Lazová Stovka 113 km - 3900 m szinttel - 18 óra 28 perc alatt.
Pénteken kora délután a feladat adott: Komáromig levonatozás, majd ott Feri és Mariann várt, akikkel kocsival utaztunk le a tavalyról már ismerős kis kempingbe Prasník település után. A magyar delegáció többi tagja már ott volt, így hamar csatlakoztunk egy jó kis traccspartira. Én még elég sokáig ott maradtam, cseh, és szlovák ismerőseimmel beszélgetni. Végül kb este 23-kor fújtam takarodót.
Időm az viszont volt bőven, ugyanis volt egy 5:00-s, és egy 7:00-s rajt a gyorsabbaknak. Én utóbbi mellett döntöttem, így reggel kényelmesen tudtam készülődni, és reggelizni. Végül a főszervező 7:00-kor elindította a futómezőnyt. Filces, illetve élő ellenőrzőpontok voltak a túra közben. Egyből emelkedővel indult a menet, majd egy darabig lehetett kényelmesen futogatni. Jana Perasinova ér utol, kicsit dumcsizunk, ő MKMK 220 km-es teljesítő 2023-ból például. Pustá Ves üdülőfalucska után a K- jelzés igen meredekre vált egy bányaperem szélén, majd a Z-tanösvény is himbálózik le-föl. Kosariská település előtt utolérem Radkát és Martint, akitől kapok egy korty sört is, éppen most bontotta meg. Kicsit dumcsizunk, majd tovakocogok, végig a településen. Jan Vocásek megy előttem, a tempónk kb ugyanaz, nincs értelme megelőznöm. A Bradlo monumentális emlékműjénél már igen sokszor jártam. Jó meredek hosszú út visz fel ide mindegyik irányból. Sajnos a csúcson óriási köd honolt, így most nem láttam értelmét felmenni az emlékműhöz. Amúgy elég sokáig nem engedett a köd a szorításból, de végül megadta magát, és napsütéses/szeles idő várt ez után.
Az emlékmű alatti turistaháznál volt az első frissítőpont 15 km-nél. Húha, eddig majdnem 8 km/h-s átlagot jöttem, elég erős.. Banán, sütemény, kóla, sós-édes dolgok vártak ránk. Jó 5 perc után kocogok tovább, immár látótávolságban sehol senki. A továbbra is igen sokszor járt P- jelzésen haladok tovább. Ha mindegy jól megy, június hetedikén is erre fogok haladni éjszaka, de ez még a jövő zenéje, egyáltalán nem biztos. Pár kilométerrel később a gyalogos mezőny végét kezdem utolérni. Polianka település előtt, 20 km-nél balra kell menni aszfalton, elvileg saját jelzésen, amiből egy darab sincs itt. Na ezért használok már külföldön tracket.. Csábítóan lejt az út, élek is a lehetőséggel. Utolérem a cseh ikont Jirkát, akitől megerősítést kaptam hogy Myjava városát, és a Velká Javorina 970 m-es csúcsát is látom innen, ahol bizony még a túra is vinni fog később. A túra előtti nap több mint 20 mm eső leesett, és a következő szántóföldes etapnál ez vissza is köszönt. Minden lépés küzdelmes volt, alig vártam már hogy zöldfelületre érjek. 23 km-nél érem utol Ferit és Mariannt, időben vannak bőven. Ez után kódot jegyzetelünk, majd tovahaladok ismét egyedül. Fentről igencsak befűtöttek közben, a hőfok szerintem 25 fok körül is volt, ami nem lenne baj, csak nagyon hirtelen jött. 26 km-nél Julikát, Évit, és Zoltánt is utolérem, akikkel szintén jól esik kicsit dumcsizni. Egy erőteljesebb emelkedő jön a K-en, ez nem nagyon esik jól, kétszer is megállok inni, mert tudom hogy a frissítőpont nincs már nagyon messze. Podzámok településre érkezek. Egy gyönyörű vár itt a turisztikai attrakció, de a túra nem visz fel ide, hanem egy házban vár minket a frissítés. 31 km-nél járok, 4:05 alatt, ez még mindig 7,5 km/h. Itt a mosdóban kicsit lehűtöm arcomat és fejemet hideg vízzel, mert ég mindenem érzésre. Ez után jöhet a jól megérdemelt frissítés. Kicsit többet időzök itt el mint szerettem volna, de annyi minden volt hogy akár több órát sem szégyelltem volna itt lenni :) A tempót viszont kicsit lejjebb kell venni, mert a nagy melegben nem biztos hogy jól jönnék ki belőle. A S-jelen kanyarog az út Horná Dolináig, majd saját jelzéses út jön egy kitett jó meredek emelkedőn. Tyű, ez most nagyon nem esik jól. Blankát is alig tudom megelőzni, ráadásul megint kétszer meg kellett állnom fölfele inni. Ez után a P-jelen szép kis házacskák között visz az út sokáig, majd letérve a jelről a Vesny vrch 564 m-es teljesen kopár csúcsán vár a következő filces igazolás. Eszembe jut, tavaly ezen a túrán Márkkal itt kaptuk meg a jégeső első felvonását. Most talán még túl meleg is van, viszont a kilátás az varázslatos mindenfele, nem győzök betelni a látvánnyal. Vrbovce település előtt érem utol Adrit, Ritát, és Attilát. Nagyon jól haladnak, akiket ezek után megelőztem, ők már bele is futottak a túrába. A pontig levő 500 m-en persze maradok a többiekkel, amúgy is ráérek bőven. 