Túrabeszámolók


Budai tájakon

csibaTúra éve: 20072007.07.29 12:33:47
Budai tájakon 50

Jó pár hete volt már az utolsó ezelõtti túrám, így már bizseregtek eléggé a lábaim a túrát megelõzõ napokon. Mindent összekészítettem elõzõ nap, és csak azon gondolkoztam, hogy mikor menjek ki a rajthoz. Mivel nem akartam túl korán kelni, és bíztam magamban, ezért úgy döntöttem, hogy 9 körül fogok elrajtolni. (8:40 lett)

Az utazás odafelé nem volt annyira érdekes, mint ha korábban indultam volna. Nem voltak már illatos munkások a buszon, sem érdekes mozgáskoordinációval megáldott fiatalok. Ez már csak egy szokványos reggel volt.

Hûvösvölgynél harmadmagammal indultam el a rajt felé. Majd megtörtént a nevezés, ami ügyesen volt megoldva, és irány a Nagy - Hárs - hegyre. Néha a csendet megtörte a gyermekvasút zakatolása, de egy kellemes sétával felértem, ahol meg is kaptam az elsõ pecsétet. Majd rögtön tovább, lefelé Szépjuhászné felé kicsit kocogva, futva. A következõ szakasz egészen a 3. ep-ig nagyon ismerõs volt, régen sokat jártam erre bicajjal, de mintha semmit sem változott volna. Aztán jött számomra az elsõ komolyabb emelkedõ, fel a Fekete - fejig. Egy idõs házaspárt lehagyva felfelé elérve a csúcsot meglett a következõ pecsét is. Ezután egy kellemes hullámvasutazás következett, hol le majd ismét fel. A lovaspálya mellett utolértem két srácot, akikkel együtt mentem egészen a 30 és az 50km-es táv szétválásáig, mivel õk a 30-on voltak. Gyorsan elröppentek a kilométerek a következõ ep-ig, ahol a pecsét mellé egy müzliszeletet is kaptunk. Nagyon jól esett. Majd egy jó 1,5 km múlva szétváltak útjaink. Monoton emelkedõs résszel lassan elérkezett a Z háromszög, ahonnan tényleg csodálatos panoráma nyílt. Mondjuk néhol kicsit gyorsabban sikerült lefelé menni mint ahogy szerettem volna. Majd a 4. ep-nél két pihenõ túrázót is találtam a pontõr mellett, aki vízzel is invitált. De ekkor még visszautasítottam, mert még volt bõven a táskámban. Egy kis irtáson keresztül elhagytam az ellenõrzõ pontot, majd idõvel rátértünk a jó kis murvás útra. Ekkor ijedtem meg egy kicsit elõször látva az eget. Jöttek az esõfelhõnek látszó valamik, és nálam nem volt semmi, ami védett volna az esõ ellen. Végül is sikerült megúszni. Hamarosan felbukkant a nagyon kis hangulatos és rendben tartott Anna vadászház, majd innen a Z jelzésen folytatva utamat tovább rövidesen felbukkantak Nagykovácsi szélsõ házai. A frissítõ pont nagyon jól esett, a választék és a kiszolgálás elsõ osztályú volt. Sokat nem idõztem itt, nem akartam, hogy beálljon a lábam. Talán ezután következett a túrának a legszebb része. Fel a Nagy - Szénásra. Persze elõtte még át kellett jutni a Kutya - hegyen is, ahol gazdagodtunk egy újabb pecséttel. Azt hiszem a Budai - hegységre a legszebb kilátás a Nagy - Szénásról nyílik. Itt elidõztem egy kicsit és átadtam magam a látványnak. Továbbindulva hamarosan leértem a következõ ep-ig, ahol szintén volt meglepetés a pecsét mellé. A kocsi csomagtartója dinnyeszeleteket rejtett. Ezután egy kellemes kis lejtõs úton bekocogtam Solymárra, ahol minden erõmmel a kutakat kerestem. Kis pihenés és kajálás után folytattam utamat fel a Mátyás - hegyre (domb). Majd a pecsét birtokában vissza a Z-re. Ha jók az emlékeim (és jók voltak:) ), akkor itt még lesz egy komoly emelkedõ a Z négyzet elágazásánál. Elérve oda meglepetten láttam, hogy nincs Z négyzet, én nem megy el jobbra fel a Z. Átfestették, és nem is olyan régen. A Z megy tovább egyenesen ott, ahol a Z négyzetnek kéne lennie. Én inkább választottam a régi Z-t, és jobbra fordultam, fel a messze nem olyan könnyû, és nem is annyira rövid emelkedõn. Ahogy láttam a lábnyomokból, nem én voltam az egyetlen, aki erre ment. Rendesen megizzadtam mire felértem, de fent voltam és ez a lényeg. Innen a Virágos - nyeregig egy kellemes út vezetett, ahol találkoztam ismét azzal az idõs bácsival, akivel még a Szurdok 40-en futottam össze a vége felé. Akkor is csodálkoztam rajta, hogy bírja, fõleg mikor láttam, hogy a Hûvösvölgy és a Nagyrét közötti távot kocogva tette meg. Félelmetes.
Szóval jött az Újlaki - hegy. És hú de nagyon jól esett az itt kapott víz. Kicsit gyönyörködtem a tájban és a sok ejtõernyõsben, majd indultam lefelé. Innen az út már nagyon ismerõs volt. Lassan eljött a Határ - nyereg, bár elõtte még egy nem annyira kellemes lejtõn le kellett ereszkedni, de innen már kb 20-30 perc alatt bent voltam Hûvösvölgyön. Itt még meglátogattam egy büfét, majd az utolsó kb 1km Nagyrétig. És 17:00-ra beértem a célba.
Gratuláció a szervezõktõl, oklevél, kitûzõ átadása és gyorsan megcéloztam az étkezõnek kialakított részt. Kis pihenõ után, nem a legkönnyebben folytattam utam vissza Hûvösvölgybe, hazafelé.
Köszönet a szervezõknek a túráért, nagyon jó volt.