a Z sáv jelzést, amelyről egészen az Anna-kápolnáig nem térünk le". Nos, az Anna-kápolna ha közel is van a zöldhöz, de nem halad el előtte a jelzés... Találkoztam két túrázóval, akik bizony keresgélték a kápolnát, de aztán jöttek utánam, és megtalálták. Itt kód felírás, aztán sárga +-en a Csacsi-rét, ahol át kell térni a sárgára, régen itt többször elkavartam, de most rutinosan fordulok a megfelelő irányba a sárgán...


Lefelé először kellemes kocogás, közben eszembe jut a múlt heti Sárga 70, itt jöttünk felfelé már 50 km-nél többel a lábunkban túratársaimmal, a 2 Pistivel, azaz  I. (első) és II. (második) Istvánnal :))) éppen talán a főzés és a kaják volt a téma :) És felidézve az emlékeket, érzem, hogy éhes is vagyok, de futok tovább lefelé, majd jön egy saras szakasz, ahol óriásit csúszok, de szerencsére sikerül talpon maradnom, hála a túrabotnak, különben akkorát puffantam volna, hogy Budakesziig elhallatszik :))) Lassabbra váltok kicsit, közben eszem egy müzliszeletet, mire befejezem, itt a piros +, kényelmes lejtő Budakeszi felé, ismét kocogás, aztán beérve a lakott területre, szokásosan elkavarok az utcákon, de aztán a főutat követve elérem a Himnusz emlékművet a második kódos EP-t. Innen pedig már csak kellemes könnyű séta a Szépjuhásznéhoz, ahová 2:03 alatt visszaértem, megkapom a kitűzőt és az oklevelet, csomagolt péktermékek, narancs, és nagyon híg málnaszörp az ellátmány, de legalább elég hideg, egy bögrével iszom, meg eszem egy sajtos valamit, és nevezek a második, 8 km-es körre. Új itinert adnak, pedig egyforma mind a 3 távé, lenne hely a kódoknak...


Ez a kör a zöld kereszt + zéháromszög útvonalon felvezet a János-hegy nyergébe, jó tempóban tudok haladni felfelé, itt meg a Téli Gyermekvasút túra jut eszembe, ahol itt lefelé kellett jönni a jeges úton, minden lépést kétszer meggondolva... Az emlékek felidézése közben hipp-hopp már fent is vagyok, a játszótéren begyűjtöm a pecsétet, és most hosszú lejtő jön a piroson, végig is kocogom, nem nagyon szoktam futni, de most jólesik nagyon, ismét Budakeszi, most nem kavarok el, a Himnusz emlékműnél még mindig ugyanaz a kód :) és az első körrel azonos útvonalon hamar vissza is érek a Szépjuhásznéhoz, ahol kapok még egy oklevelet, iszom egy pohár málnaszörpöt, és jelentkezem a harmadik körre, ami csak 4 km, mondom is, hogy nem kell még egy itiner, meg másik oklevél se, így a 8 után megelőlegezve odaírják, hogy + 4 km :) Azért végigmentem ezt is :))) Azaz ismét fel a János-hegy nyergébe, pecsét, onnan pedig a sárga kereszt-piros kereszt jelzésen vissza a Szépjuhásznéhoz, a két kis kört 2:30 alatt járom meg, a célban azért odamegyek pecsételtetni, hogy ne maradjon üres hely az itineren :)


Kellemes tavaszi túra volt, az itinernek és a térképnek azért voltak hiányosságai (táv és szintadatok egyáltalán nem voltak benne), de összességében egy jó kis túra volt!


 

 
 
Pilis-vörös-vár terepfutó/gyalogosTúra éve: 20162016.03.14 16:46:00

 PVV 40


A túra előtti nap maszekban bejártuk a K100 Békásmegyer-Dorogi szakaszát, ami ugye egy részen megegyezik a PVV egy részével, bár néhol fordított irányban, és meggyőződtünk róla, hogy az útviszonyok jók, sár nem várható, így az új túracipőm felavatására került sor ezen a túrán.


Vörösvár reggel, a busz kicsit késik Bp. felől, így túratársam István a másik irányból előbb érkezett, együtt indultunk a rajt felé. Nem neveztünk elő, a helyszínen már sokan voltak, de ekkor még nem állt sor a nevezéshez, hamar túlestünk rajta. Aztán mivel még rengeteg idő volt a rajtig, egy reggeli kávé, és a nekem iszonyatosan hosszúnak tűnő várakozás, ami még el is húzódott 10 perccel, türelmetlenül vártuk, hogy végre indulhassunk.  8:10-kor tömegrajt, a futók elhúznak, mi túrázók meg hosszú sorban vonulunk Pilisvörösvár utcáin, majd fel a Kálváriához, ahol feltételes EP és sorállás várt, de legalább volt idő nekivetkőzni, kezdett egész jó idő lenni.


Tovább fel a Vörös-hegyre, ahol azért már kicsit széthúzódott a mezőny, aztán a sárgán hosszasan hasítunk lefelé, előzünk-minket előznek, egy kellemes kanyargós erdei út, majd nemsokára Pilisszántó, amit a meredek véget nem érő aszfaltúton hagyunk el, ez a rész nagyon nem volt a kedvencem! Szántói-nyereg, végre újra aszfaltmentes terep, jöhet a Pilis-tető! 2 nap alatt másodszor szerpentinezünk fel, az előző napi 40 km-el a lábamban most hosszabbnak éreztem, viszont az idő sokkal jobb volt, a kilátás szemet gyönyörködtető. Sok ibolya és más tavaszi virág nyílik mindenfelé, a tetőre induló zéháromszög előtt ellenőrizzük, hogy megvan-e még a tegnap látott megmaradt hófolt :) Pilis-tetőn aztán a technika csődöt mond, chipes karszalagunk leolvasatlan marad, de pecsét szerencsére van, a pontőr elszántan próbálja elindítani a telefont, de nem akarunk várni, bemondjuk a rajtszámunkat és nyomás vissza, a Szántói-nyeregnél frissítőpont, minden igényt kielégítő, túratársam vizet vételez, és almát rágcsálva indulunk tovább a Hosszú-hegyre, ami nem hazudtolja meg a nevét. Nem nehéz terep, de kicsit monoton, ki is jön rajtam a fáradtság, még soha nem mentem 2 egymás utáni napon 40 km-t, meg a kevés alvás is megbosszulja magát, az előző szakaszokon általában én mentem elöl, de most zombiként követem Istvánt, félig alszom, párszor jó nagyokat botlok, de szerencsére nem esem el, ebből a szakaszból nem sok maradt meg emlékezetemben. 


