Aranyszarvas 50
Nemigen akartam több túrabeszámolót írni, kissé ódivatúnak érzem az írásaimat topikos bajtársaim beszámolói mellett. Hazafelé az autóúton és most is igen vegyes érzések kavarognak bennem a túráról, úgy gondoltam mégiscsak írok valamit.
Reggel 5-ös indulás Szegedrõl, 7-kor rajt a múzeumból. Az útvonallal nemigen akarok foglalkozni, nem vártam sokat, azt meg is kaptam, sõt többet is, messze jobb volt, mint pl. a 90-es hídtúra… :-)
Lipák Istvánnal, a fõrendezõvel e-mailen értekeztem apró-cseprõ dolgokról, benne nem csalódtam, egy nagyon szimpatikus, segítõkész, korrekt és igen jó kedélyû embert ismertem meg személyében. A rajtban elmondta, hogy GPS-sel végigcikázta az útvonalat, tehát az adatok viszonylag megbízhatóak, már amennyire a GPS-ek szoktak lenni. Elõrebocsáthatom az adatok korrektek is voltak. Ezzel a tarsolyomban vágtam neki a távnak, tehát nem 50,0 km volt a lapon, ami sok sík és nem sík túránál olykor-olykor megesik… A rajtban mellesleg gördülékenyen ment a nevezés, a kedvezményeket pedig mindenkinek a lelkiismeretére bízták. A nevezési díj nem volt magas, remélhetõleg nem lesz (nagyon) veszteséges a túra. Megkaptuk a térképvázlatot és a leírást, így turistatérképem az autóban maradt.
A térképmásolat nem volt túl jó minõségû, sajnos nem a turistatérképrõl másolták, ezzel a jelzett utakat sokszor csak saccolni tudtuk. Jó lenne, ha a jövõben rátennék a követendõ jelzéseket, nem a leírásban bukkannának fel néha-néha. A leírás jól indult, de nagyon sok helyen igen elnagyoltra sikeredett, így végig bújni kellett a mindkettõt. Persze így már nem volt gond, de a vége felé találkoztam túrázóval, akit félre is vezetett a leírás (ott akarta széttépni, amirõl lebeszéltem), valóban nem volt egyértelmû, ellentmondott a (igazolólapon szereplõ) térképpel. Senki sem érkezik 4-edszeres teljesítõként a túrára, nekik kell a leírás a többinek meg már minek :-). Nem tudom mi az oka, de a 2005-ös (tehát friss!) térképen feltüntetett és a valós jelzések igen gyakran köszönõ viszonyban sem voltak egymással. Természetesen ez legkevésbé a rendezõk hibája. A turistajelzések igen hullámzóak voltak, gyakran ritkásak és rossz minõségûek.
A lapra egyébként igen tetszetõs, a pontok neveit tartalmazó bélyegzõket adtak, nem Micimackósat és kiscicásat, ez nagy szó, gratuláció érte! Az általában idõsebb pontõrök végig nagyon barátságosak, lelkesek, segítõkészek voltak, látszott nem kényszerbõl üldögélnek kint a vadonban. A pontok többségénél kaptunk valami finomságot, de a végén javasoltam, hogy a „tescos” csoki helyett a túrázók többsége lehet, hogy jobban örülne egy szódás ballonnak pl. (fõleg ha egy szikvízüzem is szerepel a támogatók között :-) ) Ezzel õk is egyetértettek és kaptunk saját készletükbõl. Nagyon díjaztam az útvonalválasztásnál, hogy az általában kikerülte a falvakat, megfosztva a túrázókat az aszfaltdagasztás örömeitõl… Sõt, még két domb is volt! Az útvonalon itt-ott találkoztunk szalagokkal, de ott is elszórva, nem tudtam eldönteni milyen koncepció alapján lettek kihelyezve, sõt a szalagozottnak feltûntetett részen is ha kettõt láttam. Sokszor indián berkekben tanult lábnyomolvasó tudományomra kellett hagyatkoznom.
Végig a tanyavilágra jellemzõ kutyaterrortól kellett tartanom (biztos csak én félek tõlük), de azért a kerítéseket recsegtetõ rotweiler, kuvasz, németjuhász gondolom sokakban nem szívmelengetõ gondolatokat ébreszt, fõleg ha pl. lyukas a kerítés… Szerencsére csak egy helyen akartak megtámadni, így bevártam az utánam következõt, együtt nem volt probléma.
Tehát szép lassan becsordogáltam a célba 6:05-ös vagy 5:55-ös idõvel, nemigen tudtam eldönteni, hogy van vagy nincs idõkedvezmény. Ha nincs, akkor a 40-esek miért kapnak és akkor miért kell bekavarognunk a múzeumba, amit elég nehéz volt megtalálni (volt olyan helyi dolgozó, akit kérdeztem és nem tudta megmondani…)? Nem szenvedek múzeumfóbiában, sõt, de teljesítménytúrán nem érzek késztetést tárlatnézegetésre.
Az eddig leírtak jó részérõl a rendezõk nem tehetnek, a hibák is kicsi dolgok voltak, amiket könnyen orvosolni lehet, fõleg egy ilyen lelkes társaságnak. A túra bajnoksági futam is volt, ez is egyfajta igényességet kell, hogy támasszon. Eddig OK is volt minden, boldogan masíroztam be a célba, vártam a szép jelvényt és a megérdemelt gratulációt. Jó érzéseim voltak a túráról, de aztán sajnos innen jött a feketeleves…
Az ajtóban lecsekkoltam az idõt, megkaptam az utolsó pecsétet. Bent a szobában marcona, unott, bárgyú tekintetû fiatalabb gárdával találtam magam szembe. Köszönésemre nem érkezett válasz. Kitépte a finoman fogalmazva súlyfelesleggel küzdõ, búvalb@#°%ott tekintetû hölgy a kezembõl a lapot és a háttérben szentségeltek, hogy nem találják a díjazást egybõl. Na jó, hát sok a meló! Aztán hozzám vágták a díjazást egy borítékban egy szó nélkül, se gratuláció, se kézfogás, semmi. Na jó ez se nagy gond, mert a homokfúvásban igen poros is lettem, meg nyugodtan alszom e nélkül is. Belenéztem a borítékba, igényes szép kihajtható emléklap, gyönyörû jelvény, minden tökéletes!
Sajna a nevem nem stimmelt, mert a rajtban a toll nem fogott, meg 2 betû után egyébként is atomjaira hullott szegény pára a kezemben. Illedelmesen megjegyeztem, hogy a két név nincs köszönõ viszonyban sem. Ebben a szituációban, a nyájas olvasó a teszt 3 válaszlehetõsége közül, ha volt gyerekszobája, könnyen kitalálja mely feleletek a helyesek:
1. „Bocsánat nincs több felesleges, ne haragudj!”
2. „Bocsánat, kijavítom/adok újat!” (K-60-on pl.)
3. „NEEEM TUTTUK EEEÓVASNI!!!” (pökhendi, tanyasi stílusban)
Ebben az újabb kényes szituációban újabb tesztkérdést tennék fel a nagyérdemûnek a névvel kapcsolatban:
1. Nem írják rá, csak, miután megérkezett a delikvens és egyeztetnek.
2. Nem írják rá, majd a delikvens a célban kiszolgálja magát. (Ezeket javasoltam is)
3. Az eddig a háttérbõl figyelõ IQ bajnok is megszólalt minõsíthetetlen hangnemben, „LEKKÖZELEBB TANÚÚD MEG LEÍRNI A NEVEDET” (Kiegészíthetjük egy halk, ún. „vazze” felszólító módú igével is.)
Erre hümmögtem egyet, mert ilyen emberrel nem alacsonyodok le vitatkozni. Csak azt jegyeztem meg, hogy akkor adjanak legközelebb használható tollat a rajtban. Meg különben is egy nyomtatott „C” és egy „Z” mássalhangzót írástudó ember, ha halovány is, nehezen téveszt össze „N” és „G” betûkkel. (Ha szabad zárójelben kicsit felvágni, az egyetemen mellesleg mindenki dícsérte az írásomat férfi létemre. :-) )
Mivel a helyzet Virág elvtárs szerint is fokozódik, így minderre egy irigylésre méltóan tekintélyes méretû, tehénbõgésre emlékeztetõ „AKKÓ BOCSÁNAT!!!” volt a válasz. Itt kifordultam az ajtón és hazavezettem, nem foglalkozva az esetleges célban járó szolgáltatásokkal.
Méltatlan befejezése volt ez egy alapjában véve kiválóan lebonyolított túrának, ahol azok is jól tudták magukat érezni, akik nemigen rajonganak a síkvidéki teljesítménytúrákért. Lehet, ilyen csak velem történt, de akkor is nem való ilyen egy túrára. Elég régóta veszek részt teljesítménytúrákon, de még csak hasonlóval sem találkoztam. Nem szánom vitaindítónak sem, ez egy szubjektív vélemény, ami kikívánkozott! Inkább sorban áll az ember a célban, ha oda már eredetileg nem jutna annyi kedves idõs rendezõ.
Ezúton is gratulálok Lipák Istvánnak, a többi teljesítõnek és köszönöm Istvánnak a rajtban kapott az ajándékot is! :-)
|
