Túrabeszámolók


Aranyszarvas - Kincsem

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
Láp LidérceTúra éve: 20162017.03.12 22:11:41
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

.."a busz ki is tette a csapatot az út szélén, de egy kicsivel előbb, ami pedig azzal járt, hogy picivel a megadott pont után csatlakoztunk föl az útvonalra. (Ne aggódjon senki, egy csöppet sem mentünk ám kevesebbet, mert mire erre rájöttünk, egy ideig rossz irányba gyalogoltunk, aztán pedig vissza, végeredményben tehát a buszsofőr jóindulata a visszájára fordult."  Szeretjük ezt a csupaszív rendezőgárdát :)

 
 
 Túra éve: 2015
Láp LidérceTúra éve: 20152017.03.12 22:10:11
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

"a huncut blökire is készülök egy ideje, de már nem félek tőle. Hosszú láncon van, de az ösvényig már éppen nem ér el. "Gyere vissza, ne csaholj már!" szólítja vissza gazdája, kivel illendő köszöntés után szóba is elegyedek, hogy végül "Jó utat kívánok Isten áldásával!" engedjen tovább utamra. Aztán, úgy mesélik, térül-fordul, gondol egyet, asztal kerül az ösvény mellé, rája piros kockás asztalkendő, koronaként mindenféle pálinkanedűk. Csupaszív emberekkel, mesevidéken, ilyesmivel találkozom én mindig bizonyos túrákon, ezért is járok vissza újra és újra. íme"

 
 
SumAnachenTúra éve: 20152015.03.31 08:37:37
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Én is írtam egy beszámolót, ami itt elolvasható.

 
 
olsenTúra éve: 20152015.03.22 12:10:51
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,az Aranyszarvas..


A túra Tápiószelérõl indul,az eljutáshoz a MÁV segítségét kértem,van is menetrendi ajánlat.A vonatnál arcok zsákokkal és botokkal,van,aki kõszegi és van,aki toplák..persze,Csaba csapódik rám,vele kezdem és pécsi és esztergomi arcok ragadnak,a rajt után rögtön kezdõdik a pletyó afféle férfimódra..kistúrás lányokat kerülünk,mobiltelefonolnak a Hajta partján,reggel van,és hûs,de egy arc már pálinkát rak ki asztalra,kóstoljuk,finom..és útitársaim elhagynak,a két másik mesél és én is elõadom magam,a jelvényes politizál,a másik nem annyira,éppen elhagyta a barátnõje,vigasztalom,hogy az enyém meg nem akar menni..hát,ez sem mindig öröm,de máris nyakunkon az elsõ pont,ellenõrzõnket stemplizi két alak,és kiskorúak rúgják köröttük a homokot.Az erdõ váltakozva fenyõ és akác és nyáras..itt-ott tölgyes kezdemények,beljebb tanyák,ég felé mutató lavór,hiába,kommunikálni muszáj.Harangláb harang nélkül,aranyos pontõrzõ lányok-asszonyok.Méhesek takarásban, virágok még csak nyomokban,de a birka legeltetés alatt,kutyailag vigyázásban,ezért nem is kezdünk pörköltbe,csak mesélünk róla,és elhagyott építkezés ködlik,a cserép foszlásban,nyílászáró nyitva,a tábla eladó..érthetetlen,Magyarország erõsödik persze ..Honvéd emlékmû,itt is hölgykoszorú,almalé és alkoholmentes sör.Innen aszfalt,a falu elõtt kitérés sárga jelre,erre nagyobb és több a homok,ez a kihívás..Láp Lidérce elõttem, fácántollat cipel,arca színes,és „csak” negyvenest vállal,magányos..közben leszakad rólunk is a jelvényes,süt a nap,mint a bolond,kettesben adjuk elõ a sétát,Tápió folyó,Bicske hátulról,kápolnapont és újra Bicske,és hajsza,flaszteros,hasonló tempójú nõ tapad,..az út végén csapódnak a rövidebb túrák,kiskorúak és aggastyánok,darabig kerüljük õket,vetkõznek és söröznek,az ifjabbak jégkrémeznek,kinek-kinek..máris a Kincsem-park,nõi sorompókezelõ vette el a kenyerét egy helyi férfiembernek,aki odabent lovallik,bemutató jelleggel,lovak többen is vannak,lovasok csak gyalog..itt is stempli,és magamra maradnék,de a nõi arc tolaxik - vagy én,a járásunk hasonlít -,téli vallási ünneprõl nevezve,férfiemberrel,aki elõtte másfél órával fut..nem tegnapi szerelem,az udvarláson túl,két gyermek is,mint megtudom..és szülés nehézségeit beszéljük át,a nõ a vajúdást,a férfi a másnaposságot tartja borzasztónak..szántás széle,erdõ és lányok a lánytoalettben,hja,még nem elég a lombozat a takaródzáshoz..hosszú szakaszok,nyáras-akácos erdõk,és ürgés pont,idõsebb pár stempliz ..aztán a fiatalok,lány mezítláb,hát persze,hogy fotózom,rongyos cipõjû túrázót már láttam, mezítlábast most elõször,láthatólag élvezi a langyos homokot,azért elhagyom,és a nõi társat használom nyúlnak,anekdótát mesél a helyi erõk párválasztásairól,öreg túratársamat érem be,a fiatalabb még elöl,nyargalok el,és beesik a bogaras pont,itt már sokan lazulnak,fõleg ifjak,élvezik a napsütést,és  narancsot kapunk,amit arcba tolunk..és el,akác és nyár a változatosság kedvéért,módosabb házak és pusztulók,öreg kutya szabadon és fiatalabb láncon – akár a társadalomban? – és geodéziai torony keresés alatt,megvan,remekül álcázva..egyébként a túra kiválóan szalagozott,mindig pont ott,ahol kell,és megerõsítõ jel is van,csak a többieknek,akik ezt nagyvonalúan kezelik olykor-olykor..ez a pálya bátran futható,csak a homok laza helyenként..azért örülök a falu szélének,a nap süt,a pálya keményre változik,kerékpároknak csíkozva,a Tápió csobog alant és a cél,nyomtatásban a nevem és István fogja a kezem..csak gratulaképpen persze..


persze,hogy jövünk,máskor is..


a vonat késik,és egyik útitársam megvárt..a pénztár zárva,a sörözõt a nemzeti dohányboltos üzemelteti..

 
 
 Túra éve: 2014
Láp LidérceTúra éve: 20142017.03.12 22:08:06
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

Meg tudnád-e mondani, mikor és miért habarodsz bele egy.. túrába? Mennyire nehéz olykor a szeretet útjait járni, fölkopnak bizony abban a lábak, és elrojtolódnak az idegek - de menni köll, újból és újból, és még megint egyszer, azon egyszerű okból, hogy mert csak-

 
 
okt50tomiTúra éve: 20142014.03.27 21:21:35
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Aranyszarvas 50


Tuhun mérve a táv: 48,6 km, szint: 160 m


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Nagyon kedves-lelkes szervezõ csapat

  • Jól használható térkép és útvonalleírás az itinerben

  • Remek szalagozás a 7. ellenõrzõpontig

  • Elõnevezési kedvezmény (félár)

  • Nagyon-nagyon jó ár/érték arány

  • Szép jelvény és emléklap

  • Rövid ismertetõ a tápióbicskei Honvéd-emlékmûrõl

  • Az ellátmány csomagolására felírták a rajtszámot, amit elfogyasztása után szemétként leadva a célban, sorsoláson lehetett részt venni. Túra zoknit lehetett nyerni

