Túrabeszámolók


PITE 30/20/10

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.02.23 18:15:18
megnéz Marker összes beszámolója

 PITE 30


"Már jócskán benne járunk a februárban, mégis idáig kellett várnom, hogy részt vehessek az idei elsõ mecseki túrámon. Be kell vallanom, azért már nagyon hiányoztak az ismerõs erdõk, hegyek-völgyek és azok minden rejtett bája, mert a Mecsek azért mégis csak "A Mecsek". A történethez hozzá tartozik, hogy a "PITE 30"-nál azért vannak szebb vonalvezetésû túrák is errefelé, de panaszra igazán itt sem lehet okunk, hiszen a túra így is tartogatott számunkra látnivaló bõven. Ezúttal is egy remek hangulatú, klasszikus téli túrában lehetett részünk, ahol helyenként térdig érõ hóban küzdöttük magunkat elõre a Mecsek hófehér erdein át..."


A teljes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/02/pite-30.html

 
 
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.02.16 19:11:31
megnéz Marker összes beszámolója

"Az egész hetes masszív esõzéseket követõen számítani lehetett rá, hogy idén hatalmas sárdagasztásban lesz részünk a szokásos év eleji "PITE 30" teljesítménytúrán. Kissé aggódva indultunk meg reggel Pécsrõl és csak reménykedhettünk benne, hogy azért nem lesz járhatatlanul rossz az útvonal (szerencsére nem volt). De igazából az elvetemült túrázókat apró kellemetlenség nem tart vissza!....." 


A teljes beszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/02/pite-30.html

 
 
 Túra éve: 2013
Szabolcs K-VTúra éve: 20132013.02.28 12:39:15
megnéz Szabolcs K-V összes beszámolója

PITE 20

Általában egy PITE túra sosem unalmas, így volt ez ebben az évben is, ugyanis minden adott volt ahhoz, hogy remek túra kerekedjen ki a végére: szemerkélõ esõ, sárdagasztás, hóesés, hótaposás és a Jakab-hegy ma sem viccelt. Részletek és fényképek: http://outdoor.freeblog.hu/archives/2013/02/17/pite_20_2013_02_16/

 
 
efemmTúra éve: 20132013.02.16 13:38:07
megnéz efemm összes beszámolója

2013-ban is a PITE 10-es távot teljesítettem. 7:35-ös indulással az 1-es rajtszámot kaptam a legrövidebb, 10km-es távon, és a rajt-cél gyõzelmet is megszereztem. :) Én tapostam a nyomot, aminek az volt az elõnye, hogy a sáros szakaszok nem voltak letaposva, kicsúszkálva.

A terepviszonyok érdekesek voltak: alul sár, felette 5cm vizes hó, ami arra volt jó, hogy nem látszott hatalmas dagonya. A legpraktikusabb lábbeli a gumicsizma lett volna. Mindenhol vizes sárban vagy havas, latyakos úton mentünk. Nekem szerencsére jobban fekszik ez a vizes, sáros terep, mint a kemény, fagyos.

A magasabb helyeken hó esett, lejjebb Orfûn már esõ. Délre kisütött a nap, de azt már Kaposvárról, a meleg szobából néztem.

A túra végén a pite finom volt, a többedik gombás kitûzõmet gyûjtöttem be. Közben Padler eladott a rajtban 18db idei túranaptárat.

A rendezõk szerint 250 körüli volt a résztvevõk száma az összes távon, sajnos az elõzõ este esõs, ködös idõjárása elriasztotta a túrázókat.

 
 
 Túra éve: 2011
efemmTúra éve: 20112011.02.19 21:31:58
megnéz efemm összes beszámolója


A mai PITE 10 túrán évszaknak megfelelõ volt a terep, vagyis elég nagy és ragadós sár a Gubacsos kh. elõtti lejtõn, de kisebb, mint vártam. A rajthelyen, a Hotel Barlangban most is hidegebb volt, mint kint, de azért hamar elment az a két és fél óra, amit Túranaptár árusítással töltöttünk. Az Orfûre levezetõ lejtõ jól járhatónak bizonyult. A Sárkány kulcsosház helyett már csak a buszmegállóban volt az ellenõrzõpont. Rengeteg hóvirág, illatos hunyor és kankalin az erdõben, meg még szúrós csodabogyót (a piros bogyóját) is fotóztam.


A célban a pite finom volt, a zsíros, lekváros kenyér ellátás is bõséges.  Jó kis egyszerû túra a 10-es táv, a napsütés hiányzott csak.



 
 
 Túra éve: 2010
PlecsTúra éve: 20102010.04.09 08:19:16
megnéz Plecs összes beszámolója
PITE 30

 

Igazából nem készültem erre a túrára, de a sors úgy hozta, hogy reggel 6-kor mégis az abaligeti Hotel Barlang bejárata elõtt topogtam a szemerkélõ esõben. Elsõ benyomásaim kedvezõek voltak, mert a rajtnál idén nem tapasztaltam a tavalyi lomhaságot, a nevezés idén flottul és gyorsan ment. Lehet, hogy közben az idõjárás is átgondolta a nap hátralévõ részére tervezett programját és megkönyörült rajtunk, mert mire lebonyolítottuk a pár perces nevezést, az esõ szinte elállt. A kezdeti pár száz métert ugyan még így is csepegõ esõben tettük meg, de aztán elállt, és a cél elõtti pár száz méterig már nem is volt szerencsénk az égi áldáshoz. Õszinte leszek: nem hiányzott! :-)

 

A túráról már többen írták itt elõttem, hogy sáros volt, s hát ez ügyben én sem tudok sok újat mondani… A korábban leesett irdatlan mennyiségû hó és a hõmérõ pozitív tartománya valahogy nem tudtak békésen zöld ágra vergõdni, a hó gyors olvadásnak indult, s gyakorlatilag a túra jelentõs része olyan volt, mintha folyamatosan egy patakmederben gyalogolnánk. Felfelé szembe jött a víz, lefelé hátba. Azon a nagyon kevéske vízszintes szakaszon pedig, amit érintett a túra, nem jött se szembe, se hátba, ott egyszerûen tócsákban állt a lábunk alatt, bokáig érõ sár formájában…de hát igazából nem volt mindez meglepõ, mert úgyis valami ilyesmire számítottunk!

 

Ez rendben is volt egy darabig, a Lóri kulcsosház után viszont tovább fokozódott a helyzet, mert bár már a patakvölgybe vezetõ út sem volt egyszerû, de a völgy maga volt a tömény kihívás: az út ide-oda cikázott a patak két oldalán, s bár ez önmagában nem egy nagy was ist das, gondolom nyáron egyszerûen át kell lépni a patak fölött és ennyi… Csakhogy most nem nyár van, s ez a kis patakocska néhol két méter szélesre és majd’ fél méter mélyre duzzadt… Ekkorát max Góliát tudna lépni, õt viszont ezúttal nem láttam a túratársak között :-) Szóval volt kihívás bõven, bátran kijelenthetem, hogy aki száraz zoknival jutott a patakvölgy végére, az joggal lehet büszke magára! Én ezek közé tartozom, igaz, cserébe mindezért nagyon lassan haladtam, mire kiértem Mecsekrákosra, menetidõ szerint már valahol egészen másutt kellett volna lennem… :-)

 

Tavaly ez a patakvölgy nem volt az útvonal része, nem tudom, hogy idén miért került bele, talán nem a legjobb idõzítés volt ez most a változtatásra… Változott tavaly óta az orfûi EP helye is, az viszont nagyon jó volt, mert a tavalyi elég hányadék körülmények között mûködött, a Mecsek Háza elõtti asztalka sokkal kulturáltabb volt! Orfûtõl megint változások voltak az útvonalban, másfele kellett menni, mint tavaly, nem tudom az okát, de biztos volt neki…

 

Sajnos a célban megint a „szokásos” sorban állás várt minket, de idén mintha egy kicsit ügyesebb leány osztotta volna a kitûzõket, mint tavaly, azt hiszem, idén ez is gyorsabban, elviselhetõbben ment. Ami viszont állandó: a célban kapott almás pite tavaly is és idén is kifejezetten finom volt, jó sok almával a közepén! Minõségi a cucc!

 

Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu
 
 
ésTöriTúra éve: 20102010.03.03 19:35:11
megnéz ésTöri összes beszámolója

PITE 10 km


Szerencsésen, idõben érkeztünk a korai nevezés ellenére. Átöltöztünk, túratársaink a 20 km-en, mi a 10 km-en szándékoztunk indulni. Jó 40 perccel késõbb tudtunk útra kelni, mert a pécsi barátainknak, akik velünk együtt akartak túrázni közbejött egy váratlanul "elszabadult" antenna leszerelése a tetõrõl. A várakozásban már fázni kezdtem és alig vártam az indulást. Már az elején küzdeni kellett az elemekkel. Didergésrõl szó sem eshetett. Úgy éreztem magam, mint a mostani téli olimpia sífutói. (Bár õk sokkal gyorsabbak mint én.) Nekem sítalpak nélkül is csúszatak a lábaim, hála az elõzõ napok olvadásának. A talaj csúszós, sáros némi hókásás tereppel fûszerezve. Igazán nem mondható szépnek. Semmi varázsa nincs. Itt csak teljesíteni kell, végig kell menni, és legyünk nagyon hálásak, ha közben nem ered el az esõ. Az elsõ ellenõrzõponton kapott csoki némi vigaszt nyújt. Jó a hangulatunk és nagy-nagy bölcsességekkel szórakoztatjuk egymást. Megyünk és megyünk. A Mecsek-ház felé némi bizonytalanság üti fel fejét az útvonalat illetõen. "Helybeliekkel" vagyunk csak nem tévedünk tán el! (Lehet, hogy egy papírtérkép is kellett volna? :-)))  Megtaláljuk a helyes irányt és jóízûen majszolunk a nápolyiból. Elérjük a forrást, itt megállunk. A férjem hõsiesen felküzdi magát a geoládához. Én lentrõl szurkolok neki. Mozgása egy mocsaras területre tévedt elefántéra hasonlít, nem pedig egy sárkányt legyõzni készülõ lovagéra. Leérve leszögezi, hogy igen-igen meredek volt. Ezen kis pihenõ után már nincs messze a cél. Lép és lép, csak ki ne essek a ritmusból, mert akkor vége. Menthetetlenül visszacsúszom, én úgy érzem. Patakon át és még egyszer át. Ismerkedünk felváltva a jobb és bal partjával, néhol meg magával a patak vizével. Végre elérjük az aszfaltot. A hóban próbáljuk a bakancsunkat "tisztábbra" varázsolni. Nem nagyon sikerül. Zoli a kezembe nyomja a lapokat, én futásnak eredek, de minek. Jelentõsége nem sok van, így is sorba kell állni. Megkapjuk  a kitûzõnket, oklevelünket és az almás pitét. Rendbe szedjük magunkat, megvárjuk a túratársakat. Ekkor már esik az esõ. Szerencsésen megérkeznek. Mindenkinek remek a hangulata, így indulunk el haza.


Nem láttuk a Mecsek szépségét, de nem is nevezhetõ PITÉNEK egyik táv sem. Ahogyan közhelyesen szokták mondani: " igazi férfi munka volt". Köszönet a szervezésért.


Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl

 
 
bzoliTúra éve: 20102010.02.28 21:54:00
megnéz bzoli összes beszámolója
Pite 20

A Téli Tihany 20 után nekivágtunk a mecseki "Pitének". Itt már nem a hó dominált, hanem a sár. Abaligetre megérkezve, az autós öltözés mellett döntöttünk, majd nevezés után neki indultunk a választott távnak. A túra útvonalának jó része saras volt, de nem az a ragaszkodó típusú. Szerencsére a havas részeken egyfajta bakancstisztításon mehettünk át. Az elmúlt évekhez képest, nem a megszokott helyen volt Orfûn a pont, a helybeli lakosok irányítottak a "Mecsekház"-hoz. Aki megszokásból túrázott, az megnézte az orfûi lepusztult kulcsosházat. (Mi is.) A célba érkezéskor mindenki megkapta a szokásos almás pitét és a megérdemelt soros kitûzõt.
A pite túráknak a szépséghibája, hogy olyan helyen van a rajt, ahol se víz, se illemhely, sem pedig öltözködési lehetõség.
 
 
stalkerTúra éve: 20102010.02.23 22:21:26
megnéz stalker összes beszámolója
PITE 30 (itineren 30,6 km)
2010.02.20.


8 óra 17 perckor rajtoltunk Bazsival az abaligeti Hotel Barlangtól. Ahhoz képest, hogy felénk egész éjjel és útközben is szakadt az esõ, aránylag sokan voltak már a rajtnál, ám késõbb kiderült, hogy nem voltak annyian, mint tavaly és ez valószínû az esõzésnek volt köszönhetõ. Gyanúnk, hogy feltehetõleg jelentõs mennyiségû sárral kell felvennünk a harcot, hamar beigazolódott, mivel a hotelbõl elindulva egy-két lépés után már bent voltunk az erdõben és bakancsaink elkezdték a dagonyával való ismerkedést, melyet aztán egész nap buzgón folytattak.

(Abaliget: A falut az Aba nemzetség alapította a 11. században. Az írásos emlékekben 1332-ben bukkant fel elõször "Abaligethe" neve. A török hódoltság idején elnéptelenedett a vidék. A 18. század elején lassan indult meg az újjáépítés. A lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban Németország különbözõ tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. A község egyházi birtok volt, a pécsi papnevelde, illetve a pécsi egyházmegye káptalanja gyakorolta a földesúri jogot. A II. világháborút követõen sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt nagyon megváltozott a település lakossági összetétele. Lakosság: 605 fõ.)

Hamarosan a viganvári haranglábnál pecsételtettünk, majd jött a Jakab-hegyi kilátó a pálos kolostor romjaival. Remete-rétnél az esõbeállóhoz közeledve igen csak hidegnek éreztük a szelet, ezért a pecsételés után nem is tétováztunk, indultunk tovább a Büdös-kút érintésével a Lóri kulcsos házhoz. A kulcsos ház után következett a túra legizgalmasabb része, a megáradt patakon történõ többszöri átkeléssel. Ezen a szakaszon együtt küzdöttünk öt, terepszínû ruhába öltözött fiatalemberrel, akik közül ketten a patakon való átugrás helyett az átgázolást választották, és ennek köszönhetõen helyenként térdig jártak a vízben. Mi megpróbáltunk a körülményekhez képest száraz lábbal átkelni, ez nagyjából csak nekem sikerült, mivel Bazsi a végén már az átgázolós formát választotta. A sajnálkozástól nem szöktek könnyek a szemembe, mikor elhagytuk a patak medrét és feltûntek Mecsekrákos szélsõ házai. Mecsekrákos központjában volt az ep., pecsételtetés közben hallgattuk az iskola tornatermében dübörgõ rock-zenekar játékát. A cél elõtti utolsó ep. a Mecsek-háznál volt, szegény pontõr hölgynek kimondottan nem volt melege, és az esõ is elkezdett cseperegni. Megkerülve az Orfûi-tavat, a Pécsi-tó érintésével, a lehangoló, nagy daru látványával fordultunk be az erdõbe, hogy az utolsó kilométereket is magunk mögött tudjuk. A végsõ sárakadályokat leküzdve 14 óra 45 perckor értünk be a célba.

Összegzésül: Az olvadás és az esõ miatt semmi jóra nem lehetett számítani a terepviszonyokat illetõen és ez valóban így is volt. A túra sárossága megközelítette a Göcseji Galoppét és a Deákét . A szervezõk azonban gondoskodtak arról, hogy a túrázónak ne csak a sáron járjon az esze. A pontokon és a célban kapott finomságok szerintem meghaladták a befizetett nevezési díj összegét, köszönjük. Az almás pite valóban finom és igazi védjegye a túrának. Az itineren minden megtalálható, a megtett távtól, a megtett szintemelkedésig, jól használható, eltévedni nem lehet vele. Az útvonal szép helyeken vezet, a megáradt patak még különlegesebbé tette az élményeket. Az idõjárás kegyes volt hozzánk, az esõ csak a túra vége felé kezdett el cseperegni. Köszönet a szervezõknek, jól éreztük magunkat!
 
 
robertjTúra éve: 20102010.02.20 20:34:52
megnéz robertj összes beszámolója
Az elmúlt 2 évben többen voltak jóval mint most, de ez betudható talán az olvadásnak.
Elsõ olyan túránk az elmúlt 17 évben, ahol nem az utolsó negyd órában neveztünk :)
Sokat most nem kellett sorban állni, és már indulhattunk is. Az 5. kilométertõl már sárban és latyakban úsztunk, úgyhogy, a 2008-as novemberi Mecsek 1000-rõl erre a túrára szállt a közmondásos "sáros túra" kifejezés az Eszti-Robi párosnál.
A pálos kolostorromnál megkerestük a geoládát is. Orfûn a szokásos ellenörzõpont nem volt meg (így jár, aki megszokásból túrázik), így átmentünk a Mecsek Házához. Ittunk, ettünk és besétáltunk a célba. Kemény volt, máskor ennyi idõ alatt egy 30-ast is megcsinálunk.

Íme a rögzített trackünk:
 
 
 Túra éve: 2008
TigerTúra éve: 20082008.02.25 11:50:54
megnéz Tiger összes beszámolója
PITE 30

15-én, Pénteken még azt gondoltam, hogy másnap egy kellemes 10km-es sétát teszek a gyönyörû Orfû környéki vidéken, de este érkezett a hír, hogy ember híján pontõrködnünk kell leendõ apósommal, Robival.

Szombat reggelén a csípõs, szeles idõre tekintettel forró teával és több rétegnyi meleg ruhával felfegyverkezve elindultunk Abaligetre. Miután megkaptuk az instrukciókat, Orfûre mentünk, ahonnan a tervek szerint már kocsi nélkül mentünk volna tovább Bánosra, hogy elfoglaljuk a helyünket. A tervek Orfûre érve módosultak, ahol már a saját bõrünkön tapasztaltuk a hegyvidéki idõjárást.

Tehát felkocsikáztunk Bánosra és elfoglaltuk a "pozíciót", úgy, hogy a túrázók szembõl érkezzenek, így kölcsönösen egyszerûbben észrevehetjük egymást. Kisvártatva meg is érkezett az elsõ túrázó, aztán a következõ is - õ valamiért mögülünk. Ekkor még csak találgattunk, de a 4-5. hátulról érkezõ túrázótól már megkérdeztük, hogy merre csatangolt, így kiderült, hogy a Lóri és Bános közti szakaszon egy kis csalafintaság van.

Az idõ nagy részét várakozással töltöttük, így volt idõnk kártyázni (Robi bosszúságára igen jól járt nekem a lap), és a hideg ellen forró teát szürcsölni. A fûtést nem igazán érte meg bekapcsolni, mert a pecsételések alkalmával úgyis kiszökött volna a meleg a kocsiból; így viszont az acél és a lábujjaim jól átfagytak a bakancsban:)

Eltelt pár óra kártyázgatással meg pecsételgetéssel, és egyszer csak feltûnt, hogy már jó ideje nem járt felénk senki, ezért aztán reménykedni kezdtünk, hogy hamarosan megérkezik a seprés.
Miután a pontot felszámoltuk, betértünk a Sárkány-kulcsosházba egy kis zsíros kenyérre, aztán az abaligeti célban megalmáspitéztünk, és (végre) elindultunk haza.

Jól éreztem magam és úgy érzem, hasznosan töltött nap volt, ezért nem bántam meg, hogy elmentem. S bár eddig még csak egy túrán vettem részt, úgy gondolom, hogy ebbõl szívesen csinálnék rendszert, így nem vettem örök búcsút a Mecsek erdeitõl, völgyeitõl.

Még visszatérek!
 
 
LillaTúra éve: 20082008.02.18 09:39:28
megnéz Lilla összes beszámolója
PITE 20:

A mai nap bizony nem okozott gondot a koránkelés (nem úgy, mint hétköznap), hisz már félálomban tudtam: ma túrázni megyünk!:-) Így már magamtól sikerült (ébresztõ nélkül) felébrednem reggel 6-kor, ami nálam nagyon nagy csodának számít. Jól felöltöztem, hisz nem volt valami gatyarohasztó meleg, majd a szélvédõ jégkapargatása után elindultam kutyámmal, Vacakkal olyan 7 körül. Negyed 8-ra a Domus-parkolóba érkezve felvettem mászó társamat, Krisztit. Neki ez volt élete elsõ teljesítménytúrája, szerencsére sikerült rávennem, hogy a hideg szeles idõ ellenére is tartson velünk. Vacak elõször megugatta (félelmében), majd egy- két perc után nagyon jól megbarátkozott vele. Az orfûi kanyarok viszont felkavarták a kutyus gyomrát, aki nem gyõzte az ablak felé tartani a kis orrát (engedtünk neki be egy kis levegõt). Még a fûtést is levettük, nehogy gond legyen. 7.45-re beértünk az abaligeti parkolóba, ahol bizony alig találtunk helyet.
Nagy meglepetésünkre jó sokan voltak a rajtban, több mint fél órát álltunk sorban.

Majd elindultunk...Már a túra leges legelején sikerült rossz irányba fordulnunk, ugyanis véletlenül a 10 km-es táv elejére tévedtünk, de szerencsére idõbe kapcsoltunk, hogy melyik a jó irány.
Az elsõ pontnál kaptunk finom nápolyit, meg csináltunk pár képet.
Egész jól haladtunk, megtaláltunk minden jelzést. A Jakab-hegynél nagyon szép kilátás fogadott, ott is csináltunk tájképeket. A Sárkány- kulcsos háznál nagyon jól esett a margarinos kenyér, raktunk rá jó sok hagymát. :-)
Utunk zökkenõmentesen, eltévedés nélkül zajlott, 4 és fél óra alatt sikerült megtennünk a 20 km-es távot. Nagyon jól éreztük magunkat, Krisztinek is tetszett élete elsõ teljesítménytúrája, máskor is szívesen jön majd. Vacak is élvezte a túrát, rohangált össze- vissza, ezért õ kb. kétszer annyit gyalogolt, mint mi.
A célban kaptunk finom almás pitét, emléklapot és kitûzõt.

Mielõtt elindultunk hazafele, nagy meglepetés fogadott minket, ugyanis jött egy nagy szürke felhõ, és elkezdett esni a hó. Kb. 4-5 percig tartott a hózivatar, majd útközben már nem esett, Pécsen viszont ismét esett, de közben a nap is kisütött. Vacak elfeküdt a kocsiban, már egyáltalán nem zavarták az éles kanyarok.

Összefoglalva, jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek a sok finomságért!

Lilla
 
 
tomisenior.Túra éve: 20082008.02.17 19:25:39
megnéz tomisenior. összes beszámolója
A vekker hasznos, a kutya ösztönlény, kacsák pedig hülyék…

Csatlakozom az elõttem szólókhoz. Ez nem volt pite, de a végén mégiscsak :)
Gabival ketten terveztük a PITE20-ast idénre, Krisz most nem tartott velünk. Biztosan jó oka volt rá, ha más nem is, akkor az, hogy hajnalban vergõdött haza négy körül. De hát…uncsitesók között ez megbocsájtható. A 7 órai megbeszélt találkozóból egy SMS lett „ bocsi, kések, 7:20-ra ott vagyok „ Banyek Gabi, vegyél egy ébresztõórát, az nem csipog, mint egy naposcsibe, hasonlóan a mostani mobilokhoz, és öreganyánknak tökéletes volt a felhúzható vekker !! Plusz program a kapkodós tankolás, és egy röpke bevásárlás a késõi csipakimosás következményeként. Azért harapott a vas, ( megjegyzem nem kevés kis megyénkben a kátyú, de az orfûi úton….pfff…akadt bõven ! ) és 7:50-re el is értük a két tó közti parkolót. Hely persze nem volt, de a fél-ferde vízpartoldal tökéletes (reméltük, hogy nem emelkedik radikálisan a vízszint a visszaérésünkig). A jókedv hamar alábbhagyott, mert a kocsiból kiszállva világossá vált, hogy nem fogunk ingujjban izzadni a túra alatt, úgyhogy a naptej mint olyan, : felesleges. Ez tökéletesen látszott a tó tetején merészen elhelyezett korcsolyanyomokból. Ha jobban figyelek, egy rianást is tuti hallunk.
A hotel félköríves lépcsõjén feljutva látható volt, hogy a szokásos sorbanállást nem ússzuk meg, de közel 60 percre azért nem számítottunk. Fél óra alatt be is jutottunk a vörös retro-székekkel csúfított terembe, ahol ugyan meleg nem volt, de legalább nem volt hideg sem. Abból jutott a túra alatt bõven késõbb.
–Nyolc harminc…tik-tak…annyian vannak körülbelül mögöttünk, mint amennyien elõttünk várnak még a nevezés miatt….
Nem vagyunk elkésve, de hát, embert tervez, szervezõ végez. Egyetlen ( megjegyzem roppant csinos ) kis hölgy írta megállás nélkül az igazolófüzeteket, és a 400-450 fõs jelentkezés mellett ez nem kis teljesítmény. Bár szerény véleményem szerint épp ez volt a szûk keresztmetszet…még egy, vagy két fõ elkelt volna. Persze nem tudom a háttérinformációkat, hogy miért is egyedül körmölt, de nem is jogom ezt bírálni…na errõl ennyit.
-Kilencóra…menjünk.
A szokásos kezdeti lendülettel indulunk a barlang feletti ösvényen, érezhetõ, hogy az idõjárásfelelõs a zordabb arcából szórja ránk az áldást. Eszembe volt a kesztyû, de már biztos, hogy az otthoni szekrény polcát jobban fogja melegíteni a következõ pár órában = naná hogy otthonhagytam. A kék-kocka jelzés visz fel a Petõczpusztai haranglábig, ahol pecsét, nápolyi, és egy kis müzliszeletet veszünk magunkhoz. Némi kellemetlen szitut okozott a helyszíni eb, mivel a territóriumát megjelölve a virágcsokor melletti táblán jelezte : Ez itt az õ birodalma.
Nyomás tovább. Pirosjel. Beton. Utálom ( mármint a betont )…gondolom többen vagyunk így ezzel, de ha erre vezet az út, nincs mit tenni. A kilátások biztatóak, a kilátás pedig pazar észak felé. Naná, hogy fotózunk. Kék-kékháromszög, irány a Jakab hegy. Szeretem a helyet. Zsongorkövestül-babásszerkövestül-kolostorromostul. De kissé lelohasztotta a hely iránti jelenlegi lelkesedésemet, hogy lassan üveget tudtam volna vágni a mellbimbómmal, annyira hideg volt. ( itt kérek elnézést az érzékenyebb lelkületû olvasóktól :) ).
Puszedli + jéggéfagyott tea a hátizsákból, és némi szíverõsítõ, ami elmaradhatatlan a túrákról. Nem egy hárompálcás flaska, és nem romlik meg benne a szavidõmentes Corsica. A hirtelen felgyûlt tömeg hirtelen tovább is áll, így a 30-40 fõbõl alig 5 perc alatt maradunk hárman-négyen. Továbbállunk mi is.

Kékjelzés. Teljesen magunkban cammogtunk a volt cinke-tanya felé, mindössze ketten haladnak el mellettünk a kékL jelzésig. Talán késésben vagyunk ? …elgondolkodtató. A pecsétet osztogató srác arcán remény… „még 20 perc, és az utolsó 20-as nevezõk felérnek a Jakab hegyre” mondja némi lelkesedéssel a hangjában. Az elfagyott ujjaival nyom egy-egy maradandó jelet a lapunkra, és gumicukorral traktál. Cserébe konyakot kap, amit hálával el is fogad. Talán pár fokkal melegítettük a szervezetét, úgyhogy megvolt a mai napi jócselekedet is. Egy két fotó, und so weiter.

Továbbállunk, balra el a zöldháromszögön Orfû felé. Hatalmas területen erdõírtás, ami két okból sem tetszett. 1: ronda lett a környék. 2 : semmi sem fogta meg az északi szelet. Áldom a felmenõimet, hogy nem Helsinkitõl északra telepedtek le. Nincs különösebb bajom a téllel, de ez már kicsit sok(k) volt.
Az orfûi mûutat keresztezve az egyébként hasznos kapucni a közlekedõ jármûvek láthatóságát is befolyásolta, így Gabinak a szökkenõ-szarvas technikáját alkalmazva mázlija volt, hogy nem került az egyik kocsi alá. Röpke 10 perc, és a kulcsosházban kínált zsírosdeszka nyújtotta kulináris élvezetének hatása alá kerültünk. Remek volt, függetlenül attól, hogy fedett hely ide, vagy oda, a lehelletünk látszott a visszafogott csámcsogásunk alatt.
Tizenhárom óra. Még egy óra adott, ami – ha nem jön közbe semmi – kényelmesen elég a cél eléréséig.
Újfent a baranyai utak minõségén élcelõdünk, hiszen az „ nem kátyú, csak mélyedés „. Tovább a sárga úton, el a Gubacsos kulcsosház mellett, ahol ifjúkori bulik emléke tör a felszínre. És a havazás, ami ezzel szemben eléri a felszínt. Megörökítjük, mint a hülyegyerekek, akik csodálkoznak, hogy télen havazhat is.
Tizenhárom ötvenöt. Beértünk. A retrokajálda tömve, kivárjuk a sorunkat, átvesszük az emléklapot, és a kitûzõt.
Feldereng egy elképzelt csobbanás a forróvizes kádba, ami naná hogy végre is lett hajtva itthon. Méginkább erõsödik bennem az elhatározás, amikor a tóban evickélõ vadmadarak látványa fogad a parkolónál. A tó egy része nem jeges, bár a víz hõfoka még ivóvíz esetében is gyilkos lenne. És ezek a madarak ott úszkálnak..…ezek a kacsák hülyék… Összegezve : kössz a lehetõséget, a PITE klassz volt, a pite pedig szuper.
...jahhh mégvalami. Kár, hogy itt nem tudok fotót csatolni ( vagy csak én vagyok topa ), de a gportal-os oldalamon vannak fent fényképek.
 
 
emiTúra éve: 20082008.02.17 16:25:33
megnéz emi összes beszámolója
Nem Pite :30!
Ttt-s ként még csak kezdõ -6 megkezdett és teljesített 30-as -, korunkat tekintve azonban már inkább a " közép "mezõnybe tartozunk ,de merem állítani, hogy nekünk ez a túra nem volt pite!Kimerültségünk a táv végén a bükki 900-ast juttatta az eszembe , bár ehhez hozzájárult minden bizonnyal a zord idõjárás és egy elég csúnya rándulás is.
A túra részleteirõl nem írnék, hiszen kedves "terminátor" túratársunk pesza kitûen megtette ezt helyettünk is (megjegyzem, a helyében a huszas táv díját is elvittem volna, minek maradjon másnak!)- egyébként gratulálunk neki az összes kupáért-.Csupán köszönetet mondanék a kékre fagyott lelkes pécsi ifjú természetjáróknak a pontõrködésért, a kedves , bíztató szavakért, a finomságokért.
A szervezésrõl, jelzésekrõl annyit, hogy szerintem a természetjárás fontos része a tájékozódás készségének az elsajátítása is, ezért nekünk direkt tetszett , hogy néhol elõ kellett venni a térképet, mert nem vezettek mindenhol szalagok ( több tájékozódási ttt-t kéne rendezni, hiszen a "maszek " túráinkat sem szalagozza ki természet mester!).
Az eddig teljesített túráinktól eltérõen a nagy "eszem-iszom" itt nem a túra végén, hanem elõtte , az utolsó ep-nél volt, ezt sajnálattal vettük, hiszen aki szûkösen állt az idejével, nem engedhetett meg magának hosszabb pihenõt, pedig jól esett volna a meleg tea és a vajaskenyér!A célban a finom almáspite mellett hideg terem és még hidegebb almalé várt csak, ezért mindenki gyors búcsút vett a szervezõktõl , nem akaródzott leülni, megpihenni kicsit.
Azért mi is nagyon büszkék vagyunk magunkra, hogy az ifjú titánok mellett - ketten együtt már igen csak túl a 100-on - ezt is megcsináltunk!
 
 
pesza91Túra éve: 20082008.02.16 22:47:59
megnéz pesza91 összes beszámolója
PITE 10, PITE 30


Reggel 6.51-kor begördülünk az abaligeti barlangnál található parkolóba. Hely még bõséggel akad, mondhatni teljesen üres a parkoló, így sok probléma nem adódik a járgány elhelyezésével. Csabának már két hete javasoltam, hogy duplázzunk, azaz csináljuk meg elõször a tízet, majd utána a 30-as távot is. Ellenvetés nem volt ez
ügyben.

A várakozásoknak megfelelõen ekkor még igen kevesen tartózkodnak a rajt objektumban, így miután mgrubertõl átveszem a rendkívül impozáns oklevelet és kupát, mely a Dél-dunántúli Teljesítménytúrázó Kupa ezüst fokozatának teljesítéséért járt, nekilátunk kitölteni a nevezési lapot.

Négyen jöttünk a mai túrára az egyesületbõl. Dóra és Ági a 30-on indul, míg mi ketten Átol Csabival, elõször a fentebb már említett 10-et célozzuk meg. A terv szerint 7.15-kor indulunk neki a tó mellett a kék kereszt jelzésen, mely csakhamar elválik a 20-as és a 30-as résztávtól. A terv az, hogy 9-ig visszaérjünk a rajt-cél helyre. Ehhez bõven elég a 6-os tempó, így nem kell nagyon sietni. Az már a túra elején megállapítást nyert, hogy a tél még nem húzta be vaskarmait, hiszen igen csak döngettek a mínuszok, amelyet még csak rontott a most még kevésbé, de késõbb egyre jobban feltámadó szél.

A mûúton való átkelés után annyira belendülünk, hogy simán továbbmegyünk a sárga körön nagyjából 200 méter pluszt rátéve a túra elsõ szakaszára. Valószínûleg ez a tudatalatti jelzése volt, mert errõl a szakaszról gyönyörûen látható a reggeli fényben pompázó Pécsi-tó. Az út végén gyors korrigálást végzünk, amikor látjuk szembejönni Dombimedvét, akivel a múlt héten is összetalálkoztunk a Margitán. Innen együtt folytatjuk szinte végig.

Az elsõ pont Mecsekrákoson található, ahol nagyjából 3 percet tartózkodunk. Gyors nápolyi evés és adminisztráció után a sárgán folytatjuk a Sárkány kulcsosház felé. Az út elején az üdülõövezet házai találhatóak, melynek végén évekkel ezelõtt még gyorsítószakaszt kapott jutalmul a gyanútlan turista, egy igencsak barátságtalan „DánDog” formájában. A 96-os Mecsek Éjszakai szalagozása közben csodával határos módon úsztuk meg fognyomok nélkül barátommal. Szerencsére azóta konszolidálódott a helyzet és a tulaj nem térdigérõ kerítéssel „várja” az emberkéket. A kulcsosházhoz vezetõ úton még a Malom és egy kedves fenyõerdõ kap helyet, aztán pár száz méter és a száztizenkét méter hosszú nagyjából 15 fokos kapatón már sokkal barátságosabb kutyák mellett elhaladva jutunk a Sárkány kulcsosházhoz mai nap elõször, de nem utoljára. Mivel még korán van így a szolgáltatás még folyamatban van, de ez egyáltalán nem baj, hiszen még mindegyikünk maximálisan töltött energiával.

A folytatásban nincs más dolgunk, mint a rövid emelkedõ tetején jobbra fordulva, majd 400 métert megtéve balra be az erdõbe eljutni a Gubacsos kulcsosházig, hogy tovább folytatva a dombtetõn visszatekinthessünk egy panoráma kép erejéig.

Innen egyre több turistával találkozunk, akiket visszairányítunk az adekvát útra, attól függõen, hogy melyik távon indultak. Volt aki a kék négyzetet, volt aki a kék keresztet vétette el, de a korrekció még korán jött.

A rajt-célhoz közelítve egyre több baranyai és országos túrázóval találkozunk, akik közül néhányan közlik a „szomorú” hírt elfogyott a papír. Elõször nem értik miért vagyunk olyan nyugodtak, aztán felvilágosítom õket a tényállásról: nekünk már van. Egyébként legjobb tudomásom szerint a papírprobléma a rendezõk hibáján kívül állt elõ, ugyanis elfelejtették velük közölni, hogy nincs áram. Ráadásul sokkal többen jelentek meg a várthoz képest.

Amikor megközelítjük a célzónát, akkor látjuk csak igazán a helyzetet. Nem irigyeltem a rajtoltatókat. Mivel mi úgyis elõre leneveztünk a 30-ra, így most úgy döntünk a végére hagyjuk a díjazást, csak a „végpecsétet” intézzük el. Addig meg néhány ismerõssel folytatok eszmecserét, volumentpótlok valamint az itiner nélkülieknek diktálom az útvonalat. Szerencsére hoztam Mecsek térképet, így legalább egy ismerõsnek kölcsön tudom adni.

Mielõtt nekiindulnánk a 30-as távnak Csabi egyik nõ ismerõsét Katát is begyûjtjük.
Tehát újból ki az objektumból, de most nem a kék kereszten indulunk, hanem fel a kapatón, aztán irány Petõczpuszta, Víganvár, amely többek között a Dél-dunántúli Piros túra egyik állomáshelye is. A kék négyzetet elérve a Jakab-hegy felé vezetõ szárára csatlakozunk Ezen az útszakaszon esõ esetén egész tekintélyes dagonya tud kialakulni, most fagyott a talaj, könnyebb a vágatokban haladni. Nemsokára elérünk egy keresztezõdést, ahonnét laza kapató következik. Mivel Katának ez az elsõ túrája, így most visszaveszünk a tempóból és szép kényelmesre váltunk. Az emelkedõ csakhamar megszûnik, és jobbra kijutunk az erdészeti mûútra. Az erdõirtás miatt innen már megfigyelhetõ a Zselic dél-keleti része is.

Petõcz: pecsét, nápolyi, fénykép és néhány ismerõs fehérvári túrázóval való találkozás.
Ezután néhány km-t a szerencsére nem túl forgalmas erdészeti mûúton teszünk meg , több részletben 50-80 embert utolérve. Útközben ismét akad egy-két szép kilátási lehetõséget nyújtó hely, aztán jobbra fel a Pálos-kút felé. A tetõn szinte Komlóig ellátni. A szél közben egyre nagyobb erõre kap, de a java még odébb van.
Mivel Kata még nem járt a Zsongor-kõnél, így teszünk egy pár százméteres kitérõt, no meg persze akkor már mi is szemrevételezzük többek között Cserkút és Kõvágószõlõs környékét. Innen pár száz méterre lelhetõ fel a „Jakab-hegy központja”: a Pálos romok, valamint az esõház a kilátótoronnyal. A pontõr attis, aki mára már kiheverte a múlt heti Margita és Börzsöny Éjszakai fáradalmait. Most sincs könnyû dolga, egyrészt elég nyílt helyen van és már az elõbb sem kimondottan szélcsendes idõnk volt, másrészt hideg is van. Menekülünk is be a védelmet adó fák közé.

Kicsit tömörül a mezõny, egészen a Vörös-hegy tetejéig, ahol a 20-as és a 30-as táv búcsút int egymástól. Elõtte még azonban áthaladunk a Patacsi mezõn - ahonnan egy karnyújtásnyira van a sokak által ismert és kedvelt Teca Mama Kisvendéglõje -, valamint egy laza kapatón, melyrõl jobbra szép kilátás nyílik a Szunyolára. A 20-as táv a valamikori Cinke-tanya helyére emelt emlékkõ felé visz, mi viszont Remete-rétre vesszük az irányt, melyet egy köves lejtõn érünk el. Itt ásványvíz és narancsos üdítõ többek között a választék.

A folytatásban továbbra is a Roki kék sávján haladunk a most már állandósuló és egyre nagyobb intenzitással lecsapó széllöketek közepette. Jó 20 perc múlva jobb kanyart véve a Füleki emlékmû mellett elhaladva már meg is pillantjuk a Büdös-kúti kulcsosházat, ahol Rudi bácsi mint mindig most is kedvesen fogad minket. A pontõr pedig nem más mint mgruber. Itt tejkaramellet kapunk, amit villámgyorsan fogyasztok el, tekintve, hogy 3 perc meztelenkedés után lefagyott az ujjam. A kesztyû visszahelyezése után az enyhe emelkedõ közepén, aztán újra sikerül megmozdítanom.



A kékrõl letérve egy darabon a sárga sávra térünk át, majd az ugyanolyan színû négyzetre. A letérés elõtt néhány túratársunkat pillantom meg 300 méterre tovább a sárgán. Mivel a füttyöm olyan vérszegénynek bizonyult, hogy a tõlem két méterre álló Csabi se hallotta meg, váltottam a fonéma szerû hangjelzésre. Nos remélhetõleg meghallották, ha nem, akkor újabb bejegyzés kerülhet a Mecsek Turistája igazolófüzetbe Vágotpuszta vonatkozásában. Onnan egyébként szintén lehetséges Bános megközelítése.

A következõ állomás Lóri kulcsosház érintésével Bános. Lóri után 4-500 méterre tanácsos a sárga négyzetrõl jobbra váltani (hiszen az bevisz Nagy-Kõ-oldalba), de mivel jelzés az itt nincsen, így ezt elég sokan sajnos megsínylették. A kapató után a gerincen már akad egy-két sárga sáv jel, amin hamar Bánosra érünk, ahol a széltõl és az átmeneti hóvihartól védett autóban tartózkodnak a pontõrök. Mi sem sokat szöszmötölünk, hanem hamar balra át, 200 méter, jobbra át. A következõ szakaszon aztán vagy 15-20 ember jön szembe a fentebb már említett probléma következtében.

A hóvihar amilyen gyorsan jött, úgy megy is és Nagy-Kõ-oldal széltõl védett vájatában haladva sokkal kényelmesebben érezzük magunkat. Közben már Dombimedve is újra velünk van, akivel együtt megyünk ismét a Sárkány kulcsosházig, miközben elhaladunk az orfûi focipálya mellett, ahol még közel 10 éve sikerült 1-2 idényt végigjátszanom, de meg kell mondjam, hogy a túrázás sokkal kulturáltabb és pihentetõbb sportág.

Mecsekrákostól a reggeli 10-es útvonala megegyezik a mostaniéval, így nagy meglepetések nem érnek útközben. A házban most már elkészült a tea, a zsíroskenyerek stb. Szomorúan hallom, hogy a ház jövõje bizonytalanná vált, de azért reménykedem, hogy az ügy megoldódik. Közben utolérjük a kaposvári különítményt, Benda Laciékat is, akik már jóízûen falatoznak. Nagyjából 25 percet töltünk a kulcsosházban. Kifele menet Csipai Gyuriékkal futunk össze, aztán következik a Gubacsos a sárga sávon, majd a lemenet a végén, végül a cél 15.55-kor.

A lányok már türelmetlenül várnak minket, de még ki kell bírniuk egy ideig, hiszen hátravan az adminisztráció. A kistávra a kitûzõ most elfogyott, tekintettel az igen magas részvételre, de majd úgyis pótolják. Viszont kész a Baranya Teljesítménytúrázója arany kupám így most egy füst alatt begyûjtöm az összeset. Hasonlóan mgruberéhez ez is nagyon igényes. Mivel az almáspite nagyon bejött, kénytelen vagyok lejmolni még egyet, aztán néhány fotó elkészítése után indulunk haza Pécsre.

Leszámítva a néhol hideg, kellemetlen szelet egy újabb szép nap áll mögöttünk. Az idei télen már volt rendesen hó, hideg is, úgyhogy ami engem illet már nagyon várom a tavaszt, benne többek között a Mátrabérccel és a Kinizsivel. De addig is mindenkinek sok kellemes természetben töltött percet kívánok!


UI.: Nemsokára lesznek képek is a túráról