42 km-nél járok 5:54 alatt, ez még mindig 7-es átlag felett van, pedig egy ideje már óvatosabban mozgok. A frissítőpont itt is elsőosztályú, de valamiért a kenyerekre nem tudok ránézni sem, pedig kéne enni valami szilárdat. Bezzeg tavaly kétpofára ettem, mondjuk akkor végig gyalogoltunk nagyrészt Márkkal. Kisebb snackekkel beérem most, úgyis van még nálam csomó csoki. Az innivalóra viszont nagy figyelmet kell fordítani, mert a következő élő pont 20 km múlva lesz. Elbúcsúzván a többiektől a K-jelzésen kapaszkodok ki a faluból. Messzire ellátni az emelkedős úton, látok is jó pár sporttársat a messzeségben, akiket később meg is előztem. A Zalostiná kilátóhoz tartok, ami kb egy nagyobb vadászles, és nélküle is pont ugyanazt lehetne látni. Tavaly a jégeső második felvonása itt folytatódott. Most az idő elég felhős lett, ha éppen süt a nap dögmeleg van, ahogy jönnek a felhők, beindul a szél, és már kissé fázom is. Ez játszódik kb egész délután, ami nem baj, a légmozgásnak most kifejezetten örülök. Nagyon szép kilátás adódik sok-sok km-en át balra, kevesebbet is nézek előre. A Tri Kameny (Három kő) elágazásba érve elérem a szlovák-cseh határt közvetlenül. Egy szuper jól kialakított pihenőnél megállok frissíteni, majd aszfaltúton lehet futkorászni egészen a Kuzelovi szélmalomig. Gyönyörű építmény, idilli környezetben. Rengeteg kiránduló jár erre, motorral, kerékpárral, gyalog.
A szélmalom utáni kisebb emelkedő tetejénél ismét filccel igazolok, majd hosszas szántóföldes rész következik. Tavaly itt már brutál nagy sár volt, és végig szakadó eső, most teljesen rendben van az út. Kis idő múlva elérem Javorník települést, ahol az aszfalton már végig gyaloglok. A Hotel Filipov parkolójánál volt a következő élő pont 62 km-nél, ahova pöccre 7 km/h-s átlaggal érkezek még mindig. Itt viszont szuper levest szolgáltak fel. Hú de jól esik leülni! Közben nézem hogy elég sok futó van itt fiúk/lányok vegyesen. Azt hogy ki indult 5-kor, meg ki 7-kor reggel, nem tudom, de nem is versenyzek senkivel. Kérek a flakonba fincsi kofolát, mert majd most jön a túra legnehezebb része a fentebb már írt Velká Javorina 970 m-es csúcsára fel. Levesezés után még ehettem sós paradicsomot, szőlőt, és sajtot is. Nem volt könnyű felállni ebből a székből..
Tovább indulván elég sok futó van előttem, de hamarosan az emelkedőn mindenkit ott hagyok, és sorban érek utol újakat. Egy nem túl jó dolog viszont történik, érzem hogy valami folyik le hátul a hátsómnál. "Olyan" dolog még nem történt velem eddig :) Levetve a hátizsákot ázik az egész, a kofola szó szerint felrobbant a hátizsákban a szénsavtól és a melegtől gondolom.. Kb 3 dl maradt belőle, még szerencse hogy a másik flakonba is töltöttem izót a ponton, mert másképp tuti kiszáradok a következő frissítőig. Jó hogy ismertem az utat, és figyeltem arra hogy osszam be végül a folyadékot. Elnyújtott hosszú emelkedő jön a Z-ön, valakik mindig mozognak előttem. 67 km-nél ismét elérem a határt, ahol már a P-jelzésen túrázok tovább. Jaro és Patrik csapatát is utolérem, nagyon jól haladnak, kicsit dumálunk is. Az utolsó rövid ámde annál combosabb emelkedő után végül a Velká Javorinára érkezek 970 m-re. Varázslatos kilátás adódik balra. Tavaly itt hó volt, és metsző szél, mínuszokkal. Most szuper jó túraidő van, a pulóver is lobog a derekamon továbbra is, és egy pólóban toltam éjszaka is, pedig akkor azért már hűvösebb volt, csak hát az adrenalin.. :) A K-jelzés futásra csábít igen hosszan, kellemes utakon haladva. A 78 km-es pontra is így érkezek, ami Cetuna településen van a Country és Western étterem teraszán. Ismerősöm Jozef a pontőr, kínál minden jóval. Van finom meleg tea, na arra