  • Kincsem park ingyenes látogathatósága, Attila-dombbal és múzeummal együtt


Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a sikeres teljesítésért. Magyar nyelvtan szabályai szerint oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot. Lipák úrral megbeszéltük ez nem fog változni)

  • A 7. ellenõrzõ pont után se jelzés, se szalagozás nem volt (Lipák úrtól megtudtuk, hogy "helyi erõk" a szalagokat begyûjtötték... Ezért jövõre a jelzések fel lesznek rendesen festve. :))


Javaslatok, a jobb szervezéshez:




  • Környezetvédelmi okokból jobb lenne, ha eldobható mûanyag pohár helyett, mindenkinek a saját poharába/kulacsába töltenék a szörpöt a célban. Ismerem Lipák úr álláspontját. Szerintem megoldható, illetve aki a táskáján kívül viszi a poharat és emiatt poros lesz, az gondoskodjon maga az ivás elõtt, hogy ki tudja mosni azt. A résztvevõknek javaslom, hogy egy mûanyag szatyorba becsomagolva vigyék, így szerintem higiénia problémák se merülhetnek fel. Vagy félliteres palackot vigyenek. Lipák úrral megbeszéltük ez nem fog változni




Összesített értékelés: A szervezõ gárda nagyon ki tett magért, csúcs szuper túra volt, ami a 10-es skálámon 13 pontot ér.  Részvétel kötelezõ. :)


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 49,2 km, Szint: 104  m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Farmos, Muszály (6,4 km)

  2. Erdõszõlõ, harangláb (12,8 km): Crossant

  3. Tápióbicske, Honvéd-emlékmû (17 km): 2dl dobozos üdítõital

  4. Tápiószentmárton, Blaskovich kápolna (24,1 km): Csoki

  5. Tápiószentmárton, Kincsem Lovaspark (28 km): Töltött ostya

  6. Tápiószentmárton, Ürgés (32,6 km)

  7. Tápiószentmárton, Bogaras (34.8 km): Narancs

  8. Tápiószõlõs, Kláratelepi kilátó (41,1 km)

  9. Tápiószele, Mûvelõdési ház (49,2 km): diós sütemény, szörp, szóda

 
 
HoLa81Túra éve: 20142014.03.23 18:03:49
megnéz HoLa81 összes beszámolója

Kincsem 40


Kitûnõ idõjárás fogadta azokat, akik ezt az eseményt választották ezen a hétvégén Tápiószelén.


A Mûvelõdési házban reggel 7 óra elõtt még nem voltak sokan, így gyors nevezés után 6 óra 50 kor már megvolt a rajt.


Rövid aszfaltozás, majd földút az 1. EP.-ig (6.4 km).  Ezután zömmel erdei utak a 2. EP.-ig, Erdõszõlõ (12.8 km). Croissant ellátmány.


Ismét földút, majd aszfaltút melett gyaloglás a 3. EP.- ig, Honvéd emlékmû (17 km). Üdítõ ellátmány. A Tápióbicske táblától Tápiószentmárton széléig fõleg homokkal borított az út, de az erdei szakasz a sok kicsi kanyarral érdekes.


Az Alsó-Tápión átkelve Tápiószentmárton belterületén visz az út. 4. EP. Blaskovich kápolna (24.1 km). Túrórudi ellátmány.


Innen több mint 3 km a Sõregi útig, amely a Kincsem Lovasparkhoz visz . A Sõregi út elõtt nagy csoportokban érkeztek az emberek a 25 km -es távról, köztük nagyon sok a diák . Innentõl a 25-ös és a 40 -es táv ugyanazt az utat járja be.


5. EP. Kincsem Lovaspark (28 km). Nagy tömeg mindenhol, az összes asztal tele emberekkel. Csokoládé ellátmány.


A lovasparkot elhagyva jópár megzavarodott ember beszélget arról, hogy merre kellene továbbhaladni. Valójában halvány lila gõzük sincs arról hol vannak, a térképet nem tudják használni, s hiába van végig jól felszalagozva az útvonal, mégis látni embereket akik bizony közel sem a jó irányba haladnak. Találkoztam olyan emberekkel akik pont az ellenkezõ irányban keresték a lovasparkot.


6. EP. Ürgés (32.6 km). Innen földutakon Tápiószõlõs széléig. 7. EP. Bogaras (34.8 km). Narancs ellátmány.


A  célig kellemes séta a Tápió parton, majd a városban. Célbaérkezés 13 óra 50 -kor.  Kitûzõ, sütemény, szörp.


Szervezés, ellátás kitûnõ.


Köszönjük.


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2013
Láp LidérceTúra éve: 20132017.03.12 22:07:03
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

"Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét!"

 
 
 Túra éve: 2012
Láp LidérceTúra éve: 20122017.03.12 22:06:05
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

"nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik"

 
 
GeldarTúra éve: 20122013.08.29 01:47:29
megnéz Geldar összes beszámolója

Aranyszarvas 50


Hosszú idõ után ismé ötvenesre adtam a fejem, s nem is bántam meg. Se a meleg, se a homok, se az nem tántoríthatott, hogy a Kincsem Parkban a beígért étel már régen elfogyott - remek túra volt. Gyöngyvirággal megerõsítve életemben elõször érkeztem a Tápió mentére, és hamarosan be is neveztünk a mûvházban múzeumban, miután a kultúrházban kivártuk a sorunk, mint kiderült, hiába. Tápiószele egyébként egyáltalán nem kis méretû falu, így a múzeumig tartó zarándoklat, majd a valós nevezés rátett az idõnkre néhány lapáttal.

Aki azt mondja hogy az Alföld unalmas, jöjjön el egyszer erre a túrára. Rögtön a rajt után kevéssel beértünk egy erdõfoltba, és egészen az elsõ ellenõrzõpontig benne is maradtunk. A háznál óriási sor állt, aztán a tömeget követve letértünk az ötvenes távjáról, de még idõben tudtam korrigálni. Erdõszõlõ irányába haladtunk, elég melegben és gyaloglásra kifejezetten alkalmatlan homoktengerben.A településrész nagyon lepusztult állapotban volt, de a pontõrök kedvesek voltak - ittunk s indultunk tovább. Az elsõ hosszabb pihenõt a Honvéd-emlékmûnél tartottuk, aztán a kertek alatt már megfordult a túra köre, és lassan beértünk Szentmártonra. A Kincsem Parkig vezetõ úton Gyöngyinek vízhólyagja keletkezett, amit a parkban kiváló éleslátással kiszúrt, így az út végsõ részére már idõnként támogatnom kellett. Maga a park nem kifejezetten látványos, rengeteg gyereket láttunk rohanni egyik helyrõl a másikra, az erõt ádó Attila-domb valószínûleg máskor ád energiát - elég lepusztult állapotban haladtunk az utolsó kilométereken. Aztán Tápiószõlõs határában végül rossz fele fordultam, így a mûúton kötöttünk ki, a pont bezárt, de a pontõrök velünk szemben jõve is megálltak pecsételni, és megosztani velünk maradék mandarinjukat. Az utolsó ellenõrzõpont helyett végül a cél fele indultunk, mert erõsen sötétedett, és a vonatok indulása is közelgett. A célba az egyik szervezõ vitt be minket, s látva erõteljesen lezúzott állapotunkat, hamarosan megkaptuk a jelvényeket és briósokat. A tökéletes kikészülés ellenére jó túra volt, legközelebb is megrohamozzuk a Tápió-mentét!

 
 
 Túra éve: 2011
Láp LidérceTúra éve: 20112017.03.12 22:03:40
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

-szinte már látatlanban is szeretjük az Aranyszarvas túrát, de ha végre egyszer megtapasztaljuk?!­-

 
 
PlecsTúra éve: 20112011.03.28 10:02:03
megnéz Plecs összes beszámolója
 

Aranyszarvas 50

Nem jártunk még korábban ezen a túrán, úgyhogy kíváncsisággal teli izgalommal indultunk reggel a tápiószelei múzeum felé – merthogy az 50-es távja minden más távtól eltérõen onnan rajtolt, ráadásul fél órával késõbb, mint a rövidebb távok. Bevallom, ezt elsõre kicsit furcsának találtam, aztán átgondoltam, s másodikra sem változott a helyzet…:-)

De biztos meg van ennek is a jó oka, bár én nem jöttem rá, hogy mi az… Persze ezzel azon túl, hogy nem értem, az ég adta világon semmi baj nincs. Talán még annyi lehetne, hogy mint biztos sokan tudják, a túra névadójának, az Aranyszarvasnak a másolata a rajtnak helyet adó Blaskovich múzeum gyûjteményének része, s talán emiatt? De ha emiatt indultunk innen, akkor jó lett volna egyúttal megnézni is, de erre sajnos sem reggel, sem délután nem volt lehetõség, reggel ugyanis még, délután meg már nem volt nyitva a múzeum. Nem tudom, hogy év közben úgy általában hányan látogatják a tápiószelei múzeumot naponta, de becsléseim vannak (:-)), s ezek alapján azt gyanítom, hogy a túra napja a múzeumban akár az év egyik leglátogatottabb napja is lehetne. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon valóban ilyenkor is mereven ragaszkodni kell-e a szokásos nyitva tartáshoz – rengeteg példát tudnék ugyanis mesélni a szelei múzeum vezetõjének olyan kistelepülésekrõl, ahol a túra alkalmából a településre érkezõk kedvéért a túra napján tovább tartanak nyitva a látnivalók - akár egy másik, kevésbé látogatott nap nyitva tartása terhére. Ajánlom ezt a szeleieknek is megfontolásra érdemesnek - persze csak akkor, ha egyébként azért tartják fenn a múzeumot, hogy látogatókat is fogadjanak!

De hadd írjak inkább magáról a túráról… Tudom, hogy nem kevesen viszolyognak az ilyen alföldi típusú túráktól, de meggyõzõdésem, hogy néhány kivételtõl eltekintve alaptalanul. Az Aranyszarvas útvonala a maga kategóriájában például szerintem kifejezetten változatosnak nevezhetõ, s szép keresztmetszetét adja az alföldi tájnak. Ha mondjuk valaki csak egy ilyen túrára akarna elmenni, ez kifejezetten jó választás lenne! S igaz ugyan, hogy ebben az útvonalban is vannak olyan részek, ahol a szántóföldek „romantikája” uralja a tájat - de hát most õszintén, melyik túra útvonalában nincs ilyen szakasz? Az Alföld ilyen, ne keressünk itt hegycsúcsokat meg meredek sziklafalakat, mert azok tényleg nincsenek, de azért a Hajta parthoz vagy a Farmosi erdõhöz hasonló helyeken egyáltalán nem rossz néha túrázni, sõt…

Ráadásul a túra feelingjét kétségtelenül megturbózza az a lehetõség, hogy a Kincsem lovasparkban útközben (az 50-es távon úgy nagyjából 30 km-re esik) ebédelni is lehet. Jópofa fakultatív program ez, tetszik, hogy marhapörkölttel és gulyáslevessel várják a már kissé meggyötört túrasereget, de a korábbi hozzászólások által szinte legendássá minõsített marhapörkölt további fétisizálásából azért inkább kimaradnék… Nem volt rossz, könnyed kis ebédnek tökéletes volt, de azért kerülném az erõsen túlzó jelzõk használatát, s azt is be kell vallanom, hogy az ártáblán szereplõ „nagy adag” elnevezés alapján azért kicsit merészebb elvárásaim voltak a mennyiséget illetõen, s nem ekkora adagra számítottam :-)

Meg kell még említenem a szervezést, amely a Lipák túrák jó híréhez méltóan ismét hibátlan és zsírprofi volt. Különösképpen ki kell emelnem a célban tapasztalat igen gyors és gördülékeny érkeztetést, amely annak dacára ment nagyon frappánsan, hogy pont érkezésünk elõtt esett be a célba egy busznyi túrázó, gondolom valamelyik rövidebb távról. A díjazást így is percek alatt megkaptuk, az emléklap és a jelvény is kifejezetten szép, igényes cucc, s a célban kapott búrkifli is nagyon finom volt. S ha már a harapnivalók kerülnek szóba, az ellátás osztályon felüli volt, a szerintem csak szelei túrákon szokásos Óriás Pöttyös Túró Rudi nekem mindig nagyon bejön! :-) Köszönjük a szeleieknek a nagyszerû rendezést!

Ha lenne kedvetek megnézni, hogy milyen a Hajta part kora reggel, körbekukkolnátok kicsit a Farmosi erdõben vagy virtuálisan belakmároznátok a „nagy adag” Kincsem parkos marhapörköltbõl, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu 

    
 
 
 Túra éve: 2010
bzoliTúra éve: 20102010.04.29 21:56:48
megnéz bzoli összes beszámolója

Ezen a hétvégén ez a túra volt a legközelebbi. Most nem volt kedvünk hosszabb autózáshoz. Többek között ez volt a harmadik teljesítésem a 25 km-es távon, erre egy külön kitûzõt adtak a szervezõk. Az elõzõ teljesítésem 4 éve, illetve 5 éve voltak, emlékeim szerint nem sokat változott azóta a táj, a hétvégi házakról leolvasható a környéken lakó anyagi helyzete.


Száraz idõben jól járható utakokon haladtunk, csak eleinte kellett a belvízesebb részeket kerülgetni. Tápiószentmártonra érve egészen más kép tárult a túrázók szeme elé, az itteni hétvégi házak jobb anyagi körülményekrõl árulkodtak.


A szervezõk nem számoltak ennyi indulóval, mert frissítõ ponton elfogyott az innivaló, csak a sajátunkra hagyatkozhattunk.


A lovasparkig sok csoportot megelõztünk, itt már jutott számozott nápolyi szelet. Ez jó ötlet volt a fiatalságra is nézve, legalább nem dobták el a fogyasztás után a csoki papírt a földre, hanem ösztönözte õket, hogy a célba érve tombolán fogják esetlegesen kihúzni õket.


Jövõre megpróbálkozunk az eggyel hosszabb távval.


 


 


 

 
 
JakabTúra éve: 20102010.03.22 09:17:35
megnéz Jakab összes beszámolója

Mivel az elõttem szólók már leírták az útvonalat, és a túra lényegét, csak a saját benyomásaimat tenném hozzá a rendkívül jól megszervezett túrához.


Ennyi szemetet eldobálva az út szélén, ennyi putris rendetlen tanyát, még sosem láttam. Elborzasztó és elkeserítõ látvány volt számomra.


Az ordibáló cigizõ szemét eldobáló fiatalokhoz nekem is volt szerencsém. Talán most élik ki céltalannak tûnõ életüket. De legalább eljöttek túrázni.


