Túrabeszámolók
|
|
Ezen a hétvégén ez a túra volt a legközelebbi. Most nem volt kedvünk hosszabb autózáshoz. Többek között ez volt a harmadik teljesítésem a 25 km-es távon, erre egy külön kitûzõt adtak a szervezõk. Az elõzõ teljesítésem 4 éve, illetve 5 éve voltak, emlékeim szerint nem sokat változott azóta a táj, a hétvégi házakról leolvasható a környéken lakó anyagi helyzete.
Száraz idõben jól járható utakokon haladtunk, csak eleinte kellett a belvízesebb részeket kerülgetni. Tápiószentmártonra érve egészen más kép tárult a túrázók szeme elé, az itteni hétvégi házak jobb anyagi körülményekrõl árulkodtak.
A szervezõk nem számoltak ennyi indulóval, mert frissítõ ponton elfogyott az innivaló, csak a sajátunkra hagyatkozhattunk.
A lovasparkig sok csoportot megelõztünk, itt már jutott számozott nápolyi szelet.  Ez jó ötlet volt a fiatalságra is nézve, legalább nem dobták el a fogyasztás után a csoki papírt a földre, hanem ösztönözte õket, hogy a célba érve tombolán fogják esetlegesen kihúzni õket.
Jövõre megpróbálkozunk az eggyel hosszabb távval.
|
| | | | |
|
Március utolsó vasárnapjára halasztott kerékpártúra az igazi kerékpározókat nem riasztotta el a teljesítéstõl. Annak ellenére, hogy az óra átállítása is hajnalban történt, az esõ is esett az elõzõ éjszaka, elég szép számmal indultunk. A fõszervezõt is meglepte a jelentkezõk létszáma, mert haza kellett ugrania további útvonalvázlatokért. A túrázók második fele így egy pici késéssel indulhatott a tervezett távra.
A táv elsõ fele földúton, azaz a töltéskoronán haladt, a sár nem volt vészes, inkább az erõs szembeszél nehezítette a tekerést. A homokosabb részeken elõny volt, hogy nem a száraz, puha homokban kellett haladni. Az elsõ és egyetlen ellenõrzõpont után már végig aszfaltúton haladtunk. Az eddigi mozgást, haladást nehezítõ idõjárás, ezen a szakaszon már kedvezõbbé vált és hátszél segítette a további táv megtételét.
A cél a szokásos társasház udvarán volt, frissítõkkel fogadtak. MIndenki átvehette a teljesítés számának megfelelõ jelvényét.
Szegeden és környékén elég sokan kerékpároznak, sajnos kevesen tudnak errõl az alföldi teljsítménytúráról . Ebbõl kifolyólag a kerékpárboltokban, intézményekben elhelyezett szóróanyagokkal lehetne népszerûsíteni e rendezvényt.
|
| | | | |
|
|
Pite 20
A Téli Tihany 20 után nekivágtunk a mecseki "Pitének". Itt már nem a hó dominált, hanem a sár. Abaligetre megérkezve, az autós öltözés mellett döntöttünk, majd nevezés után neki indultunk a választott távnak. A túra útvonalának jó része saras volt, de nem az a ragaszkodó típusú. Szerencsére a havas részeken egyfajta bakancstisztításon mehettünk át. Az elmúlt évekhez képest, nem a megszokott helyen volt Orfûn a pont, a helybeli lakosok irányítottak a "Mecsekház"-hoz. Aki megszokásból túrázott, az megnézte az orfûi lepusztult kulcsosházat. (Mi is.) A célba érkezéskor mindenki megkapta a szokásos almás pitét és a megérdemelt soros kitûzõt.
A pite túráknak a szépséghibája, hogy olyan helyen van a rajt, ahol se víz, se illemhely, sem pedig öltözködési lehetõség.
|
| | | | |
|
|
Téli Tihany
A rossza idõjárási elõrejelzések ellenére neki indultunk a Dunántúlnak. Útközben több, kisebb hóátfúvást legyõzve megérkeztünk Tihanyba.
Az autóból kiszállva úgy éreztük, mintha más éghajlatra érkeztünk. Hideg, viharos szél fogadott. A ruhacsere után nekivágtunk a 20 km-es távnak. Kezdetben úgy tûnt, hogy hú de nagy a hó, szinte térdig süppedtünk. Ez csak a hófúvásnak volt köszönhetõ ezen a szakaszon. Ezt leküzdve, kellemesen járhatóak voltak az utak. Nagy meglepõdésünkre igen közel volt az elsõ ellenõrzõpont, szinte alig mentünk. Egy kis kanyart téve nekilódultunk a második pontnak. Mindenhol szalagozás volt végig, tehát nem lehetett eltévedni, ahol esetleg nem volt jelzés, ott az elõttünk már elhaladt emberek által letaposott hó nyoma mutatta az utat. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a Balaton télen is csodálatos. Dicséret a szervezõknek a pontokon való ellátásért és kitartásukért. A célban száraz ruhára történõ váltás után, jól esett a virsli és a forró tea.