A Csobánkai-nyereghaz érve lassan már magamhoz tértem, újabb frissítőpont minden jóval, Istvánnal megint az almára szavazunk, és irány a hátralévő kilométerek. A Kevélyeket megkerülve meredek lejtőn futunk le az Egri várhoz, ahol az utolsó EP volt, chip rendben leolvasva, nem várakozunk, megyünk tovább, a Jenői torony oldalában hullámvasutazunk, keskeny ösvényen. Jönnek szembe kirándulók, udvariasan elengednek. Pilisborosjenői hídon átkelés, majd végeláthatatlan hosszú út a szántóföldeken át Vörösvárra. A kilátás szép a környező hegyekre, de sajnos a térdem nagyon elkezd fájni, be is lassulok, kicsit ki is borulok, de István megvár, és jön velem lassabban.


A vége felé, már Pilisvörösvár területén előz minket egy gyorsabb túratárs, jól belehúzott a végébe, mellénk érve rákérdez, hogy gyakran túrázunk-e együtt. Nem értjük a kérdést, de válaszolunk, hogy gyakran ugyan nem, de többször mentünk már együtt. Aztán megtudjuk, hogy azért kérdezte, mert ahogy jött mögöttünk egyre közelebb érve, meglepődött, hogy hosszú ideig mennyire tökéletesen szinkronban lépkedtünk :)  Ezen mosolygunk egy jót, bár a térdem továbbra is nagyon fáj, de István szinte "behúz" a célba. Átvesszük a díjazást, az ellátás itt is tökéletes, de nincs kedvem enni semmit pár szál ropin kívül. Azért a sörözést nem hagyjuk ki most se. :)


Remekül szervezett túra volt, tökéletesen jelezve volt az útvonal, eltévedni lehetetlen volt, az ellátás is szuper volt! Legközelebb is jövök!


Köszönöm a kellemes társaságot Istvánnak, főleg hogy a végén is kitartott mellettem, mikor nem voltam igazán jó passzban! A szervezőknek meg köszönöm ezt a kellemes tavaszi túrát!


 

 
 
Budai TrappTúra éve: 20162016.02.14 10:05:01

 Az utóbbi időben annyira megszoktam (bár meg nem szerettem) már a sárban tocsogós túrázást, hogy a Trapp reggelén nem azon sopánkodtam, hogy esik az eső, hanem arra figyeltem a legjobban, hogy nehogy otthon maradjon a kamásli, mint az elmúlt heti Túrafüggő túrán :) Arra azért nem számítottam, hogy végig kitart majd a csapadék, és alaposan eláztat majd a végére, de azt tudtam, hogy ez se egy kellemes sétatúra lesz.


Bp. felől vonattal érkeztem a rajtba 7:10-kor, és szerencsére csak 5 percet kellett várnom a másik irányból érkező szerelvényre, mellyel a megbeszéltek szerint meg is érkezett a túratársam, István.


Erre a túrára érdemes volt előnevezni, mert a nevezési díj így csak a fele volt a helyszíninek. Nem jöttek sokan a 7:30-as kezdésre, így viszonylag gyosan letudtuk az adminisztrációt, kamásli fel, és pár perccel 7:30 után indulás! Ki Piliscsabáról, majd a kéken a Nagy-Szénás felé,  itt az út még teljesen jól járható volt, állapítottuk meg túratársammal. Az eső szemerkélt, a köd se maradt el, viszont több helyen nyíltak már a hóvirágok, igazi tavasz, meddig váratsz még magadra? Első EP a Nagy-Szénási emlékfalnál, esernyő alatt ülő kedves pontőrök, itt még az itinert is egész száraz állapotban szedjük elő a zsebből. Majd fel a Szénásra, ahonnan szép időben nagyon szeretem a kilátást, most viszont egy ködös nagy semmi fogadott, így a panoráma megcsodálása elmaradt, irány Nagykovácsi! Mire leértünk, a szemerkélő eső rázendített, így kapucni fel, és irány a községből kivezető aszfaltos emelkedő, majd az erdőben, egyre sarasabb úton a Vöröspocsolya, a 2. EP, szintén esernyős pontőrökkel, hát nem irigyeltem őket, de nagyon kedvesen fogadtak minden odaérkező elszánt túrázót. Petneházy rét, most semmi se látszott a túloldali hegyekből, a lovak is az istállókban tartózkodtak, nem a füves legelőn, és következik a Fekete-fej, amit a sár ellenére egész könnyen megmászunk. Fent a pontőröknek már ronggyá ázott itinert adunk át, de csak mosolyognak kedvesen. Lefelé aztán a nemszeretem lejtő, de hamar túlvagyunk rajta, Még egy köves emelkedő a Hárshegyi körútig, majd azon egy félkör a sárga jelzésig, ahol egy újabb EP, esernyő, vizes itiner, pecsét, nyomás le Hűvösvölgybe. Itt van a frissítőpont, egy piskótaszelet az ellátmány, a sajátomat pillanatok alatt felfalom, István nem szereti az édességet, így az övé is az enyém :) Épp egy terepfutó verseny is zajlott, a mellettünk elfutók (jó sokan volak), aztán szépen le is rendezték az utat, egy merő sárfolyam lett. A Határ nyeregig végig előzgettek a futók, aztán szerencsére más irányba mentek, mi meg a sárgán a túra legkellemetlenebb emelkedőjét győztük le az Újlaki hegyre, először meredek, saras, majd meredek köves, fent meg a nagy semmi kilátás, lejönni se volt kellemesebb, majd a Virágos nyeregig hatalmas sár, már nem is nagyon néztük, hol lehet kikerülni, esélytelen volt néhol. Virágos nyeregtől nincs már messze a cél, az utolsó EP-n a ronggyá ázott itineren mosolygunk újra, majd a Menedékház utcai leágazásnál személyesen igazítottak útba a rendezők, még egy kis aszfaltos emelkedő, majd végre a cél!


Átvesszük az emléklapot és az évszámmal ellátott kitűzőt, majd irány a terülj-terülj asztalkám, kedves hölgy hordja a teát, kenyeret, folyton kérdezgeti, hogy ki nem kapott még virslit, jelentkezünk, és pillanatok alatt meg is kapjuk. Jókora pár virsli, csak egyet bírok megenni, a másikat Istvánnak adom, én meg pusztítom a kitett csemegeubi halmot, és a jóleső forró teát, István bögrét nem hozott, kancsóból üvegbe önteni körülményes, így a bögrén is megosztozunk.