A túra végén megnéztem a Blaskovics múzeumot, (az 50-es rajtjánál) ami rendkívül gazdag és szép gyûjtemény egy színes és kúltúrált életrõl. A múzeumban nagyon kedvesen elõadást tartottak a tárgyakról, a Blaskovics testvérek életérõl, én mindenkinek ajánlom, nagyon tetszett. Ha már a Kincsem-parkban jártam, gondoltam az eredeti aranyszarvast is megnézem a múzeumban, hogy tudjam, mirõl is nevezték el a túrát. (Vajon hányan tudják?) Talán ha valami kedvezményes múzeumbelépõt is tudtak volna adni a túrázóknak, többen nézték volna meg. Így egyedül, aztán késõbb egy kedves idõs párral jártam körbe.


Összességében nekem a túra nagyon pozitív élményt nyújtott. Sajnos a társaim, akik az 50-es távot választották (Maci, Tinca és Dylen) nem értettek velem egyet, hosszú és nagyon sík volt nekik a terep. :-)


Még egy kellemes meglepetés, a Kincsem-parkban a szürkemarha pörkölt olcsó, és "Isteni" finom volt. Már sajnálom, hogy csak fél adagot ettem. :-)


A túra végén nagyon jó ötlet volt a szódásballon, és a szörp is, meg  a diós süti is finom volt. Köszönet a szervezõknek,

 
 
ZETúra éve: 20102010.03.21 21:47:58
megnéz ZE összes beszámolója

Kincsem 25 - elõször


Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc elõtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...

Gyors nevezés, rajtszám 791, idõ 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévõ nem elsõ bálozók jóvoltából egyszerû az útvonal követése.

Tápiószele tipikis falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra elõzgetjük õket :)


Látok két csettegõt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan. Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, elõttünk-alattunk gyalogösvény szélességû út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...


Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az elsõ EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra... Nem sokkal késõbb jobb kanyar, majd üdülötelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegõ, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak... Mi tetszett ebben Petõfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...


A második EP-n kisdobozos fehér szõlõlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor. A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelõ, szántó, erdõ, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?


Nemsokára feltûnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegõn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerûen csak "büdös" volt :)


Nem sokkal késõbb balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idõ/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))


A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy fõtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérbõl, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letepeledünk Dinnyéék helyére. Elõtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, késõbb befut Vándorcsillag is...


A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási idõhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt. Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...


Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.


Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedõk :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a mûvelõdési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az elõre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikbõl idõközönként egyet-kettõt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)

Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az elsõ bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)

Ebola is befut, majd a fõrendezõ, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...



A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezõi/közremûködõi csapat. A díjazás tetszetõs, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következõ két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerû a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.


(Túrablog)

 
 
santaozTúra éve: 20102010.03.21 21:34:07
megnéz santaoz összes beszámolója
 

Aranyszarvas 50

 

Csaknem egy éve készültünk már erre a túrára. Nem is annyira sok gyaloglással, bár abból is volt bõven, hanem gondolatban: jó lenne egy 50-es túrát is megpróbálni. A sok közül azért választottuk épp ezt, mert egyrészt márciusban még nincs nagy meleg (ez nem jött be), másrészt a Tápiószelei Kupa okán amúgy is el kellett látogatnunk ide. Ja, és az aranyszarvast ábrázoló jelvény is elég erõs motiváció volt.

Különbözõ, de tulajdonképpen lényegtelen huzavonák után két autóval 8 fõ indult el a Tápió-menti faluba. Ketten a 25-re, hatan pedig a nagy távra. A mûvelõdési ház még szinte üres parkolóval várt. Janiékat letettük, jó utat kívántunk nekik, majd átmentünk a Blaskovich-kúriába, az Aranyszarvas rajthelyére. Itt sem volt nagy tolongás, kb. 20 fõ várta izgatottan Lipák Istvánt, hogy megérkezzen a dokumentumokkal, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki hivatalosan elindulhasson a versenyen. Nem is sokára István is meglett, a papírmunkát is letudtuk, és indultunk is.

Szép, napsütéses, kissé még hûvös idõben startoltunk. A jósok délutánra 20 fokot rebesgettek (és be is jött), így elég nagy tempóban indultunk, hogy a hûvösben minél tovább jussunk.

A faluból kivezetõ rész nem hemzseg a látnivalóktól, csakúgy, mint az egész túra, de ilyen távra nem is azért jön az ember, hogy folyton bámészkodjon. A Hajta a falu után annyira meg volt áradva, hogy csak egy keskeny szekérúton lehetett eloldalazni mellette. Ezután szép erdõs rész következett, elhagytunk már néhány keresztet, és meg is érkeztünk a 6,5 kilométerre lévõ 1. ep-hez, az erdészházhoz. Itt reggeli, pecsét, felesleges ruhadarabok eltávolítása, ilyesmi.

Tíz perc után folytattuk Erdõszõlõk felé. Ez ugyancsak hasonló távot és szintén egy és negyed órás menetidõt követelt meg a részünkrõl, így két és fél óra alatt már 13 kilométeren is túl voltunk. A telepre ígért kocsma sajnos nem volt nyitva, így egy nyomós kútnál töltöttünk vizet, és kaptunk egy banánt is.

Tovább haladva a következõ pontig, a idõ egyre izmosodott, vele együtt mi is: ez a szakasz ment a legkönnyebben és leggyorsabban. A nagykátai út sarkán ismét kereszt, majd hamar megkaptuk a tápióbicskei csata emlékmûvét, vele a pecsétet és a dobozos almalevet.

Itt ért minket utol a rajtban már üdvözölt G. Imre budapesti túratársunk, és beszélgetéssel segített leküzdeni a monoton, az elõzetesen általunk holtpontnak jósolt 7 kilométert Tápiószentmártonig, ahol a Blaskovich-kápolna pontõrei csokival és jó szóval engedtek tovább a Kincsem Lovaspark irányába. Imrétõl búcsút vettünk, illetve õ tõlünk, mert õ volt a gyorsabb, és kissé lassulva, de elszántan folytattuk utunkat. Azt azonban éreztük, hogy az elsõ szakasz tempóját nem fogjuk végig bírni (25 km - 4 óra 50 perc, pihenõkkel együtt).

Valahogy mégis az Attila-domb mellett találtuk magunkat (nem mentünk fel rá), és a lovasparkban is csak feküdtünk
<> a fûben. Nem kellett se meleg étel, se büfé, se múzeum. Majd egyszer eljövünk autóval. Most csak az lebegett a szemünk elõtt, hogy valahogy összeszedjük magunkat annyira, hogy tovább tudjunk menni. Sántikálva, de nekiduráltuk magunkat.

Ekkor következett a túra "szellemi" mélypontja. A viszonylag nagy számú, életkora alapján középiskolásnak saccolt csürhe üvöltve, káromkodva, és zenét bömböltetve haladt, néhányan kissé italos állapotban. Széles mozdulatokkal dobálták az erdõbe a feleslegessé vált szemetet, üres palackokat, tördelték az ágakat, mert nekik feltétlen élõ fából kiszakított "túrabot" kellett. Tudtuk, hogy nem az 50-en vannak, ezért alig vártuk (és alig is jött el) a Bogaras nevû pontot, ahol végre megszabadulhattunk tõlük. És láss csodát: egy intenzív balkanyarral tényleg eltûntek a semmiben (azért gondolom tovább boldogítva a 25-ös és 40-es mezõny normális tagjait). Ha csak túrázni jönnének, nem volna velük gond, de nyilván nem azért jöttek. Akkor vajon miért...

Ilyen fizikai és szellemi megpróbáltatások után minden erõnkre és koncentrációnkra szükségünk volt a folytatáshoz. Ehhez jelentõs löketet adott F. Petiék mezõberényi duója, akik lelket öntöttek belénk, majd - mivel õk ugyancsak jobban haladtak, mint mi - elbúcsúztunk egymástól.

A Kláratelepi-kilátóig végtelennek tûnt az út. A ceglédi országút mellett csak lerogytunk az árokpartra, és már nem is nagyon volt erõnk felállni. Egyikünk-másikunk jobban bírta, némelyeknek már ép felület sem volt a talpán, de fel nem merült egyikünk részérõl sem, hogy feladjuk, vagy elhagyjuk akár csak egy-két órára is egymást. Egy Csapat vagyunk, és mint a pályakerékpáros csapatversenyeknél: akkor van számunkra vége a megpróbáltatásoknak, amikor a legutolsó társunk is beér a célba. Így a kicsit kevésbé fáradtak visszalassultak egy közös tempóra.

A kilátó is meglett valahogy, majd pedig az új abonyi mûút mellett kutyagoltunk, az egyre inkább az útszéli nyárfasor takarásába vágyódó Nap arany fényének kíséretében.

Aztán már félig sötétben, teljesen kikapcsolt tudatállapotban, ösztöneinknek engedelmeskedve elértük a település szélét, majd végighaladva rajta, teljes sötétben, tudtuk <> le a mûvelõdési házig hátra lévõ két kilométert. Itt találkoztunk Palikával és Jimivel, akik türelmetlenül várták érkezésünket.

A célban kissé fáradt, de nagyon kedves szervezõket találtunk, akiktõl rögtön elnézését kértünk a gyatra második szakaszért és a 11.30-as bruttó menetidõért (nettó 10.00 volt), hogy ilyen sokáig kellett ránk várniuk. Erre a kedves hölgyszemélyzet csak annyit mondott, hogy nem kell szabadkoznunk, õk el sem mertek volna indulni ekkora távon.

Így zajlott le életünk elsõ 50-es túrája. Hogy lesz-e folytatása ilyen távokon való indulásnak a részünkrõl, hát mostanában biztos nem. Mi nem vagyunk sem sportolók, sem teljesítménytúrázók, csak lelkes mûkedvelõk. És mint ilyenek, egy ilyen távon, ilyen sok homokúttal, levés vízzel, nagyjából megközelítettük teljesítõképességünk határát. Nagyon tiszteljük azokat az embereket, akiknek egy ilyen túra meg se kottyan, de mi így is nagyon büszkék vagyunk magunkra, pont azért, mert semmi garancia nem volt arra, hogy kibírjuk. És hogy kibírtuk, az olyan hihetetlenül jó érzés, amelyet sohasem fogunk elfelejteni!

Köszönjük Istvánéknak a szervezést, a lehetõséget és a bátorítást, az Összes Teljesítõnek szeretettel gratulálunk, és Mindenkinek Szép Túrákat kívánunk az év további hétvégéire!

Minden rokonom!

                                                                                    Sántaõz - Járóföld TE - Lajosmizse

 

 
 
 Túra éve: 2009
napvirágTúra éve: 20092009.03.22 08:49:21
megnéz napvirág összes beszámolója
Kincsem25

Kilenc óra körül érkeztünk a Mûvelõdési Házhoz. A parkoló már dugig volt, a rajthelynél már csak egy-két ember lézengett. A nénik szaporán kiállították a "menetlevelet" és kilenc óra után tíz perccel már indulhattunk is. 801 lett a rajtszámom! Az útvonal leírása viszonylag pontos volt, a mellékelt térképen is elég jól lehetett tájékozódni. A turista jelek már sok helyen kopottak voltak, de a kihelyezett szalagok mindig "súgtak" ha elbizonytalanodtunk, hogy merre is kéne folytatni utunk. Ez a túra sok fiatalt - is - megmozgatott, osztályokkal, baráti közösségekkel találkoztunk folyamatosan. Mindig voltak valakik elõttünk és mögöttünk. A sík terep ellenére a táj változatos volt, az idõjárás pedig változékony.
Az ellenõrzõpontok közül a Lovasparkot emelném ki mint nevezetes helyet, ide pontban délbe érkeztünk. Amíg elfogyasztottuk a szendvicseinket a dombtetõn üldögélve, addig feltöltõdtünk energiával, így aztán sikerült is szintidõn belül teljesítenünk a távot.
A 2. ellenõrzõpont után csokit kaptunk beszámozva a tombolához, az 5. pontnál pedig naranccsal kedveskedtek nekünk a rendezõk. A célban diós kifli, szörp és egy szép oklevél várt minket, kitûzõvel.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát fordítottak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
 Túra éve: 2008
kpeterTúra éve: 20082008.04.01 18:47:47
megnéz kpeter összes beszámolója
Emiles elõnevezésünket szivélyesen fogadták, a helyszinen viszont meglepõ fogadtatásban volt részünk 9 óra után kicsivel: "Mit csináltok ti itt ilyenkor? Ilyen késõn indulni már nem lehet! Honnan vettétek, hogy 9:30ig van rajt?" voltak hozzávetõleg a szervezõ szavai. Kissé megszeppenve mondtuk, hogy "hát tetszik tudni a ttt honlapjára ez volt kiirva". "Na jó, induljatok és mindenki kap 20% kedvezményt, igy 500 ill. klubtagok 400 Ftért nevezhetnek, mert ez a 10 éves klub 10. rendezése".

Az út elsõ szakasza eseménytelen, végig a falusias Kisfalu fõutcáján a mezõre. A jelzések néhol hiányosak, kopottak, de azért jól követhetõ az elõttünk levõ 700 ember lábnyoma. Ahol jelzés nem volt, ott szalagozás segitette a túrázókat (kivéve, ahol leszedték a "kedves túrázók" elõttünk és átrakták más irányba...) :-/

A térképvázlatra jól illik a vázlat szó, tájékozódni az alapján csak nagy vonalakban lehet. Igy eshetett meg, hogy a 3. EP. elõtt az erdõbõl a szalagozás mentén kiérkezve egy ijászverseny céltáblájává alakultunk át, ahogy "belopóztunk" a zónába egy gumioroszlán mögé, miközben a kivezetõ ösvényt kerestük. Ezután elmentünk a Kincsempark bejárata mellett és kerestük a Kincsemparkot :)

Mikor a többiek útba igazitottak, az Attila dombon feltöltõdtünk energiával és kakaós nápolyival :)

Innentõl a terep még homokosabbá vált, és volt néhány 3-4 méter magasságú kaptató is :) A túra során volt minden: patak parti töltés, elhagyatott tanyák, telepitett fenyves és lombhullató erdõk, homokos puszta, szóval egyhangúnak nem nevezhetõ a táj.

A célba gond nélkül bejutottunk, a dijazás "csomag" igényes: szines kis dosszié, benne az oklevéllel és kitûzõvel. A kapott diós búrkifli is csodás.

A szemét-lottóban sajnos nem sikerült részt venni, mert senki nem mondta, hogy van ilyen és az itiner sem szólt errõl, igy az utolsó adag szemetünktõl is megszabadultunk a mûvház elõtti kukánál :) Pedig az ötlet nagyon jó, de talán jobban kéne hirdetni, mert menet közben is láttunk eldobált sorszámozott szemetet. És legközelebb kérünk a narancs héjára is sorszámot (pont ez volt az, ami még nálunk volt a célban :)))
 
 
 Túra éve: 2007
rafterTúra éve: 20072007.03.18 16:00:18
megnéz rafter összes beszámolója
Aranyszarvas 50
2007.03.17

Ismét egy Lipák-túra, ismét maradandó túraélmény. Másodszor vettem részt rajta, a tavalyi elég sokszor eszembe jutott az elmúlt egy évben, mert rengeteg különbözõ inger ért a túrán, amiknek összegzõ jellemzéseként a legjobb szó talán a szélsõséges. Hajtott a kíváncsiság, másodszor miben változik az élményanyag, mit és miért látok másképp, mint tavaly.
5-kor indulás, 6.35-kor már le is raktam az autót a tápiószelei mûvelõdési ház parkolójában. Egy kis gyaloglás a rajtba, a Blaskovich Múzeumba, az ország egyetlen kúriamúzeumába. Tavaly is itt volt az 50-esek rajtja, ellentétben a Kincsem 40/20 rajtjával, ami a mûvház. Akkor és most sem nagyon értettem, hogy miért kell külön rajthely, de biztosan megvan a sport- és szervezéssszakmai oka.
A mindenféle jogcímû kedvezmények érvényesítése most is „lelkiismereti alapon” ment, nem kellett felmutatni semmit, én azért természetesen elõbányásztam – így korrekt. A nevezés gyors, az útvonalleírás a tavaly már megismert (idén is mi vagyunk a „zöldek”), Fõrendezõ Úr a szokásos lelkesedésével igyekszik mindenkinek minden gondját orvosolni, én magam feliratkozom nála egy Tápiómente turistakalauzra, mert mostmár úgy érzem, hogy kellene egy ilyen nekem.. Kedves ígéretet kapok komoly igényeim postai úton történõ kielégítése irányában. A rajtban persze berendezkedett az MSTSZ versenybírói asztala is, az idei elsõ bajnoki futamon résztvevõk külön nevezési procedúrán estek át.
A Hajta hídjáig a Kisfalu fõutcáján konstatálom, hogy szenzációsan szép idõ ígérkezik, aztán eszembe jut, mennyire nem volt sima az út elsõ néhány kilométere a Hajta partján tavaly. Ezúttal nulla sár, nem is jut senkinek eszébe a másik parton haladni. Muszálynál szomorúan veszem észre, hogy kivágták az erdõsáv nagy részét, nem szép az eredmény. A házakat elhagyva irány a kedves kis fenyves, ahol ezúttal van az itinerben emlegetett „átkelni való esetleges útakadályból”, egy útra döntött fa személyében. Elsõ ízelítõ az egész túrát uraló, itt-ott mély homokból, majd újabb erdõirtás, ezúttal fenyõbõl, szép tágas mezõ, bájos vadetetõk, és kisvártatva a helyi kis szerencsétlen nyomoroncok által összefirkált farmosi erdészház. Aztán a 40/25 útelágazás, mi nem vagyunk kiírva a szép kõre, de talán nincs is rá szükség. A göbölyjárási aszfaltút után nem túl izgalmas az út, de kétségtelenül jobban érzem magam, mint a tavalyi sárban és szürkeségben. Sárga sávnak persze nyoma sincs, csak zöld kereszt van. Egészen a Csurgó-patakig, innen már valóban az itinerben emlegetett sárgán megyünk, át Erdõszõlõn (szándékosan nem mondok fõutcát, mert utóbbi kifejezés falut feltételezne, ellentétben ezzel a hosszúra nõtt tanyabokorral). Az ilyen helyeken tapasztalja meg leginkább az ember a szegénység fokozatait.. tavaly óta örvendetes változás, az új kõzúzalékos makadámút, mégha nem is a lakott terület teljes hosszában. A Csurgó-presszó mellett vár az igazi meglepetés, szelektív hulladékgyûjtõ sziget!! Lakóhelyem, Tatabánya lakosainak hulladékkezelési szokásaiból kiindulva erõsen szkeptikus vagyok ennek itteni sikerében, de hátha egy kisebb közösségben hatékonyabban mûködtethetõ. Az egyik üresen „erdõsödõ” telek szélén bájos deszkakereszt a következõ felirattal: ’Fohászkereszt az árral küzdõkért’ – egy kiszolgált vesszõkosárban föld, benne áll a kereszt. Nagyon megtetszett, tavaly elkerülte a figyelmemet.
Hamarosan a tanyasi iskolánál lévõ haranglábhoz berendezett 2. ellenõrzõpont, ahol a pontõrhölgy ismerõsként üdvözöl, miután tavalyról emlékezett rám. Megtárgyaljuk, hogy honnan jöttem, és hogy „tavaly is egyedül voltam”, aminek kapcsán kifejtem neki, hogy egy teljesítménytúrán azért teljesen soha nincs egyedül az ember, meg egyébként is, alföldi túrára nem jön velem senki, majd elpakolva a sorszámozott csokit, elköszönök és továbbindulok. Alsófeketeerdõ tanyáival szemben szinte kínálja magát a kispista-rét (csak katonai térképeken szerepel, mert nagyon titkos), többen gondolják úgy, hogy engednek a szántóföld-romantika csábításának. Ez általában nem zavar, de ha az illetõk a bajnoki futam résztvevõi voltak, akkor már egy kicsit jobban bosszantana. Tájfutóbóját lyukasztóval a kõkereszthez! Szerintem.
Egy kis aszfalt a cseppet sem veszélytelen Tábióbicske-Nagykáta közúton, persze most is életreszóló barátságokat kötök néhány baltaarcú bélféreggel (ezúton kérek elnézést a tisztességes munkában megõszült bélférgektõl, hogy hozzájuk hasonlítottam embertársaimat).
A 3. ep-nél, a Honvéd-emlékmûnél egy kisdobozos narancsitallal gazdagodom. Tavaly kihagytam a korhû módon felállított fahidat a Felsó-Tápió felett, ezúttal nem követem el ezt a hibát és jól megnézem. A fatábla szerint itt keltek át a folyócskán a honvédek a tápióbicskei csata alkalmával, és hát finoman szólva is a csatatér közvetlen tõszomszédságában vagyunk. Egyébként szép a hely, csak nagyon zavaró a rendkívül forgalmas országút közelsége.
Még egy kis aszfalt, aztán balost dobunk a sárga jelzésen, irány Tápiószentmárton. Végtelen homokos út akáccal, elszórtan egy-egy tanyamaradvány, és egy virágzó ugyanebbõl a mûfajból, mangalica-tenyészet, és egyéb izgalmak, be is csapom a banánjaimat inkább. Az idén is itt volt egy kis unalomholtpontom, ugyanúgy, mint tavaly. Aztán csak megjött az Alsó-Tápió hídja és a túlparton a falu házai. 4. ep, Blaskovich-kápolna, most is bemegyek, ha már nagyon kedvesen kinyitották. Sorszámozott csokis croissant.
Hosszú, nagyon hosszú, a világ leghosszabb, tervszerûen kátyúzott aszfaltos utcáján át irány a Kincsem Lovasparkhoz átvezetõ sárga háromszög jelzés. Nagy lyukak az út közelében, ingyen van a homok.. a gödrök meg persze vonzzák magukba a szemetet, mert ha már ott vannak, akkor miért ne töltsük meg õket.
5. ep, Kincsem Lovaspark. Csoki. A Lovaspark tele van fizetõképes kereslettel, a kínálatot pedig az alacsony ingerküszöbhöz mérik, tehát a magamfajtának ölég kevés… Lehet bámulni meg simogatni, gyereket berakni egy favárba, enni marhapörköltet, és buta arccal várni a gyógyulást az Attila-dombon. Szerintem a tulajdonos kiválóan megél ebbõl a sok idiótából. A Kincsem Múzeum üdítõ színfolt a nagy szürke butaságban, az idén a fogathajtós részt néztem meg és olvasgattam el tüzetesebben. Lehet kajálni, állítólag a zöldpapírosokat elõreengedik, hiszen nincs idõkedvezményünk. Nem vagyok éhes, meg nem is ér meg nekem 500 pénzt. Ha már itt tartunk, ezt sem annyira értem, hogy a 25 és 40 annyit idõzik itt, amennyit akar, az 50 viszont nem. Arról nem beszélve, hogy a múzeumban extra pecsételés. Na mindegy, én így is, úgy is bementem volna.
Irány Sõregpuszta, mély a homok, meg jó sokan is vagyunk, mintha minden 25km-es résztvevõ egyszerre indult volna tovább a Parkból. Kis mangalicák bûvölnek el a kerítés túloldalán, majd a helyi kisebbség (Sõreg tekintetében többség) biciklis szabadcsapata szorítja le az egyetlen jól járható nyomról a túrázókat. A hangnem a megszokott, a pofon is az lenne, ha esetleg ki kellene fejeznem a szimpátiámat. Sõregre befordulva egy keresztmaradványt keresek a bozótban, amire tavalyról mintha emlékeznék, de nem találok semmit. Cigány kislány fut ki érdeklõdve a két lakott ház egyikébõl, nem mer megszólítani, csak kedvesen mosolyog, én visszamosolygok. Eszembe jut, hogy odaadom az egyik csokimat neki, de nem mertem, hátha a házfalnál hangoskodó idõsebb lények támadásnak vélik… Inkább gyorsan tovább, jól megsajnálom a szép erdészházszerû ojjektum tulajdonosát a nagyszeû szomszédságért, aztán már nagyhirtelen Ürgés ellenõrzõ pontnál kapom meg az aktuális pecsétet, a pontõr szemlátomást a Lovasparkból kimenekített marhapörköltet pusztítja. Le a jelzésrõl, mert össze kell hozni az 50 méter szintet valahol, ennek folyományaként letudjuk a túra legádázabb emelkedõit, majd találkozunk egy amolyan biztonsági õrrel, aki a balesetveszélyesnek ítélt vadlestõl igyekszik távoltartani elsõsorban a 25-ös táv gyerekrésztvevõit. Hamarosan újra megvan a jelzés, Ürgés házai között elhaladva (ezúttal nem volt eboltás, és nem néztem ellenõrzõpontnak az állatorvosnõt..), majd a Pándi útra térvén a következõ ep, Bogaras, ahol narancsot kapunk. A sorszámot most nem erõltetik..
Megkezdjük a cikkcakkot, az itinert hangosan felolvasva bárki belezavarodna, annyi benne a balra és a jobbra. Egyre többnek és agresszívebbnek érzem a kutytársadalom tagjainak elõfordulási intenzitását, csak egy helyen van gondom velük, viszont az én morgásom hangosabb, nem lesz belõle konfliktus. Újabb elképesztõ tanyaromok, egyik helyen komplett kapualj, mögötte az akácos dzsindzsa, benne a házfalmaradványok. Szívszorító.
Nincs más hátra, irány a sárga háromszög jelzésnek komolyságot biztosító kláratelepi geodéziai torony. Kilátónak most nem nevezném, mert hatósági bikkfanyelven íródott sablonfelirat díszeleg rajta, mely szerint oda felmenni tilos és életveszélyes. Namármost ez engem nem annyira zavar, hiszen komoly rajongója vagyok ezeknek a betonkolosszusoknak, és mindig felmegyek, ha van létra. Itt van, egyetlen hiányosság a jól lefûrészelt kapaszkodókorlátok a létrák tetején. Fent a kilátás pazar, bár már nem süt zavartalanul a nap. Szántóföldek, természetes és telepített erdõk, a környezõ települések, mindenfelé mindenféle kiváló látnivaló. Lekászálódás után bejelentkezem a pontõröknél, akik egy kicsit aggódtak az egészségemért, majd egy kis társadalomszociológiai jellegû eszmecsere után nekilódulok az utolsó hét kilométernek. Hja, itt egy banános csoki volt az ellátmány. Sorszámmal.
Az útelágazásban egy hajdan biztosan gyönyörû ház romjai, még menthetõnek tûnik. A táv hátralévõ része nem sok izgalmat hoz, hacsak nem azt, hogy szembefordulván az eddig hátunkba kapott széllel, komoly sportértéket kap az Abonyi úti és a dózsatelepi szakasz, utóbbi a frissen megélt Téli Sóút-túra kivezetõ szakasza. A végén másodmagammal, a tavalyival szinte azonos idõvel, 9.05-tel csapok a célba, ahol a pecsételõ hölgy gyaníthatóan egy komplett iskoláscsoport igazolólapjait kezelgeti, nem nagyon zavarja, hogy nekünk 1, azaz egy darab pecsétre szükségünk lenne, ott is terem Lipák Fõrendezõ Úr, és már nemcsakhogy pecsétünk van, de a díjazásunk is pillanatok alatt a birtokunkba kerül. Ismét szenzációs a diós búrkifli, de már megint nem nyertem a csokipapírokkal rendezett tombolán.

Összességében kiváló túranap volt, köszönet a magas színvonalú rendezésért.

rafter
 
 
CzimbályTúra éve: 20072007.03.18 07:30:56
megnéz Czimbály összes beszámolója
Aranyszarvas 50

Nemigen akartam több túrabeszámolót írni, kissé ódivatúnak érzem az írásaimat topikos bajtársaim beszámolói mellett. Hazafelé az autóúton és most is igen vegyes érzések kavarognak bennem a túráról, úgy gondoltam mégiscsak írok valamit.
Reggel 5-ös indulás Szegedrõl, 7-kor rajt a múzeumból. Az útvonallal nemigen akarok foglalkozni, nem vártam sokat, azt meg is kaptam, sõt többet is, messze jobb volt, mint pl. a 90-es hídtúra… :-)

Lipák Istvánnal, a fõrendezõvel e-mailen értekeztem apró-cseprõ dolgokról, benne nem csalódtam, egy nagyon szimpatikus, segítõkész, korrekt és igen jó kedélyû embert ismertem meg személyében. A rajtban elmondta, hogy GPS-sel végigcikázta az útvonalat, tehát az adatok viszonylag megbízhatóak, már amennyire a GPS-ek szoktak lenni. Elõrebocsáthatom az adatok korrektek is voltak. Ezzel a tarsolyomban vágtam neki a távnak, tehát nem 50,0 km volt a lapon, ami sok sík és nem sík túránál olykor-olykor megesik… A rajtban mellesleg gördülékenyen ment a nevezés, a kedvezményeket pedig mindenkinek a lelkiismeretére bízták. A nevezési díj nem volt magas, remélhetõleg nem lesz (nagyon) veszteséges a túra. Megkaptuk a térképvázlatot és a leírást, így turistatérképem az autóban maradt.

A térképmásolat nem volt túl jó minõségû, sajnos nem a turistatérképrõl másolták, ezzel a jelzett utakat sokszor csak saccolni tudtuk. Jó lenne, ha a jövõben rátennék a követendõ jelzéseket, nem a leírásban bukkannának fel néha-néha. A leírás jól indult, de nagyon sok helyen igen elnagyoltra sikeredett, így végig bújni kellett a mindkettõt. Persze így már nem volt gond, de a vége felé találkoztam túrázóval, akit félre is vezetett a leírás (ott akarta széttépni, amirõl lebeszéltem), valóban nem volt egyértelmû, ellentmondott a (igazolólapon szereplõ) térképpel. Senki sem érkezik 4-edszeres teljesítõként a túrára, nekik kell a leírás a többinek meg már minek :-). Nem tudom mi az oka, de a 2005-ös (tehát friss!) térképen feltüntetett és a valós jelzések igen gyakran köszönõ viszonyban sem voltak egymással. Természetesen ez legkevésbé a rendezõk hibája. A turistajelzések igen hullámzóak voltak, gyakran ritkásak és rossz minõségûek.

A lapra egyébként igen tetszetõs, a pontok neveit tartalmazó bélyegzõket adtak, nem Micimackósat és kiscicásat, ez nagy szó, gratuláció érte! Az általában idõsebb pontõrök végig nagyon barátságosak, lelkesek, segítõkészek voltak, látszott nem kényszerbõl üldögélnek kint a vadonban. A pontok többségénél kaptunk valami finomságot, de a végén javasoltam, hogy a „tescos” csoki helyett a túrázók többsége lehet, hogy jobban örülne egy szódás ballonnak pl. (fõleg ha egy szikvízüzem is szerepel a támogatók között :-) ) Ezzel õk is egyetértettek és kaptunk saját készletükbõl. Nagyon díjaztam az útvonalválasztásnál, hogy az általában kikerülte a falvakat, megfosztva a túrázókat az aszfaltdagasztás örömeitõl… Sõt, még két domb is volt! Az útvonalon itt-ott találkoztunk szalagokkal, de ott is elszórva, nem tudtam eldönteni milyen koncepció alapján lettek kihelyezve, sõt a szalagozottnak feltûntetett részen is ha kettõt láttam. Sokszor indián berkekben tanult lábnyomolvasó tudományomra kellett hagyatkoznom.

Végig a tanyavilágra jellemzõ kutyaterrortól kellett tartanom (biztos csak én félek tõlük), de azért a kerítéseket recsegtetõ rotweiler, kuvasz, németjuhász gondolom sokakban nem szívmelengetõ gondolatokat ébreszt, fõleg ha pl. lyukas a kerítés… Szerencsére csak egy helyen akartak megtámadni, így bevártam az utánam következõt, együtt nem volt probléma.

Tehát szép lassan becsordogáltam a célba 6:05-ös vagy 5:55-ös idõvel, nemigen tudtam eldönteni, hogy van vagy nincs idõkedvezmény. Ha nincs, akkor a 40-esek miért kapnak és akkor miért kell bekavarognunk a múzeumba, amit elég nehéz volt megtalálni (volt olyan helyi dolgozó, akit kérdeztem és nem tudta megmondani…)? Nem szenvedek múzeumfóbiában, sõt, de teljesítménytúrán nem érzek késztetést tárlatnézegetésre.

Az eddig leírtak jó részérõl a rendezõk nem tehetnek, a hibák is kicsi dolgok voltak, amiket könnyen orvosolni lehet, fõleg egy ilyen lelkes társaságnak. A túra bajnoksági futam is volt, ez is egyfajta igényességet kell, hogy támasszon. Eddig OK is volt minden, boldogan masíroztam be a célba, vártam a szép jelvényt és a megérdemelt gratulációt. Jó érzéseim voltak a túráról, de aztán sajnos innen jött a feketeleves…

Az ajtóban lecsekkoltam az idõt, megkaptam az utolsó pecsétet. Bent a szobában marcona, unott, bárgyú tekintetû fiatalabb gárdával találtam magam szembe. Köszönésemre nem érkezett válasz. Kitépte a finoman fogalmazva súlyfelesleggel küzdõ, búvalb@#°%ott tekintetû hölgy a kezembõl a lapot és a háttérben szentségeltek, hogy nem találják a díjazást egybõl. Na jó, hát sok a meló! Aztán hozzám vágták a díjazást egy borítékban egy szó nélkül, se gratuláció, se kézfogás, semmi. Na jó ez se nagy gond, mert a homokfúvásban igen poros is lettem, meg nyugodtan alszom e nélkül is. Belenéztem a borítékba, igényes szép kihajtható emléklap, gyönyörû jelvény, minden tökéletes!

Sajna a nevem nem stimmelt, mert a rajtban a toll nem fogott, meg 2 betû után egyébként is atomjaira hullott szegény pára a kezemben. Illedelmesen megjegyeztem, hogy a két név nincs köszönõ viszonyban sem. Ebben a szituációban, a nyájas olvasó a teszt 3 válaszlehetõsége közül, ha volt gyerekszobája, könnyen kitalálja mely feleletek a helyesek:
1. „Bocsánat nincs több felesleges, ne haragudj!”
2. „Bocsánat, kijavítom/adok újat!” (K-60-on pl.)
3. „NEEEM TUTTUK EEEÓVASNI!!!” (pökhendi, tanyasi stílusban)
Ebben az újabb kényes szituációban újabb tesztkérdést tennék fel a nagyérdemûnek a névvel kapcsolatban:
1. Nem írják rá, csak, miután megérkezett a delikvens és egyeztetnek.
2. Nem írják rá, majd a delikvens a célban kiszolgálja magát. (Ezeket javasoltam is)
3. Az eddig a háttérbõl figyelõ IQ bajnok is megszólalt minõsíthetetlen hangnemben, „LEKKÖZELEBB TANÚÚD MEG LEÍRNI A NEVEDET” (Kiegészíthetjük egy halk, ún. „vazze” felszólító módú igével is.)

Erre hümmögtem egyet, mert ilyen emberrel nem alacsonyodok le vitatkozni. Csak azt jegyeztem meg, hogy akkor adjanak legközelebb használható tollat a rajtban. Meg különben is egy nyomtatott „C” és egy „Z” mássalhangzót írástudó ember, ha halovány is, nehezen téveszt össze „N” és „G” betûkkel. (Ha szabad zárójelben kicsit felvágni, az egyetemen mellesleg mindenki dícsérte az írásomat férfi létemre. :-) )
Mivel a helyzet Virág elvtárs szerint is fokozódik, így minderre egy irigylésre méltóan tekintélyes méretû, tehénbõgésre emlékeztetõ „AKKÓ BOCSÁNAT!!!” volt a válasz. Itt kifordultam az ajtón és hazavezettem, nem foglalkozva az esetleges célban járó szolgáltatásokkal.

Méltatlan befejezése volt ez egy alapjában véve kiválóan lebonyolított túrának, ahol azok is jól tudták magukat érezni, akik nemigen rajonganak a síkvidéki teljesítménytúrákért. Lehet, ilyen csak velem történt, de akkor is nem való ilyen egy túrára. Elég régóta veszek részt teljesítménytúrákon, de még csak hasonlóval sem találkoztam. Nem szánom vitaindítónak sem, ez egy szubjektív vélemény, ami kikívánkozott! Inkább sorban áll az ember a célban, ha oda már eredetileg nem jutna annyi kedves idõs rendezõ.

Ezúton is gratulálok Lipák Istvánnak, a többi teljesítõnek és köszönöm Istvánnak a rajtban kapott az ajándékot is! :-)