Köszönet a jó sofõrünknek, Zolinak a szerencsés hazaérkezésért.
|
| | |
|
Téli Mátra "M"
Ez az idei év harmadik téli túrája. Ez a napot már izgatottan vártuk, remélve, hogy nagy hóban és nem sárban fogunk gyalogolni. Elég korán indultunk ahhoz, hogy akár el is tévedjünk az autópályán, ahogyan az elmúlt évben is tettük. Kb. 6.00 óra magasságában el is hagytuk Szegedet és felhajtottunk az autópályára, sajnos az országhatár felé. Az elsõ rövidke kitérõ után, megtalálva a helyes irányt eleinte még száraz, csapadékmentes idõben haladtunk. Kecskemét után esõ, majd havazásba ment át, Pestre érve már rendes nagy hóban mentünk. Itt meg volt a második tévelygésünk, mert bementünk Pestre a "0"-as helyett. Ilyenkor már nagyon dezsavü érzésünk volt. (Tavaly Miskolc elõtt fordultunk vissza Gyöngyös felé.) Pestrõl kifelé, nagyon nagy hóban - hókotró autót nem is látva - túrtuk az utat magunknak. Az erdészeti iskolából 10.00 órai indulással nekivágtunk a terepnek. Lajosházától a völgyben haladva négyszer kellett átkelni a patakon, de az idén szerencsénkre, többé-kevésbé száraz lábbal sikerült. A Vörösmarty turistaháznál alig ismertük meg a fõutat, ennyire még nem láttuk behavazva. Egy pillanatra fel is merült bennünk, hogy a rövidebb távra váltunk. A havazás nem hagyott alább, de folytattuk a tervezett utunkat tovább a pisztrángos felé. Ott jól esett a fagyos zsíros kenyér a hóval együtt, mint utóbb kiderült kellett is az energiapótlás a Kékes megmászásához. A felfelé menõ úton mindenki felvette a maga tempóját, kis csapatunk szétszakadt. Tudtuk, hogy lefele sem lesz sokkal könnyebb, fõleg a jeges, csúszós szakaszokon. A veszélyesebb szakaszokon a szervezõk elõre láthatóan kötélen segítették a lejutást. A már kitaposott enyhén lejtõs úton sem volt egyszerû menni, mert csúszott rendesen.
Az idõjárás adta nehézségek ellenére is nagyon szép volt a Mátra. A szoros szintidõn belül sikerült teljesíteni a távot.
|
| | |
|
2010.01.16. HTMV 30 km
Immár a 7. alkalommal kezdtem neki a túrának. A szokásos módon eljárva a túra elõzményeként az autó az Ativizig-nél maradt ami egyben a cél is. Az autóval történõ bejutás a buszpályaudvarra meghiúsult, de szerencsére a tömegközlekedés elég jó.
A szokásokhoz híven a busz tömve volt a sofõr meg is kérdezte: valamilyen konferenciára utazunk?
Elõre neveztem a megyei szövetségnél, de nagy lényegét nem láttam, mert a helyszínen ugyan úgy sorba kell állni. Meglepõen sokan várakoztunk az indulási oldalom. Végre felfedezik a helybeli túrázók az Alföld szépségeit is. Néhány ismerõsöm azért nem jön, mert ez csak sík vidék. Nevezési procedura után indulás elõtt jól esett a meleg tea. Amely a 60 km-s távnak volt, de biztattak a rendezõk, hogy jut nekik is.
Remélhetõleg az út melletti kamionforgalom már csak az idén volt utoljára. A töltésen jól lehetett haladni az enyhébb idõjárás ellenére nem volt mély a talaj. Az egyetlen ell. ponton megszakítottuk a pontõrök kanaszta játékát egy kis beszélgetéssel, teázással. További jó játékot kívánva haladtunk tovább. A szürkületben jól esett már látni Újszeged fényeit. A túra legnagyobb szintemelkedését legyûrve átkeltünk a Tiszán a Bertalan híd segédletével.
A célban a májgaluska leves csalódás volt az évek óta megszokott gulyáshoz képest.
Vagy nem fáradtunk el annyira?
Az eddigi kitûzõkön mindig a Maros hídja volt látható különbözõ árnyalatokban. A szervezõk szakítottak a hagyományokkal és a budapesti Szabadság híd került fel a mostanira. :(
Jövõre Veletek ugyanitt immár a 8.-on. |
| | |
