Sárgarigó 100 km - 3218 m szinttel - 17 óra 51 perc alatt.
Igen intenzív pár napnak néztem elébe, ugyanis két, első rendezésű százas csábított a túranaptár felületén. Próbáltam is élni a lehetőséggel. Szobra érve 17 órától lett volna a rajt, de szervezőnek még nyoma sincs, hamarosan pedig befut a következő vonat, ahol szintén csak túrázók vannak. Na ez így érdekes lesz. Hamarosan érkezik végül a szervezőbrigád, kiderült hogy baleset volt, ezért késtek. Ráérősen beállok a sor végére, teljesen mindegy mikor indulok, Esztergomból úgysem engednek tovább 22:30 előtt, ez állt a tájékoztatóban. Végül 17:30-kor én is elindulok, de előtte Dávidtól a főszervezőtől megtudakolom hol lesznek ténylegesen a pontok, mert a járvány miatt csak nagyon minimalista lett a szlovák rész szervezése. Helemba településig eltelik 4 km, ezt Helgával ütjük el, ismerős is az út a Szent László Hadosztály túráról ami decemberben szokott lenni, és tavaly is voltam rajta. Itt máris egy érdekesség, invitálnak be a sörözőbe hogy van pecsét. Kapok is egy stemplit a pultostól, pedig Dávid nem mondta ezt, viszont a pecsétes füzetben szerepel. Mai napig nem tudom hogy most akkor tényleg a túra részeként kaptam-e pecsétet (?). Semmi gond, irány tovább. Jön az első szint egy gyönyörű kis mini kilátóhoz, ahonnan mesés panoráma sejlik fel, meg is állunk többen nézelődni. Vári Gáborral haladunk kicsit együtt, ő is tervezi a Mecsek 100-at. Valószínű mi is vírusosak leszünk, ugyanis a száj helyett inkább a láb és körömfájás eléggé valószínű ennyi kilométer után :) Ez után jelzetlen úton haladunk, de az irány egyértelmű. Elérvén a K- jelzést ki kell térni egy kis turistaházhoz, ahol elvileg lett volna igazolás, de a vírus miatt semmi sem volt itt most. Nosztalgiázok közben, régen a Bazilika 55 túrán itt lehetett nyársalni, és vagy 10 fajta pálinka volt a kínálat. Egy darabig maradunk a K-en, majd a Skaly kilátópontjánál gyönyörű kilátás adódik a Dunára, Esztergomra, a Bazilikára, és a Pilisre.
Nagyon szeretem ezt a pontot, többször jártam már erre. Innen a P-ra térek rá immár egyedül, majd egy pici kocogás után érem utol Garamkövesd szélén Adrit, Zsoltot, és Attilát. Fura, mert az itteni sörözőben többen betérnek pecsételni, pedig erről sem szól a fáma. Mi megyünk tovább, és a település végét jelző táblát fotózzuk le. Most már tényleg nem tudjuk mik a valódi pontok. Felérünk a Garam, majd a Duna gátjára, és jó 5 km-ig nem is tágítunk róla. Bandázok a többiekkel, közben Feri, Éva, Juli is utolér jó sokan megyünk most együtt, de a kedv töretlen, az idő pedig csodás. A gáton egy repülős emlékműnél vár most már ténylegesen a pontőr, ezt Dávid mondta is a rajtban. Előveszem fejlámpámat, de még sokáig nem lesz szükség rá, ugyanis a gát után átkelünk a Mária Valéria hídon, és még Esztergomban túrázunk egy darabon át. A Bazilika éjjel kivilágítva gyönyörű, olyan mint egy bombanő, nem tudom róla levenni a szememet :) Közben valami nagy buli is zajlik, bömböl a zene, és a színes vidámpark nyakig van emberekkel. Utólag utána olvasva Lampionos Felvonulás zajlott ezen az este, ahol kreatív elemekkel, és színes fényekkel feldíszített hajókat, csónakokat tekinthettek meg a látogatók, akikből bizony nem volt hiány. Csapatunk megkerüli a Bazilikát, majd megérkezünk a főbejárathoz, óriási monumentális, tekintélyt parancsoló építmény ez. Pontőr elvileg lett volna itt is papír szerint, de engem ugye Dávid kiokosított, így nem is nagyon keresgéltük, hanem szépen haladtunk tovább a gyönyörű városkában. Sokáig elkísér minket a koncert hangja, aztán elhagyva a települést megkezdjük emelkedőnket a Vaskapu menedékházhoz, ami 26 km-nél volt már. Felérvén már előre tudtuk hogy itt leves vár minket. A vírus miatt nekünk kellett megcsinálni, a tésztát belemorzsolni a tányérba, szósszal leönteni, majd vízzel felönteni. Nincs ezzel semmi gond, finomat főztem :) Azaz egy gond mégis csak volt, a víz túl forró volt, csak nem figyeltem, és nem voltam rest nyakig önteni a tányérba. Ez azt eredményezte hogy jó 20 percig a leves fogságába estem, de természetesen eszem ágában sem volt otthagyni, mert éhes voltam ám. Többen összegyűlünk, amúgy sincs kedvem sietni sehova. Leküzdvén az energiát adó levest, ismét Adriékkal haladok, majd a lefelében picit belekocogok, és a P-on Esztergomig úgy is maradok. Itt már egyedül folytatom utamat. Esztergom vasútállomásra 22:50-re érkeztem.
Bődületes tömeg van, ugyanis 10 perc múlva innen indul a klasszik 70-es táv rajtja, amin úgy látszik rengetegen vesznek részt. Nagyon nem nézelődök, most magamra kell koncentrálni. Erzsiékkel váltok pár szót, majd indulok is egyből tovább. Magán a 70-es távon 9-szeres teljesítő vagyok, ismerem az útvonalat remélhetőleg jól. Sajnos az első pont csak Klastrompusztánál lesz 16 km-nél, mert ez a hülye vírus még ide is begyűrűzött. A Barát-kúti erdészháznál előznek meg tényleges 70-en induló gyorsabbak eleje. Hosszas menetelés után érem el Pilisszentléleket, ahol az itt utolért Botos Istvánnal, és Somogyi Lacival vetjük rá magunkat a közkútra, akik szintén a 100-ason vannak. A Pilis-nyeregbe erős emelkedő visz fel, de a jutalom nem marad el, utána kicsit meg lehet tolni a tempót Klastrompusztáig, bár az út néhol igen balesetveszélyes. A kis üdülőövezetet elérve frissítőpont következik. Először is a folyadék a lényeg, kétfajta szörp van, majd sós dolgokat, illetve nápolyikat lehet itt kapni. Ez most itt nagyon kell, kicsit el is időzök, egy pillanatig sem bánom. Innen erdőben, majd szántóföld szélén visz a S- jelzés. Az Iluska-forrás előtt ér utol Bötkös Tamás, akivel váltunk pár szót. Ő is jön a Mecsek 100-ra (ennyi őrültet..) :) Ez után tovább is fut. A Fehér-hegy rövid, ámde tekintélyt parancsoló emelkedője után meglepetés pontőrökbe botlok. Bár így utólag nézve írta az itiner, de itt a 70-es távon is több helyen nem volt pontőr ahol jelezte a papír. Lekocogok a gázvezetékjelző mentén, közben Hajniékat előzöm meg akik ügyesen haladnak. Pilisvörösvárra érkezek, a pont nem a régi krimóban van, hanem a Fetter Vendéglő előtt, amit jól ismerek, ugyanis régen innen indult decemberben az Attila Király Emléktúra 115 km-ese. Itt viszont hot-dog vár, jó ismerősöm Zsolt által. Végre leülhetek kicsikét. Elnyamnyogva a finomságot az egybenőtt Pilisszentivánon is vagyok hamar, majd az Antónia-árokban kezdem meg soha véget nem érő mászásomat. Kutasi Viktorral haladok most, ő 70-en van, aztán hamarosan tova is száll. A Muflon-itató külső része nyitva, pontőr van, a belső rész zárva, de nem zavar, mert a Shell kút után elvileg van frissítő pont. A Kerek-hegyi elágazást becsületesen megtéve nyugodtan kocorászom lefele a hosszú Zsíros-hegy lejtőjén. Közben megelőz Halmi Rita, aki szintén a 70-esen vitézkedik. Szerencsére odalent tényleg volt frissítő, és végre a lámpámat is eltehetem, szépen kivilágosodott. Mindenből eszek-iszok, így a korrekt.
Vörös Gergő is a 70-en fut. Kicsit megáll, dumcsizunk, majd tovaengedem, mert láthatóan lassabban haladok a Kötők-padja irányába. Ideérvén kódot lelek, amit le is fotózok. Leülök egy sziklára, a panoráma mellett a zoknimat csodálom még meg hogy az óriási lyuk ellenére eddig hű társam volt. Szerencsére van cseréje, így sokkal komfortosabb lenne, ha nem fájnának a csontok a lábfejemen mindenhol. Ugyanis a Hoka Speedgoat 6 wide most volt először a lábamon, de nem nagyon sikerült megbarátkozni, teljesen más mint az 5-ös modellje volt, így egyelőre maradnak a rövidebb távok neki, és az agyonhajszolt 5-ösben leszek kénytelen menni még pár százast.. Hosszasan haladva a gerincúton érkezek a Virágos-nyeregbe, majd az Újlaki-hegyet ostromlom meg, ahol pontőr is igazol. Leóvatoskodom a meredeken a Határ-nyereghez, majd Báthori Attila ér utol, akivel Hűvösvölgyig együtt megyünk, és jókat dumálunk. A Gyermekvasút állomásához érkezve, szomorúan látom hogy még nincs pizzaszelet, de azt mondták kb negyed óra múlva kész. Gondoltam az nem vészes, megvárom. Attila addig meghív egy üdítőre, jól esik. 20 perc múlva hozzák csak ki az első adagot. Stipi-stopi, én már itt vagyok egy ideje. Kutasi Viktor közben tovahaladt, de félhangosan megjegyeztem hogy nem evett pizzát, és rám ruházta az adagját :) Így egyből két szeletet el is veszek, és jóízűen pusztítom befele. Jó 30 perc megpihenés után a Nagy-Hárs-hegy ezerszer járt emelkedője következik. Szerencsére a pizza által gond nélkül veszem az emelkedőt, pedig most már 82 km-nél járok. Meglepetésre fent nincs pontőr, gondoltam akkor lejjebb a pihenőnél lesz, ott sincs senki, így lövök egy igazolófotót. Meglepő hogy pont itt nem volt pontőr. Lekocogva Szépjuhásznéhoz rárabolok a közkútra, mert kezdenek odafentről befűteni. A Kis-Kőfej után a Csacsi-réthez emelkedek fel, ahol ismét nincs pontőr, viszont Sali Gáborról van egy megemlékező papír, ő volt itt anno az állandó személyzet. Csillebérc előtt jobbra fordulván jönnek a budaörsi kopárok. Ezen a részen valahogy mindig elkap a lendület, most is így van, nagyon szeretem ezt a szakaszt a Sorrentoig. Előtte Zsófi és Zalán frissítőpontja állít azért meg a Nagyszénászug nevű helyen. Itt aztán van minden. Két fajta hideg szörp, sós krékerek, édes dolgok, chips, répa (!), alma. Kiélvezvén a lehetőséget kocogok tovább, és meg sem állok a Sorrento aljáig. Hamar letudom a rövid ámde meredek fölfelét, majd ismét kódot fotózok, és rémhosszan haladok az amúgy igen szép úton a Huszonnégyökrös-hegy nyergénél található ellenőrzőpontig. Innen pillanatokon belül leérek Budaörsre, ahol az aszfaltot elérve hamar fejen csap a meleg, és a tempót nagyon visszaveszem, nehogy itt a végén legyen gond. Megfontoltan érek föl az utolsó hegyre, ami a Törökugrató nevet viseli. Rakk Gyula fotóz, majd a hegy alatt van egy közkút, ahol hatalmas mosdást eszközölök. Mindenféle utcákon kanyarogva érkezek be végül a célba, 11 óra 21 perckor. Négyfajta meleg étel a kínálat, nem is akármik. Én a hentestokányt rizzsel választom, de lenne itt több fajta tésztaétel, és krumplifőzelék fasírttal is. Sajnos csak egy adagot lehet enni, de így is nemes gesztus ennyi finomságból választani. Az immár jókora hőségben buszozunk vissza Kelenföldre, Mátéval, Tomival, és Attilával.
Kicsit aggódva várom a két nap múlva rendezendő Mecsek 100-at, mert a cipő szétszedte a lábcsontjaimat eléggé, de remélem a régi majd nem szakad le valahol a lábamról útközben. |
