55. Túlélőverseny / Középhalál (60km, 1500m szint, 22,5 óra)
2017 óta többször voltunk kis csapatunkkal ezen a versenyen - igen ez nem hagyomásnyos teljesítménytúra, itt kemény harc van a túlélésért és pontokért. 4-en vagyunk, bár ritkán jön össze hogy mind a négyen ott legyünk, általában harman indulunk, "Mindmeghalunk" név alatt. Mivel az első alkalommal sikerült is a kishalál kategóriát megnyerni, azóta a középhalálban nevezünk. Eddig nem sikerült megnyerni és azt gyanítom most sem, de majd kiderül. Viszont most legalább nem adtuk fel, vagy pusztultunk el nyomorultul valamelyik szabály nem teljesítése miatt.
Április elején hirdették meg a versenyt, mi pedig rögtön jelentkeztünk is. Nem sokkal később virtuálisan el is kezdődött, mert a weboldalon (https://tuleloverseny.hu/te55/kiszilvarogtatas) megjelent egy halom, szándékosan "kiszivárogtatott" kép, ami alapján a szemfülesebbek ki tudták találni, hogy hol lesz a verseny. Ez sokat tud segíteni, mert tudjuk, hogy milyen térképet vigyünk, mire számítsunk, és persze jár plusz pont is, ha sikerül kitalálni. Az egyik képen egy kilátóból készült a fénykép, ami nekem ismerősnek tűnt, ezért elkezdtük a turistautak.hu-h a kilátók listáját átnyálazni. Kettőnknek 2 napig tartott az 550 pont végignézése, de megtaláltuk, hogy Veszprémben a Széchenyi Zsigmond-kilátóból látunk képet. Akkor persze beugrott, hogy 2021-ben ott voltunk párommal OKT-n.
Május 9-én este fél hatkor volt a gyülekező az ELTE TTK lágymányosi épületében. Itt megkaptuk a rendelt pólókat, aláírtuk, hogy saját felelősségre vagyunk ott és megkaptuk a dögcédulákat: egy laminált lap a neveddel, melyik csapatba tartozol, melyik buszra kell felszálnod. Hat után nemsokkal aztán feltereltek mindenkit két buszra és elindultunk a terepre. Az indulás előtt azt az infót kaptuk, hogy sok lesz a vaddisznó és kullancs és Várpalota mellett a buszról láttunk is két oriási vaddisznót, úgyhogy ezen kicsit aggódtunk, de végül se vaddisznóval, se kullanccsal nem találkoztunk - mondjuk az utóbbi ellen kétóránként fújtunk riasztót a ruhánkra, magunkra.
Tippünk egyébbként helyes volt, Várpalotától északra, a Kelet Bakonyban dobtak ki minket a buszból, de előtte a buszon megkaptuk az aktuális verseny leírását. A túlélőverseny általában úgy zajlik, hogy az induláskor a csapatok kapnak egy halom információt arról, hogy milyen tereppontokat kell felkeresni a verseny területén és aztán ezekből hogy lesznek pontok, ami aztán a végén meghatározza a végeredményt. Direkt nem térképet mondtam, mert ugyan szokott lenni térképvázlat, de általában valamilyen formán torzítva és szétszedve több részre, így a túra elején ki kell találni, hogy a kapott adatokat hogy helyezzük el a valós térképen. Még így is általában csak hozzávetőleg lesz meg a tereppontok helye, bár ha ott egy forrás, szobor, emlékhely, híd, stb van, akkor a tereppont jó esélyel tényleg az.
A mostani versenyen a tereppontok hozzávetőleges helyét úgy kaptuk meg, hogy le kellett tölteni egy adott weboldalról négy GIF-et, amin forgó gömbre húzott - ezáltal torz - térkép és kis pacák voltak. Ezzel még nem sokra megy az ember, mert tudni kell, hogy melyik paca pontosan melyik tereppont, mert az érintett tereppont számát be kell írni a versenyen használt Android telefonon futó alkalmazásba, ami emellett azt is rögzíti, hogy hol járunk és egyébb infókat is amiket beviszünk. (Aki régebben volt ilyen versenyen, annak írom, hogy stafétusz már nincs, ami nem is baj, mert sok probléma volt vele.) Legalább egy embernek a csapatból folyamatosan bekapcsolva kell legyen az app, szóval volt nálunk jó nehéz powerbank is.
Azt hogy melyik paca melyik tereppont, több lépésben lehetett kitalálni. A mostani verseny témája a római birodalom volt, kaptunk egy kis füzetet, amiben a provinciák köralakja és rajta 6 "város" - azaz tereppont helye volt rajta. Minden verseny kelléke az olló, vonalzó, körző, tájoló. Most az ollóval ki kellett várni a provinciákat, és összerakni a kirakóst, hogy hogy illenek egymás mellé. Ebben segített, hogy volt egy lap amin három kontinens körvonala volt rajta. Így már viszonylag könnyű behatárolni, hogy mi micsoda.
Ahhoz hogy egy tereppontot sikeresen teljesítsünk, egyrészt oda kell menni, majd a száma alapján ki kell keresni a tereppontok leírásai közt. A leírás neve és két ellenőrző kérdés segít eldönteni, hogy tényleg jó helyen jártunk-e. Az ellenőrző kérdések eredményét az appban is kell rögzíteni - ez inkább magunknak kell, mert a szervezők a GPS trackből látják, hogy jó helyen voltunk-e. Tehát például most volt egy tereppont, aminek a neve a Lelátó és az egyik kérdés az volt, hogy Y fába szorult tuskó milyen magasan van az Y aljától és milyen széles az Y a tuskó alatt. Sok ilyen kérdés van ezért a mérőszallag állandó kellék. Más tipikus kérdés: mi az évszám ami rajta van az adott terepponton, illetve hány fokra van tőle valami más - tájoló is kell.
Hogy ne legyen olyan egyszerű a túlélés, a provinciák 6 városából csak kettőnek kaptuk meg a számát, a másik négy attól függött, az első két helyen mi volt a válasz a kérdésekre. Folytathatnám tovább a szabályokat, de azt hiszem ez elég ízelítőnek.
Amikor a buszból kiraktak minket, már este nyolc után jártunk. Rögtön elkeztük megfejteni a térképet, de annak ellenére, hogy május volt, nagyon hamar baromi hideg lett, és valamiért nem ugrott be, hogy összeillhetnek a provinciák képei. Viszont két provinciát magában is rá tudtunk illeszteni az egyik földgömbre, különösen, hogy kiderült, hogy ha szerkesztésre megnyitjuk a képet, akkor megáll a gömb forgása. Ez elég volt, hogy elinduljunk és ne hűljünk ki teljesen, de így is elment egy óra mindenféle szüttyögéssel.
Belekezdtünk egy 4km-es gyaloglással a Károly-lak kulcsosházhoz. Egyszer csak egy puskalövést hallottunk viszonylag közel, azt hittük rögtön változtatnunk kell a tervünkön, de szerencsére több nem volt. A Károly-lak volt az első tereppont, épp kezdtük felfedezni a kérdések a választ, amikor beállított egy kisbusznyi ember, akik kibérelték. Az első meglepetés után sörrel kínáltak, de inkább mentünk tovább, hosszú volt még az éjszaka. Nem tudom hány versenyző találkozott még velük, lehet senki, mert eléggé a térkép szélén voltunk.
Viszont így a bónuszt se kerestük meg, ami szintén a terepponthoz kötődik és egy plusz leírásból lehet megtudni, hogy hol kell keresni. Tipikusan közeli, adott égtáj felé keresendő fatönk, repedés, stb-ben. Ez egy kis fadarab, rajta a túlélőverseny száma és egy egyedi bónusz azonosító. Régen ez is műanyag volt, de az persze nem bomlik le, a mostani sokkal környezetbarátabb.
A Károly-lak után a környéken mozogtunk és szép lassan teljesítettünk két provinciát, azaz 12 tereppontot. Amikor kivilágosodott és már nem fagytunk szét, amikor megálltunk, akkor szépen kivágtuk a provinciák vaktérképét , összeragasztottuk cellux-szal (szintén kötelező kellék) és megtudtuk, hogy Ázsia kontinensen vagyunk. Az egyik feltétel, hogy ne pusztuljunk el, az volt, hogy két kontinensről kell provincia. A másik kontinens ami kiraktunk, az Erurópa volt. Innét már miden pont helyét tudtuk, de viszont rájöttünk, hogy a provinciák úgy voltak kialakítva, hogy a tereppontok fele a tési fennsíkon legyen , a másik meg lent a Gaja patak völgyében, a kettő között 220+ m szint. Nyilvánvaló volt, hogy előbb a fennsíkon kell tereppontokat felkeresni, amiből megtudjuk , hogy lent melyik tereppont melyik, aztán lemenni a völgybe , ott felszedni mindent, aztán visszajönni a fennsíkra és a maradékot felkeresni.
Megvolt hát a terv, hogy 3 , jobb esetben 4 provinciát behúzzunk. Persze egy túlélőversenyen, nagyon ritkán történnek úgy a dolgok , ahogy eltervezzük. Ahogy halad az idő , egyre fáradtabbak leszünk, egyre könnyebb elnézni dolgokat. Ehhez jön, hogy a turistatérképek nem feltétlen naprakészek. Egy helyen valaki elkerítette az erdő egy részét, elment az idő azzal, hogy kerítést másztunk, kerültünk. A másik helyen pedig alig találtuk meg a magassági pontot a bozótban. Lent a völgyben kiderült, hogy az egyik pont számát elnéztük , említettem már hogy a számok most római számokkal voltak megadva? MDLXXIII helyett az MDLXXXII-t kerestük. Persze nem ott volt ezért át kellett direktelünk a Gaja szurdokon a túloldalra.
Direktelés: egyenesen át bármin is - ez különösen éjjel mókás, volt olyan versenyünk, hogy nappal elmentünk egy hely mellett ahol direkteltünk és megállapítottuk, hogy ha láttuk volna mi van ott, akkor tuti nem csináljuk. Mivel nem akarunk sérülést, direktelni nem nagyon szoktunk már, csak ha muszáj.
Vészesen fogyott az időnk, előbb a 4. provinciáról mondtunk le, aztán a harmadikról. Amikor meglett a második, elindultunk a befutó felé , ami Tésen az Erdei büfében volt. Végül este negyed hétkor fejeztük be, még lett volna háromnegyed óránk, de akkor már eléggé készen voltunk 22,5 óra verseny és 60km+1500m emelkedés után.
Köszönjük a rendezést, remélem még sokáig tudunk ilyenre járni, bár nekem az az érzésem, hogy kevesebben voltunk , mint régebbi alkalmakkor. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a szellemi és fizikai kihívást egyben :) Mégegyszer a honlap: https://tuleloverseny.hu |