Istvánnal és egy dorogi túratárssal indulunk lefelé a vonathoz, bár ők az ellenkező irányba mennek majd, megyek velük. Mondanom se kell, hogy közben az eső elállt :) Persze hogy a pesti vonat megy el pár perccel azelőtt hogy odaérünk, úgyhogy nekem marad a busz, a másik irányba még van 20 perc, úgyhogy a kellemes túrát egy jó sörözéssel fejezzük be :)


Az időjőrás sem tudta elvenni a kedvem, nagyon jól éreztem magam ezen a jól szervezett túrán!


Istvánnak nagyon köszönöm, hogy velem tartott, meg köszi a sört is :) én is remélem, hogy nemsokára jobb terepen túrázunk egy jót! :)


 


 

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20162016.01.23 20:58:46

 Kincsesbánya 30


Telekocsival érkezés a rajtba, nem túl korán, 1/2 9 körül indulás... A fagy tartja magát, a Fehérvárcsurgói víztározó felé menet minden kis ágacska, fűszál jégkristállyal borított, és mivel szerencsére süt a nap, csillognak is, mint mini hegyikristályok... A terep remekül járható, nem csúszik és sár sincs, jól lehet haladni. Első EP a víztározó melletti üdülőnél, kis sorállás, mert itt még mindhárom táv indulói együtt haladtak, pecsét és egy banán, ami jólesik a hidegben. Tovább a piroson, majd remekül kiszalagozott úton, üdülőházak között, szép kilátásokkal a befagyott víztározóra, majd elég hosszú aszfaltos szakasz a kovetkező EP-ig, ahol egy müzliszelet az ellátmány a pecsét mellé. 


Innen volt a túra legszebb szakasza, a Gaja-szurdok, még sose jártam erre, de teljesen lenyűgözött. A patak jéggel szegélyezett mederben folyik, a víz színe gyönyörű zöldestürkiz, és a meder szeszélyesen kanyarog a völgyben, csodás látvány, az út a kék sávon kellemes, pihentető. A szurdokból jó meredek kimászás, szintén jól esik ebben a  hidegben egy kicsit kimelegedni, fentről még visszanézek a völgybe, majd irány tovább, Bodajk felé. A sípálya mellett lejönni nem volt a legkellemesebb a fájós térdem miatt, de szerencsére az előttem lévő szép kilátás a kisvárosra (mert Bodajk város ám) feledteti a kényelmetlenséget.


Leérve kis séta Bodajkon, majd a 3. EP a Gajavölgy vendéglőben, ahol a pultnál hosszú sor áll, amit nincs türelmem kivárni, így a rajtban kapott 100 Ft-os teakupont nem használom fel, iszom a sajátomat. Bodajkot a Kálvária felé hagyjuk el, jó kis kaptató, de nem bánom, felfelé jobban szeretek menni, mint lefelé. Fentről szintén szép kilátás, csak kicsit hideg van, ezért nem időzök fent sokat, irány a következő EP, az Alba Regia forrásnál, ahol kódot kellett felírni. Innen kis hullámvasutazás, majd az utolsó "nagyobb" emelkedő a Vasutas pihenőhöz, ahonnan lenézek búcsúzóul a csodálatos Gaja-völgyre, majd indulok tovább lefelé. Visszafelé az út a Fehérvárcsurgói víztározó másik oldalán vezetett, szintén üdülőházak között, akadt egy-két nagyon hangulatos régi házikó, az egyiknek a falán vasvillák felszegelve, a ház előtt nagyon régi, ki-tudja-hány-éves mérleg álldogál, a ház mellett baromfiudvar, hangosan kotkodáló tyúkokkal. Keresztezzük a műutat, majd fent a víztározó töltésén, majd a gátjánál haladunk az utolsó EP felé, ami helyileg ugyanaz, mint az első, az Üdülő. Pecsételés után vissza a gáthoz, és megint aszfalt, de szerencsére nem túl hosszú szakaszon, még kicsit be az erdőbe, de csakhamar itt a cél, a kincsesbányai iskola. 


Szép oklevelet és a kitűzőt átvesszem, majd irány a kajásasztal, ahol vajas/zsíros kenyér a választék, természetesen a vajasat választom, teával öblítem le. 


Remek túra volt, még sose jártam a Keleti-Bakonyban, de biztosan visszajövök még! Az útvonal remekül ki volt szalagozva, az itiner leírása + a színes térkép alapján eltévedni szinte lehetetlen, köszönöm a rendezőknek a szuper túrát!


A túrán készült fotóim:


goo.gl/photos/T1yWKZj21jNCfAvi7

 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20162016.01.09 19:02:09

 Téli Gyermekvasút 20 , avagy korcsolyapályás túlélőtúra a Budai-hegységben


 


Előnevezés-nevezési díj utalás már korábban megvolt, így kissé csalódottan tanulmányoztam előző nap az időjárás-előrejelzést, ami a túra reggelén sajnos beigazolódott, esik a jeges eső, le is fagy az útra, hát ez bizony nem lesz lájtos sétatúra. De menni kell, így indulás!


 


Túratársnőmmel randi a Széll Kálmánon, majd mikor a fogasról leszálltunk a Széchenyi-hegyen, a helyzet semmi jóval nem kecsegtetett. Tükörjég, tyúklépésben araszoltunk a rajt felé, már itt többször majdnem elestünk, a járdán a kerítésbe kapaszkodtunk a biztonság kedvéért, és fontolóra vettük, hogy mégis nem kellene-e inkább a rövidtávon indulni. De meggyőztük egymást, hogy az erdőben jobb lesz, talán. Így a 20-as táv itinerjével indultunk a ködös-csúszós esőben az első EP, a Normafa felé, próbáltuk a viszonylag legcsúszásmentesebb helyeket keresni. Normafánál nem találtuk a pontot, de nemcsak mi, hanem sok más túratárs se, akik fotókon örökítették meg hogy ott jártak, majd irány a zöld kereszten le Makkosmáriára. Az erdőben valóban jobbak voltak a jégviszonyok, mint amire számítottunk, a lejárt út szélén, néhol az érintetlen vizes hóban, vagy az avaron viszonylag jól haladtunk, ez némi bizakodással töltött el. Makkosmáriára simán leértünk, majd pecsételés után irány a piros majd a sárga sávon a Szépjuhászné. Még ez a szakasz is egész jól járható volt, itt-ott bele is kocogtunk, persze óvatosan.


 


Szépjuhásznénál aztán a parkolóban szinte kikerülhetetlen tükörjég, de átküzdöttük magunkat rajta, néhol a bokorsövény mellé simulva, ahol hó volt, nem jég. Az EP-n a kisvasútállomásnál kis evés-ivás, én meg felkerestem az épület túloldalán lévő „elmélkedőhelyiséget”, ahonnan röhögve jöttem vissza, túratársnőm meg még mások is néztek, hogy mi történhetett, aztán elmondtam, hogy eddig a legközelebb most voltam az eséshez, nem az erdőben, konkrétan a WC ajtón kilépve majdnem s*ggre estem a jégen, csak az ajtót átölelve a kilincsen lógva tudtam talpon maradni J


 


Innen egy Hárshegyi körséta, az eleje és a vége volt igazán csúszós, de hamar letudtuk, ismét Szépjuhászné, és indultunk a János-hegy meghódítására, de előbb átkorcsolyáztunk a parkolón meg a Budakeszi úton, egyedi jégtánc figurákat bemutatva, esés nélkül, így jól sikerült a kűr. A piroson már kicsit nehezebben haladtunk felfelé, több helyen csúszott, de végre felértünk a ködbe burkolódzó Erzsébet kilátóhoz, ahonnan pecsételés után nem mertük bevállalni a lefelé vezető piros háromszöget, hanem a valamelyest síkosságmentesített műúton jöttünk le.


 


És innen kezdődött az igazi túlélőtúra, a zöld háromszögön már inkább csúszkáltunk, mint gyalogoltunk, fákba kapaszkodva, de valahogy leértünk a Libegő alá, ami most nem közlekedett, és irány a Tündér-szikla, amiből alig látszott valami a ködben, csúszott is sokszor, meg nem is szeretem azokat a hatalmas lépcsőket, kicsi vagyok és rövid a lábam hozzájuk, szoktam mondani. Tovább aztán a zöldön, Disznófőnél az utolsó előtti EP, és indulás felfelé az igencsak jeges úton a Normafához. Az elején még csak-csak sikerült kikerülni az igazán jeges helyeket, de ahogy felértünk, annyira le volt járva meg szánkózva az út, hogy alig tudtunk rajta felmenni, ennyit még életemben nem csúszkáltam…


 


Utolsó EP, most meglett a Normafai pont, és innen már csak vissza kellett menni a célba, amiben bíztam, hogy talán a nap közepe felé kicsit enyhül a hőmérséklet és talán kicsit fel is olvad a jég, nem jött be, de az úttest mellett el lehetett araszolgatni. Eddig sikerült megúsznom az elesést, mert hol, ha nem máshol, a cél előtt kb. 100 m-rel estem egyet a jeges járdán, fél térdre és 2 kézre, nem volt nagy esés, de azért kihagytam volna. Pont 5 óra alatt tettük meg a 20 km-t, hát ez nem az a túra volt, ahol hasítani lehetett, de azért a 4-es átlag egész jó ebben az időben.


 


Küzdelmes, de emlékezetes túra volt, rendkívüli időjárási viszonyok között, köszönöm a társaságot Henriettnek, és mindkét táv minden teljesítőjének gratulálok!


 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20162016.01.02 19:14:48

 Görgey 35


Telekocsival sikerült pont a rajtnyitásra odaérni, sajnos a túratársam nem tudott eljönni, így a 25 km-re neveztem csak el?ször, nem akartam 35-öt egyedül menni ebben a nagyon hideg id?ben az esetleges etévedéseimmel f?szerezve. Gyorsan neki is indultam egyedül a fagyos reggelen, de csakhamar beért az egyik telekocsis útitrsam, vele toltuk aztán végig a távot. Túratársam tempója gyorsabb volt az én szokásos tempómnál, de próbáltam vele tartani az iramot, több-kevesebb sikerrel. 


A gyönyör?  Apátkúti völgyben szerencsére egyáltalán nem volt sár, a patakátkeléseket is száraz lábbal megúsztam, hamar el is értük Pilisszentlászlót, majd az els? EP-t, ahol igencsak jól esett a forró tea, mert az innivalóm, amit vittem, teljesen megfagyott. Irány a Görgey bérc, itt azért elkavartunk egy kicsit a Pap rétnél, de aztán meglett a helyes út, a lejt?kön sokszor futás/kocogás, ami meglepetésemre jól esett, annak ellenére, hogy a futáshoz túl voltam kicsit öltözve. Az úton szállingózott a hó, és gyönyör?en zúzmarásak voltak a kopasz fák, sajnos az id? borús, párás volt, így nem volt tökéletes a sok helyr?l látható szép panoráma.


Görgey bérc, 2. EP, egy nápolyi az ellátmány, amit gyorsan fel is faltam, és zúzás lefelé Visegrádra a célba. Kicsit alul volt szerintünk mérve a táv, az eltévedéssel együtt 28 km-t mért túratársam GPS-e.


A célban rákérdeztünk, hogy lehetne-e "felnevezni" a 35 km-es távra, amit megengedtek, így a 10-es táv itinerjével indultunk tovább. El?ször vissza ugyanazon az úton, amin lejöttünk, aztán fel a Nagy Villámra és a Fellegvárhoz, itt már nem mindig tudtam a számomra kicsit túl gyors tempót tartani, túratársam szerencsére mindig bevárt, nagyon köszönöm neki! A vége felé már a jobb térdem nagyon rakoncátlankodott a lejt?kön, futni már egyáltalán nem tudtam, mert annyira fájt. GPS szerint 40 km-t mentünk a 2 távon összesen. De magamhoz képest így is sokkal gyorsabban mentem, mint ahogy szoktam, bár a túra vége a térdem miatt kicsit szenved?sre sikeredett, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam!


Köszönöm Szabolcsnak a társaságot a túrán, és hogy igazodott a végén már csigabiga tempómhoz.


A fuvart meg nagyon köszönöm Lajosnak!

 


A túrán készült fotóim:


goo.gl/photos/KwztMfT8Mdm5d3o8A

 
 
túra éve: 2015
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20152015.12.14 20:57:09

Az elõzõ hétvégi Pilisi Lift túrán döntöttem el, hogy a Forrástúrán is ott a helyem J


 


Dömösön reggel köd fogadott, nevezés után indulás a források és Dobogókõ meghódítására, majd vissza. Akkor még azt hittem, hogy erre a túrára is a köd és a sárdagonyászás lesz a jellemzõ, de szerencsére nem így lett.


Végre egy túra, amin nem tévedtem el, az itiner pontosan jelezte, hol kell szalagozás alapján haladni, és tényleg eltéveszthetetlen volt az útvonal, aki itt eltévedt, az külön jutalmat érdemel!


