Túrabeszámolók


Aranyszarvas - Kincsem

GeldarTúra éve: 20122013.08.29 01:47:29

Aranyszarvas 50


Hosszú idõ után ismé ötvenesre adtam a fejem, s nem is bántam meg. Se a meleg, se a homok, se az nem tántoríthatott, hogy a Kincsem Parkban a beígért étel már régen elfogyott - remek túra volt. Gyöngyvirággal megerõsítve életemben elõször érkeztem a Tápió mentére, és hamarosan be is neveztünk a mûvházban múzeumban, miután a kultúrházban kivártuk a sorunk, mint kiderült, hiába. Tápiószele egyébként egyáltalán nem kis méretû falu, így a múzeumig tartó zarándoklat, majd a valós nevezés rátett az idõnkre néhány lapáttal.

Aki azt mondja hogy az Alföld unalmas, jöjjön el egyszer erre a túrára. Rögtön a rajt után kevéssel beértünk egy erdõfoltba, és egészen az elsõ ellenõrzõpontig benne is maradtunk. A háznál óriási sor állt, aztán a tömeget követve letértünk az ötvenes távjáról, de még idõben tudtam korrigálni. Erdõszõlõ irányába haladtunk, elég melegben és gyaloglásra kifejezetten alkalmatlan homoktengerben.A településrész nagyon lepusztult állapotban volt, de a pontõrök kedvesek voltak - ittunk s indultunk tovább. Az elsõ hosszabb pihenõt a Honvéd-emlékmûnél tartottuk, aztán a kertek alatt már megfordult a túra köre, és lassan beértünk Szentmártonra. A Kincsem Parkig vezetõ úton Gyöngyinek vízhólyagja keletkezett, amit a parkban kiváló éleslátással kiszúrt, így az út végsõ részére már idõnként támogatnom kellett. Maga a park nem kifejezetten látványos, rengeteg gyereket láttunk rohanni egyik helyrõl a másikra, az erõt ádó Attila-domb valószínûleg máskor ád energiát - elég lepusztult állapotban haladtunk az utolsó kilométereken. Aztán Tápiószõlõs határában végül rossz fele fordultam, így a mûúton kötöttünk ki, a pont bezárt, de a pontõrök velünk szemben jõve is megálltak pecsételni, és megosztani velünk maradék mandarinjukat. Az utolsó ellenõrzõpont helyett végül a cél fele indultunk, mert erõsen sötétedett, és a vonatok indulása is közelgett. A célba az egyik szervezõ vitt be minket, s látva erõteljesen lezúzott állapotunkat, hamarosan megkaptuk a jelvényeket és briósokat. A tökéletes kikészülés ellenére jó túra volt, legközelebb is megrohamozzuk a Tápió-mentét!