.....Ez a túra a Jarný pochodból keletkezett Pochod HP (Hlohovec - Piešťany). Kép az indítási asztalról készült 2025. április 19-én. Becsületkassza volt újra. Az itineren az ellenőrzőpontok és a pecsételés helye van feltüntetve
.....A piros jelzésen kell menni nem lehet eltévedni. Tavaly itt az emelkedőn Lajossal sima úton mentünk, most meg lefelé az út V alakú. Középen nem lehet menni a sár miatt az oldala meg csúszik. Botot nem hoztam, mint a nő előttem. Egyszer meg is csúsztam 20 centi kitérés után a hátsóm a talajt érte. Előzés közben mondja a nő - Csak most kezdődik. Idáig még nedves talajt sem láttam. Az országútra érve folytattuk. Az erdő szélén 4-en beszélgettek, takarták a jelet. Balra kanyarodtam nem az erdőbe mentem. Beton úton merdeken emelkedek a végén GPS - en látom a letérést. Vissza nem megyek, s mivel állandóan távolodik ez az út minél hamarább kell átvágni. Először jobbra a gazos erdő, később bekerített épületek állják utam. Egy helyen kerítés nincs bemegyek. Pechemre hátul viszont van kerítés. Balra lejt a kert és ott egy kiskapu kapu nélkül. Még itt is a kapu alatti meredek falról leugorva és a lejtőn felgyorsulva szaladok a gazban lefelé. Megállás után a jobb lábfejem mozdítani sem bírtam, mert faágak közé szorult. Az ep. után ismét visszamegyek a Jalšová kiírás miatt. Nem kell oda menni. A legmagasabb részről ereszkedve látszódik és tapasztalom az eső nyomát. Bal lábam megcsúszva a jobb lábfejemre ülök. Nem tudok bicegés nélkül menni. Bejáratva elmúlt. Az egyenes földútra érve csillog a nedvességtől és csúszilk mintha jégen mennék. Be a megművelt talajra, ahol 4 cm mély nyomokat hagyok hátra a cipőre ragadt sárról nem is beszélve. Víssza az útra, mintha magassarkú cipő volna a lábamon. Tapasztalom befelé lépve csámpásan biztosabb a járás. Az aszfaltút megváltás. Sráccal érek a völgybe és mutatom az utat. Kövön elvágódom és a jobb karom meg a lábam tart a víz fölött. Bal kezemmel próbál felhúzni sikertelenül. Emeld meg a hátizsákom - mondom. Hogyan - kérdez vissza. Méregbe gurulva hasra fordulok és ekkor láttam a víz áramlik alattam. Térdről felemelkedve csak a nadrág szára lett vizes, meg véresés az ing ujja. A csúszdára ittjártam után 3 ágat erősítettek lépcső gyanánt. Az emelkedőn a nő végleg leelőz. A Havran - nyeregben két kondérban főzik a levest eladásra. Ettem - ittam. Újabb pecsét az itinerbe, ha Pőstyénbe mész szólj, még egy pecsét jár. Utána a te dolgod mit csinálsz. Az említett nő a buszra várt én tovább róttam az utat. Még egy idős nővel beszélgettem a földúton, aztán a pihenőben átöltöztem. Utána épületek közt menve érek az állomásra. Utózönge: a lábszáram elfertőződött, vörös kék színben tündökölt a két középső lábujjam pedig megfeketedett. Antibiotikum után nyomuk sincs.