Elsõ EP, még szinte Dömös területén: Szalagozás vezetett a Mária-forráshoz, kód felír, és kezdõdhet a kaptató. Minden túrán kell vagy 3-4 km, mire az egész heti irodai ülõmunkában eltunyult lábaim normális „gyalogló üzemmódba” kapcsolnak, így az elején nem nagyon ízlett a felfelé mászás, de annyira gyönyörû volt a ködös erdõ, hogy elterelte a figyelmemet a kezdeti kényelmetlenségrõl. Elértük az erdészeti mûutat, és ismét szalagok vezettek a következõ ponthoz, a Fényes (Árpád fejedelem) forráshoz. Jót ittam a vízbõl, a kódot majdnem elfelejtettem felírni, de aztán észbe kaptam, majd tovább felfelé a közeli 3. EP-hez, a Makó-réti (Júlia) forráshoz. Innen a pecsételés után indultunk a Szakó-nyereg, majd Dobogókõ felé, és felfelé kapaszkodva egyszercsak ritkult a köd, már látszott az ég kékje, haladtunk a napsütés felé. Elég kemény emelkedõk, majd végre teljesen ködmentes idõ, kiértünk a gerincre, ahonnan a fák között lefelé nézve, már látszott, hogy valami csodában lesz részünk!


Rezsõ kilátó, és tátva maradt a szám… A Duna mentén és a völgyekben ott ült a tejfölsûrû köd, amibõl csak a hegyek csúcsai látszottak ki… ilyet még nem láttam, de sose fogom elfelejteni… lenyûgözõ, lélegzetelállító látvány! Fotózok, mint mindenki, de menni kell tovább, vár Dobogókõ! Csakhamar ott is vagyok, pecsételés és frissítõpont, plusz egy aranyos cica J tea és egy májpástétomos kenyér lecsúszik, majd ki a kilátópontra, ahonnan egy kicsit más szögbõl, de újra megcsodálom a kilátást… Maradnék még, de a jeges szél elûz, meg menni is kell, délutánra más programom van, így még egy utolsó pillantás a tájra, és indulás a Király-kút felé a piros háromszögön. Kicsit tartottam ettõl a szakasztól, mert az elõzõ heti Pilisi Liften itt volt a legdurvább sár, de az elmúlt hét csapadékmentes volt, a terep nagyságrendekkel könnyebben járható, bár még van sár, de egy-két nagyon rövid szakasztól eltekintve abszolút nem vészes. Ez kellõképpen felvidít és fel is gyorsít, hamar leérek a Király-kúthoz. Innen a piros vezet végig vissza Dömösre, az elején még kicsit sarasabb, de nagyrészt jól járható úton, a Szõke-forrás völgye is legalább annyira gyönyörû, mint az Apátkúti völgy, a jelzés keskeny gerinceken kanyarog, a kis vízmosások között, vagy szélesebb, avarszõnyeggel borított az út. Itt azért vigyázni kell, és nem ész nélkül megpróbálni futni lefelé, mert a vádliig érõ avar alatt sunyi kövek rejtõznek, az egyiken meg is csúszik a lábam és elterülök az avartengerben, szerencsére egyáltalán nem ütöttem meg magam, az esést felfogták a levelek. J


Kicsit óvatosabban tovább, mindig csak lefelé, ismét elérjük a ködöt, néhány patakátkelés, amit száraz lábbal megúszok, majd az utolsó EP-t a Kaincz forrásnál, innen már tényleg nincs messze a cél, 4 óra alatti idõvel be is érek.


Kis sorállás a díjazásért, ami oklevél, és egy GYÖNYÖRÛ jelvény, eddigi gyûjteményem legszebb darabja!


Szuperjó túra volt, köszönöm a rendezõknek, minden percét élveztem!


A túrán készült fotóim:


goo.gl/photos/cPyWfoiwSVaQmHqn8

 
 
Pilisi Lift - Páternoszter/Lejtmenet/FelmenetTúra éve: 20152015.12.10 20:07:52

 Pilisi Lift Páternoszter II.


 


Valahogy elõre megéreztem, hogy ez a túra nagyon klassz lesz, így semmiképpen se akartam kihagyni, annak ellenére, hogy tudtam, hogy biztos jó nagy sár lesz, ami aztán be is igazolódott.


Reggel Pesten szemerkélt az esõ, de ez se tudott visszatartani. Visegrádról 8 óra után indultam gyors nevezés és a nagyon finom házicsoki letesztelése után. Hosszú aszfaltos szakasz az Apátkúti völgyig, és még a völgyben is egy jó darabig, ködszitálás, késõbb ahogy haladtam egyre felfelé, a köd mind sûrûbb lett, nagyon misztikus hangulata volt a tájnak. Aszfalt után végre be a turistaútra, és nemsokára kezdõdtek a patakátkelések, amiktõl mindig tartok, mert általában sikerül belelépnem, ha együtt mentem volna valakivel az most biztos hallgathatta volna a nyavalygásomat. De mivel egyedül voltam, meg kellett oldanom, a végére már egészen belejöttem J Csodaszép a völgy, ide máskor is el kell jönni, jobb idõben! A völgybõl kiérve Plilsszentlászlón már tejfölszerû köd fogadott, de az elsõ EP-n a tea, a forralt bor és az újabb adag csoki elfogyasztása után felfrissülve indultam útnak a Király-kút felé. Az út egyre sarasabb lett, csúszkáltam rendesen, mint szinte mindenki. A túra során végig jöttek szembe azok, akik a távon fordított irányban indultak, és láttam, hogy majdnem mindenki aki szembejött, sokkal sarasabb, mint mi, felfelé menõk, ebbõl már tudtam, hogy a neheze még csak most következik.


