Túrabeszámolók


Falasok(k)

Ken-Shi_KunTúra éve: 20072007.06.18 12:57:09
Falasok(k) 50

Hajnalodik... egy kimerítõ este után reggel kelés a hajnali vonathoz, ami szerecsése modernebb típus így van idõm még egy kis szundikálásra befele menet. Itt történt, hogy Kelenföld állomáson végülis belebotlottam túratársamba így együtt fojtattuk utunkat mind az egy megálló ereéig. Majd leszállás és 18-as villamoshoz mentünk. Potom 10percnyi várakozás után végül feladtuk, és elindultunk a Moszkva-tér fele, és így is csak orrhosszal elõzött minket a villamos. 22-es busz, ránézésre is akad egy pár ismerõs arc, és sok túrazsák. Indulhat a túra, a hátizsákból kiszedvén egy jó adag elhasznált elemet és átadva a rendezõnek végül sikeresen jelentkeztem, és indultunk is. Rögtön az elsõ kanyarban csatlakozott hozzánk egy hölgy túrázó, akivel végülis a célig együtt haladtunk.

Átmenvén a kisvasút sínein megkezdtem fejben a túrát. És kisvártatva fel is bukkant az elsõ ellenõrzõpont, innentõl szolid, de szép tájon át mehettünk, majd elértünk Kecske-hátra, itt egy újabb pecsét és egy tejkaramella társaságában fojtattuk utunkat.
Innen egy friss állapotban lévén szolid de állandó emelkedõvel rukkolt elõ a terep, amin jutottunk el a Nagy-kopasz kilátójához. Pecsét és nemi plussz szint, a kilátás fenntrõl fennséges, és látom lakóvárosom "nevezetes" 3 kéményét, úgyhogy meg lettem hatódva, de lévén teljesítménytúra gyorsan letettem a honvágyról és indultunk is tovább. Egy adag mászkálás, és meg is érkeztünk nagykovácsiba. az odavezetõ út egy része aranyérmes kullancsgyûjtõknek feltétlenül ajánlott, de a hosszú nadrág is sokszor jó szolgálatot tehet. A pontõr mellett alvó kisbaba kellemes látványától meggyengülve fogyasztok valamennyit a kitett ellátmányból, és felmérem a még rendelkezésemre álló vízkészletet mennyire kell spórolnom vele. Innen a nagy-szénásra vezet utunk, ami tetején a pontõröktõl kaptunk is süteményt, ami bevallom nagyon jól esett és finom is volt. Majd lefelemenet számíró ellenõrzõpont, a kód ránézésre is csak erre a túrára lett beütemezve, ugyan csak tippeltük hova kell írni ami látunk rajta, de találtunk neki helyet. Innen a tempót átmenetileg fokoztuk kocogós tempóra, de késõbb saját indítványozásra combos emelkedõ címû veszélyekre utalva visszafogtuk egy kicsit. Ördöglyuk barlang felé kanyarodunk, majd egy kis helybõl távolbanézés után indulunk tovább. Beérkezünk solymárra (a lejtõt eddigre már kezdtem én is meg a lábam is nagyon unni). A szalagozás maradékait követve végül is egy templom elõtti opcionális pihenõpontot jelöltünk ki magunknak egy vizeskút személyében. Itt feltöltöttem vízkészletem túratársaimmal együtt és a futómûvön is igazítottam kicsit, mint aztán másnap kiderült sajnos kicsit késõn. Innen megyünk vár-iránt, a gyönyörûen felújított vár bevétele után túrórudi a jutalom. Innentõl bõ kilóméter után aztán megérkeztünk a hivatalos frissítõ pontra, ahol eltöltöttünk kis idõt, és megtudtunk pár dolgot a manapság kapható, általam energia fogkrémnek nevezett dologról is. Majd következõ ep keresztezõdében, ahol jobb kéz fele található az addigra általunk már csak 4-es számú combos emelkedõnek keresztelt rész. Anév nem megtévesztõ. Az itimerben enyhén emelkedõ címszóval jellemezték, de melette egy pár oldallal a grafikonnál ezt a részt egy kvázi függõleges vonal ábrázolta. De végülis idejekorán véget is ér, mivel letérünk róla a sárga jelzésre, ahol engem némiképp nosztalgikus emlékek rohannak le sárga 70-bõl. Következõ célpont: újlaki hegy. Az út zömmel szép, a szalagozást követve végülis ráébredtünk, hogy nesokkal ezelõtt sárga 70tt-n miért is tévedtünk el itt. A hegyre felérve csodás kilátás, egy pecsét és egy mûzliszelet várja az arra tévedõ túrázót. Innentõl lejtmenetben jutottunk el a túra egyik jelképéig, a Libanoni cédrusig, aholis almával kínálták a túrázókat. Innentõl az utolsó hosszú, de jól eloszló emelkedõnk vár ránk. A Nagy-hárshegyre felfelete menet a gõzõs mozdony jellegzetes hangjától visszhangzik az erdõ, amit sajnos nem volt szerencsénk meglátni. Ellenben a késõbb szembõl érkezõ dízel hajtású kisvasútat sikeresen megpillantottuk és át is keltünk a síneken. A kilátóba felérvén elsõ dolgom, hogy az emléktábla szövegén elámultam és hitetlenkedve néztem. Itt jelzem meg nem értem azokat az embereket akik azért másznak megy egy gyönyörû környezetben lévõ hegyet, hogy a tetején lévõ kilátó berendezéseit rongálják. Mire észhez kaptam indultunk is lefele, majd bõ kilóméterrel késõbb meg is érkeztünk oda ahonnét indultunk. Oklevél, kitûzõ és gratuláció a beérõknek.

Kisvártatva aztán tovahaladtunk a buszmegállóba ahol egy túratárs látván minket felajánlott egy fuvart a déli pályaudvarig, ezt még most sem tudtam eléggé megköszönni. Hazafelemenet gyönyörködtem a jelvényben és a szokásos tájban, ahogy elrobog mellettem, és visszagondoltam arra mi is történt aznap velem. A túra rendkívül szép tájakon vezetett, egy részében még most sem tudok eléggé csodálkozni. Ezt már csak megismételni lenne szebb élmény.