Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20082008.08.03 18:55:00
Bükk900 - csúcsok csúcsa!
Egy évvel ezelõtt itt kezdõdött - mármint a TT-s pályafutásunk - , s most visszatértünk egyrészt kiváncsiságból (erõsödtünk, ügyesedtünk-e a tavalyihoz képest), másrészt a csodálatos Bükk-fennsík iránt érzett szeretetünk okán. Kis csapatunkat újonccal is bõvítettük hátha sikerül újabb "megszállottat" verbuválnunk a TT táborának ( a szerzett vízhólyagok számát tekintve lehet, hogy nem sikerült :-( ).
Az eltelt 12 hónapban 16 túrán vettünk részt 20-50km-es távú és a legkülönbözõbb szintemelkedésûeken ( éjszakain is ).Ez jogosít fel arra, hogy kimondjam : számomra ez a túra jelenti a csúcsot!
Sajnos nem ifjú korunkban csöppentünk bele a teljesítménytúrázásba,ezért valószínûleg a 70km-tõl hosszabb túrák "öröme" kimarad a megszerezhetõ élményeink sorából, ezért ezekkel nincs összehasonlítási alapom.
Leginkább a Hanák Koloshoz, vagy a Szurdokhoz lehetne mérni, de az elõbbi nekünk egy õrült rohanás volt szörnyû idõjárási körülmények között (egyetlen túránk, amit nem sikerült szintidõre teljesíteni), a másik gyönyörû, nehéz, de korántsem olyan meghitt és változatos.

A Bükk900 a résztevevõktõl igényel : kitartást, érõnlétet, térkép-, hely- és tájoló ismeretet, némi kreativitást a tetszõleges útvonal tervezésben - és kizár olyan vitákat, amilyenek más tipusú túrákon elõfordulhatnak : pl. a "kispistázás" - mert itt a szintet és távot bármely útvonalat válassz is, le kell gyûrni-, nincs rossz helyre kitett vagy nem tett szalag,vagy hiányos útjelzés (általában jelzetlen utakon, ösvényeken,vagy toronyiránt kell menni). Cserébe olyan helyekre vezet el, ahová eszedbe sem jutna elmenni, az apró napsütötte bércektõl a lenyûgözõ, körpanorámát nyújtó kövekig (pl Tar-kõ).

A bõkezûen mért szintidõ lehetõvé teszi az eldugodtabb csúcsok keresgélését, a rutinosabbak pedig (hacsak nem egyéni idõ javítására készülnek) leheveredhetnek egy-egy magaslaton a pazar kilátásban gyönyörködni,és ha elég kitartóak és csendesek õzekkel , nyulakkal is találkozhatnak (nekünk idén is sikerült!)

A nevezési díj minimális, ezért - a körülmények miatt - a szolgáltatás is minimális : a rajt-célban igazoló füzet, kitûzõ, beérkezéskor üdítõ, zsíros (v. lekváros-vajas) kenyér és persze néhány kedves szó.Mivel az egész túra útvonalán nincs sehol ellenõrzõ pont, vagy frissítõ állomás, ezért az egész napi enni és innivalóról mindenkinek magának kell gondoskodnia.

Egy év TT-s "edzés" után sem mondhatom, hogy a Bükk900 laza séta lenne!Másodszorra persze nem fáradtunk el annyira,tudtam élvezni az utolsó 5 csúcsot is -a tavalyira nem is emlékszem, mert a fáradtságtól akkor már teljese "zombi" voltam- és vízhólyagból is kevesebb lett, de a felejthetetlen élményeket idén sem adta ingyen a hegység, keményen kellett egész nap hajtani érte!
 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20082008.07.06 22:07:31
Erdõkerülõ 25
A reggel kis bemelegítéssel indult a következõ logisztikával: kocsival Szokolyára - kisvasút megállójához. Innen bõ 2 kilóméter séta a vasútállomásra ébresztõként. Nem sokára megérkezett a vonat, amely "elröpített" a rajt helyszínére Nagyoroszi Drégelyvár megállóba (röpítés közben többen békésen szunyókáltak).

Itt tetemes tömeg gyûlt össze a nevezésnél, akik velünk együtt érkeztek. Ennek ellenére alig barátkoztunk össze 1-2 kutyussal, "akik" szintén a túrára érkeztek, máris indulhattunk az itinerrel,ellenõrzõlappal és néhány érdekes infóval felszerelkezve az 1. e.p. felé.Az út kicsit sárosan indult egy kedves óriás négylábú legnagyobb örömére (vidáman tapicskolt magát és az óvatlanokat beterítve),de késõbb kitûnõen járható volt egész végig.