A piros kereszttel jelzett út jól követhetõ volt, aztán rátértünk a piros háromszögre, amely egy darabig volt is, aztán (legalábbis nekem) hipp-hopp eltûnt a ködben, pedig nagyon figyeltem a leágazásokat, mert tényleg nem voltak jók a látási viszonyok. Visszamentem egy jó darabon, de nem találtam meg. Szóval sikerült megint eltévedni, ez már lassan szokásommá válik sajnos. Kiértem egy földes erdészeti út hajtûkanyarjához, és ott találkoztam egy szintén eltévedt túratárssal, õ is ide-oda bolyongott már egy ideje piros háromszöget keresve. Az itiner szerint a jelzett út keresztezi az erdészeti utat, csak nem tudtuk merre induljunk el rajta, hogy esetleg megtaláljuk újra a jelzést. Aztán elindultunk lefelé, mert az itiner szerint is lefelé kellett hogy vigyen az út, nagyon sasoltuk a keresztezõdéseket, de semmi. Majd kiértünk egy aszfaltos erdészeti útra, ennek megörültem, mert emlékeztem, hogy a Vasas 25 túrán a Király-kút közelében volt egy ilyen aszfaltos út, amit kereszteztünk, csak ez az út lehetett az, annyi aszfaltút nincs errefelé, tehát ha követjük az utat, igaz kerülõvel, de megtaláljuk az EP-t. Na igen, ez oké, de most melyik irányba tovább? Végül közös megegyezéssel elindultunk az úton, jó sokat mentünk, mikor szembejött egy biciklis, õt lestoppoltuk és rákérdeztünk, jó irányba megyünk-e. A Király-kutat nem tudta merre van, de mikor megmondta, hogy Dömörkapu és Sikáros felõl jött, én már tudtam, hogy pont a másik irányba kellett volna menni. Vissza is mentünk, és tényleg az volt a jó irány, megtaláltuk a Király-kút felé vezetõ utat, igaz így pont a fordított irányból, felülrõl közelítettük meg az EP-t, de legalább már újra „sínen voltunk” Nem tudom mennyi pluszt tettünk bele, én olyan 4 km-re becsültem az aszfaltos úton megtett idõ alapján. Király kúttól kezdõdött egy nagyon kellemetlenül saras meredek szakasz felfelé, csúszott, már az járt az eszemben, hogy fogok itt majd visszafelé lejönni. Majd szelídült a kaptató, de a sár nem csökkent, és hamar el is értük Dobogókõt, a „visszafordítót”. Csaknem 1 órával késõbb, mint ahogy a rajtban terveztem, igaz ekkora eltévedéssel nem számoltam.


Az EP-n egy finom zsíroskenyér, egy bögre tea, és eddigi túratársamhoz (nevét sajnos nem jegyeztem meg) csatlakozott még Elõd nevû másik túratársunk is, hármasban indultunk visszafelé. Még alig hagytuk el Dobogókõt, mikor az elkavarásban társam volt srác a sárban hatalmasat esett, a térdét is beütötte, mint mondta, de jött velünk rendületlenül egy darabon, de aztán lemaradt, mondta, hogy nyugodtan menjünk tovább, õ majd szép lassan jön utánunk. Miután tisztáztuk, hogy van nála lámpa, mert tuti rá fog sötétedni, ha azzal a tempóval tud csak menni, Elõd és én elindultunk jó tempóban visszafelé. Néha kis „sársíelés” lefelé a Király-kúthoz, szerencsére sikerült nem elesni egyikünknek se.


Ismét Király-kút, pecsét, és most már a jó úton mentünk tovább, kalandos átmászás a saras völgyön, majd túratársam megmutatta, hol volt az az Y elágazás, amit benéztünk odafelé, jelzés a leágazásnál nem is volt, csak kicsit távolabb, hát a ködben nem vettem észre, tényleg könnyû volt benézni. Ez a szakasz egy darabon felfelé ment, hiába „Lejtmenet” volt a neve aki a Dobogókõ-Visegrád távot választotta, itt jó saras emelkedõn mehetett felfelé. A köd továbbra is tartotta magát, sûrû volt és szitált rendesen, de valahogy nem zavart annyira, mint a sár.


Pilisszentlászló másodszor, a forralt bor már elfogyott, így a pecsételés után teával és házicsokival frissítettünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak, szerettem volna a patakátkeléseket még jó látási viszonyok között letudni, túratársammal számolgattuk is, hányszor keresztezte az út a patakot, az egyik utolsónál a partra kilépve sikerült 1 lábra és 2 kézre érkeznem, szerencsére baj nem történt, csak csuklóig saras lettem, de kéznél volt a patak jeges vize. Belehúztunk a végébe, bár a célhoz vezetõ hosszú aszfaltúton a talpamat már kicsit éreztem, a sötétedés pont akkor ért el minket, mikor már lakott területen voltunk, így lámpára nem volt szükség. A célban átvettük a díjazást, és megettünk egy tányér finom paprikáskrumplit, nagyon jól esett. Túratársam felajánlotta, hogy egy darabig elfuvaroz, mert nem megy be Budapestre, de ez is jól jött nekem, utána hamar jött a busz, gyorsan hazaértem.


Nagyon remekül megszervezett túra volt, köszönöm a rendezõknek, és az ellátás is szuper volt, különösen a házicsoki volt isteni finom.


Túratársaimnak köszönöm, hogy együtt mehettünk, jót beszélgettünk közben, Elõdnek külön köszönöm a fuvart, másik túratársam meg remélem szerencsésen gond nélkül beért a fájós lábával.


Jövõre is itt a helyem ezen a túrán!

 
 
Turista emlékek nyomábanTúra éve: 20152015.11.29 18:11:09

 Az elkavarások túrája volt, de ennek ellenére nagyon jóra sikeredett :)


Kezdem azzal, hogy reggel a villamoson jutott csak eszembe, hogy a térképeket bizony otthon hagytam :) Nem baj, gondoltam, a múltkori Imre által szervezett túrán (Pilis-nyereg retro) remek útvonalleírás és térkép volt az itinerben. A mostaniban viszont csak leírás a volt turistaházakról, és egy olyan térkép, amihez nem ártott volna egy nagyító :) Sebaj, majd csak nem tévedek el, mivel akkor még bíztam benne, hogy jól memorizáltam az útvonalat. 


