Túrabeszámolók


Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs Emléktúra

hatusiTúra éve: 20112011.02.14 10:15:05

Sziasztok!

Eddigi túráim közül ez volt a legnagyobb élmény. (50 km-es) Itt köszönném meg a Szigethalmi TE-nek a remek szervezést. Az útvonal vantasztikus volt, az idõ remek 4-5 fok, ragyogó napsütés, helyenként erõs szél, néhol nehezebb terep (dagonya, jégbordák) de nézzük lépésrõl lépésre...

Két barátommal kocsiba ültünk és nekiindultunk. Kimondott egyszerû volt odatalálni a nevezéshez M5, M0, és Szentendrétõl a 11-es fõúton Visegrádig. Gyors nevezés után 7:30-kor indultunk is. (Megjegyzés a Cartographia kupa nyitótúrája volt! Kissé neheztelek a térképesekre, hisz az igazolólapokat nem tudták idõben eljuttatni a nevezésre, mire beértünk, akkor meg már elmentek és nem hagytak igazolófüzetet!)

Kicsit máshogy osztom fel a túrát, mint a pecsételõhelyek (nagyobb blokkok)

Elsõ szakasz: Visegrád - Pilisszentlászló - Dömörkapu (16km). Kellemes idõben vágtunk bele szinte végig völgyben mentünk, így az erõs szélbõl nem sokat éreztünk, a csobogó patakok és a sziklás vidék kellõen meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz. Dömörkapunál van egy kisebb vízesés, amirõl már több remek fotót láttam így az egyik ok ez volt, hogy eljöjjek erre a túrára, hogy élõben is lássam. A Bükkös-patak völgye csodálatos, ajánlom hétvégi kirándulóknak is. (Romantikus táj, könnyû terep).

Második szakasz: Dömörkapu - Lajosforrás (2km) Itt jött az illúziórombolás, igaz rövid, de végig emelkedõ. Ugye valamikor össze kell szedni a szintet. :) Elég keveset, mondhatni nem is ittam eddig, így kissé megzuhantam, így Lajosforrásnál vagy fél liter teát behörpintettem. Némi pihenõ után nekiindultunk Dobogókõnek. Közben Hegy-tetõnél pecsételtünk, de az nem nagy látványosság, ráadásul onnam 1-1,5 km mûúton süvítõ szélben a Kis Rigó vendéglõig, brr...

Harmadik szakasz: Lajosforrás - Dobogókõ (9km) végig a S jelzésen itt már vidáman, igaz a sportcipõ nem szerette a nagy sarat. Helyenként ahol fagyott volt a terep, ott gyorsabb volt a haladás. A csúcs elõtt 5 km-el jól megmerültem egy tisztességes pocsojában, de szerencsére Attis lebeszélt a zoknicserérõl, hogy úgyis nemsokára itt a csúcs. Így mivel fázott a lábam jobban ipakodtunk. Fent evés, ivás, pecsételés, zoknicsere, lábrendezés ahogy kell...

Negyedik szakasz: Dobogókõ - Hegy-tetõ (11km) itt jórészt csak lefelé, legalábbis 6 km. Egy laza kocogással megengedtük, Attisnak úgyis fájt a bokája, így kevésbé érezte. :) Ja a kéknél mindenki figyeljen, mert a tábla ki van döntve és elõször a régi kéken indultunk, de csakhamar rájöttünk, hogy az nem lesz célravezetõ, így vissza a táblához és rátértünk a helyes útra. A résztáv második szakaszában volt némi emelkedõ s mire elértük ismét a Kisrigó vendéglõt már kissé holtponton voltam és jött 1,5 km a mûuton. Szenvedés a köbön, ilyenkor már nem is annyira beszédes az ember. Végül elértük hegytetõt ahol ismét levessel és teával vártak minket. Legalább fél órát pihentünk, ezalatt csak ettem, ettem és ettem, s ráhúztam a szendvicsekre egy energiaitalt, hogy a maradék 15 km jobb legyen.

Ötödik szakasz: Hegytetõ - Görgey bérc - Visegrád (15 km) Az indulás a hegytetõi pihenõ után borzalmas volt, rettentõ hideg volt a völgy és az izmoknak is kellett egy-két km, hogy bemelegedjenek. Ekkorra azonban már felszívodott az étel ital és mint két energiabomba haladtunk tovább a bércen. Végig pazar kilátás, igaz nem nagyon gyönyörködtünk, mert fél ötkor elkezdtünk kocogni és fél hatig nyomtuk is, nem akartunk sokat kolbászolni a sötétben. Borjú fõt megemlíteném, innen látni Prédikálószéket, a Duna másik oldalán a Börzsöny déli lábát, ráadásul mindez a lemenõ nap sárgás fényében... (kb 500-520m-en lehettünk) Leereszkedünk a kisebb puklikra 300m-re. A leíró füzetben egy apró észrevétel: az volt írva, hogy a parkolón átvágunk, megyünk 50 m-t jobbra megy a K háromszög, de balra térünk. Itt már nem úgy mûködött az agyunk, egyszerûbb, hogy menj balra a kék kereszten, node ezt a kis elkeveredést gyorsan átláttuk és lekocogtunk Görgey bércig, pecsét majd ismét kocogás a Visegrádi kapuig. Ez volt a legviccesebb: Attis ment elõl, mivel erõsebb volt a fejlámpájának a fénye, 2 méterre követtem, annyit láttam a nagy feketeségben, hogy a cipõje hátulján két fehér fényvisszaverõ pislákol. Ezt a két pontot követtem. :)

Majd diadalmas beérkezés, pecsét, kitûzõ és emléklap. Végül az autópálya egyhangú monotonitása. Mivel 50-es távok elõtt már igencsak dolgozik az adrenalin így péntek este 1-2 órás felszínes alvás volt. Szombat este megy a jobb térdem hasogatott, így alvás nem nagyon volt, hát a vasárnapi íjászverseny kész öröm volt. :)


Remélem jövõre ismét lesz lehetõségem eljönni! S még egyszer köszönet a szervezõk munkáját!


Üdvözlettel: Kurucz Zoltán