.....Így is kezdtük. Sajnos már Gáborral sem csónakázom többet.... A kezdet egy-két évvel korábban volt. Lekéren kölcsönöztem csónakot, mielőtt egy csapást is tettem volna. Gyorstanfolyamon elmondta a kiadó, hogy kell egyenesen haladni, meg kanyarodni. A többit rám bízta. Az első kihívást az oroszkai buktatót simán vettem. (Megjegyzem: nagyobb volt a buktató, mint a később állított kőhídgyarmati. 20 év alatt Oroszkán 2 halálos csónakbaleset történt.) Megtetszett a buktató és itt gyakorlatoztam (mentőmellényem nem volt). A bal parton kis erőbedobással áttettem a csónakot és le a zúgón. Ismételgettem fáradásig. Unalmassá válva azt találtam ki, a zúgón felevezek. Persze ez lehetetlen. A sodrásban még megtartottam a csónakot, de az emelkedéshez több karcsapás kellene. Arról nem is beszélve az evező előbb, vagy utóbb sziklát fogott volna. Ekkor tapasztaltam a sodrás melletti sziklán átbukó vízhez érve szinte odatapad a csónak. Itt pihengetni is unalmassá válik. Ekkor jött képbe barátom Gábor. Nem pihenne-e velem? ĺgy aztán ketten ismételgettük a gyakorlatokat. A csónakkal messze sodródtunk és vissza kellett evezni. Ezt kiküszöbölendő leérve kanyart vettem, mire a csónakkal elfordultunk meg felfordultunk. Ezért úszhattunk, meg húzhattuk a felborult csónakot a víz szélére. Minden jónak vége lesz. Egy hét után csónakba a biciklit és irány az árral szemben. A zúgón átrakodtam Lekér alatt a buktatón átevezve leadtam az úszó alkalmatosságot.
.....1987-ben mondja G. van neki kétüléses felfújható csónakja tervezhetnék egy túrát. A nagy nap augusztus 30-án jött el. A korai vonatról Barsváradon (Tek. Hrádok) szálltunk le. A képen a túra térképe a távolsággal. Az országútig úton, onnan pedig a vasúti töltésen ballagtunk a vasúti hídig. Kirakodás és lábbal pumpálja az egyik rekeszt, én szájjal fújtam a másikat, majd csere a többi rekeszre. Vízre tevés, berakodás és indulás. A folyó két oldalán fűzfák magasodtak, venyige ágaik végét a víz mosogatta. Hullámvonalban hajóztunk, különben pókhálókkal teleaggatva jutottunk volna át a venyigéken. Nagyod (Vyšné n. Hr.) közelében már erdő övezte mindkét partot. A kilométereket fogyasztva erős súgásra lettünk figyelmesek. Előttünk a folyó kiszélesedett két oldalt 2 méteres fallal, keresztben torlasszal fogadott. A közelítés alatt megbeszéltük: középen csurgunk, majd merre folytatjuk, mivel elég hosszan bukdácsolt a víz. Utána a két ismert akadály Lekéren és Oroszkán, ahol a vasúti híd után pihenőt tartottunk 31,2 km (2. kép). Nem messze a libaúsztató után megakadás a folyó fenekén. Az evezőre nehezedve átcsúsztunk rajta. Valahol út közben készült a 3. kép. A 4. kép Kéménd hídja után 44,5 km háttérben az emlékművel. Kövesd dombja előtt újra talajt fogtunk. A folyó fenekén többszöri csúszás árán jutottunk tovább. Párkány csónakkikötő a képen Bazilikával, majd a Vám előtt hagyjuk el a Dunát 57 km-t megtéve. Sajna a csúszkalásokat nem érte túl a csónak.
.....Százava folyót sorozatban írom le. A parton lehet gyalog, meg vonattal is közlekedni. Néhol persze autóval is. Most a vonatra fókuszálok. A legrövidebb út Čerčany állomására vezet. Prága főpályaudvar kijelzőjén Čerčany időpont 3 J (mint juh = dél) látható. A táblától jobbra veszed az irányt a butikok közt és balra az alagút 3. följáróján jutsz a vonathoz. Utazás az állomáson jegyvétel Pikovicén keresztül Prágába. A megfelelő vonatra fel, mivel innen egyenest is jön Prágába és mindkét vonat a Prága iránnyal van jelezve. Bal oldalt ülve Sázava legszebb részét nézed meg. A végén már madártávlatból látod. Aztán még a Vltava egyes részeire is rálátsz. Folytatva a legközelebbi Garam vízitúra után.....Kép itt. |