A rajtban összefutottam az ISZI50 céljában megismert túratársakkal, és velük is indultam el, a Nagy-Szénásra vezetõ út elején a hosszú aszfaltos emelkedõ nem nagyon volt ínyemre, de aztán ahogy elmaradt az aszfalt, onnan kezdtem igazán élvezni a túrát. November végéhez képestt ritka jó idõ volt, gyönyörû tiszta volt a kilátás a Szénásról, aztán hamar az 1. EP, a Nagy-Szénási emlékfal, ahol konkrétan félreolvastam az itinert. A kérdés az volt, hogy ki alkotta az emlékfalat, én meg úgy olvastam, hogy ki állította? Amit az emlékfal melletti kopott kõoszlopról le is írtam, már amennyi látszott rajta, hogy a ... Pest Megyei Bizottsága, hogy minek, azt nem tudtuk kisilabizálni a kõrõl :) Túratársaim persze nem nézték az itinert, írták, amit mondok :) Innen a kéken a 2. EP-ig, a Muflon Itatóig gyorsan haladtunk, OKT bélyegzõvel pecsét, és a nagy beszélgetésben benéztük, és a zöld helyett mentünk tovább a kék és sárga sávon. Ahol elágaztak, ott a táblán nézem: Kék sáv: Hûvösvölgy felé.... hûaztamindenit (ennél azért kevésbé szalonképeset mondtam :P ), itt valami nem stimmel, nyomás vissza, ez több mint 2 km pluszt jelentett. Megint a Muflon, és megvan a zöld, zúztunk lefelé Solymárra, ahol bedobtam egy kávét, irány a Solymári vár, 3. EP kód felír, és vissza. A kék Mária út már megint nem nagyon akart meglenni, de végül ráleltünk, át a 10-es úton, kis kavarás a vasútállomásnál is, és fel a Kevély-nyereg felé, ezen az úton még sose jártam, szép kis hullámvasutazás a Jenõi torony tövében, aztán egy nagyon combos emelkedõ, lihegtem rendesen, de hát tudtam, hogy Imre a túráin nem fukarkodik a szinttel, és ez így is van jól, majd kiértünk egy szélesebb útra, és megkerülve a Kevélyeket, a másik oldalról a zöldön mentünk fel a Kevély-nyeregbe. Itt OKT pecsét az itinerre, és mondtam a túratársaknak, hogy nyugodtan menjenek tovább, nekem rá kell pihennem a Nagy-Kevély elõtt, mert éreztem, hogy "bejelentkezett" a fájós jobb lábam. Ettem-ittam, ültem kicsit, majd indultam utánuk. Meglepõen könnyen értem fel, tehát használt a pihenés, örültem azért, hogy túl vagyok rajta. Fent a szél jó erõs volt, majd lefújt a hegyrõl, így a panoráma megcsodálása után gyorsan mentem is lefelé, hát nem nagyon szereti a lábam a jó köves lejtõt, nem siettem épp ezért.


Aztán itt jött el a legnagyobb elkavarás nekem, a tanösvényen kellett volna menni, le Üröm felé, írta az itiner, és ott Üröm szélén kellett, hogy legyen egy kódos EP, de az egyik elágazásnál 3 felé is mutatott nyíl, hogy a tanösvény arra. Találomra elindultam lefelé jobbra, mintha az itiner is így jelezte volna, gondoltam én, aztán sokáig csak mentem egy szûk ösvényen lefelé, jelzés sehol, visszamászni nem volt kedvem, reméltem, hogy majd csak kiérek lent valami lakott helyre. Így is lett, végre házak, az egyik elõtt egy nagypapa lovagoltatta a nyakában unokáját. Épp azon morfondíroztam, hogy nem ciki-e megkérdezni, hol vagyok, mert halvány lila gõzöm nem volt róla, mikor megszólított, hogy én is Ürömöt keresem-e, mert akkor az leérve az úton balra lesz, épp az elõbb igazított útba egy másik hölgyet. Láttam, hogy megy elõttem ott valaki, rohantam le a lejtõs úton, aztán közelebb érve meglepetten vettem észre, hogy az egyik túratársnõm az, akivel a Kevély-nyeregig jöttem, hármasunk egyetlen férfitagját õ is elhagyta valahol. Fõútra leérve irány Üröm felé, pont az ellenkezõ irányba, mint kellett volna mennünk, a kód miatt. De szembejött egy kedves túratárs, aki megmondta a kódot, bocsássatok meg, de szerintem ez még belefér ennyi kavarás után. Hátraarc, és a kék sáv keresése Pilisborosjenõn. Meglett, irány a Köves-bércen át a Rozália-téglagyár és a Csúcs-hegy. A Köves-bérc nem tagadta meg magát, lefelé a köves lejtõn megint éreztem a fájós lábamat. Viszont egy kerítés mögött aranyos birkák és kisbárányok legeltek, csináltam is fotókat róla bárányimádó tesómnak :)


Átkelés a 10-esen, és ismét a Budai-hegység, itt volt még egy kis szántóföld szélén bolyongás, kék sáv keresés, de szerencsére rátaláltunk, innen már nem lehet eltévedni, csak fel kell mászni a Virágos-nyereghez, növelve az eddig megtett nem kevés szintet. Csúcs hegyi turistaháznak a helyét kellett még megtalálni, az meg is lett, aztán jó kis emelkedõvel fel a nyeregbe, ahol meglepetésünkre Imre várt az autójával, (Pedig az Erdõalja útnál lett volna a cél) megkaptuk a szép kitûzõt és oklevelet, plusz egy kérdést, hogy mi is eltévedtünk-e az úton? Merthogy az eddig beérkezettek közül 1 kivételével mindenki eltévedt, még volt 1 óra kb. a célzárásig, és még a nevezettek fele kint volt valahol, mint megtudtuk. Persze bevallottuk, hogy igen, mi se lógunk ki a sorból :D Innen már csak a kék kereszten alig több, mint 1 km a buszmegálló, hamar le is értünk, és irány haza.


A kavarások ellenére remek kis túra lett, nagyon jól éreztem magam :) 

 
 
Rómer Flóris EmléktúraTúra éve: 20152015.11.28 16:13:10

 Rómer Flóris Emléktúra 20


Reggel, mikor felkeltem, szomorúan tapasztaltam, hogy esik az esõ, de mire összekészülõdtem, reggeliztem stb... már elállt, így bizakodóan indultam el, reméltem, hogy azért nem lesz túl nagy sár, és így is lett.


Több okból se akartam kihagyni ezt a túrát. Egyszeri rendezés, itt van "helyben", szinte csukott szemmel is ismerem a terepet, ezért eltévedés kizárva, és ez a nem egészen 20 km-es táv pont jó volt arra, hogy leteszteljem, hogy a múlt heti ISZI50-en történt "félrelépés" miatt fájós jobb lábamnak (ami azóta már nem fáj, de nem is terheltem egyáltalán) hogy ízlik a gyaloglás.