.....1985. július 2- án kedden folytatódott a kerékpártúra, eső ébresztett a kempingben. Duplatetős a sátor így sikerült mindent szárazon becsomagolni, kivéve a külső részt. Rám egy általam készített 1 méter széles ( kb. 2 méter hosszú) vékony fólia kerül poncsóként. Derékban átkötve a biciklin nem lobog össze- vissza. Česká Lípa az ebédem színhelye. A hegyes vidéken az eső is eláll. Orosz katonák gyakorlatoztak. Én a kétéves sorkatonai szolgálatom innen délnyugatra, ha ujjad húzod a térképen akkor még húzd és igen, ott voltam híradós. Most Děčín az újabb kempingem helye. Német autósoktól kérek kulcsot a pedálos középtengely megjavítására. Természetesen nincs nekik Ideiglenesen megbütykölöm, majd másnap meg is javítom.A főúton tekerek tovább. Ebéd idején egy kisebb csoport várt az út melletti Restaurant- nál. Kerékpárt be az udvarba és átöltözés. Sorbanállás után a pincér asztalhoz kísér. Paradicsomlevest meg másikat rendeltem. Jöttek- mentek ki hogy végzett. Szembe velem férfi meg kislány kerül (magyarok). A lány izeg- mozog meg állandóan beszél. Rendelés után: papa ebédre csibüskét eszünk -kérdi. Papa: egy kis szerencsével azt. Nevetésem visszafogom, de a mosoly átfuthatott az arcomon, mert kérdőn nézett rám. Ettem tovább, fizettem, kint átöltözve haladok Drezda felé. Drezda előtt készült Elbáról a kép (a képeket nem találtam, ezért negatív képeket látsz). A kempinget könnyen megtaláltam az útmenti jelzések segítségével. Itt tele sátorral, az élet szinte lüktetett. Szemben jóval nagyobb sátornál lány sürgött - forgott az apja anyja körül és minden mondatában a Vati meg Mutti (apa, anya) szerepelt.Sátrat föl, lakattal bezárom és akemping előtti villamosmegállóban várakozom. Nőtől kérdezem a jegyet hol vette. A városban - kapom a választ. Megvételre kértem egy jegyet, de elővett vagy tíz darabot, így inkább két jegyet vásároltam. Ő is a városba megy, tehát ugyannazzal a villamossal utaztunk. Később leszállva megtaláltam a könyvesboltot, ahol a 3 térképet vettem (kép). Másnap a felpakolt biciklivel városnézésen voltam. Egy épület képe és megtaláltam a Drezdai képtárat. Tárlatvezetést végigjárni időm nem volt, ezért a festmények katalogizált könyvét vettem meg (kép). Festmény a könyvből. Majd láttam a II. világháborúból meghagyott falat. Sajnos így, csak színfalnak néz ki. Freiberg felé vettem az irányt. Valahol útközben készült a kép. Élelmiszerüzletben kértem Milch-et. A nö meg visszakérdez "milcs". Na ezek se tudnak németül, akárcsak én. Ebédre "csevabcsicsit" ettem. Akkor felkapott, mára elfelejtett. Az úttól jobbra 20 méterre gyönyörű erdőben valami fényes keltette fel figyelmemet. Közelebb érve magas alapzaton vagy 3 méter átmérűjű fej látszik. Őt valahonnan ismerem. Útjelzőtáblán jobbra mutat Karl-Marx-Stadt oda irányulok én is. A mai neve Chemnitz (azóta a Chemnitz fejét tették ki ?), de meg sem álltam Colditz városáig., ahol sátraztam.Rosszul választottam helyet, mert szemközt piásnak tűnő gyerek ült a sátra előtt. Végül beszélgettünk egyik sátorból a másikba, már amit tudtunk. Meg valami itallal kínált amit nem ittam, mert fogalmam se volt mi az. Bemutatta a barátnőjét is. Éjjel jól aludtam, reggelre ébredve már a sátruk előtt beszélgetett a páros. Jó időt kívánva nekik, hagytam el az alvás színhelyét. Út közben két kerékpáros hajt el mellettem. Biciklim gyorsulni kezd. Fékezés. Mögöttem meg csattanás. Hátul biciklis kászálódik fel az útról. Előttem a két biciklis úgy röhög, le kell szállniuk a nyeregből. Mentem tovább, viszont Lipcséig nem értek utol. Épületek közt parkosított területen, padra ültem az árnyékba. Nő jött oda, 50 Pfenniget kért telefonra és kapott. A kempinget megtaláltam, ahol kérdőívet nyomtak a kezembe. Azt kitöltve lehetett sátrazni. Utazása célja meg hasonló bugyuta kérdés. Az utolsó: állapota. Szerencsére volt zárójelben: nős, hajadon. Ez meg mi a francnak nekik? Bent sík kegyetlen nagy terület, rajtam kívül senki.A talaj, mint a tankpálya (kemény). A műanyag cövekjeimet nem tudtam a talajba nyomni, ezért kint maradtak a föld felett, mint a süni tüskéi. Ha szél fújna rám döntené a sátrat.
Folytatás legközelebb. Kép itt. |