"Pénzásásra" hamar megérkeztünk (pénz nem volt, szerencsére ásni sem kellett),egy kedves pontõrlány és kutyusa várt finomságokkal.

Ezután kis kaptató következett, melynek jutalma gyönyörû kilátás volt a Magas-Börzsönyre.A 2. e.p. Király-kútnál volt,ahol elsõként egy helyes, kalapos csöppség fogadta a fáradt vándorokat finom pogácsával, friss forrásvízzel.Szívesen maradtunk volna még játszani vele, de az útból még sok volt hátra.

Gyorsan megtapasztalhattuk, hogy mennyire, hiszen pár kilóméter aszfaltos séta után kemény kaptató következett egészen a Dobó-bércig.Menet közben többször "megtréfált" bennünket a hegy, mert amikor már azt hittük végre felértünk, újabb és újabb megmászandó csúcsokat varázsolt elénk. Az eléggé kitartóak csodálatos gerincre érkeztek, melyet két oldalt selymes fû borított, háttérként pedig elképesztõ panoráma díszített.Itt volt az ominózus feltételes ellenõrzõpont, ami : NINCS.
Ez a hely volt a túra számomra leggyönyörûbb, de legijesztõbb állomása is , mert a tetõt elhagyva egy túratársat találtunk a földön fekve, tanácstalan emberekkel körülvéve. Kis tájékozódás után kiderült, hogy valami megcsípte és ettõl lett rosszul. Belediktáltunk szegénybe 2 kalcium pezsgõtablettát feloldva. Némi várakozás után úgy látszott jobban lett és a társaival visszaindult Királyháza felé. Reméljük, hogy gondos ápolásunk "ellenére" jól van, kiheverte már a kellemetlen kalandot.
Mivel igen sok idõt vesztettünk, nyakunkba kellet hát kapni lábainkat, hogy még szintidõn belül beérjünk a célba.

A 3. e.p. a Foltán-kereszt volt, ahol sietségünk ellenére szakítottunk annyi idõt, hogy gyorsan elolvassuk Foltán Jánosnak- ennek a nagyszerû embernek- a történetét.(mindenkinek ajánlom elolvasásra :Szepesi Sándor: A Foltán kereszt története címû írását).

A 4. e.p-hez - mely a Spartacus kulcsosháznál volt- hangulatos, bár
kissé "bokatörõs" ösvény vezetett le a hegyrõl.
Innen a célig már végig aszfaltúton kocoghattunk és végül sikerült 6 óra 56 perc alatt (szintidõn belül) teljesítenünk.
Nem maradtunk a tornyos büfében sörözni :( , az erdei vasúttal lezötyögtünk Szokolyára az autónkhoz.
Köszönet a lelkes és gondos szervezõknek, rendezõknek és családtagjaiknak, akik meghívtak bennünket erre a gyönyörû börzsönyi kirándulásra!
 
 
Hol a következő?Túra éve: 20082008.06.18 20:29:37
Hol a következõ (forrás) ?
2008.06.14. Visegrádi hegység

Jubileumi túrának is nevezhetnénk ezt a túrát, ugyanis ez volt az elsõ olyan túránk, amin másodszor is részt vettünk. Kicsit nyakatekert ez a megfogalmazás, de sehol sincs az EMDT által rendezett túrákon fellelhetõ rejtvényekhez.

Ezek a talányok igen szellemesen fogalmazva nem segédpontok szerzésére, hanem a következõ e.p. helyének meghatározására szolgálnak. A pontok túristautak mellett találhatóak, a rejtvény és a tájolási feladat minden pontnál más jellegû. Aki esetleg nem bír a feladattal, vagy csak elfogy a türelme, annak segítenek a pontõrök. Az így „kitalált” e.p. megközelítése fakultatív, igénybe lehet venni a jelzett túristautakat is, néha célszerûbb egy jelzetlen utat keresni, de mindenképp érdemes a térképet alaposan megnézni. Ezen a túrán viszont „kispistázni” egyáltalán nem lehet, mivel nincs megadott útvonal, amit le lehetne rövidíteni.