Zugligetben az általános iskolában nagyon gyorsan tudtam nevezni, és kicsit fázva útnak is indultam 1/4 10-kor. A fázás hamar megszûnt, mert rögtön egy emelkedõvel kezdõdött a túra, nem rohantam nagyon a lábam miatt, de így is hamar felértem az Anna kápolnához, onnan Csacsi-rét, Virág-völgy, Kis-Kõfej, aztán le a Budakeszi úthoz az elsõ EP-ig, ami a frissítõpont is volt, néhány kocka nápolyit és egy bögre finom limonádét ittam, aztán pár szál ropit rágcsálva gyorsan mentem is tovább Adyliget felé, ez egy könnyû szakasz volt, ismerõsként köszöntöttem a határköveket :) Adyliget 2. EP, itt volt az egyetlen meredekebb kaptató a Fekete-fejre, és újfent megállapítottam, hogy innen sokkal jobb felmenni rá, mint a másik irányból. Ekkor már eléggé "hullt a pelyhes", sajnos nem maradt meg, fent a csúcson a padtól kilátás szinte semmi, és a szél csapkodta a vizes országzászlót, így gyorsan indultam is lefelé. Meredeken le a Szépjuhászné útra, aztán megint egy könnyebb szakasz a Hárs-hegyi nyeregre vivõ kaptató elõtt, ezt az emelkedõt jól ismerem, nem túl meredek, viszont nem is túl rövid, de már tudom mi az a tempó, amivel nekem kényelmes felmenni. Utolsó EP a Makovecz kilátónál, ahová fel se mentem, mert úgyis csak egy nagy ködös semmit láttam volna. A pontõr túlzottan jól befestékezett bélyegzõvel pecsételt, és mikor átvettem tõle az itinert, a sok piros festék az ujjaimra vándorolt át, így a Szépjuhásznéig azzal szórakoztam, hogy vizes levelekkel pucoltam a kezemet, meg lebegtettem az itinert, hogy száradjon rajta a festék :D


Szépjuhásznénál rövid technikai szünet, meg végre szappannal kezet tudtam mosni :) Innen már csak a Tündér szikla volt hátra, az odáig vezetõ zöld kereszt-zöld háromszögön kicsit elszomorodtam, nem elõször jártam erre és láttam a jégkár pusztítását, de nagyon sajnáltam azt a sok letört fát :( A szikla csodálatos mint mindig, de mindig megállapítom, hogy a lépcsõk túl magasak az én nem éppen kosaras termetemhez és rövid lábaimhoz képest :) A célhoz szalagozás vezetett, a végére már szakadó hóesésben 3 és fél óra alatt be is értem, szép emléklap és kitûzõ, egy piskótaszelet meg meleg tea volt a jutalom :)


Köszönöm a rendezõknek, nagyon jól éreztem magam :)

 
 
Pilis-nyereg RetroTúra éve: 20152015.11.09 19:22:45

 Ezzel a túrával a Pilis végképp bekerült a szívem csücskébe :D


Ez volt az 50. teljesítménytúrám, és szuperre sikeredett a jubileumi alkalom :)


Reggel kicsit köd, kicsit hideg, meg jó sok gyaloglás a 10-es úttól Piliscsévig, de gyors rajtolás után már jobb idõben indulás, és mondhatom, a túra minden percét élveztem! Csodálatos õszi színek, álomszép kilátások a Fekete-kõrõl és a Basináról is. A Fekete-kõ után azt hittem elõször, hogy eltévedtem, zöldháromszög, zöld kereszt, zöld sáv, sok volt ez nekem :D és egy elég hosszú szakaszon senki se volt látótávolságban, pedig jó sokan indultunk a túrán, mindig volt valaki elõttem-mögöttem. Aztán mikor megláttam az útjelzõ táblán a piros keresztet a Mária pad felirattal, megkönnyebbültem, hogy mégse kavartam el, és a szöveges itinert is jól értelmeztem. Aztán Pilisszentkereszt, a múlt heti Magyar Vándorról ismerõs helyszín, de akkor a Pilisszntó melletti kápolnához nem kellett felmenni, most viszont igen, és nagyon tetszett.


És igen, én vagyok az a "túratársnõ" akivel az elõzõ beszámolóíró, Sattel túratárs a sárga kereszttõl egész a célig végigment, tényleg nagyon jót beszélgettünk, és jólesett, hogy egy nálam sokkal rutinosabb túrázó bíztatott, hogy váltsak már végre hosszabb távokra, amely gondolat már egy ideje érlelõdik bennem, de valahogy nem mertem rászánni magam (pl. nemrég a Vasas Maratont terveztem, de a nevezésnél valahogy visszabátortalanodtam, és csak a 25-ösön indultam). Jó volt a bíztatás, kicsit (nagyon) önbizalomhiányos vagyok. Aztán fent a Basinán mondom ez nem is volt olyan vészes kaptató, de a lefelé vezetõ térdszaggató út felfelé igencsak jó kis felmenet lenne :) Ha lesz TT ami ezt érinti, tuti megyek :)


Pont jókor értünk a célba, az esõ csak akkor kezdett cseperegni, még visszagyalogoltunk a pesti vonathoz, amit jól idõzítve pár perces várakozással sikerült elérni, igaz akkor már eléggé nekikezdett az esõ.


Köszönöm Sattel túratársnak a beszélgetést, és mint lelkes kezdõ, ígérem megfogadom a tanácsát, és kipróblom magam kicsit hosszabb távon is :)


A Pilis meg... gyönyörû õsszel, és ez a túra a remek vonalvezetésével megmutatott belõle sok szép helyet, köszönöm a rendezõnek, hogy ilyen szuper túrát állított össze, örülök, hogy ott lehettem!


Néhány kép www.facebook.com/judit.turtsanyi/media_set

 
 
Tata, IVV túranapTúra éve: 20152015.03.15 10:47:48

 Képek a túráról:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/03/tatai-ivv-10-tura-2015-03-14.html


 

 
 
NormafaTúra éve: 20152015.03.09 16:41:32

 Szép tavaszi idõ, szuper szervezés, remek túraútvonal, nagyon klassz volt!


Képek itt:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/03/normafa-20-2015-03-07.html

 
 
Kiss Péter Emléktúra a MátrábanTúra éve: 20152015.02.16 18:15:19

 Képek a 20-as távról:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/02/kiss-peter-emlektura-matraban-20-2015.html


A szervezõknek csillagos ötös, remek túra volt, bár a végén a sárdagonyázást és a lépcsõsort Sástó felé már kevésbé élveztem 

 
 
Kápolnák nyomábanTúra éve: 20152015.02.07 18:05:23

 Kápolnák nyomában Mária 14,5


képek a túráról:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/02/kapolnak-nyomaban-maria-145-2015-02-07.html

 
 
Budai piros túraTúra éve: 20152015.02.01 08:27:30

 Gyönyörûszép havas téli túra volt, nagyon jól éreztem magam.


Néhány kép itt:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/01/budai-piros-tura-2015-01-31.html

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár