Tökölõ 16
Már régóta nyomasztott az a dolog., hogy kis hazánk tájait sorra bejárom, de lakóhelyem környékét nem ismerem igazán. Ezért nagyon megörültem, amikor a túranaptárban felbukkant a Ságvárért Egyesület kiírása a Löszölõ/Tökölõ túrákra.
Így a mai napon ebbõl az adósságomból törlesztettem keveset.
Párommal a rövid, Tökölõ szakaszt választottuk, nekünk ezek a kényelmes távok. Reggel korán keltünk, nem igazán volt kedvem túrázni, de mivel a Cinege 25-re nem tudtunk elmenni, bántott volna, ha ezt is kihagyjuk.
7 órakor érkeztünk Ságvárra. Az iskola udvarán mindkét távnak külön rajtja volt. Színvonalas, meglepõen részletes, térképpel, hosszmetszettel, leírással ellátott itinert kaptunk, amelyben még üdvözlõ szöveg is volt.
7,15-kor indultunk. Gyorsan elhagytuk a lakott területet. Áthaladtunk a Jaba-patak hídján, majd egy mélyúton folytattuk utunkat.
Egy 10 év körüli gyerekekbõl álló kis csapattal haladtunk együtt, meg-megelõzve egymást. Kissé irigykedve csodáltam õket, ahogy végigszaladgálták, játszották a túra teljes hosszát. Utána talán még el is mentek focizni :o)
Az elsõ ellenõrzõ pont a Bujó-liknál volt, ami egy nagyon praktikus földbevájt alagút, amelyet valamikor a helybéli parasztok vájtak, hogy ne kelljen megkerülni nekik körbe a hegyet. Áthaladva rajta olyan érzésem volt, mint amikor a horvát tengerpart fele autókáztunk az alagutakon át. De ez barátságosabb. Ezután egy borókásra értünk egy rövid, de erõs kaptatóval. A kaptató egy csodálatos panorámájú gerincre vezetett. Itt volt a 2. ellenõrzõ pont. Még a szám is tátva maradt a látványtól. Soha nem hittem volna, hogy itt a közelben ilyen csodaszép helyek vannak. Itt már nagyon örültem, hogy eljöttünk. El is idõztünk egy keveset.
Az út levezetett a völgybe, ahol a Képes-fának nevezett hatalmas tölgynél idõztünk keveset. Innen ismét felfelé vezetett az út, az Ördögárok mentén vezetett végig. Elég hamar elértük a virágmányi kunyhót, ahol ismét pontõrök vártak bennünket. Frissítõt, szõlõcukrot, pogácsát is kaptunk. Pihenés közben beszélgettünk kicsit a pontõrökkel.
A 4. ellenõrzõ pontot egy meredek lejtõn értük el. Ezeket nem nagyon szereti a térdem, még szerencse, hogy nálam volt a túrabot. Ma kivételesen nem hagytam el egyszer sem. A 4. ellenõrzõ pontot 12-es szobának hívták, ami tulajdonképpen egy múlt századi betyárbarlang, amelyet a löszfalban alakítottak ki az akkori betyárok. Egy katakomba jellegû rendszer, be is lehetett mászni. Gyertyákkal kivilágították, s a pontõrök még lámpát is biztosítottak, hogy mindenki megnézhesse. Én nem mertem bemászni, mert féltem, hogy beszorulok, de a párom végigment rajta. A gyerekeknek is nagyon tetszett, egyik még idegenvezetést is vállalt. :o)
Innen tovább ereszkedtünk elég meredeken lefelé, majd egy kényelmes szakasz következett. A Jaba-patak melletti réten folytattuk az utat, majd egy nagyon látványos vízmosás mentén haladtunk, majd egy horhosban folytatódott az út, amely után elértük a szõlõhegyet. Az út menti meggyfák ontották érett gyümölcsüket. Csipegettünk is belõle, nehogy megsértõdjenek.
Hamarosan elértük a rétet, ahol tehéncsorda legelészett békésen. Itt volt az 5. ellenõrzõ pont.
Innen már csak 1 km volt a célig, de ezen a rövid szakaszon is volt látnivaló: kis mesterséges horgásztó, emuk és lámák a másik oldalon, 2 békésen úszkáló hattyú társaságában.
A célban meleg kézfogás, nagyon szép, színvonalas oklevél, kitûzõ, zsíroskenyér, pogácsa és frissítõ várt bennünket.
Beszélgettünk pár mondatot a túra szülõatyjával, csillapítottuk szomjunkat és éhségünket, majd elégedetten távoztunk.
Nem szeretnék hazabeszélni, de ilyen gondosan elõkészített és kivitelezett túra nagyon kevés van. Végig volt szalagozva, az útvonal gazosabb része elõzõ nap kaszálva, minden ellenõrzõponton frissítõ és szõlõcukor, barátságos szavak várták a túrán résztvevõket.
Köszönöm a rendezõknek, hogy megmutatták nekünk ezt a látnivalókban gazdag, csodaszép tájat!
Jövõre visszajövünk, de akkor már hozzuk magunkkal az egyesületünket is.
|