nagyon rájárok. A kofolát is újratöltöm, de most a másik flakonba, nem is volt innentől gond ezzel. Érdekes mustáros-vajas kenyerek is vannak, végre ebből is tudok enni. Mondanom sem kell a banánt, és a sós dolgokat persze pusztítom ezerrel. Jó negyed óra pihenés után még a településen belül a túra legmeghatóbb része jött, azaz nekem. Alig mentem pár száz métert, egyszer csak látok egy kitelepült asztalt, rajta a túra nevével. Három fiatal itt lakó lány készített meggyes-mákos süteményeket, és kétfajta mignont. Mellette grapefruitos dobozos iso ital is volt hatalmas kiszerelésben. Ráadásul beszéltek angolul is. Eszméletlen finom volt mindkét sütemény. Nagyon megköszöntem a nemes gesztust, és boldogsággal haladtam tovább. A sütiket a Roh hegy csúcsára felfele majszolgatom el, aminek a tetején hatalmas partizánemlékmű van. Filcezés után egy srác kocog mellettem, elismerően biccent a 7 órási rajtidőmhöz. Ő 5-kor indult. Lubinára érve eszembe jut hogy pár éve Olgával beültünk egy jó korsó sört inni immár este ugyanezen a túrán. Most még világos van, zajlik az élet odabent ismét, de nem csábulok el, tovább menetelek a hosszas aszfalton. 85 km-nél kell csak elő vennem a lámpát, mert erdei szakasz következik. Pont itt érem utol Lydiát és túratársát. Lydiával csomót dumálunk, tavaly ő volt az egyike a mindössze 9 teljesítőnek (közte velem is), aki az MKMK 225 km-esét megcsinálta. De sok komoly hosszútávú ultrát megcsinált már. Jön az iszonyú hosszú Z-jelzés Visnové településig. Szerencsére jó passzban vagyok és a nagyját kocogom is. 93 km-nél jártam 14 óra 16 perc alatt. Itt szintúgy mint tavaly virslit szolgálnak fel. Szégyenszemre csak egy párat bírtam megenni, pedig nem szólt a fáma arról mennyit lehet fogyasztani. Ráadásul csomó minden más édesség is volt itt, azokból meg nem is bírtam enni. Mi történt velem? Igazából semmi különös, csak most valamiért nem voltam olyan nagyétkű mint általában más túrákon. Lydiáéktól elbúcsúzok, majd ismét egyedül hódítom meg a település fölötti kastélyhoz vezető igen meredek emelkedőt. Végül a kastély helyett a nyeregből a másik irányba kellett tovább menni a K-en. Idegtépően hosszú ez a rész minden évben. Közben utolérek 7 órakor induló futókat is, az egyik lányt megismerem még a rajtból. A Velky Plesivec csúcsára érve gyönyörű éjszakai panoráma mutatkozik, meg is állok kicsit gyönyörködni, na meg a filces pontot is közben megleltem. Nagyon hosszú rész jön Sipkovéig végig a K-en. Abban viszont biztos voltam hogy ez a rész el volt mérve valójában. A tervezetthez képest jó 20 perccel később értem ide, pedig volt benne kocogás is a gyaloglás mellett. Ráadásul a településen a ház ahol a pont szokott lenni zárva volt, és kiírták hogy 1 km-re lesz a frissítő. Ez viszont már a településen kívül volt egy réten. Pontőr nem létezett, kihelyezésre került viszont rengeteg étel-ital. Csak úgy az út mellett. Sipkové település amúgy is ilyen szellemfalu volt. Közvilágítás egyáltalán nem létezett, pedig voltak lámpák szép számmal. Két futóval "fosszuk" ki a készletet a réten, persze volt még csomó minden a szatyrokban. Mindkettőjükön már kabát, én rajtam továbbra is csak póló. Tudom hogy hamarosan úgyis megint mászás lesz. Egy tó mellett elhaladva jött is az utolsó komoly emelkedő, ez nem viccelt. Az utolsó filces pont a Velká Pec 438 m-es csúcsán volt. Ez után nem sokkal a már reggeli úton kellett beérni az utolsó 1 km-en. Közben még lámpákat láttam magam előtt. Elkapott a gépszíj így a végén, és szó szerint majdnem sprinteltem lefele. Az utolsó km-en vagy 6 embert megelőztem még :)
Végül beesve a célba átveszem hatalmas oklevelemet, és mivel büfé is üzemelt, gigászi összegért eszek egy rántott húst krumplival. Közben a beérkezett ismerősökkel gratulálunk egymásnak, és jókat dumcsizunk. Fél órával utánam megjön Michal is, akivel a tavalyi Povazím-on mentünk egész éjjel együtt. A magyarok közül is mindenki sikeresen teljesítette a távot. Kellemesen elfáradva nyúltam el a hálózsákomban ez után, amíg Feriék is beérkeztek. Immár hatszoros teljesítője lettem ennek a 100-asnak. |