Mindenesetre ez nem az a túra, ahol jól jelzett (szalagozott, festett) úton kell menni miközben rá se kell nézni a térképre és a tájolóra. Ugyan nem tudok semmilyen statisztikai adatot, de biztos vagyok benne, hogy az „elkeverések” száma ennek ellenére alatta marad a „jól jelzett” túrákénál.
Nem tévedés, kevésbé „kever” el az a túrázó, aki nem bízik vakon a jelzésekben, szalagokban (és az elõtte haladó túratársakban), hanem gyakran pillant a tájolójára és a térképére.
Éppen ezért tudom ajánlani ezt a túrát nemcsak azoknak, akik (velem együtt) szeretnek rejtvényt fejteni és térképet böngészni, hanem azoknak is, akik azt gondolják magukról, hogy nem a tájékozódás az erõs oldaluk. Ki fog derülni, hogy csak egy kis odafigyelés és némi térképismeret (no meg a tájoló használata) kell az egészhez.

Kedvcsinálónak (vagy épp ellenkezõleg ?)

az elsõ e.p.-hez tartozó infó:

- a képen látható fát kell megtalálni, mert mellette van az e.p. –

ennyi volt az egyébként igen humoros szövegbõl kinyerhetõ információ, és egy fa volt a fekete-fehér képen, amin egymás alatt két jelzés, egy kereszt és egy kör volt látható.
Annyit tudni kell, hogy a Csikóváraljai th. buszmegállóban volt a rajt, és a pont légvonalban nem lehet messzebb, mint 5 km. Ijesztõnek látszó feladat, de némi térképböngészés után már nem az (megfejtés lejjebb)!

a második e.p. "megtalálásához" a tájolót szögmérõként kellett használni, de az igazi feladat itt az útvonal megválasztása volt. Aki itt a térkép alapos tanulmányozása nélkül "légvonalban" próbált közlekedni(mint mi is), az könnyen egy mély árok fenekén találhatta magát, ahonnan tovább tartott kimászni, mintha párszáz méteres kerülõvel próbálkozott volna.

A többi feladat is hasonlóan érdekes és szellemes meghatározásokkal tûzdelt volt, ezenkívül az ellenõrzõpontokon négyzet alakú, furcsa mintázatú lapocskákat is osztogattak a pontõrök, „erre még szükség lesz” megjegyzések kiséretében.
Az utólsó elõtti e.p.-on az addigra már erõs gyanúnk beigazolódott, nem kaptunk újabb „papírt” az utólsó e.p. helyére vonatkozó infóval, hanem az addig kapott lapokból kellett egy képet kirakni (nehezített puzzle játék). Ezzel eljátszottunk egy darabig, aztán amikor összeállt a kép, akkor meg néztük egy darabig. Szerencsére már egy „titkos” segítségünk is volt, mivel eddig az egész túra egyik forrástól a másikig vezetett, az utolsó pontnál is egy forrást kezdtünk keresni.

A túra útvonala végül is az alábbi volt:
Csikóváraljai bekötõ út - Gyopár forrás – János forrás – Csepel forrás – Lajos forrás – Kárpát forrás – Salabasina forrás – Csikóváraljai bekötõ út
Kellemes idõben, szép tájakon, lábunkat és agyunkat kicsit megmozgatva, nagyon jó kis túrán vettünk részt, köszönjük a rendezõknek !
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.20 21:42:15
Hanák Kolos 2008
Nem vagyunk sem sportemberek, sem különösebben edzettek és igazán fiataloknak sem mondanám magunkat (ketten együtt már 105!) mégis úgy gondoltuk megkísértvén a sorsot , hogy megcsináljuk elsõ nem teljesített ttt-nket.A körülményeket és fizikai állapotunkat gondosan felmérve eleve 10 órásra terveztük a túrát (1 órát kicsúszva a szintidõbõl) , ami normális körülmények között reális tervnek látszott.Hogy hogyan sikerült ebbõl közel 13 óra,az egy majdnem soha véget nem érõ történet...
Reggel autónkat Szurdokpüspökiben hagytuk ( a végén bebizonyosodott, micsoda remek gondolat volt ez) és busszal elõbb Gyöngyösre, majd Kékestetõre mentünk.Rövid nevezés és start!

Ekkora tömegben még soha nem túráztunk,fõleg nem ilyen körülmények között.Amikor legalább század magaddal nekiindulsz a nyaktörõ lejtõknek, a síkos meredélyeknek, a keskeny sziklapadkáknak, a térdig süppedõ ösvényeknek, miközben négyszer elázol, háromszor megszáradsz, mikor elõtted összecsuklik valaki a kimerültségtõl, késõbb tõled is megkérdezik nincs e szükséged valamire, egy csokira?, mikor Galyatetõn télies köd fogad és Ágasváron ragyogó napsütés, és késõbb erõs és nagyszerû lelkû férfiak sérült turistát cipelnek le a hegyrõl majdnem járhatatlan utakon és rádesteledik az erdõben, órákat botorkálsz az ismeretlenben és a vendégmarasztaló sárban, megtanulsz túlélni, na az az igazi ttt, nekünk 2008-ban ez a Hanák Kolos!

Eleinte gyorsan peregtek az események, helyszínek: Csórhegy, Galyatetõ,Vöröskõ, Ágasvár, néhény zuhé, kisebb húzódások, de még idõn belül Mátrakeresztesig. Itt még kb.2 óránk volt a szintidõbõl és 3 a saját tervünkbõl. Na és 2 óra a busz érkezéséig, ami visszavitt volna, ha feladjuk a túrát. Azt már nem , nem fogunk 2 órát itt szobrozni! Hátra van még 13 km, 3 óra alatt simán megtehetõ. Aztán, hogy hogyan lett a 3-ból 6 óra, az egy rémálom, vagy nagy kaland, kinek mi tetszik:

Elindultunk hát, lesz ami lesz, csak az esõ ne essen többet, mert a nedvességbõl már egy kicsit elegünk volt , az utak is kezdtek járhatatlan dagonyává válni. Sajnos "odafönt" más véleményen lehettek, mert hamarosan jó kis záport kaptunk, amolyan dörgõs villámlósat és ebbõl már megszáradás nem volt, priznicben mentünk tovább.A hideg, a szél , kezdõdõ kimerültség egyre lassabb haladást eredményezett, de a Muzsla embert próbáló csúcsára még aránylag idõben, nem is utolsóként érkeztünk.
A pontõrök elmondása szerint igen nehéz maradék 7,5 km várt még ránk, de csak lefelé kell menni (!), azt azért nem gondoltuk, hogy ezt a távot sikerül 3 óra alatt letudni, valószínûleg minden idõk negatív rekordját beállítva ezzel.
A keskeny jócskán felázott kis utacska csúszott, a piruettek, dupla lutz és spárgák közepette el-elkapkodott cserjék véresre karmolták a kezem, de sebaj, csak sötétedés elõtt érjünk ki az erdõbõl, azután már ott lesz a jó kis szekérút (haha) befutunk a faluba és kész!
De az út csak nem akart fogyni, megint felfelé mentünk, vagy ez már az érzékek csalódása volt? Már térdig süppedtem a sárba, szépen leszállt az este, végre fények a távolban, megmenekültünk...azután hirtelen sötét, meredek síkos füves rétre értünk, de hol van a jelzés?Nem, az nem lehet! mármint ilyen agyagos vízátfolyáson lemenni a patakhoz. De lehetett. Ugyan nem a talpamon, hanem ott a sötétben a hátsómon elindultam és nyakig sárosan landoltam a patakmederben. Ha lett volna értelme és erõm , biztosan fodrászért, forró fürdõért, mûkörmösért kiabáltam volna hisztérikusan, de ott a hideg estén, csurom vizesen, a két lábam között vidáman csordogáló folyócskával már csak "túlélni" akartam.

Kászálódás, csúszás-mászás, további kb 1 óra küzdelem következett az agyagos földúton, a darabonként kb 6 kilósra hízott bakancsokkal, mindegy csak botorkálva végre elérni a fényeket...
Megérkeztünk, a nagyon kedves hölgytõl még oklevelet is kaptunk , sõt megtudtuk, nem is mi vagyunk a legutolsók,a seprûk még hoznak embereket.
Éjfél után hullaként hazaérve, a gyerekeim megkérdezték : miért csinálok ilyesmit "vén" fejjel? Mondtam nekik, hogy nyáron, amikor itt nyaraltunk, beleszerettem a Mátrába! Jó, jó- mondták, de a szerelemnek múlnia kell! Na ja és ha múlik, akkor fájnia kell - de ennyire?!
Azért nem teszem fel a kalapom rá, hogy jövõre nem próbáljuk-e meg mégegyszer!

 
 
PITE 30/20/10Túra éve: 20082008.02.17 16:25:33
Nem Pite :30!
Ttt-s ként még csak kezdõ -6 megkezdett és teljesített 30-as -, korunkat tekintve azonban már inkább a " közép "mezõnybe tartozunk ,de merem állítani, hogy nekünk ez a túra nem volt pite!Kimerültségünk a táv végén a bükki 900-ast juttatta az eszembe , bár ehhez hozzájárult minden bizonnyal a zord idõjárás és egy elég csúnya rándulás is.
A túra részleteirõl nem írnék, hiszen kedves "terminátor" túratársunk pesza kitûen megtette ezt helyettünk is (megjegyzem, a helyében a huszas táv díját is elvittem volna, minek maradjon másnak!)- egyébként gratulálunk neki az összes kupáért-.Csupán köszönetet mondanék a kékre fagyott lelkes pécsi ifjú természetjáróknak a pontõrködésért, a kedves , bíztató szavakért, a finomságokért.
A szervezésrõl, jelzésekrõl annyit, hogy szerintem a természetjárás fontos része a tájékozódás készségének az elsajátítása is, ezért nekünk direkt tetszett , hogy néhol elõ kellett venni a térképet, mert nem vezettek mindenhol szalagok ( több tájékozódási ttt-t kéne rendezni, hiszen a "maszek " túráinkat sem szalagozza ki természet mester!).
Az eddig teljesített túráinktól eltérõen a nagy "eszem-iszom" itt nem a túra végén, hanem elõtte , az utolsó ep-nél volt, ezt sajnálattal vettük, hiszen aki szûkösen állt az idejével, nem engedhetett meg magának hosszabb pihenõt, pedig jól esett volna a meleg tea és a vajaskenyér!A célban a finom almáspite mellett hideg terem és még hidegebb almalé várt csak, ezért mindenki gyors búcsút vett a szervezõktõl , nem akaródzott leülni, megpihenni kicsit.
Azért mi is nagyon büszkék vagyunk magunkra, hogy az ifjú titánok mellett - ketten együtt már igen csak túl a 100-on - ezt is megcsináltunk!
 
 
túra éve: 2007
TatabányaTúra éve: 20072007.10.22 21:31:47
TB30
"Fiatal" természetjárókként (ami nem a korunkat, hanem a tt-s múltunkat illeti) a túranaptárt böngészve bukkantunk a TB30-as kiírásra.
Eddig csak tájékozódási túrákon vettünk részt (100%-osak vagyunk! kettõbõl kettõt teljesítettünk :)),ezért kiváncsiak lettünk, milyen lehet "tömegrajtolni" és a térképet, tájolót a fiókban hagyva jól kijelölt úton végigcsörtetni sokadmagunkkal az õszi Vértesen.Milyen arcát mutatja a meghitt, titokzatos erdõ, ha felverik szunyókálásából és (a leírások szerint) 4-500 ember rohamozza meg avarral borított lankáit.
Bevallom, személy szerint már indulásból ellenérzéseket tápláltam az elõttünk álló feladat iránt és sejtéseim eleinte igazolást kaptak. Esõs szeles idõt jósoltak a hét végére, már 7 óra 30-kor nehéz volt parkolóhelyet találni, komoly sorállás ígérkezett a nevezésnél és szorított a vadiúj bakancsom is.Aztán hirtelen minden megváltozott.Az olajozott gépezet beindult, és - saját tapasztalatom szerint- végig jól mûködött.A nevezés kb. 2 percig tartott és máris start a 32 km-es sétára!Hamar elfelejtettük a térképet, tájolót a korrektül- de nem tolakodóan- kijelölt változatos, szép útvonalon , ahol jól eloszló tömeg túrázott, nagyobb csoportok csak a két táv (TB20,TB30) közös szakaszain alakultak ki.Az égiek is velünk voltak, hamar kisütött a nap és sugarai végig kísérték utunkat. Az ellenõrzõ pontoknál is minden gördülékenyen ment, nem kellett sorban állni és hol egy-két kedves szót, hol cukorkát,csokoládét kaptunk (aminek úgy örültünk mint a gyerekek).Menet közben barátságot kötöttünk "kétlábú" és "négylábú" túrázókkal, jókat beszélgettünk és szíves invitálásokat kaptunk más tt-kre is.Sajnos közben az idõ kicsit gyorsabban fogyott, mint a kilóméterek, ezért a végét kicsit meg kellett nyomnunk, hogy a szintidõ alatt beérjünk a célba, ami segített a cipõmnek (ezt az egyet nem sikerült a rendezõknek megoldani :) ) csinos kis vízhólyagokat gyártani a lábamra.Sebaj, a célban örültünk az oklevélnek és a szép jelvénynek, amelyet több közül választhattunk ki , és a zsíroskenyér és a tea is ínycsiklandó volt ennyi gyaloglás után.Ezek után leírhatom egy igazán szép õszi nap receptjét: végy pár lelkes túrázót (az sem baj, ha már nem éppen naposcsibék),jelölj ki egy igen szép útvonalat,spékeld meg kitûnõ szervezéssel, sütögesd langyos napsugarakkal, a végén pedig díszitsd pl. egy Turult ábrázoló kitûzõvel, mindezt pedig tálald egy-két kedves mondat kíséretében, akkor a siker nem marad el!
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár